Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
2 Békehétvége Vasárnap folytatódott az Országos Béketanács „Hét végén a békéért” elnevezéssel megrendezett kétnapos eseménysorozata. Budapesten, a Vörösmarty téren, valamint az ország több más településén változatos programok várták ezen a napon is az érdeklődőket: politikai fórumok, békemozgalmi aktivisták találkozói. Bánkon ifjúsági békenapot, Érden béketanévnyitót tartottak, Gödöllőn az ország amatőr békedalosai, Sopronban gyermekek, Százhalombattán pedig a kisiparosok adtak egymásnak randevút a békerendezvényeken. Mindenütt kulturális műsorok színesítették a programot. Az Országos Béketanács elsősorban azzal a szándékkal hívta életre ezt a nagyszabású — nemzetközi és magyarországi béke- és szolidaritási akciókhoz is kapcsolódó — rendezvénysorozatot, hogy felhívja a figyelmet: az emberek sokféle formában fejezhetik ki békevágyukat, ötleteik, kezdeményezéseik támogatásra találnak, s a békemozgalom aktivistáinak segítségével meg is valósulnak. Ennek egyik megnyilvánulásaként folyamatosan gyűltek az adományok a Mentőautót Nicaraguának szolidaritási akcióra: vasárnap már mintegy 300 ezer forintot könyvelhettek el. A békehétvégére hazánkba érkezett görög, francia, japán, szovjet, NDK-beli, holland, osztrák, lengyel és csehszlovákiai békemozgalmi képviselők mindkét napon részt vettek a békehétvége eseményein: magyar békemozgalmi aktivistákkal, a békerendezvények iránt érdeklődőkkel találkozva véleményt cseréltek a béke megőrzésének lehetőségeiről, egyúttal tárgyalásokat folytattak az OBT vezetőivel a koppenhágai béke-világkongresszus előkészítéséről, s ennek egyik fontos momentumáról, a fegyerkezési verseny megállítását célzó javaslatokról. Megismerkedtek a városok és települések nevezetességeivel is, a japán békeküldöttség tagja pedig békeoszlopot állított fel Budapesten, Sopronban. fjá*.-, Urho Kekkonen meghalt • Helsinki (DPA) Vasárnapra virradóra, életének 86. évében elhunyt Urho Kekkonen, egykori finn államfő. Közép-európai idő szerint nulla órakor, otthonában érte a halál. A finn hírügynökség rövid jelentése szerint a halál közvetlen oka agyi vérkeringési zavar volt. Finnországban nemzeti gyászt rendeltek el. Kekkonen 1900. szeptember 3-án született. Huszonöt éven át, 1956 és 1981 között volt Finnország köztársasági elnöke. Nyolcvanegy éves korában, 1981 októberében egészségügyi okokból lemondott tisztségéről. Azóta visszavonultan élt otthonában. Ma kezdődik Hararéban Az el nem kötelezettek csúcsértekezlete • Harare (Reuter) Az el nem kötelezettek mozgalmának leköszönő elnöke, Radzsiv Gandhi indiai kormányfő szombaton a zimbabwei fővárosba érkezett. Az alapításának negyedszázados évfordulóját ünneplő mozgalom 8. csúcsértekezletének nyitó napján, hétfőn Radzsiv Gandhi ünnepélyes külsőségek között adja át elnöki megbízatását a vendéglátó ország kormányfőjének, Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnöknek. A csúcsértekezletet előkészítő külügyminiszteri tanácskozás pénteken este fejezte be munkáját Hararéban. A kétnapos tanácskozáson ,,külön nyilatkozatot” fogadtak el a délafrikai helyzetről. A kilencpontos deklaráció, melyet jóváhagyásra a csúcsértekezlet elé terjesztenek, a leghatározottabban elítéli a pretoriai rezsimet a délafrikai Sowetóban kedden végrehajtott tömegmészárlás miatt és miközben konkrét és széles körű gazdasági ellenintézkedéseket szorgalmaz a faji elkülönítés rendszerének nemzetközi elszigetelése érdekében, egyúttal javasolja, hogy a tagállamok létesítsenek „szolidaritási alapot” a Pretoriával tevékenyen szembehelyezkedő hat dél-afrikai „frontállam” támogatására. LOSONCZÉI PÁL ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Líbia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban köszöntötte Moamer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. — Czinege Lajos miniszterelnök-helyettes vezetésével vasárnap állami küldöttség utazott Tripoliba a líbiai forradalom 17. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. MARJAI JÓZSEF HAZAÉRKEZETT KUBÁBÓL Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyar— kubai gazdasági és műszakitudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, aki az elmúlt napokban Havannában folytatott tárgyalásokat, vasárnap hazaérkezett Budapestre. GÉPELTÉRÍTÉSI KÍSÉRLET Sikertelen gépeltérítési kísérletet hajtott végre egy lengyel fiatalember csütörtökön a LOT lengyel légitársaság menetrend szerint Wroclaw és Varsó között közlekedő járatán — jelentette szombaton a PAP lengyel hírügynökség. A hír szerint a TU–134-es típusú gép fedélzetén tartózkodó biztonsági erők az utasok biztonságának veszélyeztetése nélkül hiúsították meg a gépeltérítési kísérletet. A repülőgép zavartalanul folytathatta útját. Az előzetes vizsgálatok szerint a fiatalember egy elmegyógyászati klinika ápoltja volt. Az ügy teljes felderítésén a lengyel belügyminisztérium varsói szervei dolgoznak. CSEHÁK JUDIT BÉCSBEN Szeptember 1—5. között Bécsben kerül sor a II. hungarológiai világkongresszusra, amelynek védnökei között van Lázár György miniszterelnök és Franz Vranitzky osztrák kancellár. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap Bécsbe utazott, ahol a magyar kormány képviseletében részt vesz a világkongresszus megnyitóján. Kíséretében van Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Hétfő, 1986. szeptember 1 Háborús emlékek - békeévben Időnként eltűnődöm rajta , vajon van-e jogom a háborús nemzedékhez tartozónak számítani magamat? A két-három évvel idősebb fiúkat már rendszeresen becibálták „leventére”, a hat-hét évvel öregebbek közül pedig nem egyet elragadott az utolsó háborús hónapok esztelen mozgósításának örvénye. Engem az a pár év különbség és jó szerencsém voltaképp megóvott attól, hogy közvetlen szenvedője, vagy akárcsak szemtanúja legyek a harci cselekményeknek, a bombázásoknak, a civil lakosság esztelen öldöklésének, és mindannak, amivel összekapcsolódik bennünk a háború fogalma. Mégis megannyi örökre belém ivódott képet őrzök magamban a második világháborúból. És nem csupán olyan gyermekkori emlék formájában, mint a házunk közelében 1939 őszén táborozó lengyel katonamenekültek. 1941 nyarának keletre induló katonavonatai; három-négy évvel később pedig a messzehordó ágyúk „szerenádja”; a vízbe lógó hídroncsok; a deportálásból hazatérő csontvázemberek; a Budapesttől Baranyáig öt napon át tartó vasúti odüsszea. Ifjú és felnőtt korom megannyi utazása tovább szaporította emlékeimet iszonyú háborús mementókkal, s ha valamennyit lajstromozni próbálnám, idő és hely kevés lenne hozzá. A háború borzalmai ott fészkelnek agyamban az egykori Sztálingrád centrumában „eredeti” formájában megőrzött úgynevezett Pavlov-ház emlékében — védői utolsó csepp vérükig, hónapokon át dacoltak a hitlerista hódítói őrülettel. Megmaradtak a leningrádi piszkarjovói emléktemető sok-sok hektáron át — szinte csatarendben — húzódó háborús sírjai képében: az 1942-es volt a legnépesebb évjárat. Egy kislány azóta múzeumi ereklyévé vált iskolásfüzete akkor nagyon is jellemző tragédiát rögzített: azt, hogyan viszi el sorban az éhhalál családjának valamennyi tagját. Utoljára őt magát is ... 1^3 elég a háborús erőtévi kékből. Ki-ki a maga módján folytathatná közvetlen vagy közvetett élmények szellemidézésével a sort, de a múlt — a költő szavaival élve — „csak példa legyen most”. A második világháború nem minden országban járt egyforma pusztításokkal, s abban is nagy különbség volt, mely nép mekkora részt kényszerült vállalni a Hitler-ellenes koalíció terheiből. A megpróbáltatások és erőfeszítések oroszlánrésze kétségtelenül a Szovjetunióra esett. Egy újabb világháború azonban nem egy bizonyos ország, egy adott térség biztonságát fenyegetné, hanem az egész emberi civilizáció létét. „Nem lehet szó valódi biztonságról, amennyiben az nem mindenkinek egyenlő és mindenre kiterjedő biztonság. Ha valaki másként gondolkodik, az illúziók világában, az önáltatás világában él” — mondotta erről az egyetemes, globális felelősségről augusztus 18-i emlékezetes tévébeszédében Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára ezt a gondolatot később az úgynevezett újdelhi Hatok (Argentina, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia) vezetőihez intézett válaszlevelében továbbfejlesztve hangsúlyozta: ma nincs fontosabb feladat, mint a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése. Aki ismeri a fegyverkezés, az arzenálok megújításának logikáját, annak kézenfekvő, miért éppen a nukleáris robbantások beszüntetését nevezte a legsürgetőbb feladatnak a szovjet vezető. Ilyen robbantások nélkül elképzelhetetlen a fegyverek új nemzedéke, nincs igazi előrelépés sem a támadó fegyverzet, sem a hírhedt „csillagháborús" fegyverzet terén. Másfelől viszont az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásának konkrét programja megteremthetné a kellő bizalmat a két vezető hatalom közötti kapcsolatokban. Egy ilyen jelentős fegyverzetkorlátozási lépés értelmet adhatna egy idei szovjet— amerikai csúcstalálkozónak is, átfogó pozitív hatással lehetne a nemzetközi kapcsolatok egészére. Ezekben a napokban történelme eddigi legtragikusabb fejezetének kezdetére, a második világháború kitörésére emlékezik az emberiség. Az idei esztendőt az ENSZ nemzetközi békeévnek nyilvánította, szeptember elsejéről, a második világháború kitörésének napjáról pedig békenapként emlékezünk meg. A békéért aggódó közéleti személyiségek kezdeményezésére ez év október 15—18. között Koppenhágában tanácskozásra ül össze a béke-világkongresszus. Mindezeknek az akcióknak az a céljuk, hogy a különböző országok és népek — társadalmi és politikai berendezkedésüktől függetlenül — konkrét lépéseket tegyenek és sürgessenek a háborús veszély elhárítása, az országok közötti bizalom és együttműködés erősítése érdekében. A tömegmegmozdulások természetesen önmagukban nem tudják megfékezni a fegyverkezést, megakadályozni a háború felé sodródást. De figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy korunk parancsa: az emberi élet megóvása, Földünk védelme. Ez pedig nemzetközi összefogást sürget. Egyszerű emberektől és politikusoktól egyaránt korábban soha nem tapasztalt felelősségérzetet és önmérsékletet követel. Szászi József Barangolás a Szentföldön 6. Stációk Az Óvárost körülölelő várfalat a XVI. században építtette Szulejmán. Nyolc kapuja közül legszebbnek, legdíszesebbnek a Damaszkusz nevűt tartják, de vonzza a nézelődőket az itt kezdődő arab bazár is, nyüzsgő embertömegével, ezerféle portékájával, a rézművesek tányérkáival, az Izraelt jelképező, hét karú kandeláberekkel, szőtteseivel, hímzett ruháival, ékszereivel, a különleges ízeket kínáló gyümölcsökkel, mindenféle magvakkal, finom falatokkal. A Damaszkusz kaputól akár a Siratófalhoz, akár a Via Dolorosához tartoztam, az arab negyeden át vezetett az út, sőt a stációk egy része e nagyon is világi, vásári környezetben látható. Akár a vallási meggyőződés, akár az intellektuális érdeklődés vonzza oda a látogatót: az üzlet és a pénz nagyon is harsány jelenléte megzavarja elmélyülését. Talán azok a Jézus sorsában osztozni akaró, hitbuzgó zarándokok sem élték át háborítatlanul Krisztus kínjait, akik vállalták, hogy az e célra mindig kéznél levő nehéz fakereszt alatt görnyedve, átvágják magukat a szüntelen ott hömpölygő embertömegen. Pedig Jézus szenvedéstörténete nemcsak a művészeket ihlette meg évszázadokon át, hanem a modern kor emberének is tartogat megszívelendő tanulságokat. Hogy csak a kezdetre emlékeztessünk: ma is hány, de hány Júdás csókja indítja el az ember fiának szenvedéseit .. . Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” — mondta Jézus az asztalt körülülő 12 tanítványának „Csak nem én vagyok az, mester?” — kérdezte Júdás — a hagyomány szerint — abban az oszlopokkal díszített, szellős lovagteremben, amely a Sión hegy lábánál az utolsó vacsora színhelye volt, s ahol kezdetét vette az emberi szenvedések csúcsait oly megindítóan ábrázoló történet. S a folytatás? A keleti városfalon nyíló oroszlános kapuhoz közel, a hajdani Antónia-erőd helyén áll a mohamedánok korániskolája. Szolgálatkész, errefelé otthonos férfi álmélkodó, oroszul beszélő családnak angolul magyarázza: ott fönn állt Pilátus, amikor halálra ítélte Jézust. „Megfosztották ruhájától, bíbor színü köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták. Üdvöz légy, zsidók királya! Közben leköpködték, fogták a nádat és verték a fejét. .. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.” Hogy valóban élt ez a Pilátus nevű helytartó, bizonyítja egy ásatások során előkerült, ódon márványtábla, melyen belevésett neve ma is jól olvasható. Az utca másik oldalán jelzik: itt vette Krisztus vállára a keresztet. Az örmény negyedben van a Via Dolorosa. Katolikus templom emlékeztet: itt esett el először Jézus a kereszttel. Újabb templom: Jézus itt találkozott anyjával. Kövessük a kereszt útját tovább, ahol Simon veszi át Jézustól, ahol a legenda szerint Veronika letörli Krisztus arcáról a verítéket, ahol Jézus elesik másodszor, ahol szól Jeruzsálemi asszonyaihoz! Harmadszor ott esett el, ahol most — igen különös módon — a templom tetején a kopt kolostor áll. Az utolsó öt stáció már a Szentsír-bazilika falai között van. Ez is olyan, szemet s lelket elkápráztató helyszíne a szenvedéstörténetnek, amely hívőt és hitetlen egyaránt áhítattal tölt el, s ha teheti, újra és újra részese akar lenni ennek a varázsnak. Falakat megrezegtető hangon szólt a harang, amikor ellátogattam a bazilikába. Az évszázadok során sajnos szorosan körbeépített templom előtt, a szűk kis téren, fekete csuhás szerzetesek vonultak a bejárathoz. Középkort idéző, félelmetes hangulat; a turista szinte szégyelli, hogy csak nézőként csatlakozik az ájtatos menethez. A bazilika, mely magába fogad engem, XX. századi érdeklődőt, mai formájában 1449 óta áll. Akkor karolta át egyetlen, kereszt alakú épület a területen évszázadok folyamán épült zarándokhelyeket, kápolnákat. A keresztesek falba vésett „kézjegyét” ma is őrzik a hatalmas kőtömbök. A kereszténység legszentebb temploma azonban ennél régebbi idők történéseinek emlékét és szellemiségét is árasztja magából. A história szerint, amikor Helena, Nagy Konstantin császár anyja 326-ban Jeruzsálembe látogatott, ismét felelevenedett a római Golgota-templom és — amelyről eddig csak hallottak — Jézus sírjának emléke. Ásatásokat végeztetett ezen a helyen, ahol a mélyből felszínre kerültek a legendákból ismert sírüregek, sziklák és barlangok. A császár rendeletére, 335-ben épült föl a szent helyen az első bazilika, amely már ezrével vonzotta oda a keresztény világ híveit. Akkor a Golgota-szikla — amelyen Jézust a két rablóval keresztre feszítették — nem került a falak közé, akár maga a sír, amely köré az idő tájt építették a kör alakú épületet, a rotundát. Az évszázadok alatt kövek omlottak, és újabb templomok épültek. De csöppenjünk vissza a jelenbe! A kapun belül elvakul a napfényhez szokott szem. Szemközt örökmécsesek sárgás fénye pislákol, sejtetve az alatta levő, virággal borított márványlapot. Törékeny, idős asszony szaporán hajlongva csókolgatja a követ. Balra, a falnak támasztva, ember nagyságú fakeresztek, útjuk végeztével itt veszik le vállukról a zarándokok. Jobbra, üveg mögé zárva, lámpafényben a Golgota. (A szikla koponya alakjáról kapta nevét.) Itt folytatódik a szenvedéstörténet, a 10., a 11. stáció. A keresztre feszítést latin oltárkép örökíti meg a templomban, a szikla csúcsára épített, galériaszerű, emeleti kápolnában. Félhomály, pislákoló gyertyák fénye, arany, ezüst, márvány csillogása, és virág, virág mindenütt. Az oltár mellett fekete csuhás fiatal pap, mécses fényénél vallatja a betűket. Megilletődve állunk a látomás előtt, elragadtatott, suttogó hangok, angolul, franciául, olaszul. Követem a tájékozottabbakat: a márvánnyal borított oltár alatti mélyedésbe benyújtom kezemet, megérintem a Golgota csúcsát, ahol a keresztfa állt. Mellette hasadék — a márványba vésett résen át tapintással erről is meggyőződhetünk — bizonyságául az írásnak: Jézus halálakor .......a föld megrendült, sziklák repedtek meg .. Jobbra a tündöklő Mária-szobor. Hogy szép, hogy ragyog, hogy szenvedése emberfeletti, látom. De hogy arca arany, homlokán diadém és a körülötte heverő csillogó ékszerek valódi drágakövek, kísérőmtől tudtam meg. A portugál királynő 200 évvel ezelőtti ajándékai hevernek a fényes kelmén, biztonságosan lezárt üveg mögött. Az újabb látvány: Krisztus sírja. A földszinti rotundán, a Konstantin korabeli építmény idő viselte, sötét falain körben örökmécsesek. A barlangszerű, ám díszes bejáraton csak görnyedve fér be egy ember. Odabenn, a tenyérnyi Angyalok kápolnájában korom sötét van; egy mécses derengő fénye sejteti a fal mentén térdeplő szerzetest. Megkerülöm a hajdani sírt elzáró kerek követ, és egy még szűkebb nyíláson át belépek a kétlépésnyi kamrába. A sziklasírt fehér márványlap fedi, körülötte, rajta égő gyertyák, s virágok. Egyszerre hárman szorongunk azon a helyen, ahová évszázadok óta ezrével zarándokolnak az emberek. Vakuk fénye villan ott, ahol Jézus testét „József... sziklába vájt új sírboltba helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.” S harmadnap „Az angyal... fölszólította az asszonyokat: »Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt .. S az apostolok akkor hozzáláttak, hogy „tanítványává tegyék mind a népeket". Chikán Ágnes (Következik: Dávidtól napjainkig) - -V1.-P» * -»■ - ■(- 1