Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
2 fiz amerikai tengerészgyalogosok kivonultak Libanonból . Bejrut (MTI—UPI) Az utolsó amerikai tengerészgyalogos egységek is elhagyták kedden Libanont. Az amerikai katonák két évvel ezelőtt érkeztek Bejrutba a nyugati négyhatalmi kereteken Az amerikaiak brit, olasz és francia társaikkal együtt „békefenntartónak” érkeztek, ám ilyen jellegű feladatot valójában nem teljesítettek. Ezzel szemben — elsősorban az amerikaiak — többi,'m'i közvetlenül is beavatkoztak a libanoni belső erők harcaiba, a jobboldal támogatására. A Damaszkusz (TASZSZ) Abdel Halim Haddam szíriai alelnök országa teljes támogatásáról biztosította a libanoni egységkormánynak a helyzet rendezésére és a biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. Damaszkuszban közzétett nyilatkozatában Haddam rámutatott: az Egyesült Államok és Izrael nem mondott le arról, hogy ismét bizonytalan helyzetet teremtsen Libanonban. Szidon. Tel Aviv (MTI— Reuter) Az izraeli megszálló katonaság kedden harmincöt palesztin fiatalt tartóztatott le a dél-libanoni Ain al-Hilveh menekülttáborban. A fiatalok ellen az a vád, hogy az izraeliek elleni harcra buzdították társaikat. A dél-libanoni izraeli katonai parancsnokság lezáratta a dél-libanoni Tyr kikötőjét. A megszálló hatóság egy szóvivője szerint azért intézkedtek így, mert az elmúlt időben egyre több akciót hajtottak végre az izraeli egységek ellen, és feltételezésük szerint az ellenállók tengeri úton kapnak utánpótlást. - RÁDIÓTVIX tinvázLO távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait Leon Schlumpfnak, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából.Jose Pablo Marán Val, a Perui Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott kedden, a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Nagy Gábor külügy-, Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális életünk több képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. ELHUNYT PJOTR. VOROSILOV Pjotr Vorosilov altábornagy, Kliment Vorosilov marsall, a nagy forradalmár fia életének 71. évében elhunyt. Nekrológját, amelyet magas rangú szovjet katonai vezetők írtak alá, a Krasnapa Zvezda közölte keddi számában. Pjotr Vorosilov 19L4-ben született, s 1932-től szolgált a szovjet hadseregben. A második világháború idején nagy érdemeket szerzett a harckocsizó alakulatok fejlesztésében. A háború után a páncéltörő tüzérségnél tevékenykedett. VIETNAM—KÍNA? HATARINCIDENSEK A VNA vietnami hírügynökség jelentése szerint Kína folytatja katonai támadásait Vietnam északi tartományai ellen. Egy századnyi kínai katona július 22-én Ha Tuven tartományban megsértette az országhatárt, támadást intézett a vietnami határőrök ellen. Július 28-án és 29-én a kínai tüzérség tűz alá vette e tartomány több települését. Ezzel egy időben közel zászlóaljnyi kínai katona behatolt az ország területére. A vietnami határőrök és az önkéntes egységek katonái visszaverték a határsértőket — jelenti a VNA. ROBBANTÁS Luanda kikötőjében július 29-én éjjel aknarobbanás rongálta meg a „Lundoje” nevű angolai és az „Arendsee” nevű NDK-beli hajót. Az Angop angolai hírügynökség jelentése szerint diverzánsakció történt és végrehajtásának módja, valamint eszközei arról tanúskodnak, hogy ugyanolyan akcióról van szó, mint amilyeneket az amerikai CIA Nicaragua kikötőinél hajtott végre. Az aknarobbanásnak nem voltak áldozatai, az anyagi kár azonban jelentős. Ítélet A lengyel legfelsőbb bíróság az ügyészség súlyosbítási kérelmének helyt adva felemelte két — kémkedés miatt vád alá helyezett — személy büntetésének időtartamát. Egyikőjüket — egy lengyel állampolgárt — az alsóbb fokon kiszabott 15 helyett 25 évi, másikukat — egy nyugatnémet állampolgárt — 12 év helyett 15 évre ítélte a bíróság, a halmazati büntetéseket pedig jóváhagyta. CHEYSSON BELGRÁDBAN Szerdán jugoszláv—francia külügyminiszteri tárgyalások kezdődnek Belgrádban. Claude Cheysson, a francia diplomácia vezetője Raif Dizdarevics szövetségi külügyi titkár meghívására tesz kétnapos munkalátogatást a jugoszláv fővárosban. Cheysson látogatása a Jugoszlávia és Franciaország közötti hagyományos és rendszeres magas szintű véleménycserék folytatását jelenti. I OGADAS Megszakadt az aranyos ezüstkapcsolat Szelgrár (MTI) A jugoszláv biztonsági szervek Palésban nemzetközi csempészhálózatot lepleztek le, amely mintegy 600 kilogramm arany- és ezüsttárgyat csempészett be az országba, s értékesítése révén 420 millió líra és 72 ezer nyugatnémet márka illegális jövedelemre tett szert. A nyomozás tanúsága szerint a becsempészett arany és ezüst Triesztből származott, és Jugoszláviában, az adriai-tengerparti ékszerüzletekben került értékesítésre. A szakemberek feltételezése szerint a Trieszt és Jugoszlávia közötti ,,ezüst kapcsolat'’ 1979 óta működött. Részletek azt követően váltak ismertté, hogy július 7-én Rovinjban letartóztattak két olasz állampolgárt, akiknek gépkocsijában 9 kiló ezüst- és aranyékszert találtak. Ugyanakkor, a jugoszláv nyomozóhatóságok Portorozstól Cavtatig 55 olyan ékszerüzlet-tulajdonos listáját állították össze, akik az üzletükben talált nagy mennyiségű arany- és ezüstékszer eredetét nem tudták igazolni. A nyomozás tovább folytatódik. 4) Budapest (MTI) Kedden, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője előtt esküt tettek a főigazgatóság és a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok vezetői. Mint ismeretes a Magyar N Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács törvényerejű rendeletet, illetve határozatot hozott a társadalombiztosítás irányítási rendszerének korszerűsítéséről, mely szerint a társadalombiztosítást önkormányzati jellegű szervek közreműködésével az állam irányítja. A törvényerejű rendelet kimondja: a társadalombiztosítás állami irányítását úgy kell erősíteni, hogy a szakszervezetek irányítása alatt kialakult demokratikus formákat meg kell őrizni. Ennek megvalósítására az érdekképviseleti és állami szervek részvételével Országos Társadalombiztosítási Tardcs alakult, amely a Minisztertanács tanácsadó és véleményező testülete. A keddi eseményen Faluvégi Lajos miniszterelnök- helyettes köszöntötte az esküt tett vezetőket és kiemelte, hogy a társadalombiztosítás állami irányítással az össztársadalmi érdekek talaján az eddigi értékeket megőrizve és további évig'4 ére fejtheti ki tevékenységét. Ma már a lakosság legszélesebb rétegeinek ügyeit csak úgy lehet igazán jól intézni, ha folyamatossá válik a társadalmi és a hivatali szervezetek közötti párbeszéd — mondta Faluvégi Lajos, Szerda, 1984. augusztust; fiz Elnöki Tanács fogadása az LVSZ nagygyűlése tiszteletére • Budapest (MTI) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden a Parlamentben fogadást adott a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja. A kongresszus küldöttei és az LVSZ vezetői tisztségviselői mellett ott voltak a táraegyházak képviselői is. Káldy Zoltánt választották a világszövetség elnökévé A Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése kedden Budapesten Káldy Zoltánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökét választotta a világszövetség soros elnökévé. Káldy Zoltán 1919. március 29-én született. A pécsi tudományegyetem soproni hittudományi karán szerzett teológus diplomát. 1941 és 1958 között segédlelkészként, majd lelkészként tevékenykedett Pécsett. Közben, 1954- től négy éven át a Tolna— Baranya Evangélikus Egyházmegye esperese volt. 1958 ban Budapesten a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották meg 1967-től a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöki tisztét tölti be. Munkásságával az országhatárokon túl is elismerést szerzett: több külföldi teológiai fakultás avatta tiszteletbeli doktorrá. A hazai evangélikus egyház vezetője széles körű közéleti tevékenységet folytat. Tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanács elnökségének. 1971 óta országgyűlési képviselő. Tagja számos nemzetközi egyházi szervezet vezető testületének, így az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának. Választási előkészületek és honvédelem — e két kérdésről érkeznek mostanában a leggyakrabban hírek Nicaraguából. Alig két hete, hogy Managuában több százezres tömeggyűlésen emlékeztek meg a hajdani diktátor, Somoza rendszerének fél évtizeddel ezelőtti megdöntéséről, egy új korszak, egy új fejlődési irányvonal kezdetéről. Az évfordulós ünneplést azonban hamar háttérbe szorították a közép-amerikai ország mindennapjainak nehézségei. Változatlanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőteljes washingtoni támogatást élvező elit a főm. dalmárok akciói jelentenek. Managua gyakorlatilag évek óta egyfolytában harcol a Hondurasból és Costa Ricából újra meg újra támadó kormányellenes erőkkel. Ezek a katonai akciók elsősorban arra alkalmasak, hogy elvonják az elmaradottság amúgy is ezernyi gondjával birkózó állam erejét, s így a növekvő gazdasági gondok, az ellátás romlása révén elégedetlenséget szítsanak a lakosság körében Néhány napja ráadásul a két legjelentősebb ellenforradalmi csoport megállapodást kampány - leporlisben kötött, ténykedésük összehangolásáról, s arról, hogy közös céljuk egy ideiglenes kormány létrehozása lesz, még ebben az esztendőben. A támadók taktikája — amint azt a legfrissebb jelentések is alátámasztják — változatlan. Fő célpontjuk továbbra is a polgári lakosság, s igyekeznek elkerülni a közvetlen összecsapást a sandinista védelmi alakulatokkal. Kihasználják, hogy a sokszor gyéren lakott tartományokban megfelelő légierő híján a hadsereg nehezen tudja elvágni Hondurasból rendszeresen érkező utánpótlásukat. A nicaraguai vezetés tehát e fenyegetést nem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen annak tudatában, hogy a diplomáciai és kereskedelmi eszközök mellett a környező térségben végzett hadgyakorlataival az Egyesült Államok fenntartja a katonai nyomást is. Washingtonban éveken át azt követelték, hogy Managua választások kiírása útján bizonyítsa be demokratikus voltát. Most azonban, amikor minden előkészület megtörtént a novemberre tervezett, elnök- és parlamenti választásokra, a Fehér Ház további igényekkel állt elő. Ezek gyakorlatilag szabad kezet adnának az ellenzéki erőknek, beleértve a fegyveres harcot folytató ellenforradalmi csoportok képviselőit is. Így érthető volt a sandinista front válasza. „Nem lesz párbeszéd azokkal, akik népünket gyilkolják”, mondta például Daniel Ortega, a kormányzó tanács koordinátora. Mindemellett Managuában nem tervezik a Megtörténtek a nevezések az elnöki posztra, esetleges változtatások még a következő három napban hajthatók végre. A kampány tehát — képletesen szólva — a lőporfüstben is folytatódik. Nem engedékenységből, a külső nyomásnak engedve, hanem azért, mert Managuában úgy ítélik meg a forradalom intézményesítése, a közélet demokratizmusának fejlesztése szükségessé teszi ezt a lépést Szegő Gábor Lengyel reform Remények és valóság • Varsó (MTI) A gazdasági reform nem cél önmagáért, hanem eszköz, amit feltétel nélkül alá kell rendelni a lengyel gazdaság talpra állításához szükséges feladatoknak. E megállapítás sűrűn hangzik el Lengyelországban, ahol a gazdasági reform témája nemigen veszít időszerűségéből — legyen szó akár a következő évi terv célkitűzéseinek vitájáról, vagy az élet bármely területének hétköznapjairól. Az 1982-ben bevezetett reform tehát nem tekinthető csodaszernek, ami önmaga megoldhatja Lengyelország rendkívül összetett és mély gazdasági problémáit. Egyébként minden bizonnyal ez az egyetlen megállapítás, amelyről egy évvel a szükségállapot teljes megszüntetése után megközelítő nézetazonosság jött létre a még mindig megosztott lengyelek között. Még ez az egyetemes sem egyik napról a másikra alakult ki és a realitások felismerése nem kis csalódást jelentett — bár az ország vezetése jó előre óvott mind a túlzott reményektől, mind attól, hogy már születése előtt temetni próbálják a reformot. Végül is beigazolódott: az új gazdaságirányítás nem művelt csodákat ugyan, de nem is bukott meg haszontalanul. Olyan eredményeket hozott, amilyeneket az ország adott helyzetében ésszerűen várni lehetett és olyan új problémákat vetett fel, amelyek a korábbitól eltérő megoldásokat igényelnek. Így aztán 1984 nyarán a kérdés már nem az, hogy kell-e reform, hanem: hogyan tovább a reformmal? Amiben a pesszimisták tévedtek : tavaly három év után először nőtt a nemzeti jövedelem, emelkedett a termelékenység, csökkent a fajlagos energia- és anyagfelhasználás, nőtt a szocialista és a nem szocialista országokba irányuló kivitel, konvertibilis valutában az ország pozitív külkereskedelmi szaldót könyvelhetett el. Az alapvető élelmiszerekből sikerült szinten tartani sőt néhol javítani a piaci ellátást, szűkült a fizetőképes kereslet és a fogyasztási javak kínálata közötti szakadék. Amiben a túlzott optimisták csalódtak: nem nőtt a tervnek megfelelő ütemben a fogyasztási javak termelése és a kínálat, megmaradt a jegyrendszer, nem sikerült a várt szint alatt tartani a lakossági jövedelmek növekedését, az árakat és ezzel együtt az inflációt, nem javult, sőt sok helyütt romlott a termékek minősége, a vállalatok többségénél nem következett be lényeges fordulat az energia- és anyagtakarékosságban, a munkafegyelemben, általában a vállalatok gazdálkodásának hatékonyságában. A gazdasági reform összességében eddig a várt , eredményeket hozta — állapítja meg a hivatalos értékelés. Ezért — válaszul a hogyan tovább kérdésére — a jövőben erősíteni kívánják az irányítási rendszer helyesnek bizonyult elemeit és új, az adott helyzet által megkövetelt eszközöket vetnek be a negatív jelenségek és irányzatok felszámolására. Egészen pontosan: tovább növelik a vállalatok önállóságát, gazdasági felelősségét és közvetlen anyagi érdekeltségét a termelés növelésében, a minőség javításában. Szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a termelés, a termelékenység növekedése és a bérkifizetések között. Minden eddiginél nagyobb szerepet szánnak a bank- és hitelpolitikának, ösztönzik a nyereségorientált vállalati magatartást. Ezzel együtt a beruházási javak, az alkatrészek, a nyersanyagok, az energiahordozók és a fogyasztási javak változatlan hiánya miatt szigorú intézkedéseket hoznak a monopolhelyzettel, a hiány a piac szülte lehetőségekkel visszaélni próbálókkal szemben. A gazdaságirányítás nem riad vissza a rendkívüli helyzet által megkövetelt adminisztratív — s a reform szellemétől tulajdonképpen idegen — módszerek átmeneti alkalmazásától sem. A gazdaságirányítás módszerei és eszközei, a korszerű tervgazdálkodás, a gazdasági ösztönzők rendszere mind azt a célt szolgálják, hogy Lengyelország 1985 végéig megközelítse a válság kirobbanása előtti teljesítményeit, majd hosszabb távon újra elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai nemzetek sorában. Zsebes Zsolt