Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
Mezőgazdasági körkép A mögöttünk hagyott esztendő igazán megmutatta, „hány sarka is van a fillérnek”. Merthogy azok a gazdaságok tudtak úrrá lenni a nehézségeken, ahol beosztással éltek, okosan használták a meglevő forintokat. Szokták mondani azt is, hogy a pazarlókat, a lelemény nélkülieket nem fogadta kegyeibe a természet még akkor sem, ha most mindent rá lehet fogni az átlagosnál jóval nagyobb nyolcvanhármas esztendei aszályra. A hatalmas homokháton, ahogy a forráskúti, rúzsai, öttömösi, ásotthalmi, pusztamérgesi tájat nevezik, sajnos, inkább az aszályos esztendők a gyakoriak. Akik ide születtek, korán megtanulták az időjárással való tusakodást. Természetesen e szomorú tény a mostani szűkös esztendőkben nem érdem, hanem e tájon megizmosodott erény. Ugyanis, akik a mostoha viszonyok — értjük alatta a szabályozók változását is — között talpon tudtak maradni, nem csekély erőt fitogtathatnak. Akik állták a kihívást, nem kell szégyenkezniük a versengésben. Mert bármennyire is a maga dolga az első bármelyik szövetkezetnek, a jó futó módjára fél szemmel a mellettük, vagy a közelükben haladó társukat illik figyelni. Nem árulunk el titkot, ha az elmúlt esztendők képzeletbeli kocogásait, vágtáit pörgetjük vissza, hogy a homoki gazdaságok az üllési—forráskúti és a rózsai csapat „stílusára” figyeltek. Az egyikre, mint évek óta a legjobban „futóra”, a másikra, mint a jövő nagy „esélyesére”, amelyik szinte hétről hétre jobb formát árul el magáról. Nyomban hozzá kell tennünk, hogy a két nagy közösség adottságainál, erejénél fogva még nem „ellenfele” egymásnak, és hogy a kisebbek csak szemlélői e küzdelemnek. Közelebb hozva a gazdálkodás eredményeit, Forráskúton és Rúzsán inkább a találékonyságnak nevezett kereskedői munka, a nagy, de megfontolt kockázatok vállalása, míg a többieknél az egyensúlyra törekvés a jellemző. A számok sorrendbe állításánál azonnal szembeötlő, hogy a forráskúti Haladás Termelőszövetkezet magasan megelőzi a környező gazdaságokat. Nemcsak a summák nyereségével, hanem a legjobb megméretőnek vélt költségarányos nyereség mutatószámaival is. A befektetett 100 forintnak 26 forint 72 fillér haszna mutatkozott. Ugyanez a mérő Rúzsán 12,38, Ásotthalmon 2,77, Öttömösön 1,45, míg Pusztamérgesen 54 fillér. Kérdezhetnénk: mi okozza ezt a kiugróan jó teljesítményt. Hiszen köztudott, hogy a téeszt jó pár éve kivették az állami pénzeknek még a visszafogottabb áradatából is. (Pontosabban: elestek az alapár-kiegészítéstől. Azért a csillag a nevük mellett a táblázaton.) Talán azzal summázhatnánk a zárszámadó küldöttgyűlésen hallottakat, hogy nem estek kétségbe a váratlan akadálynál, hanem cselekedtek a legjobbnak vélt szándék szerint. Mert például a baromfitelepen — a piacon mutatkozó pangás és kereskedői ellenvetés ellenére sem hagytak föl a csibehizlalással. Régóta élv már Forráskúton, hogy csak abból lehet hasznot csinálni, ami megvan, a semmivel csak ideigóráig lehet „trükközni”. Ezért az értékteremtésre helyezték a gazdálkodás súlypontját. Elhangzott, hogy a nyereséget valósággal ki kellett csikarni a gazdálkodásból. Nem kétszer, sokszor muszáj volt megnézni, kinek mit adnak és mennyiért. Hiszen a számításukat megtaláló üllési—forráskúti emberek dolgoznak, hajtják a vizet a közös malméra már évek hosszú sora óta. Bár az elmúlt esztendőben „csak” 65 millió forint értékű árut vettek át a kistermelőktől, tavalyelőtt megközelítően 80-at. A téesz kereskedői 168 millió forint értékű árut forgalmaztak, valamivel kevesebbet, mint 1982-ben. Az úgynevezett alaptevékenységben — a növénytermesztésben, állattenyésztésben — romlott az eredmény a 82-es esztendőhöz képest —, de még így is 48 millió 946 ezer forint lett a nyereségük évzáráskor. Ahogy mondani szokták, az egyik kárát a másik haszna ellensúlyozta. A szőlőtermesztésben, a csirketartáson nem sikerült befogniuk a kívánt nyereséget, és ezen keveset, de segített, hogy a kertészeti telep munkája viszont eredményes volt. A szabályok engedte pénzügyi lehetőségekkel is igyekeztek enyhíteni az aszály kárán. Pénzzel segítették az egyik kereskedő partnerüket, és ezért biztos bevételhez jutottak, 45 millió forintot engedtek át a TÉESZKER-nek. Maradt még forint a házi kasszában is, mert a különböző alapok feltöltése után 40 millió a tartalék. Maradva a futóversenyektől kölcsönzött hasonlatnál, figyelemmel a téesz jó erőállapotára — 473 millió 605 ezer forint a jelenlegi vagyona — az évkezdet rajtjánál kapott orkán ellenszél ellenére is még sikerrel vághat a távnak. Minden adottsága megvan, hogy a környékbeli területi versengésen első, a megyei szövetkezetek „csatározásán” pedig a szentesiek után a második helyen végezzen az idén is. Az említett, ismert téeszek mellett csendes, szép eredményt ért el az ásotthalmi Felszabadulás és az öttömösi Magyar László Termelőszövetkezet. Ha valahol küzdeni kellett, az eredményekért — leginkább is azért, hogy ne nagyon szakadjanak le a többitől — a legsivárabb homokokon kellett. Eleve mindkettő „ülőhelyzetből” indult, milliós adóssággal. Amint a táblázatból is kiderül, mostanra utolérték magukat. Az ásotthalmiak az országos listán jócskán előre rukkoltak az utolsó helyek valamelyikéről. Apró változásokkal több éves kitartó munkával sikerült fölzárkózniuk a többihez. Az áremelkedések fogták ugyan a lendületet, de a talajhoz választották a növényeket, szőlővesszőt duggattak, burgonyát ültettek és figyeltek a háztáji gazdák óhajára, így sikerült átvészelniük az évet. A növénytermesztés 296 ezer, az állattenyésztés 424 ezer forint nyereséget hozott. Ezekkel együtt 10 tételből tevődött össze a másfél millió forintos nyereség. Öttömösön az örömök közé sorolják, hogy a 4,5 milliós alaphiányból nyereségre tornázták a gazdálkodást. Emellett a 20—22 százalékos állatelhullást sikerült 9-re visszaszorítaniuk. Viszont a legeltetésre alapozott állattartásuk, az aszály miatt, nem hozott nyereséget. Fölsültek, kiszáradtak a jó füvet termő semlyékek. Ha a téesz nem kapott volna kiemelt támogatást — ezt 1- essel jelöltük —, mostanra hétmillió forint hiánya lenne. Az aszály kárát is 7—8 millió forintra becsülik, úgyhogy most elmondhatják, amit elvitt a természet, pótolni tudta az állam.Emellett maguk is próbálkoznak. Lucernát ültettek a drágán vásárolt takarmány helyettesítésére, és értékes almuk miatt meghagyják a 450 szarvasmarhát és birkákat. A kertészet és a spárgatermesztés nyereséget hozott, így elviselték, hogy az 50 mázsás átlagtermésű szőlőtermesztésre ráfizettek. A pusztamérgesi Rizling Tsz alakulása óta a leggyengébb évet zárta. Mivel a homokhát jellegének legjobban megfelelő növénynek a szőlőt tartották, erre kaptak biztatást — hirtelen sarokba szorultak. Ahogy mondják, a pincegazdasággal való közösködéskor most a nullát osztották, s ez erősen rányomta a bélyegét a szőlőtermesztésre berendezkedett gazdaságra. Majoros Tibor Molnár József felvitte Pusztamérgesen bíznak az idei szőlőtermésben, ezért is szórták szét a trágyát még idejében a Rizling Tsz-ben. Képünk a rakodáskor készült Dr. Köpeczi Béla megyénkben A művelődési miniszter látogatása és előadása a szegedi egyetemen Tegnap, szerdán megyénkbe látogatott dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter. Szegeden, a megyei pártbizottságon dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke és dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára fogadták, majd megbeszélést folytattak vele a megyét érintő időszerű tudomány-, oktatás- és művelődéspolitikai kérdésekről. Ezután a művelődési miniszter dr. Koncz János kíséretében a szegedi József Attila Tudományegyetemet kereste fel, ahol dr. Kristó Gyula rektor és dr. Csákány Béla, a pártbizottság titkára üdvözölte. Majd tanácskozásra került sor, amelyen részt vettek az egyetem rektorhelyettesei, a karok dékánjai és a társadalmi szervek vezetői. A rektor tájékoztatót tartott az egyetem működésének, fejlesztésének gazdasági vonatkozásairól, a tervbe vett diákszociális beruházásokról, az egyetemi oktatás távlati fejlesztési koncepciójának helyi vitájáról, az elhangzott javaslatokról, az oktató-nevelő munka időszerű feladatairól, az egyetem belföldi és külföldi kapcsolatairól. A megbeszélésen igen élénk eszmecsere alakult ki, amelynek során dr. Köpeczi Béla kifejtette saját és a minisztérium álláspontját a vitatott kérdésekben és szólt a felsőoktatás fejlesztésének legfőbb elgondolásairól. Délután az egyetem Dugonics téri aulájában Korunk eszméi és a magyar szellemi élet címmel tartott előadást dr. Köpeczi Béla az egyetem oktatói és kutatói számára. A konzultációs előadáson részt vett Győri Imre, az MSZMP KB tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke és dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára. Dr. Kristó Gyula rektor köszöntötte a megye és a város párt- és állami vezető testületeinek képviselőit. Dr. Köpeczi Béla előadásában a II. világháború utáni helyzettel követte nyomon korunk eszméinek alakulását, fejlődését. Megállapította, hogy 1945 után a baloldaliság uralkodó tendenciaként érvényesült világszerte az értelmiség körében. Az új baloldal megjelenésével ideológiai téren az új konzervativizmus is erőre kapott. 1970-től mindjobban érvényesült Nyugaton az a célkitűzés, hogy ideológiailag is kétségbe vonják a szocializmus eredményeit és elidegenítsék az embereket a szocializmus gondolatától, a marxizmustól . A történelmi kitekintést az összehasonlítás lehetőségéért hangsúlyozta az előadó, majd arról a folyamatról szólt, amely a szocializmus megújításához vezetett Magyarországon. Társadalmunk kísérletező társadalom, amely már eddig is számos eredményt ért el. Ideológiai életünk nyitott, nem mentes a negatív jelenségektől se. A vitákból le kell vonni a megfelelő tanulságokat. Az előadást követően a művelődési miniszter válaszolt az információs bizottság által előzőleg írásban megfogalmazott kérdésekre. A hallgatóság egy csoportja Több tarkánszőtt kelme Újabb 32 automata szövőgépet vásárol a Textilértékesítő Vállalattal közösen a Pápai Textilgyár, a tarkánszőtt kelmék legnagyobb házi készítője. Valamennyit még az idén felszerelik, s így az elmúlt évihez képest, már ebben az évben mintegy félmillió méterrel több tarkánszőtt szövetet, fia, nellt és puplint készítenek. A többlet teljes egészében a belföldi ellátást javítja.