Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

2 Befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka Törvény az állami vállalatokról A törvény bővíti a válla­lat jogait, az­ önigazgatás fejlesztését célozza. Megha­tározottá és stabillá válik a vállalat és az állami költ­ségvetés viszonya. A terme­lők sorsát nem a minisztériu­mi utasítások határozzák meg, hanem gazdaságilag ön­álló termelőegységekké vál­nak. A törvény értelmében a vállalat gazdálkodása az ál­lami terven alapul, de a tel­jes gazdasági önelszámolás elvei érvényesülnek. A dol­gozói kollektíva, a választott vezetők irányításával maga dönt a termelési és szociális fejlesztés minden kérdésé­ben. A vállalat jövedelméből bizonyos részt átutal az ál­lami költségvetésnek, továb­bá fizet az államnak a ter­melőeszközök — beleértve a föld, az épület — használatá­ért. A befizetések után fenn­maradó gazdasági elszámolá­si jövedelmet a vállalat sa­ját maga, a dolgozói kollek­tíva döntése alapján használ­ja fel. Ezt a jövedelmet nem A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa kedden befejezte ülésszakát. A második napon a két ház együttes ülésen fo­gadta el az állami vál­lalatokról szóló törvényt, amely elvi jelentőségű változást hoz az üze­mek, gyárak, sőt az or­szág népgazdaságának működésében, vonhatja el a költségvetés, ugyanakkor az állam nem visel felelősséget egyes vál­lalatok veszteséges működé­se esetén. A következő napirendi pontként a szovjet parla­ment törvényt hozott arról, hogy az ország életének leg­fontosabb kérdéseit a jövő­ben össznépi vitára kell bo­csátani. A törvényben megfogal­mazott fontos új elem, hogy egyes köztársaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egységekben — területeken, városokban, járásokban — is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vi­ta költségeit az állam viseli. Külön cikk szavatolja az ál­lampolgárok szabad, akadá­lyoztatástól mentes részvé­telét e vitákban. A szovjet törvényhozás által a mostani ülésszakon elfogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az ál­lampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bírósá­goknál a vezető beosztásban levő személyek jogsértő cse­lekedeteivel szemben. A tör­vény értelmében minden ál­lampolgárnak joga van a vezetők, illetve az általuk képviselt szervek ellen pa­naszt tenni, s ha az elköve­tett, vitatott cselekedet nem tíz évnél régebben történt, a bíróság köteles azt meg­vizsgálni. A Legfelsőbb Tanács kül­döttei jóváhagyták az elnök­ség által a megelőző ülésszak óta eltelt időszakban hozott rendeleteket. Ezt követően az illetékes vezetők válaszoltak a küldöttek interpellációira. Országgyűlési bizottság ülése Kedden a Parlamentben ülést tartott az Országgyű­lés ipari bizottsága. A kép­viselők az ipar 10H7—1990-es évekre szóló szerkezetátala­kítási és egyensúly-javítási programját vitatták meg. Az ülésen részt vettek az Orszá­gos Tervhivatal, az Okisz, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara és az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság képviselői is. Kapolyi László ipari mi­niszter elmondotta: a prog­ram elkészítésében részt v­esznek a gazdaságirányítás társszervezetei, valamint a vállalatok szakemberei is. A készülő program az ipar fej­lesztésének legfontosabb fel­adatául a szerkezetváltás erőteljes gyorsítását, a vál­lalatok exportképességének jelentős javítását határozza meg, módosítva a kitermelő- és a feldolgozóipar között eddig kialakult arányokat. Úgy számolnak, hogy a fel­dolgozóipar műszaki meg­­újítása, versenyképességének javítása révén mérséklődik a gazdaság anyag- és ener­giaszükséglete, s így lehető­vé válik a kitermelőiparban az elavult módon, gazdaság­talanul folyó termelés meg­szüntetése. Elsősorban azokon a terü­leteken lehet gyorsabb a fej­lődés, ahol piacképes gyárt­mányokat állítanak elő. Eb­be a kategóriába tartozik a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari gépgyártás, a szerszám­­gépgyártás, a közlekedésiesz­­köz-ipar, a híradás- és vá­kuumtechnikai ipar, a mű­szeripar, a gyógyszeripar, a gumiipar, a műanyagfeldol­gozó ipar, a háztartási és kozmetikai vegyipar, vala­mint a konfekcióipar termé­keinek jelentős része. Elen­gedhetetlen a nem jövedel­mező tevékenységek határo­zott visszafejlesztése. A szén­­bányászatban és a vaskohá­szatban már megkezdődött a szerkezetátalakítás. A gép­iparban tervbe vették né­hány gazdaságtalanul műkö­dő — energetikai és vegy­ipari gépgyártással, valamint mezőgép- és élelmiszer-ipari gépgyártással foglalkozó — gyáregység, telephely meg­szüntetését. Több elavult ter­mék — daruk, lemezmeg­munkáló gépek, szivattyúk, egyes szerszámgépek — gyártását is beszüntetik. A vegyiparban is erőteljessé válik a szerkezetátalakítás. Leállítják a Budapesti Ve­gyiművek kénsavüzemét, a Peremartoni Vegyipari Vál­lalat hidroszulfát-üzemét. Megszüntetik a Villamosszi­getelő és Műanyaggyárban a rétegelt lemezgyártást, a Taurusnál a kerékpártömlők előállítását, és fokozatosan csökkentik a diagonális ab­roncsok gyártását. Sor kerül 170-féle gyógyszer és 120-fé­­le kozmetikai, háztartás­vegyipari termék gyártásá­nak a leállítására is. Az ipar közép- és hosszú távú fejlesztéséhez elsősor­ban a ráfordítások csökken­tésével, a költségszerkezet javításával lehet biztosítani az eszközöket. Emellett nő a külföldi működő tőke bevo­násának szerepe, és a lakos­sági pénzeszközök felhaszná­lása is. Az ipar irányítói ar­ra törekednek, hogy a hitel­források odaítélése össz­hangba kerüljön a program­ban megfogalmazott célok­kal. Ennek érdekében a ban­kokkal egyeztetett, vállalko­zást segítő hitelezési politika kialakítására törekednek. Azzal is számolnak, hogy a kiemelten fejlesztendő terü­leteken részvénytársaságok jönnek létre. Az ipari miniszter szóbeli kiegészítőjét élénk vita kö­vette. A vitában felszólalt Jura­­tovics Aladár Csongrád me­gyei képviselő is. Közéleti napló ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Németh Károly, az Elnö­ki Tanács elnöke Kanada nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Jeanne Sauvé főkormányzót. — Németh Károly táviratban üdvözölte Jean-Baptiste Ba­­gaza ezredest, a Burundi Köztársaság elnökét az or­szág nemzeti ünnepe alkal­mából. — Németh Károly táviratban üdvözölte Juveal Habyarimana vezérőrnagyot, a Ruandai Köztársaság el­nökét az ország nemzeti ün­nepe alkalmából. HAZAÉRKEZETT DUSCHEK Kedden hazaérkezett Moszkvából Duschek Lajos­­né, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának elnöke, aki a magyar nőküldöttség élén — részt vett a nők világkongresszusán, majd a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IX. kongres­­­szusán. LAJOSNÉ IZRAELI DELEGÁCIÓ A HAZAFIAS NÉPFRONTNÁL A Hazafias Népfront Or­ Űzi Burstein szakos Tanácsának meghí­vására kedden Budapestre érkezett az Izraeli Demok­ratikus Front küldöttsége A JOGALKOTÁSRÓL A Hazafias Népfront ér­­intett ülésen tárgyalta szakos Elnökségének közjó- a jogalkotásról szóló úi bizottsága kedden kibő-­vény tervezetét. TANÁCSKOZOTT a magyarok világszövetségének elnöksége Bognár József akadémi­kus elnökletével­­ kedden ülést tartott a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöksége. A testület megemlékezett a legutóbbi ülés óta elhunyt tagjairól, Hunya Istvánról,a Kedden ülést tartott az Országos Béketanács elnök­sége az OBT Széchenyi rak­parti székházában. A testület — Sztanyik B. László elnök vezetésével — napirendre tűzte a magyar és a nem­első titkár vezetésével. A látogatás cél­ja a két mozgalom közötti kapcsolatfelvétel és tapasz­talatcsere. Medosz elnökéről, valamint Káldy Zoltánról, a Magyar­­országi Evangélikus Egyház püspök-elnökéről, s úgy ha­tározott: a megüresedett he­lyek betöltésével az őszi ta­nácskozáson foglalkozik a Hetközi békemozgalom kö­zötti együttműködés tovább­­fejlesztésének időszerű kér­déseit; értékelte az idei bé­ke- és barátsági hónap ren­dezvényei során szerzett ta­pasztalatokat AZ országos béketanács ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE meg tör- wtfOiKnxa-i. vsz­tanácskozás A Varsó (MTI) A Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszter­helyettesei kedden megbe­szélést tartottak Varsóban. Áttekintették az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó eddigi munkáját, befejezésének kilátásait. Az összeurópai együttműködés továbbfejlesztését előmozdí­tó kezdeményezéseket vitat­tak meg. Magyarországot Bényi József külügyminisz­ter-helyettes képviselte. A J­KSZ KB új elnöke: Bosko Krunics - Belgrád (MTI) A JKSZ Központi Bizott­ságának Elnöksége keddi belgrádi ülésén a tisztség­­viselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírásnak megfe­lelően a következő egyéves megbízatási időre Bosko Krunicsot, a Vajdasági Kommunisták Szövetségének küldöttét választotta meg elnökévé. Milanko Renovicának, a KB-elnökség eddigi elnöké­nek egyéves mandátuma jú­nius 28-án lejárt. Ő a Bosz­­nia-hercegovinai Kommu­nisták Szövetsége küldötte a JKSZ KB Elnökségében. Bosko Krunjcs 58 éves, szerb nemzetiségű, 1946 óta párttag. 1982-től a Vajdasá­gi Kommunisták Szövetsége Tartományi Bizottságának tagja és két éven át elnöke volt. 1986-ban választották meg a JKSZ KB Elnökség tagjává. Szerda, 1987. július 1 Magyar-román tárgyalások • Bukarest (MTI) A magyar—román gazda­sági kapcsolatok időszerű kérdéseiről tárgyalt júni­us 29—30-án Bukarestben Be­recz Frigyes, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a ma­gyar-román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság magyar tago­zatának elnöke. Gheorghe Petrescu miniszterelnök-he­lyettessel, a bizottság román társelnökével áttekintették a legutóbbi, tavaly december­ben Bukarestben megtartott, 19. ülésszakon létrejött meg­állapodások­ és egyeztetett intézkedések végrehajtásá­­nak menetét. Szó volt a két­oldalú gazdasági, kereskedel­mi és műszaki-tudományos együttműködés bővítésének lehetőségeiről. Berecz Frigyes megbeszé­lést folytatott Ion Dincával és Gheorghe Opreával, a román kormány elnökének­ első helyetteseivel, Stefan Birleával, az Állami Terv­bizottság elnökével és Ale­­xandru Necula elektrotech­nikai miniszterrel. A Minisztertanács elnöki­helyettese kedden délután hazaérkezett Bukarestből. Távoli utakon Tapasztalt utazók mond­ják, hogy mindenki tart a repüléstől, legfeljebb nem mutatja annyira, így azután­­ a zöldfülű kezdő különösen izgatott lesz, ha földübörög­nek­ a motorok, és megbillen alatta a föld. Első leszállá­sunk színhelye Moszkva, Se­­­remetyevo 2. repülőtér. Még minden benyomás új, a méretek elképesztőek­, az ízek és szagok szokatlanok A tévéből ismert Vörös tér meglepően kicsinynek tű­nik, az őrségváltás szertar­tására egész tömeg várako­zik. Este kellemes találkozás szállónk éttermében a Zsi­guli sörrel, igényesebbjének a pezsgővel. Vodk­át nem adnak, igaz, még bőséggel bugyognak a hazai nedűk. Jellemző a város méreteire, és egyben jelzi fáradtságunk fokát, hogy szállodánk­ 13 metróállomásnyi messzeség­ben van a Kremltől, s még jóval kijjebb is laknak. Moszkva után egy másik­ világba röppentünk* először a Don melléki gabonaföldek egyik központjába, Kraszno­­dár városába. A piac zöld­­­ség- és gyümölcskínálata, gazdagsága itthoni választék­­ot idéz. Irigykedve nézzük a hatalmas fokhagymakupa­­cok­at, amelyek ugyan itt sem olcsóságukkal, hanem színükkel, átható szagokkal hívják fel figyelmünket. A szagok persze nem i­s meg­szokottak, hiszen a szárított, sózott halak, az olajban sü­tött palacsinták, töltött tész­ták, itteni fűszerek messze földön hirdetik a piaci áruk bőségét. Itthoni érzéseket idézett fel az állami­ üzletek áruszűkössége, ami itt az élelmiszer-kínálatra is vo­natkozik. A húsárusításnál ez a szűkösség különösen ér­ződik, szemben a magán­­húsértékesítéssel. No, persze, az áraknál is van ilyen ket­tősség, ami megmutatkozik a vevők számában is, nem kell a pultok előtt sorban állni, nyugodtan lehet válo­gatni, van miből. Este m­eg­­lepő élmény a városi­ park­ban: hatalmas tánckertből árad a Modern Talking ze­néje .. . Fiatalok százai élve­zik átszellemülten. Tbiliszi, a szépséges grúz főváros következett, amit látva, megértettük lakóinak szenvedélyes szeretetét váro­suk iránt. Viharzó, lüktető áradat, legfőbb szabálya, hogy te ne okozz balesetet, úgy mások is vigyáznak rád. Különben gyalogosok és lámpák akadályait megke­rülve, roboghatsz céljaid fe­lé, más szempont nem kor­­látoz. Mindez történik szá­munkra alig elviselhető, pá­rás melegben, grúz méltóság­gal és szenvedéllyel. Gazdag város, olyan emlékhelyek­kel, kilátókkal és terekkel, melyek szívet gyönyörköd­tetnek. Piaca a déli ország­részek gyűjtőhelye, habzó, torlódó embertömegekkel és árubőséggel. A grúzok szere­tettel voltak irántunk, közös egy­üttl­étein­ken megtaláltuk a hangot egymás szivéhez. Pohárköszöntők, sora, me­lyek afféle hajdan volt köl­tői versenyt idéznek, előso­rolva történelmet, szerelmet, ősöket és jövendőt, remé­nyeket, művészetet. Tapasz­talhattuk grúz barátaink példaadó hazaszeretetét, ra­jongó vonzalmát családjuk iránt s mintegy életörömeik koronájához, a szőlőhöz. Mint ereklyét, őseik üze­netét, vigyázzák széleiket, élvezik nedűit.­­ Kicsit furcsa volt az éj­szakai repülőjárattal Tas­­kentbe süvíteni, hiszen itt­honi időzónánk törvénye szerint még csak éjjeli két óra volt, amikor a taskerj­­tiekb­ek már reggel hetet kongattak. Taskent, a ha­talmas kiterjedésű Üzbegisz­tán fővárosa, valóban egy másik világot mutatott az addig látottakhoz képest. Lakóinak öltözéke, sőt lakó­házainak sokfélesége a mo­dern lakóteleptől a hagyo­mányos építésű agyagtéglá­ig, az ablakok befelé forduló elzárkózása, a belső udvarok f elrekesztése — mind olyan, ami számunkra aligha meg­közelíthető. Talán nem téve­­­dek sokat, ha most a pilofot, az arrafelé igen közkedvelt eledelt hozom fel példának. Elnéztem, ahogy komótosan nekikészülődtek a köleská­sával összefőzött birkahús bekebelezésének. Sózták, borsozták, nyers uborka, lángosszerű kenyerük — teá­val leöblítve. Szemmel lát­hatóan jóízűen kanalazták mindenfelé, noha mi bá­­mészk­odók, nem nyeltük a nyálunkat az irigységtől. Igaz, nem is nekünk főzték. Tbilisziben és Taskentben is metró viszi az utasokat, a szerelvények egyébként pontos másai a budapesti­nek, nyilván közös gyártási helyük okán. Taskent még külön is büszke a metróra, hiszen a hatvanas évek kö­zepén a földrengés mindent összerombolt, és azóta épült újjá városuk. Mindenfelé rettenetes hőség, amit állító­lag enyhít az a furcsa sapka, mely jellegzetes üzbég vise­let. Vettünk mi is, nekem feltűnt, hogy a sapkja szé­lén milyen kellemesen hűsít a szél. Mi egyébként egy ha­talmas, légkondicionált szál­lóban laktunk, szemben velünk esténként toronyóra ütötte még a negyedeket is, messzehangzón. Taskentből Szamarkandba repülni, csak egy ugrás, még ha kétmoto­­ros kávédarálónak becézett szöcske repít is. Mitagadás, a nagy gépek után kissé szorongató érzés beülni ilyenbe, zúg-zakatol, de röp­ke szunya után, hála a hű­vösségnek, leszálltunk a kék­kupolák városába. Szama­r­kand valaha a világ főváro­sa akart lenni, Timur Lenk világbíró hadjáratai idején. Valamelyest teljesült azért vágya, mert eljutott Indiáig, messze délre, majd nyugat­ra, s mint egyes diktátorok­kal megesik, előbb halt meg mint tervei teljesültek. Má­ra maradtak a­­ Kék, lila, zöld templomok, síremlékek, égbe törő karcsú oszlopok, ahol a majolika csempe, terrakotta borítást felverte a gyom, ott csupán a puszta agyag fa­lak. Mégis, így is megrendítő látvány, noha erősen dolgoz­nak a helyreállításon, helye­sebben egyelőre panaszkod­nak a pénztelenségre és re­ménykednek. Ráadásul a földrengések úgy tűnik is­tentelen erők, mert évszáza­dok alatt alapos pusztítást vittek végbe, nagyobbakat is tán, mint az egymást váltó hódítók. Mondta is kalau­zunk, hogy a néphit szerint Allah elköltözött e templo­mokból máshova, így magára maradt e sok régiség, arany díszítés, pincelabirintus, dí­szesre faragott kövek, kö­zöttük süvít a sivatagi szél, hordva a homok finom szemcséit. Hívők és meglepő számú turista is érkezik, akik benépesítik ezt a régi világot. Ottjártunk szeren­csés időzítése, hogy szombat este e hajdani építmé­nyek között valamilyen sza­badtéri előadást is láthat­tunk, fényjátékot, ahol a templomok szellemei felel­­gettek egymásnak. Mi, néző­téren ültünk, már-már fesz­tiválhangulatban. El­tévedés helyett megem­lítem, hogy mint az általunk meglátogatott városokban, így Szamarkandban is az Ikarus-buszok képezik a vá­rosi közlekedési hálózat alapját. Másként hajtanak ugyan velük, mint idehaza, a gyalogos jobban teszi ha el­felejti védettségét, de mégis­csak ismerős formájúak ne­künk. Szamarkand belváro­sában egy akvaristaboltot fedeztünk fel, ami engem kellőképpen meglepett. A piac itt Szamarkandban is bőséges árukínálatú, külö­nösen az aszalt gyümölcsök ejtettek rabul. Sajnos a bir­kahús általános kedvelése olyan illattárral járt — te­kintve a nap és szél együttes erejét — ami a piac húsáru­sító helyeit elzárta előlünk. Vasárnap hajnalban az­után az üzbég nyárból, négy­órás repülés után, megérkez­tünk a majdan őszies Moszkvába, útközben ledol­gozva az időeltolódás egy részét. Izgatott kóborlás után a turista tömegektől el­lepett Kreml templomterén, vad rohanás a hatalmas vá­ros néhány látványosságához, még tévépillantás is, majd másnap újra csak hajnal­ban irány Ferihegy! Az IL —86 légi busz, fedélzetén 330 utassal két óra alatt küzdi le a távolságot. Végre újra itthon, annyi röpdösés után! Időnként jó kimenni a ha­zából, de a megérkezés a legjobb. Kívülről nézve job­ban látni a közeli helyzetet, mindennapi életünket. Tráser László

Next