Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
2 Palme az NDK ban • Berlin (MTI) Hasznosak voltak és a bizalmon alapultak megbeszéléseink — így vonta meg Olof Palme svéd kormányfővel tartott véleménycseréjének mérlegét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. A két államférfi pénteken délután Stralsundban tanácskozott a kétoldalú kapcsolatok erősítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különösen pedig a béke megszilárdításáról, a fegyverzetek korlátozásáról és a leszerelést célzó hatékony intézkedések megtételéről. Este az NDK párt- és államfője vacsorát adott a svéd politikus tiszteletére. A tárgyalófelek messzemenően egyetértettek abban, hogy mielőbb fordulatot kell elérni a nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés javára, és erre megvan minden lehetőség. A jelenkor legsürgősebb feladata a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása. Átfogó lépések szükségesek a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Erich Honecker megerősítette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság támogatja azt a felhívást, amely négy földrész hat kormányfőjének nevében szólítja fel a nukleáris hatalmakat a megegyezésre. Látogatásának második napján Olof Palme az NDK északi partvidékének történelmi nevezetességeivel ismerkedett, templomokat és kolostorokat tekintett meg, és látogatást tett a greifswaldi egyetemen. A műholdromboló fegyverekről Washington (MTI) Robert McFarlane amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint az Egyesült Államok elvben kész találkozni a szovjet képviselőkkel, hogy tárgyaljanak a műholdromboló fegyverekről. Hozzáfűzte azonban, hogy e találkozón meg kell vitatni a hadászati és a közép-hatótávolságú rakétákról Genfben folytatott tárgyalások felújításának feltételeit is. A nemzetbiztonsági főtanácsadó ezzel a Szovjetunió péntek esti kormánynyilatkozatára válaszolt. Ebben a szovjet kormány tárgyalások megkezdését javasolta Bécsben a műholdelhárító rendszerekről. Külpolitikai + Előbbre jutott-e a kelet— nyugati viszony a sűrű megnyilatkozások hatására? Ahogy közeledik az USA- ban az elnökválasztás napja (november 6.), annál több szó esik ott a kelet—nyugati viszonyról. Méghozzá úgy, hogy azt hinné a felületes szemlélő: Washingtonban fordulat következett el, hiszen Reagan (aki most már megkezdte elnökválasztási kampányát!) minden alkalmat megragad, hogy kifejezze készségét az amerikai—szovjet — mint ő mondta — „munkakapcsolatok” megjavítására. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy nemsokára összeül a demokrata párti konvenció, ahol kijelölik a Reagannel szemben csatába indulói demokrata elnökjelöltet. A jelenlegi elnök és egyben elnökjelölt nem akarja átengedni a demokratáknak azt a korteselőnyt, hogy azok lépjenek fel a kelet— nyugati viszony megjavításának programjával. Moszkvában nagyon jól tudják, hogy a mostani megnyilatkozásokban mekkora a szerepe a voksvadászatnak, s érdemes idézni az egyik felelős szovjet vezetőnek, a PB-tag és KB- titkár Mihail Gorbacsovnak a megállapítását Washingtonban rájöttek, hangoztatta Gorbacsov, hogy a nyílt uszító propaganda megfosztja hitelétől az amerikai politikát, ezért hangsúlyozza most képmutató módon a béke és a leszerelés melletti állítólagos elkötelezettséget. Viszont, afelől sem hagyott kétséget Gorbacsov, hogy a szocialista országok igenis pozitív irányú áttörésre, törekszenek a nemzetközi életben, s becsületes, tartalmas, komoly tárgyalásokat kívánnak, ezt Nyugaton is utalásnak minősítik arra, hogy majd az amerikai elnökválasztás után újra indulhatnak a tárgyalások Kelet és Nyugat között. A hét végére igazi politikai szenzációt hozott az a szovjet javaslat, amellyel kétoldalú tárgyalások megindítását ajánlották az USA kormányának az űrfegyverek betiltásáról. A nyugati hírmagyarázók szerint a Szovjetunió ezzel magához ragadta a kezdeményezést, hiszen nem csak a tárgyalások tárgykörét határozta meg igen konkrétan, hanem még színhelyt és időpontot is találni a moszkvai javaslatban: Bécs, és szeptember. Tartós lesz-e a közös piaci megállapodás? A legkevésbé sem lett volna meglepő, ha Fontainebleau-ban az európai közösség tíz tagállama állam- és kormányfőinek értekezletén megint csak kudarcot vallott volna a kísérlet a közös költségvetés terheinek elosztására. Mert az előző csúcstalálkozókon — Athéntől Brüsszelig — a brit makacsság megakadályozta a megegyezést... Most viszont — váratlanul — Thatcher asszony engedékenyebbnek bizonyult, és létrejött egy kompromisszum, amely szerint a brit befizetéseknek kétharmadát térítik vissza. Alig száradt meg a tinta az aláírásokon a megállapodás alján, máris értelmezési vita kezdődött. Thatcher asszony arról beszélt később, hogy ez „tartós” érvényű megállapodás, a legtöbb közös piaci ország vezetői azonban úgy nyilatkoztak, hogy csak két évre rögzítik így a brit hozzájárulás mértékét. Tehát, igaza lehet annak az angol hírmagyarázónak, aki cinikus véleményeket idézett: „1986-ban minden ugyanott folytatódik majd, ahol most abbamaradt...” Addig is azonban Mitterrand elnök, aki július 1- ig, fél éven át a Közös Piac soros irányítója volt, megelégedéssel nyugtázta a fontainebleau-i megállapodást. Szerinte, most már lehetővé válik például a közösség kibővítése, vagyis Portugália és Spanyolország felvétele, emellett pedig a Közös Piac továbbfejlesztésére irányuló tervek megvalósítása is új lendületet kaphat. Ez az optimizmus azonban több kommentátor szerint túlzott. Egyelőre csak félretették a problémákat. Pozitív jelek mutatkoznak-e végre a közép-amerikai válságban? Igen és nem is. Pozitívan értékelhető Jesse Jackson amerikai tiszteletesnek, a demokrata párt elnökjelöltségére pályázó színes bőrű politikusnak közép-amerikai útja. Találkozott a salvadori hazafiak képviselőivel Panamavárosban, ellátogatott Kubába, és Fidel Castróval folytatott megbeszélésein síkraszállt az amerikai—kubai kapcsolatok normalizálásáért, majd Nicaraguába is elment. Érdekes az is, hogy a hondurasi kormány úgy döntött: visszaküldi nagykövetét Nicaraguába, és részt vesz a sandinista forradalom ötödik évfordulójának ünnepségein. Honduras májusban hívta haza nagykövetét Nicaraguából. Nicaragua helyzetének erősítését szolgálta egy magas szintű kormányküldöttség körútja a héten a szocialista országokban. Daniel Ortega vezetésével Budapesten is tárgyaltak, sőt a magyar vendéglátók leszögezték, hogy a Magyar Népköztársaság támogatja azt a küzdelmet, amelyet Nicaragua a nemzeti függetlenségének megvédéséért, területi integritásáért folytat. Egyelőre még nem tudni, milyen eredménnyel jártak azok a megbeszélések, amelyeket egy mexikói fürdőhelyen rendeztek az USA és Nicaragua képviselői között. A managuai kormány külügyminiszter-helyettese és Reagan latin-amerikai tanácsadója között létrejött találkozás Shultz amerikai külügyminiszter emlékezetes managuai villámlátogatásának volt a folytatása. Hogy mennyire foglalkoztatja a világot a középamerikai válság, azt az is bizonyítja, hogy az EDU, az úgynevezett európai demokratikus unió, vagyis a konzervatív, kereszténydemokrata pártok „internacionáléja” Oslóban tartott ülésén, a napirend legfontosabb pontjaként Közép-Amerika dolgait vitatták meg, s nem is egészen az USA álláspontját téve magukévá... Pálfy József Közéleti napló AZIZ MOHAMED KÖSZÖNTÉSE A Magyar Szocialista és Kommunista Párt Köz- Munkáspárt Központi Bi ponti Bizottságának első bizottsága levélben köszöntőt- kárát 60. születésnapja ülte Aziz Mohamedet, az Ira- kaiméból. BEFEJEZŐDÖTT A KÖZÖS HADMŰVELETI-HARCÁSZATI GYAKORLAT Június 22—30. között a magyar néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai Duna ’84 elnevezéssel közös hadműveleti-harcászati gyakorlatot hajtottak végre hazánk területén. A gyakorlat hozzájárult a parancsnokok és törzsek munkájának, a csapatok együttes tevékenységeinek további tökéletesítéséhez, a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátság elmélyítéséhez. A gyakorlat befejezéseként a Dunántúl egyik katonai gyakorlóterén nagygyűlésre került sor, ahol harci-technikai eszközeikkel felsorakoztak a Duna '84 gyakorlaton részt vett törzsek és csoportok képviselői. Az ünnepségen a közös hadműveleti-harcászati gyakorlat értékelését követően a gyakorlat vezetője és nemzeti helyettesei kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a kiemelkedően helytálló magyar, csehszlovák és szovjet katonáknak. MAGYAR—SZOVJET KÖRNYEZETVÉDELMI EGYÜTTMŰKÖDÉS Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökének meghívására június 24. és 30. között Heino Oszkarovics Teder, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztere vezetésével szovjet környezetvédelmi delegáció tartózkodott hazánkban. A Szovjetunió hidrometeorológiai és természeti környezetet ellenőrző állami bizottsága, valamint az OKTH közötti kétoldalú együttműködési megállapodás alapján a felek előzetesen egyeztették, előkészítették következő ötéves időszakra kialakítandó közös munkaprogramot. A szovjet delegáció szombaton elutazott hazánkból. NÉPFRONTMEGBESZÉLÉSEK Június 28—30-a között, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa meghívására Budapesten tartózkodott a magyar—finn barátsági hét finn előkészítő bizottságának küldöttsége Jaakko Kuusela titkár vezetésével. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Ribánszki Róberttel, a HNF OT titkárával és Juhász Róberttel, a barátsági hét magyar előkészítő bizottságának titkárával az 1985-ben megrendezendő VII. magyar— finn, illetve finn—magyar barátsági hét szervezetéről, programjáról. Vasárnap, 1984. július 1 Negyven éve történt a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom 2. Fegyverrel a kézben Magyarország német megszállásával (1944. III. 19.) az ellenállási mozgalomban is új szakasz, a fegyveres küzdelem szakasza kezdődött el. A párt harci csoportok alakítására, a nemzeti ellenállás szervezésére hívott fel. „Ne legyen se éjjele, se nappala hazánk földjén a német megszállóknak. Ne hagyjatok nekik egy nyugodt pillanatot sem. Gyújtsátok rájuk a házat, pusztítsátok őket tűzzel-vassal!” — hangoztatta a Békepárt.Az ellenállás első látványos megmozdulása a sátoraljaújhelyi börtön politikai foglyainak fegyveres kitörése volt. Ezt azonban a helyőrség és a városba érkező német csapatok leverték. A felkelést követő bírói megtorlás, a harcok és az üldözés során 62-en vesztették életüket. A szerveződő ellenállásra súlyos csapást jelentettek a Gestapo és az SD (biztonsági szolgálat) akciói is. Alig másfél hónap alatt politikai okokból 8225 zsidót, antifasiszta ellenállót, külföldi polgárt fogtak el, hurcoltak koncentrációs táborokba. Az ellenállás politikai vezető szerve a demokratikus, antifasiszta pártokból 1944 májusában létrejött Magyar Front lett. A fegyveres harc vezetésére Pálffy György vezérkari százados irányításával megalakult a párt katonai bizottsága, amely 1944 nyarán és őszén Budapesten 14 kisebb-nagyobb--partizáncsoportot szervezett. Közvetlen irányításukat Fehér Lajos látta el. A fedőnévvel jelölt csoportok közül említsük meg a Városi színházi nyilas nagygyűlés ellen robbantást végrehajtó „Marót” csoportot, a több kézigránátos akcióval jeleskedő „Szív”, vagy a vasutat robbantó „Laci” csoportokat. Fegyveres akciógárdákat szervezett több úgynevezett „polgári” antifasiszta csoport, valamint a Magyar Diákok Szabadságfrontja nevű szervezet is. Budapesten, a munkáslakta peremvárosokban — Újpesten, Kőbányán, Pesterzsébeten, Csepelen — jöttek létre nagyobb létszámú fegyveres csoportok. Ezek szervezetileg többnyire valamilyen katonai, légoltalmi, karhatalmi stb. alakulattal, szervezettel legalizálták tevékenységüket. Az újpestiek például politikai foglyokat szabadítottak ki, megvédték a robbantás elől a városrész víztornyát. A kőbányaiak hátba támadták az ott védő németeket. A csepeliek pedig nagy népi megmozdulással (1944. december 4—6.) akadályozták meg a városrész kiürítését. A magyar ellenállás történetében sajátos formációt jelentenek a több kerületben (VIII., XIII., XIV.) létrejött KISKA (kisegítő karhatalmi) alakulatok, amelyekbe az ellenállóknak sikerült beépülniük. A zuglói KISKA-ban tevékenykedett például a fiatalokból szervezett Vörös Brigád nevű partizáncsoport, amelynek 11 harcosát a német fasiszták kivégezték. Vidéken’elsőSbrfea K az ipán központokban, Miskolcon, Diósgyőrben , (itt szerveződött meg a híres „Mokan-komité”), Győrött, valamint a bányavidékeken, Tatabányán, Sárisápon, Pécs, Komló környékén és Salgótarjánban jöttek létre antifasiszta és partizáncsoportok. A Karancs — lejtősaknai bányászai levonultak a föld alá, s e jelentőssé vált népi megmozdulással fejezték ki szembeállásukat a nyilas rendszerrel. • 1944. augusztus 8-a és október 15-e között sorban rajzottak ki a kijevi partizániskolán felkészített, s az ország területére ejtőernyővel ledobott szovjet— magyar, vegyes állományú partizáncsoportok. Kijevben egyébként 666 honfitársunk kapott partizánkiképzést. Ezek a csoportok főleg az ország erdős-hegyes területein, valamint Szlovákiában és Kárpátalján szálltak le, ahol megkísérelték partizánbázisok létrehozását. Néhány csoport, mint a Fábry, Úszta, Nógrádi csoportok eredményes harci tevékenységet folytattak, de a többségük elvérzett a fasisztákkal vívott egyenlőtlen küzdelemben (Szőnyi, Örley, Molontay és más csoportok). A nagyobb méretű, a lakosság széles köreit bevonó partizánharchoz sem az ország természeti feltételei, sem a belső politikai viszonyok nem voltak kedvezőek. Az államhatalmi szervezetek, a csendőrség, majd a nyilasok terrorosztagai hatékony ellenőrzést gyakoroltak az ország területe és lakossága felett. Október 15-e után újabb ‘lifterAálási 'truff<íIW' * kezdődött. Ezreket tartóztattak le, vittek német kompe atrációs táborba. 1944 novemberében például a komáromi várerődben 7—8000 politikai foglyot őriztek. 1944. november 22-én, a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék árulás révén elfogta a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát. Ez a szervezet a Magyar Front intézménye volt a németellenes szabadságharc vezetésére. A Felszabadító Bizottság katonai vezetői egy részét december 8-án, a Margit körúti fogházban kivégezték. Az október 15-én hatalomra juttatott Szálasi-rendszerrel szemben tömeges méretű népi ellenállás bontakozott ki. Az emberek tízezrei szöktek meg a hadseregből, nem vonultak be, nem teljesítették a kiadott utasításokat. A lakosság keresztülhúzta a kiürítési, kitelepítési rendelkezéseket. Menekülni csak az menekült, akinek volt oka félni, hogy régi bűneiért a felszabadult Magyarországon majd felelnie kell. A magyar ellenállási mozgalom méreteiben nem volt olyan átfogó, mint például Lengyelországban, Jugoszláviában, Bulgáriában stb. volt. Hazai földön 38 kisebb-nagyobb partizáncsoportban kb. 2500—3000 ember harcolt fegyveresen a szabadságért. A külföldi országokban mintegy 8000 magyar antifasiszta küzdött. A Vörös Hadsereggel együtt harcoló Budai Önkéntes Ezred honvédeinek száma pedig 2500 fő volt. A fasizmus elleni harcra szerveződő új néphadseregben, az Ausztriába elvonult 1. és 6. hadosztály soraiban, a szovjet hadsereg alárendeltségébe tartozó vasútépítő alakulatokban pedig kb. 40 ezer honvéd szolgált. , Gazsi József Elnökrablás • La Paz (MTI) Szombaton, a La Paz-i elnöki palotában katonák egy csoportja elrabolta Hernan Siles Zuazo bolíviai államfőt, és ismeretlen helyre hurcolta — jelentette be La Pazban az elnöki hivatal vezetője. A hírügynökségek először államcsíny elkövetését feltételezték, a későbbi események azonban ellent látszanak mondani ennek. Nem adtak ki ugyanis nyilatkozatot, mint ilyenkor szokásos, nem vonultak csapatok az utcára, s nem tartóztattak le senkit. Ellenkezőleg, teljes nyugalomról érkezett jelentés a fővárosból, csak a Murillo téren, az elnöki palota előtt cirkáltak megerősített fegyveres alakulatok. Egyes hírek szerint álmában lepték meg az államfőt, és azután hurcolták el. Elrablóinak szándékáról, illetve politikai hovatartozásáról egyelőre semmi sem ismeretes. Zuazót állítólag egy elit rendőri alakulat vitte magával. Ezt az egységet azért hozták létre hat hónappal ezelőtt, hogy hatékonyabban vehessék fel a küzdelmet az országban a kábítószer-kereskedelemmel. Jaime Paz Zamora bolíviai alelnök, aki a latinamerikai kérdésekkel foglalkozó lisszaboni konferencián képviselte Bolíviát, szombati beszédében részletesen foglalkozott a legújabb la pazi fejleményekkel, és elítélte Zuazo elrablását. Kijelentette, hogy nem érkeztek jelentések Bolíviából összetűzésekről.