Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

2 fiz amerikai tengerészgyalogosok kivonultak Libanonból . Bejrut (MTI—UPI) Az utolsó amerikai tenge­részgyalogos egységek is el­hagyták kedden Libanont. Az amerikai katonák két évvel ezelőtt érkeztek Bej­rutba a nyugati négyhatalmi kereteken A­z amerikai­ak brit, olasz és francia tár­saikkal együtt „békefenntar­tónak” érkeztek, ám ilyen jellegű feladatot valójában nem teljesítettek. Ezzel szem­ben — elsősorban az ameri­kaiak —­ több­i,'m­'i­ közvet­lenül is beavatkoztak a liba­noni belső erők harcaiba, a jobboldal támogatására. A Damaszkusz (TASZSZ) Abdel Halim Haddam szí­riai alelnök országa teljes tá­mogatásáról biztosította a li­banoni egységkormánynak a helyzet rendezésére és a biz­tonság megteremtésére irá­nyuló erőfeszítéseit. Damaszkuszban közzétett nyilatkozatában Haddam rá­mutatott: az Egyesült Álla­mok és Izrael nem mondott le arról, hogy ismét bizony­talan helyzetet teremtsen Li­banonban.­ ­ Szidon. Tel Aviv (MTI— Reuter) Az izraeli megszálló kato­naság kedden harmincöt pa­lesztin fiatalt tartóztatott le a dél-libanoni Ain­ al-Hilveh menekülttáborban. A fiata­lok ellen az a vád, hogy az izraeliek elleni harcra buz­dították társaikat. A dél-libanoni izraeli ka­tonai parancsnokság lezá­ratta a dél-libanoni Tyr ki­kötőjét. A megszálló hatóság egy szóvivője szerint azért intézkedtek így, mert az el­múlt időben egyre több ak­ciót hajtottak végre az izrae­li egységek ellen, és feltéte­lezésük szerint az ellenállók tengeri úton kapnak után­pótlást. - RÁDIÓTVIX tinvázLO távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait Leon Schlumpfnak, a Svájci Ál­lamszövetség elnökének ha­zája nemzeti ünnepe alkal­mából­.Jose Pablo Marán Val, a Perui Köztársaság buda­pesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott kedden, a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Nagy Gábor kül­­ügy-, Herkner Ottó külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes, valamint gazdasági, tár­sadalmi és kulturális éle­tünk több képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezető­je és tagja is. ELHUNYT PJOTR. VOROSIL­OV Pjotr Vorosilov altábor­nagy, Kliment Vorosilov marsall, a nagy forradal­már fia életének 71. évé­ben elhunyt. Nekrológját, amelyet magas rangú szov­jet katonai vezetők írtak alá, a Kras­­napa Zvezda közölte keddi számában. Pjotr Vorosilov 19L4-ben született, s 1932-től szolgált a szovjet hadseregben. A második világháború idején nagy érdemeket szerzett a harckocsizó alakulatok fej­lesztésében. A háború után a páncéltörő tüzérségnél te­vékenykedett. VIETNAM—KÍNA? HATARINCIDENSEK A VNA vietnami hírügy­nökség jelentése szerint Kí­na folytatja katonai táma­dásait Vietnam északi tar­tományai ellen. Egy szá­zadnyi kínai katona július 22-én Ha Tuven tartomány­ban megsértette az ország­­határt, támadást intézett a vietnami határőrök ellen. Július 28-án és 29-én a kí­nai tüzérség tűz alá vette e tartomány több települé­sét. Ezzel egy időben közel zászlóaljnyi kínai katona behatolt az ország terüle­tére. A vietnami határ­őrök és az önkéntes egy­ségek katonái visszaverték a határsértőket — jelenti a VNA. ROBBANTÁS Luanda kikötőjében jú­lius 29-én éjjel aknarobba­­nás rongálta meg a „Lundo­­je” nevű angolai és az „Arendsee” nevű NDK-beli hajót. Az Angop angolai hírügynökség jelentése sze­rint diverzánsakció történt és végrehajtásának módja, valamint eszközei arról ta­núskodnak, hogy ugyanolyan akcióról van szó, mint ami­lyeneket az amerikai CIA Nicaragua kikötőinél hajtott végre. Az aknarobbanásnak nem voltak áldozatai, az anyagi kár azonban jelen­tős. Ítélet A lengyel legfelsőbb bí­róság az ügyészség súlyos­­bítási kérelmének helyt ad­va felemelte két — kémke­dés miatt vád alá helyezett — személy büntetésének időtartamát. Egyikőjüket — egy lengyel állampolgárt — az alsóbb fokon kiszabott 15 helyett 25 évi, másikukat — egy nyugatnémet állam­polgárt — 12 év helyett 15 évre ítélte a bíróság, a hal­mazati büntetéseket pedig jóváhagyta. CHEYSSON BELGRÁDBAN Szerdán jugoszláv—fran­cia külügyminiszteri tár­gyalások kezdődnek Belg­rádban. Claude Cheysson, a francia diplomácia vezetője Raif Dizdarevics szövetségi külügyi titkár meghívására tesz kétnapos munkalátoga­­tást a jugoszláv fővárosban. Cheysson látogatása a Ju­goszlávia és Franciaország közötti hagyományos és rendszeres magas szintű vé­leménycserék folytatását je­lenti. I­ OGADAS Megszakadt az arany­os ezüstkapcsolat Szelgrár­ (MTI) A jugoszláv biztonsági szervek Palésban nemzet­közi csempészhálózatot lep­leztek le, amely mintegy 600 kilogramm arany- és ezüst­tárgyat csempészett be az országba, s értékesítése ré­vén 420 m­illió líra és 72 ezer nyugatnémet márka illegális jövedelemre tett szert. A nyomozás tanúsága sze­rint a becsempészett arany és ezüst Triesztből szár­mazott, és Jugoszláviában, az adriai-tengerparti ék­szerüzletekben került érté­kesítésre. A szakemberek fel­tételezése szerint a Tri­eszt és Jugoszlávia közötti ,,ezüst kapcsolat'’ 1979 óta működött. Részletek azt követően váltak ismertté, hogy jú­lius 7-én Rovinjban letar­tóztattak két olasz állam­polgárt, akiknek gépkocsijá­ban 9 kiló ezüst- és arany­­ékszert találtak. Ugyanakkor, a jugoszláv nyomozóhatóságok Porto­­rozstól Cavtatig 55 olyan ékszerüzlet-tulajdonos lis­táját állították össze, akik az üzletükben talált nagy mennyiségű arany- és ezüst­ékszer eredetét nem tudták igazolni. A nyomozás tovább folytatódik. 4) Budapest (MTI) Kedden, az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság vezetője előtt esküt tettek a főigazgatóság és a megyei társadalombiztosítá­si igazgatóságok vezetői. Mint ismeretes a Magyar N Népköztársaság Elnöki Ta­­­­nácsa és a Minisztertanács törvényerejű rendeletet, il­letve határozatot hozott a társadalombiztosítás irányí­tási rendszerének korszerű­sítéséről, mely szerint a tár­sadalombiztosítást önkor­­mányzati jellegű szervek közreműködésével az állam irányítja. A törvényerejű rendelet kimondja: a társadalombiz­tosítás állami irányítását úgy kell erősíteni, hogy a szak­­szervezetek irányítása alatt kialakult demokratikus for­mákat meg kell őrizni. En­nek megvalósítására az ér­­dekképviseleti és állami szervek részvételével Orszá­gos Társadalombiztosítási Tardcs alakult, amely a Mi­­­­nisztertanács tanácsadó és véleményező testülete. A keddi eseményen Falu­­végi La­jos miniszterelnök­­- helyettes köszöntötte az es­küt tett vezetőket és ki­emelte, hogy a társadalom­biztosítás állam­­i irányítással az össztársadalmi érdekek­­ talaján az eddigi értékeket megőrizve és további évig'4 é­­­re fejtheti ki tevékenységét. Ma már a lakosság leg­szélesebb rétegeinek ügyeit csak úgy lehet igazán jól intézni, ha folyamatossá vá­lik a társadalmi és a hiva­tali szervezetek közötti pár­beszéd — mondta Faluvégi Lajos, Szerda, 1984. augusztust; fiz Elnöki Tanács fogadása az LVSZ nagygyűlése tiszteletére • Budapest (MTI) A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnöke kedden a Parlamentben fogadást adott a Lutherá­nus Világszövetség VII. nagygyűlése résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja. A kong­resszus küldöttei és az LVSZ vezetői tisztségviselői mellett ott voltak a tára­­egyházak képviselői is. Káldy Zoltánt választották a világszövetség elnökévé A Lutheránus Világszövet­ség VII. nagygyűlése kedden Budapesten Káldy Zoltánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökét vá­lasztotta a világszövetség soros elnökévé. Káldy Zoltán 1919. már­cius 29-én született. A pécsi tudományegyetem soproni hittudományi karán szerzett teológus diplomát. 1941 és 1958 között segédlelkészként, majd lelkészként tevékeny­­kedett Pécsett. Közben, 1954- től négy éven át a Tolna— Baranya Evangélikus Egy­házmegye esperese volt. 1958 ban Budapesten a Déli Evan­gélikus Egyházkerület püs­­pökévé választották meg 1967-től a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök­elnöki tisztét tölti be. Mun­kásságával az országhatáro­kon túl is elismerést szer­zett: több külföldi teológiai fakultás avatta tiszteletbeli doktorrá. A hazai evangélikus egy­ház vezetője széles körű köz­életi tevékenységet folytat. Tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanács elnök­ségének. 1971 óta ország­­gyűlési képviselő. Tagja szá­mos nemzetközi egyházi szervezet vezető testületének, így az Egyházak Világtaná­csa központi bizottságának. V­álasztási előkészületek­­ és honvédelem — e két kérdésről érkeznek mostanában a leggyakrab­ban hírek Nicaraguából. Alig két hete, hogy Mana­­guában több százezres tö­meggyűlésen emlékeztek meg a hajdani diktátor, Somoza rendszerének fél évtizeddel ezelőtti meg­döntéséről, egy új korszak, egy új fejlődési irányvonal kezdetéről. Az évfordulós ünneplést azonban hamar háttérbe szorították a közép-ameri­kai ország mindennapjai­nak nehézségei. Változat­lanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőtel­jes washingtoni támogatást élvező elit a főm. da­lm­árok akciói jelentenek. Mana­gua gyakorlatilag évek óta egyfolytában harcol a Hon­­durasból és Costa Ricából újra meg újra támadó kor­mányellenes erőkkel. Ezek a katona­i­ akciók elsősorban arra alkalma­sak, hogy elvonják az el­maradottság amúgy is ezer­nyi gondjával birkózó ál­­lam erejét, s így a növek­vő gazdasági gondok, az ellátás romlása révén elé­gedetlenséget szítsanak a lakosság körében Néhány napja ráadásul a két leg­jelentősebb ellenforradal­mi csoport megállapodást kampány - leporl­isb­en kötött, ténykedésük össze­hangolásáról, s arról, hogy közös céljuk egy ideiglenes kormány létrehozása lesz, még ebben az esztendőben. A támadók taktikája — amint azt a legfrissebb je­lentések is alátámasztják — változatlan. Fő célpont­juk továbbra is a polgári lakosság, s igyekeznek el­kerülni a közvetlen össze­csapást a sandinista védel­mi alakulatokkal. Kihasz­nálják, hogy a sokszor gyé­ren lakott tartományokban megfelelő légierő híján a hadsereg nehezen tudja el­vágni Hondurasból rend­szeresen érkező utánpótlá­sukat. A nicaraguai vezetés te­hát e fenyegetést nem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen annak tudatá­ban, hogy a diplomáciai és kereskedelmi eszközök mel­lett a környező térségben végzett hadgyakorlataival az Egyesült Államok fenn­tartja a katonai nyomást is. Washingtonban éveken át azt követelték, hogy Mana­­gua választások kiírása út­ján bizonyítsa be demok­ratikus voltát. Most azon­ban, amikor minden előké­szület megtörtént a no­vemberre tervezett, elnök- és parlamenti választások­ra, a Fehér Ház további igé­nyekkel állt elő. Ezek gya­korlatilag szabad kezet ad­nának az ellenzéki erők­nek, beleértve a fegyveres harcot folytató ellenforra­dalmi csoportok képviselő­it is. Így érthető volt a sandinista front válasza. „Nem lesz párbeszéd azok­kal, akik népünket gyilkol­ják”, mondta például Da­niel Ortega, a kormányzó tanács koordinátora. M­­­indemellett Managuá­­ban nem tervezik a Megtörténtek a nevezések az elnöki posztra, esetleges változtatások még a követ­­kező három napban hajtha­tók végre. A kampány te­hát — képletesen szólva — a lőporfüstben is folytató­dik. Nem engedékenység­ből, a külső nyomásnak en­gedve, hanem azért, mert Managuában úgy ítélik meg­ a forradalom intéz­ményesítése, a közélet de­mokratizmusának fejleszté­se szükségessé teszi ezt a lépést Szegő Gábor Lengyel reform Remények és valóság • Varsó (MTI) A gazdasági reform nem cél önmagáért, hanem esz­köz, amit feltétel nélkül alá kell rendelni a lengyel gaz­­­daság talpra állításához szük­séges feladatoknak. E meg­állapítás sűrűn hangzik el Lengyelországban, ahol a gazdasági reform témája nemigen veszít időszerűségé­ből — legyen szó akár a kö­vetkező évi terv célkitűzé­seinek vitájáról, vagy az élet bármely területének hétköznapjairól. Az 1982-ben bevezetett reform tehát nem­­ tekinthető csodaszernek, ami önmaga megoldhatja Len­gyelország rendkívül össze­tett és mély gazdasági prob­lémáit. Egyébként minden­­ bizonnyal ez az egyetlen megállapítás, amelyről egy évvel a szükségállapot tel­jes megszüntetése után meg­közelítő nézetazonosság jött létre a még mindig megosz­tott lengyelek között. Még ez az egyetemes sem egyik napról a másikra ala­­kult ki és a realitások fel­ismerése nem kis csalódást jelentett — bár az ország ve­zetése jó előre óvott mind a túlzott reményektől, mind attól, hogy már születése előtt temetni próbálják a reformot. Végül is beigazo­lódott: az új gazdaságirányí­tás nem művelt csodákat ugyan, de nem is bukott meg haszontalanul. Olyan ered­ményeket hozott, amilyene­ket az ország adott helyze­tében ésszerűen várni lehe­tett és olyan új problémákat vetett fel, amelyek a koráb­bitól eltérő megoldásokat igényelnek. Így aztán 1984 nyarán a kérdés már nem az, hogy kell-e reform, ha­nem:­ hogyan tovább a re­formmal? Amiben a pesszimisták té­vedtek : tavaly három év után először nőtt a nemzeti jövedelem, emelkedett a ter­melékenység, csökkent a fajlagos energia- és anyag­felhasználás, nőtt a szocia­lista és a nem szocialista országokba irányuló kivitel, konvertibilis valutában az ország pozitív külkereske­delmi szaldót könyvelhetett el. Az alapvető élelmiszerek­ből sikerült szinten tartani sőt néhol javítani a piaci el­látást, szűkült a fizetőképes kereslet és a fogyasztási ja­vak kínálata közötti szaka­dék. Amiben a túlzott optimis­ták csalódtak: nem nőtt a tervnek megfelelő ütemben­ a fogyasztási javak termelé­­se és a kínálat, megmaradt a jegy­rendszer, nem sikerült a várt szint alatt tartani a lakossági jövedelmek növe­kedését, az árakat és ezzel együtt az inflációt, nem ja­vult, sőt sok helyütt romlott a termékek minősége, a vál­lalatok többségénél nem kö­vetkezett be lényeges fordu­lat az energia- és anyagtaka­­rékosságban, a munkafegye­lemben, általában a válla­latok gazdálkodásának haté­konyságában. A gazdasági reform ös­­­szességében eddig a várt , eredményeket hozta — álla­pítja meg a hivatalos érté­kelés. Ezért — válaszul a hogyan tovább kérdésére — a jövőben erősíteni kíván­ják az irányítási rendszer helyesnek bizonyult elemeit és új, az adott helyzet által megkövetelt eszközöket vet­­­nek be a negatív jelenségek és irányzatok felszámolására. Egészen pontosan: tovább növelik a vállalatok önálló­ságát, gazdasági felelősségét és közvetlen anyagi érde­keltségét a termelés növelé­sében, a minőség javításá­ban. Szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a termelés, a termelékenység növekedése és a bérkifizetések között. Minden eddiginél nagyobb szerepet szánnak a bank- és hitelpolitikának, ösztönzik a nyereségorientált vállalati magatartást. Ezzel együtt a beruházási javak, az alkatrészek, a nyersanyagok, az energia­hordozók és a fogyasztási javak változatlan hiánya mi­att szigorú intézkedéseket hoznak a monopolhelyzettel, a hiány a piac szülte lehetősé­gekkel visszaélni próbálók­kal szemben. A gazdaságirá­nyítás nem riad vissza a rendkívüli helyzet által meg­követelt adminisztratív — s a reform szellemétől tulaj­­donképpe­n idegen — mód­szerek átmeneti alkalmazá­sától sem. A gazdaságirányítás mód­szerei és eszközei, a kor­szerű tervgazdálkodás, a gazdasági ösztönzők rend­szere mind azt a célt szol­gálják, hogy Lengyelország 1985 végéig megközelítse a válság kirobbanása előtti teljesítményeit, majd hos­­­­szabb távon újra elfoglalhas­sa az­ őt megillető helyet az európai nemzetek sorában. Zsebes Zsolt

Next