Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

2 Palme az NDK ban • Berlin (MTI) Hasznosak voltak és a bi­zalmon alapultak megbeszé­léseink — így vonta meg Olof Palme svéd kormány­fővel tartott véleménycseré­jének mérlegét Erich Ho­­necker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke.­­ A két államférfi pénteken délután Stralsundban ta­nácskozott a kétoldalú kap­csolatok erősítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különösen pedig a béke megszilárdításáról, a fegyverzetek korlátozásáról és a leszerelést célzó haté­kony intézkedések megtéte­léről. Este az NDK párt- és államfője vacsorát adott a svéd politikus tiszteletére. A tárgyalófelek messze­menően egyetértettek abban, hogy mielőbb fordulatot kell elérni a nemzetközi kapcso­latokban az enyhülés javára, és erre megvan minden le­hetőség. A jelenkor legsür­gősebb feladata a nukleáris katasztrófa veszélyének el­hárítása. Átfogó lépések szükségesek a fegyverzetek és a fegyveres erők csökken­tésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alap­ján.­­ Erich Honecker megerősí­tette, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság támo­gatja azt a felhívást, amely négy földrész hat kormány­főjének nevében szólítja fel a nukleáris hatalmakat a megegyezésre. Látogatásának második napján Olof Palme az NDK északi partvidékének törté­nelmi nevezetességeivel is­merkedett, templomokat és kolostorokat tekintett meg, és látogatást tett a greifs­­waldi egyetemen. A műhold­­romboló fegyverekről­ ­ Washington (MTI) Robert McFarlane ameri­kai nemzetbiztonsági főta­nácsadó szerint az Egyesült Államok elvben kész talál­kozni a szovjet képviselők­kel, hogy tárgyaljanak a műholdromboló fegyverek­ről. Hozzáfűzte azonban, hogy e találkozón meg kell vitatni a hadászati és a kö­­zép-hatótávolságú rakéták­ról Genfben folytatott tár­gyalások felújításának fel­tételeit is. A nemzetbizton­sági főtanácsadó ezzel a Szovjetunió péntek esti kor­mánynyilatkozatára vála­szolt. Ebben a szovjet kor­mány tárgyalások megkez­dését javasolta Bécsben a műholdelhárító rendszerek­ről. Külpolitikai + Előbbre jutott-e a kelet—­ nyugati viszony a sűrű megnyilatkozások hatására? Ahogy közeledik az USA- ban az elnökválasztás nap­ja (november 6.), annál több szó esik ott a kelet—nyu­gati viszonyról. Méghozzá úgy, hogy azt hinné a felü­letes szemlélő: Washington­ban fordulat következett el, hiszen Reagan (aki most már megkezdte elnökvá­lasztási kampányát!) min­den alkalmat megragad, hogy kifejezze készségét az amerikai—szovjet — mint ő mondta — „munkakapcsola­tok” megjavítására. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy nemsokára összeül a demokrata párti konvenció, ahol kijelölik a Reagannel szemben csatába indulói de­mokrata elnökjelöltet. A je­lenlegi­ elnök és egyben el­nökjelölt nem akarja át­engedni a demokratáknak azt­­ a korteselőnyt, hogy azok lépjenek fel a kelet— nyugati viszony megjavítá­sának programjával. Moszkvában nagyon jól tudják, hogy a mostani megnyilatkozásokban mek­kora a szerepe a voksvadá­­szatnak, s érdemes idéz­ni az egyik felelős szovjet vezetőnek, a PB-tag és KB- titkár Mihail Gorbacsovnak a megállapítását Washing­tonban rájöttek, hangoztat­ta Gorbacsov, hogy a nyílt uszító propaganda megfoszt­ja hitelétől az amerikai po­litikát, ezért hangsúlyozza most képmutató módon a béke és a leszerelés mel­letti állítólagos elkötelezett­séget. Viszont, afelől sem ha­gyott kétséget Gorbacsov, hogy a szocialista orszá­gok igenis pozitív irányú áttörésre, törekszenek a nemzetközi életben, s be­csületes, tartalmas, komoly tárgyalásokat kívánnak, ezt Nyugaton is utalásnak mi­nősítik arra, hogy majd az amerikai elnökválasztás után újra indulhatnak a tárgya­lások Kelet és Nyugat kö­zött.­­ A hét végére igazi politikai szenzációt hozott az a szov­jet javaslat, amellyel két­oldalú tárgyalások megin­dítását ajánlották az USA kormányának az űrfegyve­rek­ betiltásáról. A nyugati hírmagyarázók szerint a Szovjetunió ezzel magához ragadta a kezdeményezést, hiszen nem csak a tárgya­lások tárgykörét határozta meg igen konkrétan, ha­nem még színhelyt és idő­pontot is találni a moszk­vai javaslatban: Bécs, és szeptember. Tartós lesz-e a közös piaci megállapodás? A legkevésbé sem lett volna meglepő, ha Fon­­tainebleau-ban az európai közösség tíz tagállama ál­lam- és kormányfőinek ér­tekezletén megint csak ku­darcot vallott volna a kí­sérlet a közös költségvetés terheinek elosztására. Mert az előző csúcstalálkozókon — Athéntől Brüsszelig — a brit makacsság megaka­dályozta a megegyezést... Most viszont — váratla­nul — Thatcher asszony en­gedékenyebbnek bizonyult, és­­ létrejött egy kompro­misszum, amely szerint a brit befizetéseknek kéthar­madát térítik vissza. Alig száradt meg a tinta az aláírásokon a megál­lapodás alján, máris értel­mezési vita kezdődött. Thatcher asszony arról be­szélt később, hogy ez „tar­tós” érvényű megállapodás, a legtöbb közös piaci or­szág vezetői azonban úgy nyilatkoztak, hogy csak két évre rögzítik így a brit hoz­zájárulás mértékét. Tehát, igaza lehet annak az an­gol hírmagyarázónak, aki cinikus véleményeket idé­zett: „1986-ban minden ugyanott folytatódik majd, ahol most abbamaradt...” Addig is azonban Mit­terrand elnök, aki július 1- ig, fél éven át a Közös Pi­ac soros irányítója volt, megelégedéssel nyugtázta a fontainebleau-i megállapo­dást. Szerinte, most már le­hetővé válik például a kö­zösség kibővítése, vagyis Portugália és Spanyolország felvétele, emellett pedig a Közös Piac továbbfejlesz­tésére irányuló tervek meg­valósítása is új lendületet kaphat. Ez az optimizmus azonban több kommentátor szerint túlzott. Egyelőre csak félretették a problémá­kat.­ ­ Pozitív jelek mutatkoznak-e végre a közép-amerikai válságban? Igen és nem is. Pozitívan értékelhető Jesse Jackson amerikai­­ tiszteletesnek, a demokrata párt elnökjelölt­ségére pályázó színes bő­rű politikusnak közép-ame­rikai útja. Találkozott a salvadori hazafiak képvise­lőivel Panamavárosban, el­látogatott Kubába, és Fidel Castróval folytatott meg­beszélésein síkraszállt az amerikai—kubai kapcsola­tok normalizálásáért, majd Nicaraguába is elment. Érdekes az is, hogy a hondurasi kormány úgy döntött: visszaküldi nagy­követét Nicaraguába, és részt vesz a sandinista for­radalom ötödik évforduló­jának ünnepségein. Hondu­ras májusban hívta haza nagykövetét Nicaraguából. Nicaragua helyzetének erő­sítését szolgálta egy magas szintű kormányküldöttség körútja a héten a szocia­lista országokban. Daniel Ortega vezetésével Buda­pesten is tárgyaltak, s­őt a magyar vendéglátók leszö­gezték, hogy a Magyar Nép­­köztársaság támogatja azt a küzdelmet, amelyet Ni­caragua a nemzeti függet­lenségének megvédéséért, te­rületi integritásáért folytat. Egyelőre még nem tud­ni, milyen eredménnyel jár­tak azok a megbeszélések, amelyeket egy mexikói für­dőhelyen rendeztek az USA és Nicaragua képviselői kö­zött. A managuai kormány külügyminiszter-helyette­­se és Reagan latin-ameri­kai tanácsadója között lét­rejött találkozás Shultz ame­rikai külügyminiszter em­lékezetes managuai villám­­látogatásának volt a foly­tatása. Hogy mennyire foglalkoz­tatja a világot a közép­amerikai válság, azt az is bizonyítja, hogy az EDU, az úgynevezett európai de­mokratikus unió, vagyis­ a konzervatív, keresztényde­mokrata pártok „internacio­­n­áléj­a” Oslóban tartott ülé­sén, a napirend legfonto­sabb pontjaként Közép-Ame­­rika dolgait vitatták meg, s nem is egészen az USA ál­láspontját téve maguké­vá... Pálfy József Közéleti napló AZIZ MOHAMED KÖSZÖNTÉSE A Magyar Szocialista és Kommunista Párt Köz- Munkáspárt Központi Bi­ ponti Bizottságának első b­i­­zottsága levélben köszöntőt- kárát 60. születésnapja ül­te Aziz Mohamedet, az Ira- kaiméból. BEFEJEZŐDÖT­T A KÖZÖS HADMŰVELETI-HAR­CÁSZATI GYAKORLAT Június 22—30. között a magyar néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai Duna ’84 elnevezéssel közös hadmű­veleti-harcászati gyakorlatot hajtottak végre hazánk te­rületén. A gyakorlat hoz­zájárult a parancsnokok és törzsek munkájának, a csa­patok együttes tevékenysé­geinek további tökéletesíté­séhez, a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátság el­mélyítéséhez. A gyakorlat befejezéseként a Dunántúl egyik katonai gyakorlóte­rén nagygyűlésre került sor, ahol harci-technikai eszközeikkel felsorakoztak a Duna '84 gyakorlaton részt vett törzsek és csoportok képviselői. Az ünnepségen a közös hadműveleti-harcá­szati gyakorlat értékelését követően a gyakorlat ve­zetője és nemzeti helyette­sei kitüntetéseket és jutal­makat adtak át a kiemelke­dően helytálló magyar, cseh­szlovák és szovjet katonák­nak. MAGYAR—SZOVJET K­ÖRNYEZETVÉDELMI EGYÜTTM­ŰKÖDÉS Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hiva­tal elnökének meghívására június 24. és 30. között Heino Oszkarovics Teder, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság környezetvédel­mi és erdőgazdálkodási mi­nisztere vezetésével szov­jet környezetvédelmi dele­gáció tartózkodott hazánk­ban. A Szovjetunió hidro­meteorológiai és természeti környezetet ellenőrző álla­mi bizottsága, valamint az OKTH közötti kétoldalú együttműködési megállapo­dás alapján a felek elő­zetesen egyeztették, előké­szít­ették következő öt­éves időszakra kialakítandó közös munkaprogramot. A szovjet delegáció szombaton elutazott hazánkból. NÉPFRONTMEGB­ESZÉLÉSEK Június 28—30-a között, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa meghívására Budapesten tartózkodott a magyar—finn barátsági hét finn előkészítő bizottságá­nak küldöttsége Jaakko Kuusela titkár vezetésével. A küldöttség megbeszélése­ket folytatott Ribánszki Ró­berttel, a HNF OT titká­rával és Juhász Róberttel, a barátsági hét magyar elő­készítő bizottságának tit­kárával az 1­985-ben meg­rendezendő VII. magyar— finn, illetve finn—magyar barátsági hét szervezetéről, programjáról. Vasárnap, 1984. július 1 Negyven éve történt a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom 2. Fegyverrel a kézben Magyarország német meg­szállásával (1944. III. 19.) az ellenállási mozgalomban is új szakasz, a fegyveres küz­delem szakasza kezdődött el. A párt harci csoportok ala­kítására, a nemzeti ellenál­lás szervezésére hívott fel. „Ne legyen se éjjele, se nappala hazánk földjén a német megszállóknak. Ne hagyjatok nekik egy nyu­godt pillanatot sem. Gyújt­sátok rájuk a házat, pusz­títsátok őket tűzzel-vassal!” — hangoztatta a Békepárt.­­Az ellenállás első látvá­nyos megmozdulása a sá­toraljaújhelyi börtön poli­tikai foglyainak fegyveres kitörése volt. Ezt azonban a helyőrség és a városba ér­kező német csapatok lever­ték. A felkelést követő bí­rói megtorlás, a harcok és az üldözés során 62-en vesz­tették életüket. A szerve­ződő ellenállásra súlyos csa­pást jelentettek a Gestapo és az SD (biztonsági szol­gálat) akciói is. Alig más­fél hónap alatt politikai okokból 8225 zsidót, antifa­siszta ellenállót, külföldi polgárt fogtak el, hurcol­tak koncentrációs táborok­ba. Az ellenállás politikai ve­zető szerve a demokrati­kus, antifasiszta pártokból 1944 májusában létrejött Magyar Front lett. A fegy­veres harc vezetésére Pálf­­fy György vezérkari szá­zados irányításával meg­alakult a párt katonai bi­zottsága, amely 1944 nya­rán és őszén Budapesten 14 kisebb-nagyobb­­-­-­partizán­csoportot szervezett. Köz­vetlen irányításukat Fehér Lajos látta el. A fedőnév­vel jelölt csoportok közül említsük meg a Városi szín­házi nyilas nagygyűlés el­len robbantást végrehajtó „Marót” csoportot, a több kézigránátos akcióval jeles­kedő „Szív”, vagy a vas­utat robbantó „Laci” cso­portokat. Fegyveres akció­­gárdákat szervezett több úgynevezett „polgári” anti­fasiszta csoport, valamint a Magyar Diákok Szabad­ságfrontja nevű szervezet is. Budapesten, a munkás­lakta peremvárosokban — Újpesten, Kőbányán, Pest­erzsébeten, Csepelen — jöt­tek létre nagyobb létszá­mú fegyveres csoportok. Ezek szervezetileg többnyi­re valamilyen katonai, lég­oltalmi, karhatalmi stb. alakulattal, szervezettel le­galizálták tevékenységüket. Az újpestiek például poli­tikai foglyokat szabadítottak ki, megvédték a robbantás elől a városrész víztornyát. A kőbányaiak hátba támad­ták az ott védő németeket. A csepeliek pedig nagy né­pi megmozdulással (1944. december 4—6.) akadályoz­ták meg a városrész ki­ürítését. A magyar ellenállás tör­ténetében sajátos formáci­ót jelentenek a több ke­rületben (VIII., XIII., XIV.) létrejött KISKA (kisegítő karhatalmi) alakulatok, ame­lyekbe az ellenállóknak si­került beépülniük. A zug­lói KISKA-ban tevékeny­kedett például a fiatalokból szervezett Vörös Brigád ne­vű partizáncsoport, amely­nek 11 harcosát a német fasiszták kivégezték. Vidé­ken’elsőSbrfea K az ipán köz­pontokban, Miskolcon, Diós­győrben , (itt szerveződött meg a híres „Mokan-komi­­té”), Győrött, valamint a bányavidékeken, Tatabá­nyán, Sárisápon, Pécs, Kom­ló környékén és Salgótar­jánban jöttek létre antifa­siszta és partizáncsoportok. A Karancs — lejtősaknai bányászai levonultak a föld alá, s e jelentőssé vált népi megmozdulással fejezték ki szembeállásukat a nyilas rendszerrel. • 1944. augusztus 8-a és ok­tóber 15-e között sorban rajzottak ki a kijevi par­tizániskolán felkészített, s az ország területére ejtő­ernyővel ledobott szovjet— magyar, vegyes állományú partizáncsoportok. Kijevben egyébként 666 honfitársunk kapott partizánkiképzést. Ezek a csoportok főleg az ország erdős-hegyes terü­letein, valamint Szlovákiá­ban és Kárpátalján száll­tak le, ahol megkísérelték partizánbázisok létrehozá­sát. Néhány csoport, mint a Fábry, Úszta, Nógrádi cso­portok eredményes harci tevékenységet folytattak, de a többségük elvérzett a fa­sisztákkal vívott egyen­lőtlen küzdelemben (Sző­­nyi, Örley, Molontay és más csoportok). A nagyobb méretű, a la­kosság széles köreit be­vonó partizánharchoz sem az ország természeti felté­telei, sem a belső politikai viszonyok nem voltak ked­vezőek. Az államhatalmi szervezetek, a csendőrség, majd a nyilasok terrorosz­tagai hatékony ellenőr­zést gyakoroltak az or­szág területe és lakossága felett. Október 15-e után újabb ‘lifterAálási 'truff<íIW' * kezdő­dött. Ezreket tartóztattak le, vittek n­émet kompe atrációs táborba. 1944 novemberében például a komáromi vár­erődben 7—8000 politikai foglyot őriztek. 1944. november 22-én, a nyilas Nemzeti Számonké­­rő Szék árulás révén el­fogta a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altá­bornagy vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felsza­badító Bizottságát. Ez a szervezet a Magyar Front intézménye volt a német­ellenes szabadságharc ve­zetésére. A Felszabadító Bi­zottság katonai vezetői egy részét december 8-án, a Margit körúti fogházban ki­végezték. Az október 15-én hata­lomra juttatott Szálasi-rend­­szerrel szemben tömeges méretű népi ellenállás bon­takozott ki. Az emberek tízezrei szöktek meg a had­seregből, nem vonultak be, nem teljesítették a kiadott utasításokat. A lakosság ke­resztülhúzta a kiürítési, ki­telepítési rendelkezéseket. Menekülni csak az mene­kült, akinek volt oka fél­ni, hogy régi bűneiért a fel­szabadult Magyarországon majd felelnie kell. A magyar ellenállási moz­galom méreteiben nem volt olyan átfogó, mint például Lengyelországban, Jugo­szláviában, Bulgáriában stb. volt. Hazai földön 38 ki­­sebb-nagyobb partizáncso­portban kb. 2500—3000 em­ber harcolt fegyveresen a szabadságért. A külföldi or­szágokban mintegy 8000 ma­gyar antifasiszta küzdött. A Vörös Hadsereggel együtt harcoló Budai Önkéntes Ez­red honvédeinek száma pe­dig 2500 fő volt. A fasiz­mus elleni harcra szervező­dő új néphadseregben, az Ausztriába elvonult 1. és 6. hadosztály soraiban, a szovjet hadsereg alárendelt­ségébe tartozó vasútépítő alakulatokban pedig kb. 40 ezer honvéd szolgált. , Gazsi József Elnökrablás • La Paz (MTI) Szombaton, a La Paz-i el­nöki palotában katonák egy csoportja elrabolta Hernan Siles Zuazo bolíviai állam­főt, és ismeretlen helyre hurcolta — jelentette be­­ La Pazban az elnöki hiva­tal vezetője. A hírügynökségek először államcsíny elkövetését fel­tételezték, a későbbi ese­mények azonban ellent lát­szanak mondani ennek. Nem adtak ki ugyanis nyi­latkozatot, mint ilyenkor szokásos, nem vonultak csa­­patok az utcára, s nem tar­tóztattak le senkit. Ellen­kezőleg, teljes nyugalom­ról érkezett jelentés a fő­városból, csak a Murillo té­ren, az elnöki palota előtt cirkáltak megerősített fegy­veres alakulatok. Egyes hírek szerint ál­mában lepték meg az ál­lamfőt, és azután hurcolták el. Elrablóinak szándékáról, illetve politikai hovatartozá­sáról egyelőre semmi sem ismeretes. Zuazót állítólag egy elit rendőri alakulat vitte ma­gával. Ezt az egységet azért hozták létre hat hónappal ezelőtt, hogy hatékonyab­ban vehessék fel a küzdel­met az országban a kábító­szer-kereskedelemmel. Jaime Paz Zamora bolí­viai alelnök, aki a latin­amerikai kérdésekkel fog­lalkozó lisszaboni konferen­cián képviselte Bolíviát, szombati beszédében rész­letesen foglalkozott a leg­újabb la paz­i fejlemé­nyekkel, és elítélte Zuazo el­rablását. Kijelentette, hogy nem érkeztek jelentések Bo­líviából összetűzésekről.

Next