Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
80. évfolyam, 27. szám 1990. február 1., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint „Határozatlan” lett a Parlament Törvényhozatal: elnapolva — Nyilatkozat Romániáról Gorbacsov nem mond le — Újra áremelések Délután 5 óra 43 perc szerepel azon az MTI-gyorshíren, amely arról tudósította a szerkesztőségeket: a parlamenti interpellációkra már nem kerülhetett sor, mivel a létszámellenőrzéskor kiderült, hogy az Országgyűlés határozatképtelen, így hát az első munkanapot berekesztették. E napon különben is jó néhány kérdés tárgyalását elnapolta a Ház, megszületett viszont a sajtótörvény módosítása, és egy nyilatkozat a romániai fejleményekkel kapcsolatban. Még egy, immár előre látható hírt illik kiemelni az itthoniak közül: ismét áremelésekkel kell szembenéznünk elsejétől. Külföldről több forrásból is cáfolták a Gorbacsov esetleges lemondásával kapcsolatban elterjedt híreket. Romániában két szervezeti egységre válik szét a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa, amelynek politikáját éles amerikai bírálatok érték. Jugoszláviában mindinkább éleződik a helyzet, a Bolgár Kommunista Párt kongresszusának első napja a vajúdás jegyében zajlott... Szóval, telnek hétköznapjaink ... Szávay István voltak, amelyet nagy többséggel elfogadtak. A következő napirendi pont a házasságról, a családról és a gyámságról szóló, többszörösen módosított 1952. évi IV. törvény újabb módosításáról szóló törvényjavaslat volt; a téma előterjesztője Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter. Péterfy Réka, a szociális és egészségügyi bizottság családvédelmi albizottságának nevében fűzött kiegészítést a témában érintett bizottsági előterjesztéshez. A vitában felszólalt: Árvai Lászlóné (Heves m., 1. Vk.), Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.), Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 11. vk.), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 8. vk.), Borza Istvánné (Hajdú-Bihar m., 1. Vk.), Bánffy György (Budapest 4. vk.), Bozsó Lajosné (Budapest 10. vk.), Horváth Jenő (Budapest 1. vk.). Az általános vita lezárását követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter összegezte az elhangzottakat A belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló bizottság tagjai sorába választották Géczi István (Budapest 49. vk.)képviselőt, és elfogadták Vida Károly jelölését a vizsgálóbizottságba. Lékai Gusztáv (Hajdú- Bihar m., 13. Vk.) azt indítványozta, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult helyzetet vitassák meg a parlamenti csoportok, foglaljanak állást, és csütörtökön ismételten szavazzanak majd a jogszabálytervezetről. Sauda Sándor (Budapest 45. Vk.) önálló indítványt terjesztett elő a választójogról szóló törvény kiegészítésére. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy az indítványt napirendjére tűzi. A jogi bizottság úgy vélte, hogy a családjogi törvény alkotmányerejű, ezért a témával foglalkozzon az Alkotmánybíróság, és a határozathozatalt elnapolták. Megkezdődött az Állami Számvevőszék létszámáról és költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása. A napirendi ponthoz Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Az előterjesztés első változatát az Országgyűlés decemberi ülésszakán már megtárgyalták, de a képviselők akkor azt nem fogadták el. Kovács András a érv- és költségvetési bizottság előadójaként szólt a témához. A vitában felszólalt: Balla Éva (Budapest 46. vk.), Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.), Biacs Péter (Budapest 30. vk.). Ezután a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásáról szóló országgyűlési határozattervezet tárgyalásával folytatták a képviselők a munkát. A tervezethez Sebők János (Veszprém m., 12. vk.) fűzött megjegyzést. A határozattervezetet az Országgyűlés elfogadta. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló határozattervezet volt a következő napirend. Kovács Mátyás (Komátomd m., 4. vk.) képviselő szólt hozzá. Az Országgyűlés elutasította a határozattervezetet, és visszautalta a (Folytatás a 1. oldalon.) Ma folytatják... Szerdán délelőtt folytatta januári ülésszakát az Országgyűlés. A napirend előtt kért szót Hámori Csaba (országos lista), aki azt indítványozta, hogy a Parlament — tekintettel a Romániából érkező hírekre — fogadjon el egy nyilatkozatot az ott zajló eseményekről és a magyar nemzetiség helyzetéről. Az ülésszak az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvény feletti határozathozatallal folytatódott. (E törvényt már a múlt heti ülésen megvitatták a képviselők.) Horváth Jenő, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében összegezte az elhangzott módosító javaslatokat. Határozathozatal következett. Először a módosító indítványokról szavaztak, majd a képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat egészéről, ám nem született meg a kívánt kétharmados többség, s így a határozathozatalt elnapolták. Benjámin Judit (Budapest 21. vk.) napirenden kívül tájékozatta képviselőtársait a SZOT vagyonelszámoltatása tárgyában benyújtott interpellációjával kapcsolatosan, amelynek illetékese az Állami Számvevőszék. Ezután az 1986. évi sajtótörvény módosításáról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. (Ennek a napirendi pontnak a megtárgyalása az elmúlt héten kezdődött meg.)Filló Pál a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében a vitában elhangzott módosító indítványokat ismertette. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter összegezte a vitában elhangzottakat. A módosító indítványok feletti határozathozatal után a képviselők a törvényjavaslat egészéről szó- A kártérítés az államé Az 1986-ban elfogadott sajtótörvényt több lényeges ponton módosította a Tisztelt Ház. Az egyik szövegmódosítás értelmében a jövőben nemcsak állami szervek, jogi személyek, hanem természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot, vagy helyi jellegű önálló rádió- és televízióműsort készítő stúdiót. Könnyebbé váltak a lapindítás feltételei is, hiszen e sajtótermékek előállítására csupán bejelentési kötelezettség érvényes. A bejelentés alapján az adott lapot nyilvántartásba veszik, s a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a sajtótermék tartalma a törvényben foglalt tilalmakba ütközik. E tilalmak köréről a módosított sajtótörvény következőképpen rendelkezik: „A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” E paragrafust az Országgyűlés — egy képviselői módosító indítvány elfogadásával — kiegészítette azzal, hogy a sajtószabadság gyakorlása során nem sértheti a közerkölcsöt és a közszemérmet. Az elfogadott törvénymódosítás újraszabályozza a személyiségi jogok sajtóbeli megsértését is. Ennek értelmében ilyen esetekben — a sajtóval szemben indított polgári perben — a bíróság 500 ezer forint kártérítési összeget szabhat ki. Mivel a képviselők nem fogadták el, hogy a megítélt kártérítési összeget a sértett kapja, ezért a törvény értelmében a bírság összegét közérdekű célok megvalósítására kell felhasználni. A most módosított sajtótörvény csak átmenetileg szabályozza a tömegkommunikációval, a sajtóval kapcsolatos kérdéseket, hiszen jelenleg is dolgoznak az Igazságügyi Minisztériumban az új sajtótörvényen. A több területet átfogó, feltehetően információs törvény tervezetét azonban már csak a választások utáni új Országgyűlés tárgyalja meg. Nagy László felvétele Parlamenti pillanat E Bezárva z most nem maradhat — a tizen-, huszon-egynéhány bizottsági, valamint a nyolcvan-egynéhány tanácstagot számlálva össze, együttesen talán — száz szegedi polgár titka — gondoltam, és vettem egy nagy levegőt. Elmerengésre alkalmas órán végigböngésztem azt a vitaanyagot, melyet a város idei költségvetési és fejlesztési terve előzményének szántak készítői, s melyet a tanács végrehajtó bizottsága ma véleményez, mielőtt elfogadásra — szűkítésre-bővítésre —, bárminemű változtatásra a tanács elé terjeszt. És az elmerengésből elborzadás lett Végre sikerült megértenem, hová, s mi okból szegényedik ez a város. Ne maradjon ez kevesek titka! Az Országgyűlés december 21-én volt szíves megreformálni az állami költségvetést. S hiszik, nem hiszik: a tanácsok számára ez azt a jelszót jelenti, hogy „Arccal a bevételek felé!" Jobb, ha nem hiszik el egyébként, mert az új rendszer rosszabb, mint a régi, a tervutasításos: a bevételi források több mint 90 százaléka eleve meghatározott Ennyit az önkormányzati szabadságról a saját bevételek oldalán — általánosságban. Részleteiben pedig, amit a tanács befolyásolni-alakítani tud, amire egyáltalán hatása van, az az összes bevételének 7,7 százalékát teszi ki Szegeden. (A tételek például: mennyi üdülőhelyi díjat szed be, mekkora a telekeladásból és -használatból, lakásforgalmazásból, közterület-használati díjból származó bevétele. Morzsák csupán...) Nincs semmi befolyása viszont a tanácsnak arra, hogy a város lakói mennyi személyi jövedelamadót fizettek be, hogy mennyi lesz a többi adó és illeték összege. Tervezni persze lehet, kalkulálni az 1989-es adatokból, de akkor az is hozzáteendő, hogy már tavaly sem teljesítettük effajta kötelezettségeink közel tíz százalékát! S ahogy lapozom tovább a bevételi tételek listáját, hogy mit hoznak majd a költségvetés intézményei a konyhára, s mit az áfa-visszatérítés, nő a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság érzése bennem. Nem így annak a bevételiforrás-sorozatnak a böngészésekor, amely az „állami támogatás” címet viseli, s amely oly lenyűgöző magabiztossággal sorolja, hogy... de ezt most tényleg érdemes majdnem tételesen idézni! Tehát: ön, kedves olvasóm, ha állandó lakam, kap 1170-et, ha 3 és 13 év közötti plusz 4 ezer 180-at, vagy ha túl van a hatvanon 3 ezer 230 forintot Nem kézbe, persze, hanem a tanácsi bukszába öntve. Két, azaz kettő forinttal honorálja az állam, hogy ha egy forint üdülőhelyi díjat beszedünk. A közel ötszáz gyermek- és ifjúságvédelmi „ellátottunk” egyenként 198 ezret, aki szociális intézményben él, 115 ezret, aki egészségügyi gyermekotthonban, az 140 ezret hoz városának. Egy középiskolás 39 ezret kóstál a magyar államnak, a diákotthonban élők 44 ezret. Megkapja a város a szociális ellátás 16 százalékos bérfejlesztését és társadalombiztosítási járulékát, 94 milliót pedig a lakóház-felújítás támogatására, és e körüli összeget a „hiányos” beruházásokra. S hogy el ne feledjük: a színház, a szabadtéri nézői jegyenként 230—230 forintot érdemelnek ki a kultúra támogatottjaiként ... Mindebből — a saját bevételek, állami támogatások és a (most) 110 milliósra becsült hitelfelvétel „jóvoltából” — mire telik majd? Még előtte a végleges döntésnek, a részletek ismertetése helyett, idéznénk az általános megállapításokból: „Az új önkormányzati gazdálkodás elnevezésű gyermekbetegség valamennyi ismérve fellelhető az 1990. évi tervjavaslatban ... A felhasználásban elsőbbséget kell biztosítani az üzemeltetésnek, és a maradékelv alapján juthat a tanács fejlesztési lehetőségekhez... (Ezek) bővítése vagy a meglevő intézményhálózat, vagy a működés színvonalának csökkentése révén lehetséges. Ugyanakkor a működésben fennálló feszültségek enyhítése csupán a fejlesztési feladatok rovására lehetséges.” Akkor sem folytatom, ha tudták e gondolatmenetet követni, ugyanis a kör bezárult. Rémképként látok egy táblát Szeged határában: „Az új költségvetési szabályok miatt a város zárva.” Pálfy Katalin Kamatprémium kötvényekre a Hitelbanknál A Magyar Hitel Bank Rt. az elmúlt év gazdálkodásának ismeretében úgy határozott, hogy az 1987. december 31. előtt kibocsátott, alacsony kamatozású kötvények után a jövőben kötvényenként átlagosan mintegy 5 százalék kamatprémiumot fizet, mivel e kötvények iránt — alacsony kamatuk miatt — jelentősen csökként az érdeklődés A bank vezetése egyben arra kéri a kibocsátókat, hogy kötvényeik reális árfolyamának helyreállítása érdekében maguk is hasonló mértékű kamatprémium fizetését vállalják. A kamatprémiumot azon gazdálkodók kötvényei után fizeti az MHB Rt, amelyek számlavezetését a bank látja el. A kamatprémiumfizetés feltételeiről 1990. március 1-jétől adnak részletes tájékoztatást az MHB igazgatóságai.