Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

Üdvözlő távirat • Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nem­zeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Moamer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. A Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahirija vezeté­sének meghívására Schul­­theisz Emil egészségügyi miniszter vezetésével ma­gyar kormányküldöttség uta­zott Tripoliba, hogy részt vegyen a líbiai szeptember 1-i forradalom 14. évfordu­lójának alkalmából rende­zendő ünnepségeken. Jegyzőkönyv aláírásával befejeződtek 5 /... ' 4 V *r , '■ K­ * V.' '• . ! , » Magyar—lengyel tárgyalások • Varsó (MTI) Szerdán jegyzőkönyv alá­írásával befejezte munkáját Valssóban a magyar—len­gyel gazdasági és műszaki­­tudományos együttműködési bizottság 20. ülésszaka. A jegyzőkönyvet magyar r­ész­ről Marjai József, a kor­mány elnökhelyettese, len­gyel részről Zbigniew Ma­de, miniszterelnök-helyettes írta alá. Az ülésszakon értékelték a két ország közötti­­ gazda­sági együttműködés, a ter­melési kooperáció és szako­sítás, valamint az áruforga­lom helyzetét. Megállapí­tották, hogy a gazdasági kapcsolatok a kedvezőtlen világgazdasági körülmények ellenére jól, mindkét ország gazdasági céljainak megva­lósítását elősegítve, széles­körűen és dinamikusan fej­lődtek. A termelési kapcsolatok elsősorban a gépipar és a vegyipar különböző terüle­teire összpontosulnak. A je­lenlegi ülésszakon az autó­buszgyártásban, az elektro­nikai iparban, a számítás­­technikában, a mezőgazda­­sági gépgyártásban, a vegyi szálak és egyes gumiipari termékek gyártásában irá­nyozzák elő az együttmű­ködés továbbfejlesztését és bővítését. Feladatokat ad­tak a bányászatban és ener­giaiparban, valamint az építőiparban meglevő lehe­tőségek együttes hasznosí­tására, új együttműködési formák és megoldások al­kalmazásával. A kölcsönös áruszállítások fejlesztését a hagyományos megoldások mellett nagy­mértékben elősegítették a felek igényeihez és lehető­ségeihez rugalmasan alkal­mazkodó új kapcsolati for­mák. Az árucsere múlt évi jelentős — 22 százalékos — növekedését követően ez évben a forgalom ismételt évközi bővítésével a koráb­binál teljesebbé válik a két ország szükségleteinek kölcsönös kielégítése. Megállapodtak, hogy fo­lyamatossá és rendszeressé teszik a gazdasági k­inyitási és népgazdasági tervezési tapasztalatok és fejlesztési elgondolások kölcsönös ta­nulmányozását a bizottság által meghatározott szerve­­zeti keretek között. Kormányunk elnökhelyet­tesét fogadta Wojcie­h Ja­ruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke. Varsói tartózkodása során Marjai József megbesz­­lést folytatott Józef Czyrekkel, a LEMP KB Politikai Bi­zottsága tagjával, a K-3 tit­kárával, Janusz Obodowski­val, a Minisztertan­ács első elnökhelyettesével, a tervbi­zottság elnökével és Zénon Komenderrel, a Miniszterta­nács elnökhelyettesével. Rapszodikus útirajz (1.) Ausztria - Habsburgokkal A nyár­i utazás. Ha ép­pen megteheti az ember. Ha ideje (és természetesen pén­ze) engedi. Ha mindkét föl­tétel szerencsésen összejön, hát — rajta. Vágjunk neki az ismeretlennek, hogy meg­ismerjük. A külföldnek, hogy legalább egy picit hazaivá tegyük. Magunknak. Irány hát Ausztria ... Utak, városok Határ, Sopron. Nagyjából félóra, míg átjutunk. Az oszt­rák oldalon unott határőr üt pecsétet az útlevélbe­n va­lahová. Ahol éppen kinyílik. És kinyílik a tér is az autó előtt, az út, az idegenbe, az ismeretlenbe vezető út, ami­nek neki kell vágni. Remél­jük, bírja az öreg kocsi. Mást, újat vár az ember, ha idegenbe ér. Itt alig vál­tozik a táj. Az út széli par­koló — mint később kiderül­t egyelőre és itt —, ahol az ember megáll reggeli máj­krémére, ugyanolyan szeme­tes, mint mifelénk. Legföl­jebb az a szokatlan, hogy a szembe jövő autós villogtat­ja reflektorát, integet és ba­rátságos. Persze, magyar és külföldön vagyunk. És Becs. Kempingkeresés. És kemping­keresés még má­sutt is. A térkép itt is jelöl, ott is. Baráti és előzetes, itthon kapott információ: ez megszűnt, az meg nem egé­szen ott van. Egy-egy tábla: kemping balra, aztán megint balra. Rendben van, higy­­jünk neki. És mindenfelől zsákutca, legalábbis, ami­­ a kempinget illeti. Ki Bécsből, Nyugat felé, aztán vissza, újabb kampingtábla, megint balra. És végre szembe jö­vő, alaposan megpakolt ma­gyar Trabant. Akkor ez a jó út. És valóban. Bécs. A császárváros.. Hő­ség és látnivalók. Az Ist­­vá­n-templom kőcsipkézete — ha másért nem, hát ezért megérte utazni. És a Kart­­ner Strasse, a város Váci utcája, vendéglőivel. És ze­nével és énekkel. A késő délutánban mintha föltámad­­nának a minesangerek. La­tin-amerikai, délkelet-ázsiai arcok és dallamok. Énekel­nek, zenélnek, egyedül vagy együttesben. A jutalmuk taps, és néhány fillér. És egy angol lány. Kristálytisz­tán zengő hangja elszáll a vendéglők, kávézók terasza fölött, hogy elvegyüljön a gitárcincogással, az estében megélénkülő sétálóutca mo­rajával. És Bécsből föl a Dunához, a Wachauba. Középkori vá­roskák. Krems csodája, Melk kolostora. Jé, ez magyar ha­tárvár volt a X. században. Atya isten ... És Gmunden — ékszerdoboz. De akkor mi Steyr, Stiria valahai, kö­zépkori fővárosa, amely szin­tén tartozott egy időben a magyar koronához, a kard jogán, a kora középkorban Ma tán Ausztria legszebb kisvár­osa. Ami nagyvárosban lehet, az Salzburg, az Alpok nyúlványai között. Nem tu­dom, csak azt, nem szeret­nék salzburgi lenni. Itt fut­kosni dolgaim után. A hul­lámzó tömegben, ahol lépni se igen lehet. Kripták és kastélyok A Habsburgokat ki nem kerülheti az ember Auszt­riában. Bécs szinte tálcán kí­nálja a Sopron felől érke­zőnek a schönbrunni kas­télyt, a nyári rezidenciát (mellette vezet el a kemping felé az út), vagy a Burgot, a belvárosban. Schönbrunnban óriási sor a pénztárnál. Akkora, amek­korát az ember az Ermitázs­­ba képzel, elbeszélések alap­ján. Olyan helyre, ahol szin­te nemzeti sport a múzeum­­bajárás. Itt nemzetközi sport. És szobák­ és szobák i« hosszú egymásutánban vo­nulnak, mintha nem, is a cso­port haladna át rajtuk. És közben tudja az e­mber, hogy császárok (egyben magyar királyok) kedvenc tartózko­dási helyével ismerkedik. A kastéllyal, ahol csak röpke intermezzo volt a korzikai, akit Napóleonnak hívtak. Megint más a Burg, ami jóval újabbnak hat, mint amilyen. De márvány lép­­csőháza hatalmat sugároz, azt, aminek Schönbrunnban inkább a park monumentali­tása hivatott keretet adni. És a hatalmas fegyvergyűjte­mény: császárok, királyok fegyverzetével, páncéljaival És Bad Ischl, Ferenc Jó­zsef vadászkastélya. Szinte szerény a monarchia mega­­lomániájához viszonyítva. Nem császári méretű. Egy vadászruha, amiben az öreg császárt gyakran fényképez­ték valaha. Trófeák százai a lépcsőházakban: zergék, őzek, szarvasok. Hellyel, dátum­mal. Egy vaddisznófej, az ak­kor még magyarországi Val­­kóról. Érc egy farkasé, Orosz­országból, amit őfelsége ej­tett el. Hja, a dátum maga a történelem: 1870 körüli, amikor a cár atyuska még nem ellenség, hanem a bi­rodalom megmentője volt a magyarországi, 1849-es be­avatkozással. Világossal. És a dolgozószoba. Az író­asztalon a kiáltvány: né­peimhez! Augusztusban ké­t, 1914-ben. „Mindent megfon­toltam, mindent meggondol­tam­’ — mondotta őfelsé­ge Még Bécs, a kapucinusok kriptája. Szarkofágok, csá­szárok, főhercegek, felesége­ik és gyerekeik. A XVII század elejéről még egysze­rűek, Mária Teréziáé már valóságos palota. Ferenc Jó­zsefé újra egyszerű. IV. Ká­roly, az utolsó osztrák csá­szár és magyar király bronz­ba öntve tekinthet végig azon, ami a birodalomból­ megmaradt. ..Mindent meg­gondoltam . ..” Kempingek, árak A soproni kempingben ketten adminisztráltak a recepcióban, iszonyú lendü­lettel és iszonyú lassan. Fél óra, míg sorra kerül az em­ber, negyed óra, míg végez, pedig előre foglalt faházat. A bécsi kemping recepciójá­ban egyetlen fiú ül. Pénzt vált, útleveleket tesz el, számlát ad és pénzt tesz el. És mindezt pillanatok alatt. Félelmetes gyorsasággal. Igaz nem kell nyolc papírt ki­töltenie. És mindenütt félelmete­sen gyors az ügyintézés. De hát, ez kell az utasnak Gyorsaság és tisztaság. Mert tiszták a fürdők, a mellékhe­­lyiségek. És nem úgy, mint Sopronban, itt meleg víz ,s van. És nemcsak itt. Mert, ha a bécsi­­ kemping tiszta, hát a salzburgi még inkább az, a linzi meg egyenesen patyolattiszta. Ott enni le­hetne a mosdóban — a föld­ről. Pedig takarítót nem lát­tam, egyet sem. De se színes­­csempés tisztaság tisztaságra ingerli az embert. Ha az utcán nem hever egyetlen csikk sem, senki nem dob­ja el a magáét, inkább a talpán eloltva zsebre tesz... Tapasztaltam magamon is: a szemetelést csak el kell kezdeni. Követő mindig akad De ha nincs, aki elkezd­je? Szokatlanok az árak. Egy sör a Kärtner Strasse te­raszán 23 Schilling, egy kóla ugyanott 29. Ha átszámol­juk, sok. Ott mégsem ez, mert a hangulatot is meg kell fizetni. És az árnyas ülőhelyet a hőségben. Kis­városban­ már 12—17 Schil­­lingért is lehet sort kapni, ami a hőségben kárpótolhat a 20—45 Schillinges múzeum­belépőkért. De baj van. Ami itthonról — nemzetközi távhívás ide, vagy oda, nem sikerült, Salz­burg mellől telefonálni kel­lene az NSZK-ba, egy is­merősnek: holnap érkezünk. Nem gond: a kempingből pillanatok alatt föltárcsázzák a számot." Vagy tíz­ percig beszélünk, mert jön a ma­gyarázat: így és így találunk oda. Atya ég,'ez'lesz vagy száz Schilling, ha itt ilye­nek az árak ... És fizetek­­ öt Schillinget. Szávay István Hazánkba érkezik a burmai államfő • Budapest (MTI) Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének meghívására a közeli na­pokban hivatalos látogatás­ra hazánkba érkezik V San Yu, a Burmai Unió Szocia­lista Köztársaság elnöke. Új magyar nagykövet az Egyesült Ál­amokban • Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács, Lázár György, a Minisztertanács és Apró Antal, az országgyűlés el­nöke fogadta dr. Házi Ven­celt, hazánknak az Ameri­kai Egyesült Államokban akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki a közeljövőben uta­zik állomáshelyére. Csütörtök, 1983. szeptember 1.' A cselekvő emlékezés napja történelem kalendáriumában nagyon sok a fe­­­­kete nap, de ma már tudjuk, hogy — követ­­­­kezményeit tekintve — soha egyetlen nap sem j jelentett annyi halált és szenvedést, mint 1939 szep­tember elseje, amikor a német fasizmus kirobban­totta a második világháborút. A fasizmusnak megvan a maga kérlelhetetlen logikája. Georgi Dimitrov már a lipcsei per során vérbírái szemébe vágta a haladás hívei által már ré­gebben megfogalmazott igazságot, hogy a fasizmus és a tömeges vérontás fogalma elválaszthatatlan egymás­tól. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a történelem legiszonyúbb világégésének fényénél pillantsák meg a korábban megtévesztettek is ennek az igazságnak a cáfolhatatlanságát. Jó lenne a fasizmusra úgy emlékezni, mint a múlt nyomasztó, de végleg lomtárba került emlékére. Jó lenne — de sajnos, nem lehet. A legrosszabb ösz­tönökre épített ideológia, más népek megvetése és elnyomása, a fajgyűlölet, a nyers erőszak kultusza ugyan óriási csatét vesztett 1945 feledhetetlen tava­szán, de — mivel gyökerei a földkerekség egy részén megmaradtak — nem szűnt meg létezni, hatni, fe­nyegetni. Rendőrsortűz Pinochet Chiléjében, bantusztánok­­nak becézett koncentrációs táborok az apartheid földjén, a Dél-Afrikai Köztársaságban, egymást kö­vető junták Közép- és Dél-Amerikába­n, a ku Klux klán reneszánsza az amerikai délen, gátlástalan há­borús uszítás ettől északra, a Potomac partján, szél­sőjobboldali terroristák politikai gyilkosságai Nyugat- Európa egy részén, újnáci nosztalgiatüntetés a hábo­rús bűnös Dönitz admirális temetésén és neofasiszta demonstrációk Mussolini századik születésnapján. Nem, sajnos, a hétköznapi fasizmus napjainkban sem tűnt el teljesen. A történelem az élet iskolája — mondták a ró­maiak. Az ember egyebek között attól ember, hogy megszívleli a saját és elei tapasztalatait. Az igazi emlékezés sohasem pusztán kegyelet: 1939. szeptember elsejére a cselekvésre buzdítás riadójával emlékezünk: világméretű harccal a legnagyobb háború kirobban­tója, a fasizmus ellen. Az emberiség jobbik, nagyob­bik fele ezen a napon, szeptember elsején tartja — valóban világméretekben — a fasizmus elleni küzde­lem nemzetközi napját. A második világháború kirobbantására emlékez­ve, egyszerűen képtelenség nem gondolni azokra az erőkre, amelyek az emberiség végpusztulásának iszo­nyú látomását felidéző harmadik világháború előké­szítésén munkálkodnak. Küzdeni ellenük nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem az elemi életösztön pa­rancsa. Harmat Endre _______________ I­ A AKCIÓ A VILÁGŰRBEN A nyolcadik űrútját tel­jesítő Challenger amerikai űrrepülőgép ötfős személy­zete szerdai programjának fő pontjaként a gép rakodóte­réből indiai megrendelésre kibocsátotta az Insat B jel­zésű műholdat. KÜLÜGYMINISZTER­HELYETTESEK MEGBESZÉLÉSE Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjet­unió külügyminisztere szer­dán Moszkvában fogadta több szocialista ország kül­ügyminiszter-helyettesét. A külügyminiszter-helyet­tesek az ENSZ-közgyűlés küszöbönálló, XXXVIII. ülésszakának előkészületei közé tartozó megbeszélésü­ket folytatják a szovjet fő­városban. MEGADTÁK MAGUKAT A GÉPRABLÓK Szerdán délelőtt megad­ták magukat a teher­ái ha­tóságoknak az Air France repülőgépét hatalmukban tartó géprablók. A régy férfi politikai menedéklésot kért és kapott az iráni ha­tóságoktól — közölte egy iráni rendőrparancsnok. A szabadon engedett túszok sértetlenek, de kórházba vitték őket kivizsgálásra. CUELLAR—HOWE ESZMECSERE Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára szerdán délelőtt Londonban sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter­rel tárgyalt. Hivatalos tá­jékoztatás szerint Namíbia, a genfi palesztina-értekezlet, az iraki—iráni háború, Ciprus, Csád és Afganisztán ügyét vitatták meg, s „érintették” a Falkland-szigetek problé­máját is. KIJÁRÁSI TILALOM A libanoni hadsereg szer­dán további erőket vetett be Nyugat-Bejrútban a síita és a drúz fegyveresek ellen. A kormány az egész város­ra kiterjedő, meghatározat­lan időre szóló kijárási ti­lalmat rendelt el. Lengyelországi helyzetkép • Varsó (MTI) A lengyel fővárosban szerdán nem volt jele an­nak, hogy a lakosság az egykori Szolidaritás illega­litásban szervezkedő akti­vistáira hallgatva, bojkottál­­ta volna a tömegközlekedést és a sajtót, az 1980. au­gusztus 31-i gdanski meg­állapodás aláírásának év­fordulóján. Városszerte ugyanolyan sorok álltak a kioszkok előtt reggel, mint máskor, és dél­után ugyanúgy kapkodták a népszerű esti lapokat az újságosbódéknál, mint más napokon. A PAP hírügy­nökség szerint Varsóban szokásos mennyiségű napi­lapot és folyóiratot adtak el, országosan fennakadás nélkül folyt a lapok regge­li szállítása és árusítása. Teljes kudarcot vallott te­hát az a felhívás, hogy a lakosság ezen a napon ne vásároljon újságokat. Nem lehetett tapasztalni közlekedési bojkottot sem Varsóban. Délután kettő és négy között, amikor a hí­resztelések szerint a len­gyel dolgozóknak „sétálni­uk” kellett volna. Varsó legforgalmasabb közlekedési csomópontjában, a Murszal­­kowska és az Aleje Jerozo­­limskie kereszteződésében, az 1981-es autóbuszsztrájk színhelyén csak tömött vil­lamosok húztak el mind a négy irányban, üres autó­buszokat sem lehetett látni. A járművek szokásos idő­közönként közlekedtek. Egyik-másik busz talán nem volt olyan tömött, mint máskor, de a forgalom nor­málisnak látszott. Legfel­jebb az ütött el a megszo­kottól, hogy kisebb-nagyobb csoportok ácsorogtak kíván­csiskodva a sarkokon, majd kis idő múlva azok is dol­gukra indultak. Délután öt óra tájban egy-két ezres tömeg verő­dött össze a Piac Konsti­­tucjón, és sokan megindul­tak a belváros felé, de a rendőrség felszólítására szét­széledtek. Nehéz volt meg­állapítani, hogy a járdán álldogáló tömegben ki a bámészkodó és ki a szerve­zett felvonuló. Hat és hét óra között Varsó nyugati részében több helyen is le­hetett csődületet látni, de az ilyen csoportosulásokat a rendőrség erőszak alkal­mazása nélkül szét tudta oszlatni. Az esti tévéhíradó szerint a gdanski hajógyárban a villamosenergia-felhasz­­nálás délelőtt és délután egyaránt a normális volt. Gdanskban szerdán meg­koszorúzták a hajógyári munkások emlékművét. Lengyelországban csak Krakkó Nowa Huta negye­dében volt incidens — je­lentette be az esti tévéhír­adó. A Lenin bohóméiból igen agresszív tüntetők in­dultak el az óváros felé, kövekkel dobálták a rend­őröket, s mint a híradó ké­pei is tanúsították, padokat, járműveket rongáltak meg. A rendőrség beavatkozott és helyreállította a rendet —­­ jelentette a tévéhíradó.

Next