Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

2 RÁDIÓTELIX ÜDVÖZLŐ TAVIKAT Losonczi Pál, ifj. Elnöki Tanács elnöke, a Máltai Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából táviratban üdvözölte Agatha Barbara asszonyt, a köztársaság el­nökét. ROMÁN DELEGÁCIÓ Érkezett hazánkba Gheorghe Radulescu, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnö­­ke vezetésével a Magyaror­szág felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségekre ro­mán spárt- és kormánykül­döttség érkezett vasárnap Budapestre. BUDAPESTRE ÉRKEZIK A SZOVJET FLOTILLA N­­AJ­ÓOSZTAG­A Kedden délelőtt tíz órakor Budapestre érkezik a Szov­jet dunai flotilla hajóoszta­ga, amely a fasiszta Német­ország felett aratott győze­lem közelgő 40. évfordulója alkalmából tisztelgő látoga­tást tesz a vízi útvonal or­szágaiban. A szovjet tenge­részek már vasárnap óta Magyarország területén tar­tózkodnak, ünnepélyesen, baráti szeretettel fogadták őket Mohácson. Dobrinyin és Shultz találkozója­ ­. Washington (MTI) Több mint egyórás meg­beszélést folytatott szomba­ton az amerikai külügymi­nisztériumban Anatolij Dob­rinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete George Shultz külügyminiszterrel. Dobrinyin a megbeszélést követően közölte az újság­írókkal: áttekintették a szovjet—amerikai kapcsola­tok egészét. A tárgyaláson megállapodás jött létre, hogy tárgyalásokat folytat­nak arról, hogyan lehet meg­előzni az olyan tragikus in­cidensek megismétlődését, mint ami a múlt héten tör­tént az NDK-ban. Mint is­meretes, az amerikai kato­nai összekötő misszió egy tagját, Arthur Nicholson őr­nagyot, akit kémtevékenysé­gen értek, s aki nem volt hajlandó megállni a szovjet őrség felszólítására, halá­los lövés érte. Schultz kielégítőnek nevez­te a szombati találkozó ered­ményét, azt mondotta, hogy ezzel a két fél ,,maga mö­gött tudja” a múlt heti in­cidenst. Társadalmi munkaakció Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) Jelenlétük nyomát leltem. Patyolattiszta az egész kör­nyék. Az lett a Roosevelt tér és a Korányi fasor is. Itt az épi­tőiparisok munkálkod­nak. Hogyan illik a kömű­­veskanálhoz (is) szokott kéz­­be a képanyél? '­­ — Megáll benn­e,­ ez is szerszám. A városért csinál­juk, és azért, m­ert van ér­telme. Esztétikai értékű a munkánk. Nem kényszer, in­kább öröm a takarítás. Min­den évben jövünk, jövőre is — érvel így Nagy Róbert a II/C-ből. — Kérem, asszonyom, egy fényképet... — Nem vagyok fotogén, hagyjanak. Tömör válasz. A nyoma­tok kedvéért a szerszám a földre hull. Ilyen is volt. — Diktálom kérem: az MHSZ-től vagyunk, s addig dolgozunk, míg be nem szegjük a­­ lunkát. Szép szőke asszony mondta. — Nem ég oda a rántás? — szemtelenkedek. — Ma biztos nem! Kon­­zervnap van. (A rövid párbeszéd az Etel­ka soron, a haditechnikai- és KRESZ-parkban zajlott, ahol az MHSZ megyei szer­vezete vállalt munkát. Jöt­tek Makóról, Vásárhelyről, Szentesről, Csongrádról is. A harcászati eszközök mel­lett, a parktükörben, a vá­rosgazdálkodási vállalat munkagépei italat egyenget­­tek. Hátrább, a lőtér és a körtöltés közötti erdőben, a­­z öv­as, a­ textilipari és az élelmiszeripari szakmunkás­tanulók dolgoztak. Alaposan megizzasztotta valamennyiü­­ket a sűrű aljnövényzet. Be­csületükre mondom: pompás, szellős,­­tiszta parkot vará­zsoltak. A kisiskolások üzenőfüze­tében ez állt: „kedves szü­lők, »­ szombati társadalmi munkához szíveskedjenek gyermeküket elengedni, és ha lehet, kerti szerszámot és vödröt kölcsönözni. Köszö­nettel, a csapatvezető.” I Tarján, piros iskola, ön­feledt játéknak tűnik a gye­rekkezek szorgoskodása. Ha­talmas gereblyékkel — akadt köztük méretre vágott is — szaporán gyűltek a le­vélkupacok. Persze a fiúk „erőlködtek", a pici lányok petiig vödrökkel hordták a gazt halomba. Amott mint a mesebeli répát húzták a száraz kóról az alig tízéve­sek. Ügyes és hasznos mun­kájukért — ha piros pont nem is jár hivatalosan — fogadjanak tőlünk egy ha­talmas képzeletbeli piros ko­rongot.• Hírből hallottam csupán, hogy a rókusi kék iskola ta­nulói is­­ kitettek magukért. Csakúgy, mint a Kassai li­getben, a Bécsi körúton, az Április 4. útján és az Oldal utcai játszótéren dolgozó népfrontosok. Lezajlott tehát az idei el­ső társadalmi munkaakció Szegeden. Pontos adat ugyan még nincs arról, hányan cserél­ték föl a fakanalat, a mécs­esét, vagy a kiskertet — a tisztás városért. Úgy hiszem, nem a számszerűleg a forin­tos. Inkább a test, ami min­denki javára szolgál. Ács S. Sándor Reagan kirohanása Nicaragua ellen Washington Reagan amerikai elnök szombati rádióbeszédében közölte: az elkövetkező na­pokban újra kezdi hadjára­tát a nicaraguai ellenforra­dalmi erőknek nyújtott ame­rikai támogatás biztosításá­ra. Az elnök hidegháborús hangvételű beszédében „szovjet—kubai—nicaraguai összeesküvésről” beszélt, amely „az Egyesült Államok biztonságát” és „tengeri szál­lítási útvonalait fenyegeti”. Hevesen bírálta a Szovjet­uniót és Kubát a nicaraguai kormánynak nyújtott támo­gatásért, és követelte a ni­caraguai kontrák — mint mondotta, szabadságharco­sok — megsegítését, ami sze­rinte az Egyesült Államok közvetlen érdeke. Az elnök azért is támadta a sandinista kormányt, mert nem hajlandó tárgyalásba bocsátkozni a kontrákkal. Nicaragua washingtoni nagykövete, Carlos Tunner­­mann a The Washington Post című laphoz intézett levelében, amelyet a lap szombati száma közölt, leszö­gezte: a nicaraguai kor­mány azért nem tárgyal az i ■ n­orrak­almárokkal, mert azok vezetői Somoza hírhedt nemzeti gárdájának egykori tisztjei, s irányításukkal a kontrák nem „szabadsághar­cot”, hanem a­­ békés lakos­ság elleni terrorakciókat haj­tanak végre. A nagykövet azt is leszögezte, hogy az ellen­forradalmi csoportok a CI­A által toborzott, felszerelt, fi­zetett és irányított zsoldosok. Mindennek ellenére a sandi­nista kormány korábban már felajánlotta a kontráknak, hogy térjenek vissza az or­szágba és kapcsolódjanak be aj politikai folyamatba. „Ez tisztességes ajánlat — szöge­zi le Tunnermann levele. EGK-csúcs­megállapodás £ Brüsszel (MTI) Az EGK kormányfői szombaton este véget ért csúcsértekezletükön­­ meg­egyeztek a földközi-tengeri fejlesztési program pénz­­ügyi keretében, valamint an­nak elosztásában, s így Gö­rögország nem gördít töb­bé akadályt Spanyolország és Portugália belépése elé. A belépésről a külügymi­niszterek péntekre virradó­an állapodtak meg nyolcévi tárgyalás után. Az elnökség által ismer­tetett megállapodás szerint a költségvetésből a földkö­zi-tengeri programra szánt 2 milliárd ecu 80 százalé­kát, 1,0 milliárdot Görögor­szág vehet majd igénybe. A földközi-tengeri program ezen kívül az EGK beruhá­zási bankjától is kap 2,5 milliárdnyi kedvezményes kölcsönt. Izrael: összetűzések 25 Amman (Reuter) Heves összecsapások és több száz emberre kiterjedő letartóztatások voltak szom­baton Izraelben és a meg­szállt területeken­, ahol a palesztin lakosság megmoz­dulásokkal emlékezett meg a „Föld napjáról”. A napot annak emlékére tartják meg, hogy kilenc évvel ezelőtt, 1970. március 30-án Izrael­ben a katonák megöltek hat palesztint, akik földjeik ki­sajátítása ellen tüntettek. A megszálló hatóságok csupán három megemlékező gyűlést engedélyeztek, min­den egyéb megmozdulást betiltottak. A palesztin la­kosság­­ izomban, a tilalommal Uacolva...Cisz­jordánia,. Gáza és, Izrael .­.szám talán. telepü­lésén tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket és meneteket tartott, a résztvevők a be­tiltott palesztin zászlót lo­bogtatták, nemzeti dalo­kat énekeltek és kövek­kel dobálták meg a katonai járműveket. A tiltakozó ak­ciókban a WAFA palesztin hírügynökség becslése szerint mintegy félmillió ember vett részt. Hétfő, 1985. április 1 Blokád Koppenhágában Régóta nem lehettek tanúi a gyanútlan járókelők olyan heves utcai jeleneteknek Koppenhágában, mint az el­múlt napokban. Az általában békés, nyugodt, jólétet su­galló dán fővárosban soro­zatos munkásmegmozdulá­sokra került sor, tiltakozók tömege vette blokád alá a parlament épületét, s az egyik legnagyobb áruházát. Sőt — épp e csoportok fel­oszlatására — a rendőrök is közbeavatkoztak; a tör­vényhozás ülése csak azután kezdődhet meg, hogy a tün­tetőket szétkergették, lehe­tővé téve, hogy a képviselők, s a kabinet tagjai egyálta­lán bejussanak a folketing elegáns tanácstermébe. Hét­főre pedig a hí­rek szerint további nagyarányú sztrájk­­akciók várhatók. Egyszerű munkaügyi el­lentétről van szó — intézte el sommásan a történteket jó néhány politikus, a szá­mos sajtóorgánum, arra utalva, hogy a dániai köz­életben csakugyan szokatlan események a kollektív szer­ződésekről folyó tárgyalások kudarca után következtek be. A skandináv országban ugyanis a munkáltatók szö­vetsége é­s a szakszerveze­tek kétévente kötnek új megállapodást­, most azonban a fizetésemelések és a mun­kaidő csökkentése ügyében az elhúzódó, több hónapos vita ellenére sem sikerült közös nevezőre jutniuk. Az előírások szerint ilyenkor a kormány lép közbe, s tesz kompromisszumos javaslatot. Az elmúlt esztendőkben ez a rendszer kisebb-nagyobb zökkenőkkel jól működött, a gazdasági nehézségek meg­­szaporodtával azonban egy­re bonyolultabbá vált a szükséges egyetértés elérése. Ez vehetett oda, hogy a mostani tárgyalások ered­ménytelensége miatt évtize­­­dek óta a legsúlyosabb mun­kaügyi konfliktus alakult ki az 5 milliós észak-európai országban. A sztrájkolók száma 300 ezer fölé emelke­dett, a halászokhoz, építő­ipari, fémfeldolgozó és más munkásokhoz csatlakoztak a gépkocsivezetők, dokkmun­kások és kamionosok is. Sok iskolát bezártak­, le­állt a belföldi légiforgalom, a kompösszeköttetés. Megbé­nult az­ ipar jó része, fenn­akadások vannak a közleke­désben, az élelmiszer- és üzemanyag-ellátásban. A négypárti, konzervatív koa­líció élén álló Poul Schlüter miniszterelnök a jelek sze­rint abban bízik, hogy a parlamentben beterjesztett törvénytervezettel sikerül megakadályozni a munkabe­szüntetések továbbterjedé­sét. Ma dől el például, hogy sztrájkba lép-e további 100 ezer állami alkalmazott is. Akárhogyan oldódik meg a hirtelen kiéleződött belpo­litikai krízishelyzet, a fejle­mények mindenképp komoly figyelmeztetésként szolgál­hatnak a kormányfő számá­ra. Szegő Gábor Tüzek gondatlanságból A szeles idővel párhuza­mosan jelentkező hosszabb napsütés általában felszán­totta az aljnövényzetet, s péntek óta indulnak a tűz­oltó autók emberi felelőt­lenség miatt keletkezett tü­zek oltására. ?»*"" Még pénteken.­Ásotthatorti térségiPbeh­­­ázi úthoz 1 kö­zel negyed hektárnyi területen égett meg az erdő aljnö­vényzete és a fák alsó ágai egy még égve eldobott ci­garetta miatt, mintegy K­ ezer forint kárt okozva. Ugyanazon a napon Nagy­tőkén egy ,,tüzeskedő” gyermekjáték miatt 6 ezer forint kár keletkezett, mert leégett egy szalmakazal. Szombaton Ópusztaszeren 0,7 hektárnyi fenyves égett eldobott cigaretta miatt — 20 ezer forint kárt okozva —, ahol a tűzoltóság a hon­védség közreműködésével fékezte meg, s oltotta el a lángokat. Tegnap, vasárnap Csong­­rádon, a Szegedi út mentén egy nádas égett kisebb­­ te­rületen,­­nem okozva jelen­­tősebb kárt. Ugyancsak ná­das égett tegnap délután Szegeden is, a Bakay Nán­dor utca végén. Valamivel korábban, vasárnap 12 óra előtt azért riasztották a sze­gedi tűzoltókat, mert a Sző­­regi úti téglagyárnál avar­­égetést követően összerakott deszkákba, lécekbe kaptak a lángnyelvek Az alig egy órán belüli sikeres oltás el­lenére, itt 80 ezer forintra becsülik a kárt. Hispánia, Hispánia Anderte Adam új könyvéről A közelmúltban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában Anderte Adám ,,Megosztott Hispánia"­­ cí­mű könyve, amely a hazai történeti szakirodalomban az első, a spanyol történel­met a kezdetektől napjain­kig áttekintő mű. Ezt a fel­adatot — mint ahogy az alcím is sejteti — egy bi­zonyos szempontból végzi el: az államfejlődés és a nem­zeti kérdés aspektusából. Kiindulópont a megosztott­ság számtalan fajtájával ma is küzdő Spanyolország. A szerző úgy látja, hogy az államfejlődés és a nemzeti kérdés alakulásának párhu­zamos vizsgálata adhat vá­laszt ennek a gazdasági, társadalmi, kulturális, nem­zeti szétdaraboltságnak az eredetére és a feloldására is, hogy ez az a szál, amely Ariadne fonalaként végigve­zethet az Ibériai-félsziget történelmén, s amelyekre a konkrét „tény-gyöngyök” (legyenek azok akár szür­kék, akár aranyszínűek) fel­­fűzhetők A visszatekintés a római­ak berendezkedésével kez­dődik, az általuk tagolt te­rület regionális fejlődé­se a „későbbi államfejlődés mély­rétegeként jelenik meg”. Ér­dekes módon a rómaiak unalmát felváltó vizigót ki­rályság határa a már roma­nizált területekkel többé­­kevésbé egybeesik, s ezzel lehetőséget ad az általuk nem érintett peremterületek más irányú fejlődésére. Az egyöntetű, a feudalizmus irányába tartó fejlődést a mór hódítás módosítja, de nem töri meg, és nem is téríti el. Hispánia új lakói a már több színű félszigetet tovább gazdagítják nyelvi, etnikai, vallási színekkel. A szerző arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy az etnikai, vallási ellentétek ekkor még alárendelődtek a minden feudális államot megosztó feudális hatalomért folyta­tott harcnak. A könyv második fejeze­te Spanyolország történel­mének az egyesítéstől a na­póleoni hódításig terjedő periódusát öleli föl, azt a korszakot, amely már több történelemkutató figyelmét magára vonta. A nemzeti kérdés és az államfejlődés diszharmóniája először eb­ben az egységesített állam­ban vetődik föl a rendi szembenállás és abszolutiz­mus ellentétének formájá­ban. A kasztitiai központo­sítás csak a rendi intézmé­nyek mellett tudta kiépíteni államszervezeti apparátusát, s mindaddig nem is gondolt komolyan a testvérállamok alávetésére, amíg a nagy gyarmatbirodalom jövedel­mei Kasztíliát gazdagították. Amikor azonban a 17. szá­zadban az „Indiák” gazdag­ságára alapozott spanyol gazdaság összeroppan — a hanyatlás elsősorban Kasztí­­liát érinti —, felújul Kasztí­­lia hegemóniatörekvése, s különböző, kegyencek által végrehajtandó reformok ke­retében kísérletet tesz a gazdaságilag vele ellentét­ben prosperáló „perifériák” — a későbbi kis nemzetek — megtörtésére, hogy hiányzó jövedelmeit belőlük bizto­sítsa. Ennek a célnak adott le­gitim keretet a spanyol örökösödési háború utáni helyzet. Hiszen a háború­ban győzedelmeskedő fél a nyertes jogán jogot formál­hatott arra, hogy a veresé­get szenvedett területekhez abszolutista, diktatórikus módszerekhez nyúljon. Bizo­nyára nem véletlen, hogy a 20. században, a polgárhá­ború utáni Franco diktatú­rában ez a „képlet” meg­ismétlődik. Galícia, Kataló­­nia, Valencia, Andalúzia. Baszkföld azonban gazdasági téren mindvégig verhetet­lennek bizonyult az ebből a szempontból sokkal gyen­gébb, retrográd Kasztíliával szemben, bár gazdasági ere­jük nem volt elég Kasztília hatalmi helyzetének korlá­tozására. A múlt század spanyol történelmét, századunk tört­­énelmét és jelenét alkotó eseményeket, értékeléseket Anderle Ádám munkájának befejező része tartalmazza. Ennek a többi fejezethez képest terjedelmesebb volta is jelzi, hogy ez a csaknem két évszázad a nemzetté­­válás és az államfejlődés szempontjából mennyi meg­oldásra váró problémát, megoldási kísérletet hordo­zott és hordoz ma is. A 19. században a szám­talan megmozdulástól zak­latott Ibériai-félszigeten a nemzetté válás az ipari for­radalom, a társadalmi osz­tályok, rétegek bonyolult képének szerves alkotóele­me. Először az ipari forra­dalom mögött álló, haladó, elsősorban katalán, és baszk burzsoázia vállalja a nem­zeti mozgalmak vezetését, mert gazdasági érdekei ezt diktálják. A század vége felé azonban a burzsoá­­földbírtokos reakció hasz­nálja föl a benne rejlő erőt s közben a spanyol munkásmozgalom elzárkó­zó politikája is — amely korábban az osztály egy­ségének megbontását látta a nemzeti célokban — meg­változik. Ennek az általános képletnek az­ igazságtartal­mát, finom részleteit, a nemzeti törekvések formáit, a nemzetről alkotott elkép­zeléseket a szerző külön is vizsgálat tárgyává teszi, különösen a három nem­zeti „perifériára”: Baszk­földre, Galíciára, és Kata­­lóniára koncentrálva. Az író hangsúlyozza azt is, hogy a spanyolokban tuda­tosult „Spanyolország, mint probléma". Megoldására szolgáló különböző tervek születnek: föderalizmus, au­tonomizmus, kantonizmus, spanyol­izmus ..., sőt a meg­születő új tervek kiterjesz­tették a spanyol nemzet fo­galmát a latin-amerikai, észak-afrikai, zsidó népekre is (pánhispán, hispanidad­­ideológia). A hatalomra ke­rülő Primo de Rivera dik­tatúrának a második köz­társaságnak, majd Franco fasiszta diktatúrájának és az őt követő mai demokra­tikus államnak is számol­nia kelle ezzel a kérdéssel. A kötet utolsó fejezetei­ben a Franco-időszak utáni viharos időszakot mutatja be a szerző. A ,,demokrá­cia" és „pluralizmus” jel­szava alatt kibontakozó po­litikai mozgás és küzdel­mek egyik központi vitaté­mája éppen a nemzeti kér­dés lett. 1975 utáni kormányok, meglepően rugalmas politi­kával, az új tendenciákat is felmérve (belső migráció­ ;í helyi nemzeti mozgalmak vereségei) próbáltak az 1978-as alkotmányban, va­lamint az 1979-es autonó­mia statútumokban helyes megoldást találni, amelyek azonban továbbra sem elé­gítik ki teljes mértékben a történelmi kis nemzeteket, az autonómia újonnan je­lentkező erős törekvéseit. A szerző a megosztott Hispá­nia napjainkban is élő nem­zetiségi problémáinak be­mutatásával zárja elgon­dolkodtató és alapos vizsgá­latát a spanyol történelem­ről. Kovács Mariann

Next