Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
2 Befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka Törvény az állami vállalatokról A törvény bővíti a vállalat jogait, az önigazgatás fejlesztését célozza. Meghatározottá és stabillá válik a vállalat és az állami költségvetés viszonya. A termelők sorsát nem a minisztériumi utasítások határozzák meg, hanem gazdaságilag önálló termelőegységekké válnak. A törvény értelmében a vállalat gazdálkodása az állami terven alapul, de a teljes gazdasági önelszámolás elvei érvényesülnek. A dolgozói kollektíva, a választott vezetők irányításával maga dönt a termelési és szociális fejlesztés minden kérdésében. A vállalat jövedelméből bizonyos részt átutal az állami költségvetésnek, továbbá fizet az államnak a termelőeszközök — beleértve a föld, az épület — használatáért. A befizetések után fennmaradó gazdasági elszámolási jövedelmet a vállalat saját maga, a dolgozói kollektíva döntése alapján használja fel. Ezt a jövedelmet nem A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kedden befejezte ülésszakát. A második napon a két ház együttes ülésen fogadta el az állami vállalatokról szóló törvényt, amely elvi jelentőségű változást hoz az üzemek, gyárak, sőt az ország népgazdaságának működésében, vonhatja el a költségvetés, ugyanakkor az állam nem visel felelősséget egyes vállalatok veszteséges működése esetén. A következő napirendi pontként a szovjet parlament törvényt hozott arról, hogy az ország életének legfontosabb kérdéseit a jövőben össznépi vitára kell bocsátani. A törvényben megfogalmazott fontos új elem, hogy egyes köztársaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egységekben — területeken, városokban, járásokban — is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vita költségeit az állam viseli. Külön cikk szavatolja az állampolgárok szabad, akadályoztatástól mentes részvételét e vitákban. A szovjet törvényhozás által a mostani ülésszakon elfogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az állampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bíróságoknál a vezető beosztásban levő személyek jogsértő cselekedeteivel szemben. A törvény értelmében minden állampolgárnak joga van a vezetők, illetve az általuk képviselt szervek ellen panaszt tenni, s ha az elkövetett, vitatott cselekedet nem tíz évnél régebben történt, a bíróság köteles azt megvizsgálni. A Legfelsőbb Tanács küldöttei jóváhagyták az elnökség által a megelőző ülésszak óta eltelt időszakban hozott rendeleteket. Ezt követően az illetékes vezetők válaszoltak a küldöttek interpellációira. Országgyűlési bizottság ülése Kedden a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés ipari bizottsága. A képviselők az ipar 10H7—1990-es évekre szóló szerkezetátalakítási és egyensúly-javítási programját vitatták meg. Az ülésen részt vettek az Országos Tervhivatal, az Okisz, a Magyar Kereskedelmi Kamara és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság képviselői is. Kapolyi László ipari miniszter elmondotta: a program elkészítésében részt vesznek a gazdaságirányítás társszervezetei, valamint a vállalatok szakemberei is. A készülő program az ipar fejlesztésének legfontosabb feladatául a szerkezetváltás erőteljes gyorsítását, a vállalatok exportképességének jelentős javítását határozza meg, módosítva a kitermelő- és a feldolgozóipar között eddig kialakult arányokat. Úgy számolnak, hogy a feldolgozóipar műszaki megújítása, versenyképességének javítása révén mérséklődik a gazdaság anyag- és energiaszükséglete, s így lehetővé válik a kitermelőiparban az elavult módon, gazdaságtalanul folyó termelés megszüntetése. Elsősorban azokon a területeken lehet gyorsabb a fejlődés, ahol piacképes gyártmányokat állítanak elő. Ebbe a kategóriába tartozik a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás, a szerszámgépgyártás, a közlekedésieszköz-ipar, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszeripar, a gyógyszeripar, a gumiipar, a műanyagfeldolgozó ipar, a háztartási és kozmetikai vegyipar, valamint a konfekcióipar termékeinek jelentős része. Elengedhetetlen a nem jövedelmező tevékenységek határozott visszafejlesztése. A szénbányászatban és a vaskohászatban már megkezdődött a szerkezetátalakítás. A gépiparban tervbe vették néhány gazdaságtalanul működő — energetikai és vegyipari gépgyártással, valamint mezőgép- és élelmiszer-ipari gépgyártással foglalkozó — gyáregység, telephely megszüntetését. Több elavult termék — daruk, lemezmegmunkáló gépek, szivattyúk, egyes szerszámgépek — gyártását is beszüntetik. A vegyiparban is erőteljessé válik a szerkezetátalakítás. Leállítják a Budapesti Vegyiművek kénsavüzemét, a Peremartoni Vegyipari Vállalat hidroszulfát-üzemét. Megszüntetik a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban a rétegelt lemezgyártást, a Taurusnál a kerékpártömlők előállítását, és fokozatosan csökkentik a diagonális abroncsok gyártását. Sor kerül 170-féle gyógyszer és 120-féle kozmetikai, háztartásvegyipari termék gyártásának a leállítására is. Az ipar közép- és hosszú távú fejlesztéséhez elsősorban a ráfordítások csökkentésével, a költségszerkezet javításával lehet biztosítani az eszközöket. Emellett nő a külföldi működő tőke bevonásának szerepe, és a lakossági pénzeszközök felhasználása is. Az ipar irányítói arra törekednek, hogy a hitelforrások odaítélése összhangba kerüljön a programban megfogalmazott célokkal. Ennek érdekében a bankokkal egyeztetett, vállalkozást segítő hitelezési politika kialakítására törekednek. Azzal is számolnak, hogy a kiemelten fejlesztendő területeken részvénytársaságok jönnek létre. Az ipari miniszter szóbeli kiegészítőjét élénk vita követte. A vitában felszólalt Juratovics Aladár Csongrád megyei képviselő is. Közéleti napló ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke Kanada nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Jeanne Sauvé főkormányzót. — Németh Károly táviratban üdvözölte Jean-Baptiste Bagaza ezredest, a Burundi Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. — Németh Károly táviratban üdvözölte Juveal Habyarimana vezérőrnagyot, a Ruandai Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. HAZAÉRKEZETT DUSCHEK Kedden hazaérkezett Moszkvából Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, aki a magyar nőküldöttség élén — részt vett a nők világkongresszusán, majd a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IX. kongresszusán. LAJOSNÉ IZRAELI DELEGÁCIÓ A HAZAFIAS NÉPFRONTNÁL A Hazafias Népfront Or Űzi Burstein szakos Tanácsának meghívására kedden Budapestre érkezett az Izraeli Demokratikus Front küldöttsége A JOGALKOTÁSRÓL A Hazafias Népfront érintett ülésen tárgyalta szakos Elnökségének közjó- a jogalkotásról szóló úi bizottsága kedden kibő-vény tervezetét. TANÁCSKOZOTT a magyarok világszövetségének elnöksége Bognár József akadémikus elnökletével kedden ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége. A testület megemlékezett a legutóbbi ülés óta elhunyt tagjairól, Hunya Istvánról,a Kedden ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége az OBT Széchenyi rakparti székházában. A testület — Sztanyik B. László elnök vezetésével — napirendre tűzte a magyar és a nemelső titkár vezetésével. A látogatás célja a két mozgalom közötti kapcsolatfelvétel és tapasztalatcsere. Medosz elnökéről, valamint Káldy Zoltánról, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökéről, s úgy határozott: a megüresedett helyek betöltésével az őszi tanácskozáson foglalkozik a Hetközi békemozgalom közötti együttműködés továbbfejlesztésének időszerű kérdéseit; értékelte az idei béke- és barátsági hónap rendezvényei során szerzett tapasztalatokat AZ országos béketanács ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE meg tör- wtfOiKnxa-i. vsztanácskozás A Varsó (MTI) A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterhelyettesei kedden megbeszélést tartottak Varsóban. Áttekintették az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó eddigi munkáját, befejezésének kilátásait. Az összeurópai együttműködés továbbfejlesztését előmozdító kezdeményezéseket vitattak meg. Magyarországot Bényi József külügyminiszter-helyettes képviselte. A JKSZ KB új elnöke: Bosko Krunics - Belgrád (MTI) A JKSZ Központi Bizottságának Elnöksége keddi belgrádi ülésén a tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírásnak megfelelően a következő egyéves megbízatási időre Bosko Krunicsot, a Vajdasági Kommunisták Szövetségének küldöttét választotta meg elnökévé. Milanko Renovicának, a KB-elnökség eddigi elnökének egyéves mandátuma június 28-án lejárt. Ő a Bosznia-hercegovinai Kommunisták Szövetsége küldötte a JKSZ KB Elnökségében. Bosko Krunjcs 58 éves, szerb nemzetiségű, 1946 óta párttag. 1982-től a Vajdasági Kommunisták Szövetsége Tartományi Bizottságának tagja és két éven át elnöke volt. 1986-ban választották meg a JKSZ KB Elnökség tagjává. Szerda, 1987. július 1 Magyar-román tárgyalások • Bukarest (MTI) A magyar—román gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseiről tárgyalt június 29—30-án Bukarestben Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar-román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság magyar tagozatának elnöke. Gheorghe Petrescu miniszterelnök-helyettessel, a bizottság román társelnökével áttekintették a legutóbbi, tavaly decemberben Bukarestben megtartott, 19. ülésszakon létrejött megállapodások és egyeztetett intézkedések végrehajtásának menetét. Szó volt a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködés bővítésének lehetőségeiről. Berecz Frigyes megbeszélést folytatott Ion Dincával és Gheorghe Opreával, a román kormány elnökének első helyetteseivel, Stefan Birleával, az Állami Tervbizottság elnökével és Alexandru Necula elektrotechnikai miniszterrel. A Minisztertanács elnökihelyettese kedden délután hazaérkezett Bukarestből. Távoli utakon Tapasztalt utazók mondják, hogy mindenki tart a repüléstől, legfeljebb nem mutatja annyira, így azután a zöldfülű kezdő különösen izgatott lesz, ha földübörögnek a motorok, és megbillen alatta a föld. Első leszállásunk színhelye Moszkva, Seremetyevo 2. repülőtér. Még minden benyomás új, a méretek elképesztőek, az ízek és szagok szokatlanok A tévéből ismert Vörös tér meglepően kicsinynek tűnik, az őrségváltás szertartására egész tömeg várakozik. Este kellemes találkozás szállónk éttermében a Zsiguli sörrel, igényesebbjének a pezsgővel. Vodkát nem adnak, igaz, még bőséggel bugyognak a hazai nedűk. Jellemző a város méreteire, és egyben jelzi fáradtságunk fokát, hogy szállodánk 13 metróállomásnyi messzeségben van a Kremltől, s még jóval kijjebb is laknak. Moszkva után egy másik világba röppentünk* először a Don melléki gabonaföldek egyik központjába, Krasznodár városába. A piac zöldség- és gyümölcskínálata, gazdagsága itthoni választékot idéz. Irigykedve nézzük a hatalmas fokhagymakupacokat, amelyek ugyan itt sem olcsóságukkal, hanem színükkel, átható szagokkal hívják fel figyelmünket. A szagok persze nem is megszokottak, hiszen a szárított, sózott halak, az olajban sütött palacsinták, töltött tészták, itteni fűszerek messze földön hirdetik a piaci áruk bőségét. Itthoni érzéseket idézett fel az állami üzletek áruszűkössége, ami itt az élelmiszer-kínálatra is vonatkozik. A húsárusításnál ez a szűkösség különösen érződik, szemben a magánhúsértékesítéssel. No, persze, az áraknál is van ilyen kettősség, ami megmutatkozik a vevők számában is, nem kell a pultok előtt sorban állni, nyugodtan lehet válogatni, van miből. Este meglepő élmény a városi parkban: hatalmas tánckertből árad a Modern Talking zenéje .. . Fiatalok százai élvezik átszellemülten. Tbiliszi, a szépséges grúz főváros következett, amit látva, megértettük lakóinak szenvedélyes szeretetét városuk iránt. Viharzó, lüktető áradat, legfőbb szabálya, hogy te ne okozz balesetet, úgy mások is vigyáznak rád. Különben gyalogosok és lámpák akadályait megkerülve, roboghatsz céljaid felé, más szempont nem korlátoz. Mindez történik számunkra alig elviselhető, párás melegben, grúz méltósággal és szenvedéllyel. Gazdag város, olyan emlékhelyekkel, kilátókkal és terekkel, melyek szívet gyönyörködtetnek. Piaca a déli országrészek gyűjtőhelye, habzó, torlódó embertömegekkel és árubőséggel. A grúzok szeretettel voltak irántunk, közös együttléteinken megtaláltuk a hangot egymás szivéhez. Pohárköszöntők, sora, melyek afféle hajdan volt költői versenyt idéznek, elősorolva történelmet, szerelmet, ősöket és jövendőt, reményeket, művészetet. Tapasztalhattuk grúz barátaink példaadó hazaszeretetét, rajongó vonzalmát családjuk iránt s mintegy életörömeik koronájához, a szőlőhöz. Mint ereklyét, őseik üzenetét, vigyázzák széleiket, élvezik nedűit. Kicsit furcsa volt az éjszakai repülőjárattal Taskentbe süvíteni, hiszen itthoni időzónánk törvénye szerint még csak éjjeli két óra volt, amikor a taskerjtiekbek már reggel hetet kongattak. Taskent, a hatalmas kiterjedésű Üzbegisztán fővárosa, valóban egy másik világot mutatott az addig látottakhoz képest. Lakóinak öltözéke, sőt lakóházainak sokfélesége a modern lakóteleptől a hagyományos építésű agyagtégláig, az ablakok befelé forduló elzárkózása, a belső udvarok f elrekesztése — mind olyan, ami számunkra aligha megközelíthető. Talán nem tévedek sokat, ha most a pilofot, az arrafelé igen közkedvelt eledelt hozom fel példának. Elnéztem, ahogy komótosan nekikészülődtek a köleskásával összefőzött birkahús bekebelezésének. Sózták, borsozták, nyers uborka, lángosszerű kenyerük — teával leöblítve. Szemmel láthatóan jóízűen kanalazták mindenfelé, noha mi bámészkodók, nem nyeltük a nyálunkat az irigységtől. Igaz, nem is nekünk főzték. Tbilisziben és Taskentben is metró viszi az utasokat, a szerelvények egyébként pontos másai a budapestinek, nyilván közös gyártási helyük okán. Taskent még külön is büszke a metróra, hiszen a hatvanas évek közepén a földrengés mindent összerombolt, és azóta épült újjá városuk. Mindenfelé rettenetes hőség, amit állítólag enyhít az a furcsa sapka, mely jellegzetes üzbég viselet. Vettünk mi is, nekem feltűnt, hogy a sapkja szélén milyen kellemesen hűsít a szél. Mi egyébként egy hatalmas, légkondicionált szállóban laktunk, szemben velünk esténként toronyóra ütötte még a negyedeket is, messzehangzón. Taskentből Szamarkandba repülni, csak egy ugrás, még ha kétmotoros kávédarálónak becézett szöcske repít is. Mitagadás, a nagy gépek után kissé szorongató érzés beülni ilyenbe, zúg-zakatol, de röpke szunya után, hála a hűvösségnek, leszálltunk a kékkupolák városába. Szamarkand valaha a világ fővárosa akart lenni, Timur Lenk világbíró hadjáratai idején. Valamelyest teljesült azért vágya, mert eljutott Indiáig, messze délre, majd nyugatra, s mint egyes diktátorokkal megesik, előbb halt meg mint tervei teljesültek. Mára maradtak a Kék, lila, zöld templomok, síremlékek, égbe törő karcsú oszlopok, ahol a majolika csempe, terrakotta borítást felverte a gyom, ott csupán a puszta agyag falak. Mégis, így is megrendítő látvány, noha erősen dolgoznak a helyreállításon, helyesebben egyelőre panaszkodnak a pénztelenségre és reménykednek. Ráadásul a földrengések úgy tűnik istentelen erők, mert évszázadok alatt alapos pusztítást vittek végbe, nagyobbakat is tán, mint az egymást váltó hódítók. Mondta is kalauzunk, hogy a néphit szerint Allah elköltözött e templomokból máshova, így magára maradt e sok régiség, arany díszítés, pincelabirintus, díszesre faragott kövek, közöttük süvít a sivatagi szél, hordva a homok finom szemcséit. Hívők és meglepő számú turista is érkezik, akik benépesítik ezt a régi világot. Ottjártunk szerencsés időzítése, hogy szombat este e hajdani építmények között valamilyen szabadtéri előadást is láthattunk, fényjátékot, ahol a templomok szellemei felelgettek egymásnak. Mi, nézőtéren ültünk, már-már fesztiválhangulatban. Eltévedés helyett megemlítem, hogy mint az általunk meglátogatott városokban, így Szamarkandban is az Ikarus-buszok képezik a városi közlekedési hálózat alapját. Másként hajtanak ugyan velük, mint idehaza, a gyalogos jobban teszi ha elfelejti védettségét, de mégiscsak ismerős formájúak nekünk. Szamarkand belvárosában egy akvaristaboltot fedeztünk fel, ami engem kellőképpen meglepett. A piac itt Szamarkandban is bőséges árukínálatú, különösen az aszalt gyümölcsök ejtettek rabul. Sajnos a birkahús általános kedvelése olyan illattárral járt — tekintve a nap és szél együttes erejét — ami a piac húsárusító helyeit elzárta előlünk. Vasárnap hajnalban azután az üzbég nyárból, négyórás repülés után, megérkeztünk a majdan őszies Moszkvába, útközben ledolgozva az időeltolódás egy részét. Izgatott kóborlás után a turista tömegektől ellepett Kreml templomterén, vad rohanás a hatalmas város néhány látványosságához, még tévépillantás is, majd másnap újra csak hajnalban irány Ferihegy! Az IL —86 légi busz, fedélzetén 330 utassal két óra alatt küzdi le a távolságot. Végre újra itthon, annyi röpdösés után! Időnként jó kimenni a hazából, de a megérkezés a legjobb. Kívülről nézve jobban látni a közeli helyzetet, mindennapi életünket. Tráser László