Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)
1990-12-19 / 319. szám
6 Sport Kosárlabda NB I. Megszakadt a kudarcsorozat! Óriási teherrel a vállán — 15 vereséggel — várta a volt bajnok Csepelt tegnap délután a Szeged LC férfi kosárlabdacsapata. Ez már az első percekben bebizonyosodott: rossz átadások, késői, helytelen váltások miatt könnyűszerrel érte el pontjait a vasgyári együttes. Cuhorka és Székely szinte tetszés szerint dobhatott, a kezdeti megilletődöttséget, a kishitűséget képtelen volt levetkőzni a hazai csapat. Úgy látszott, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy nyerhet is. Az eredmény ennek ellenére szoros volt, de nem annyira, mint — a szegediek szempontjából — lehetett volna. Elsősorban azért, mert a hazaiak az emberfogásos védekezésben nem jeleskedtek. A félidő utolsó perceiben jól időzített dobásaival feljöhetett, fordíthatott volna a Szeged, ám többször leindították. Szünet után megnyugodva, jól védekezve kezdtek a vendéglátók, sikerült is fordítaniuk. Lendületben volt a hazai csapat, eredményesen támadott, ezáltal előnyhöz jutott. A nyolc-tíz pontos különbséget tartani tudták Walkéék, mert rendkívül fegyelmezetten játszottak. Nagy volt az iram, hullottak a kosarak, mindkét fél arra törekedett, hogy mielőbb dobóhelyzetbe jusson. A 34. percben kritikussá vált a szegediek helyzete, 4 pontra csökkent előnyük. A hajrá azonban ismét az övék volt, mert remekül küzdöttek. Az utolsó másfél percben valódi drámát láthattunk, egész pályán letámadott a Csepel. Helyzetén azonban ez sem segített, önmagát múlta felül a szegedi csapat, óriási fegyvertény volt ez a győzelme, ami erőt adhat, kitartást kell, hogy kölcsönözzön az elkövetkezendő feladathoz. A mérkőzés jegyzőkönyve: Szeged SC—Csepel SC 108-104 (60-62). Férfimérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: Harsányi, Bacskay. Szeged SC: WALKE (28), Jáhni (5/3), Golinski (8), JANKAUSKAS (33/3), GUOTH (16). Csere: Veress (8), Kozma (2), Antal (2), Simon (4). Edző: Guoth Iván. Csepel SC: Varga (6), Somogyi (12), Kovács (5/3), CUHORKA (24/6), SZÉKELY (38/9). Csere: Kotherquine (7), Takács (5/3), Bartók (7). Edző: Lippai István, megbízott edző: Halmos István. Nincs szükség rájuk? Le is út, fel is út a Szeged SC női kosarasainak A kialakult drámai helyzetet Pungor Miklós vezető edző elemezte, (ő egyébként december végén megválik a csapattól, örökét Domonkos Mihály veszi át.) Kemény szavakkal ecsetelte, miként kellett harcolniuk a vállalkozási igazgatósággal azért a pénzért, amit kizárólag az ő finanszírozásukra adott megbízatásos munkavégzés nyereségeként az egyik támogató. Elmondta, a szponzorok közül a kábelgyár és az IKV segített, ahogyan tudott a ruhagyár.a konzervgyár és a Szegedi NemetF Színház a jövőben — a kialakult gazdasági helyzet következményeként — képtelen támogatni a szakosztályt. Ez egyenlő azzal, hogy megszűnik túl" egyébként amatőr alapon működő NB I-es csapat, és ezzel együtt közel 200 Kaslánynak — az utánpótlásnak"— abba kell hagynia a kosárlabdázást! A klub vezetése, a részéről tapasztalt közöny is ezt látszik aláhúzni, nem óhajt segítő kezet nyújtani! Hogy mennyire nem, jól példázta a városi ifjúsági és sportosztályt képviselő Seregi Tamás bejelentése, miszerint a Szeged SC az idén 5 millió forint póttámogatást kapott, ebből viszont mindössze 200 ezer forint jutott a női kosárlabda-szakosztálynak. Nincs jogunk, nem is akarunk beleszólni a pénz elosztásába, azt azért mégis megkockáztatjuk, ennél azért sokkal többet érdemelt volna! Javaslatok, tanácsok hangzottak el — alapítványt kell létrehozni, egyedi szponzorral, az egyesületből kiválva, önálló kosárklubot létrehozni stb. ), de konkrét lehetőséggel (pénzforrással) senki sem tudott előállni. Így marad a remény, a bizakodás, hátha egy jóságos angyal, karácsonyi ajándékként, megszánja a lányokat, a csapatot. Ha mégsem, január elsejével megszűnik (?) a Szeged SC első osztályú női kosárlabdacsapata ... (gyűr ki) Temetői hangulatban zajlott hétfőn este az újszegedi Sportcsarnokban az a megbeszélés, amin a Szeged SC női kosárlabda-szakosztályának vezetői bejelentették: egy huncut fillérjük sincs, kiürült a „kassza”! Egészen pontosan, annyi pénzük maradt, hogy idei utolsó mérkőzésükre elutazzanak. További sorsukat eldöntendő hívták meg az érdekelt szülőket, a klub „prominens”, főállású vezetőit, hogy ne áttételesen, hanem közvetlenül hallhassák, érzékelhessék gondjukat. A szakosztály leköszönt, de még funkcionáló vezetői, a megyei és városi sportvezetés képviselői, valamint néhány szülő megjelent, ötleteikkel hátha tudnak segíteni. A sportigazgatóságtól egyetlen egy ember sem méltatta arra a közösséget, hogy elmenjen a tanácskozásra. Holott Mészáros Zoltán technikai vezető valamennyiüknek személyesen adta át a meghívót, tehát arra sem hivatkozhatnak, hogy a postás másnak kézbesítette ... Szegediek a vidékválogatottban Hat úszó 15 érem Jó tíz évvel ezelőtt a magyar—csehszlovák összecsapással kezdődött, és néhány nappal ezelőtt a magyar— jugoszlával folytatódott a szomszédos országok vidéki úszóinak erőpróbája. Az alakuló magyar vidéki úszóliga ezúttal a legeredményesebb — Budapesten kívüli — klubok versenyzőit válogatta be abba a csapatba, amely Kikindán szerepelt. A dunaújvárosi, miskolci, békéscsabai, kaposvári úszók mellett hat szegedi sportoló is bizonyítási lehetőséget kapott Vida Csaba tanítványai a szezonzárón is remek teljesítményt produkáltak, a 25 m-es medencében összesen 15 dobogós helyet szereztek. Szalai Szilvia 100 és 50 pillangón (1:04,22 és 29,09) győzni tudott, míg 100 és 50 gyorson második lett. Könyves Géza 200 pillangón (2:12,55) ezüst-, három másik számban bronzérmet nyert. Molnár János két ezüst és egy bronz-, Pintér Orsolya egy ezüst- és egy bronz, Széll Ágnes és Komlódi Gabriella pedig egy-egy ’.bronzéremmel gyarapította gyűjteményét Debreczeny Pál újra a kisfiadon „Visszavágó" — tíz év után Néhány napja sokunkat kicsábítottak az újszegedi Sportuszodába az egykori szegedi vízilabdázók. Aki nem lehetett ott, bizonyára értesült róla lapunkból, hogy a Galov Rezsővel felálló „kék sapkások” és a dr. Lippai Fallal megerősödött „fehér turbánosok" vízi csatája 5-5- ös döntetlent hozott. Nos, a szombati nosztalgiamérkőzéssel elkezdődött valami. December 21-én (pénteken) ugyanis újabb öregfiúktalálkozót rendeznek — ezúttal Szentesen. A tíz évvel ezelőtti kupadöntő két résztvevője, a Szentes és a Szeol AK (akkor még így hívták a mai Szeged SC-t) játékosai szállnak újra vízbe, hogy eldöntsék, melyikük a jobb — 1990- ben... — Sajnos, egy évtizeddel ezelőtt hihetetlen balszerencsével vesztettünk — emlékezik vissza a szegedi gárda akkori mestere, Debreczeny Pál. —A Szentes csak egyszer vezetett, a legvégén, de ennyi nekik elég is volt a kupagyőzelemhez. — Mi történt önnel azóta? — A kupaezüst után lejárt a szerződésem, és a szegedi vezetők örömmel vették, hogy egy időre Budapestre „igazoltam". Mindenesetre furcsa, hogy Pozsgay Zsoltot is egy szép eredmény, a bajnoki bronz után „unták meg" ... © Mi a véleménye a mai szegedi csapatról? — Régi játékosom, dr. Kiss Lajos együttese sokkal többre képes, mint amit az őszi idényben mutatott! Ha tavasszal minderdu azzal törődik majd, ami a dolga — tehát a vízilabdázók a pólóval, a vezetők az irányítással —, feljebb kúszhat a csapat a tabellán. 0 Pénteken ismét leül majd a szegedi kispadra... — Hála a szentesieknek, akik nem egyedül és fehér asztal mellett akarták megünnepelni a nagy diadal tízéves jubileumát, hanem az uszodában, és velünk. A régi szegediek közül újra sapkát ölt majd dr. Szittya, dr. Molnár, dr. Dudás, dr. Esztergomi, Bozsó, dr. Sike, Zámbó, Ugrai, Lengyel, és talán dr. Potyondi is. Bár engem már elbúcsúztattak a kispadtól — az MTU Moszkva világhírű csapatával játszottunk egy remek mérkőzést —, ezen a találkozón szívesen kuporgok újra a medence szélén . R. J. A. Puma szerelésben az iskolások Eddig példa nélküli együttműködési megállapodásról adtak számot sajtótájékoztató keretében a világhírű Puma cég és a Magyar Diáksport Szövetség vezető képviselői kedden, az OTSH tanácstermében. Bevezetőjében Novotny Zoltán MDSZ-elnök arra hívta fel az újságírók figyelmét, hogy nem tolonganak a honi diáksportot támogatni, az iskolások testneveléséért tenni akarók. Ezért is különlegesen fontos dolog, hogy a Puma, pontosabban annak magyarországi részlege egy sajátos szponzorálásra vállalkozott: arra, hogy „felöltözteti” az ország összes iskolását. Juhász Péter, a Puma magyarországi és kelet-európai képviselője érzékeltette, hogy szolid üzletpolitikai megfontolások vezették őket, amikor az MDSZ-szel aláírták a szerződést. Céljuk az, hogy az iskolásokat a lehető legjobb minőségű, ugyanakkor a lehető legolcsóbb sportfelszereléssel, sportruházattal lássák el! Dr. Leitner József, az MDSZ főtitkára hangsúlyozta, hogy egyedül a Puma kereste meg az 1 millió 800 ezer diák érdekeit képviselő szövetséget, aminek nyomán olcsón juthatnak hozzá a gyerekek kiváló minőségű sportfelszereléshez, cipőhöz, nadrághoz, melegítőhöz. Amellett a tiszta nyereség egyharmadát a Puma, mint pártoló tag, fizeti be a diáksportszövetségnek, s miután az összeg visszaáramlik a sportba, kettős nyereséget könyvelhet el a szerződés révén az MDSZ Arra a kérdésre, hogy mekkora haszonra számítanak, a főtitkár milliós nagyságrendet említett. Hozzátette ugyanakkor, hogy a nyereség nem tüntetheti el az MDSZ mínuszát, mivel az MDSZ az idén 72 millió forintos állami támogatástól esett el. Az MDSZ jövő évi programjára is kitérve, dr. Leitner József a tovább romló anyagi helyzet nehézségeit vázolta. Illúziónak minősítette a hiányzó 1100 tornaterem felépítését, azt viszont megvalósíthatónak tartja, hogy a tanárokat, az edzőket, a diáksportért tevékenykedőket megfizessék. 1990. december 19., szerda A labdarúgók mégsem akarnak válni Januárban tartja küldöttközgyűlését a Szeged SC A tervek szerint december 11-én kellett volna összehívni a Szeged SC küldöttközgyűlését. Nem történt meg. Mindenesetre találgatják: vajon miért? Egyesek tudni vélik, hogy a labdarúgó-szakosztály önállósodási törekvése miatt maradt el a sportegyesület egyik legnagyobb fóruma. Mi az igazság? — kérdeztük Farkas Zoltánt, a klub elnökhelyettesét, mivel Széll János elnök külföldön tartózkodik. — A kérdésre nagyon prózai választ tudok adni: az előkészítő bizottság nem tudott megegyezni a küldöttek létszámában! Olyan vita alakult ki közöttük, hogy a tagok egymás után mondtak le, végül az elnök is bedobta a törülközőt. Ezek után Szill János elnök, teljesen logikusan és szabályosan úgy döntött: el kell napolni a küldöttközgyűlést!£ Tl Tehát nem volt kellően előkészítve a jelölés? — A vezetőtestület pontosan ezt állapította meg. Ezért a második lépésben a vezetőtestület, valamint a vállalkozási igazgatóság és a szakosztályvezetők részvételével ülést tartottunk. A cselgáncs kivételével minden szakosztály első számú vezetőjével képviseltette magát. Megegyeztünk, hogy úgy oldjuk meg a „gordiusi csomót”, hogy mindenben tartjuk magunkat az Alapszabályhoz. Ez pedig konkrétan azt jelenti, minden szakosztály a taglétszámának megfelelő arányban választ küldöttet! Azt is előírtuk, hogy csak az egyesület tagsági igazolványával rendelkező, a tagdíjat rendesen fizető 14 éven felüli képviselheti társait. Apró László megbízott sportigazgató kapta feladatul, hogy megfelelően készítse elő a januárban összehívandó küldöttközgyűlést. A témát az élet adja, hiszen az új gazdasági helyzethez kell igazítani a klub szervezeti felépítését. Megújításra vár a vezetés is, s végül az Alapszabályunkon is módosítani kell. [?] A városban az a hír terjedt el, hogy azért kell közgyűlést tartani, mert a labdarúgó-szakosztály ki akar válni? — A kiválás óhaja megfogalmazódott már korábban, de szerencsére a józan ész diadalmaskodott! Számolni kell az önállósággal együtt jelentkező jogi és egyéb problémákkal. Csak a pálya ügyét említeném. Azt is be kellett látni, hogy a vállalkozás egyedül nem képes a labdarúgásra fordítandó összes pénzt előteremteni. Tárgyalóasztalhoz ültünk az egyesület többi szakosztályával. Úgy tűnik, konszenzusra jutottunk abban a kérdésben, hogy a labdarúgás nagyobb „szelethez” jusson a költségvetésből, hiszen e sportág iránt a legnagyobb az érdeklődés, s ebből származik a legnagyobb bevétel is. Bízók abban, hogy a közös nevezőre jutás, az egyetértés megalapozza az egyesület biztos jövőjét! Süli József Teremlabdarúgó-torna „Pénzes" Szilveszteri Kupa A Szeged Városi Szabadidősport Szövetség és a városi labdarúgó-munkabizottság december 30. és 31-én Szilveszteri Kupa néven teremlabdarúgó tornát rendez, három helyszínen. Tizennyolc együttes jelentkezését fogadják el, a nevezési díj 2 ezer forint. Jelentkezni lehet a városi sportosztály címén — Deák Ferenc utca 28—30. — lehet bővebb felvilágosítást a 10-955-ös telefonon adnak. A jelentkezőnek december 21 -én 16 órakor a sportosztályon tartanak megbeszélést. Az már biztos, hogy a részt vevő csapatokat három csoportba sorolják, s 30-án körmérkőzésen döntik el az első hely sorsát. Ugyanezen a napon rendezik még a Kék Mókus Kupa döntőjét is. Az év utolsó napján pedig a Szilveszteri Kupa csoportgyőztesei az újszegedi Sportcsarnokban mérik össze erejüket a pénzdíjakért. A Zalgiris Kaunasban játszott... Na végre! — sóhajtottak föl a szegedi kosárlabdaszurkolók, amikor megtudták, hogy a 206 centiméter hosszú, litván Virgis Jankauskas személyében egy igazán magas játékossal erősítettek a kék-fehér-feketék. A 31 éves, jegenye termetű, képzett sportoló — igaz, némi kerülővel — a világhírű Zalgiris Kaunasból érkezett a Tisza partjára. Szülővárosában, Bírzaiban ismerkedett meg a sportág fortélyaival, olyannyira, hogy igen fiatalon meghívást kapott a litván juniorválogatottba Elvégezve a középiskolát, útja a kaunasi testnevelési főiskolára vezetett, ahol tanári diplomát és edzői oklevelet szerzett. Elsőéves volt, amikor felfigyeltek rá a Zalgiris vezetői, s azonnal leigazolták. Egy évig a junioroknál játszott, 1979-ben viszont már az első csapatnál vették számításba. Csapatával — ahol olyan világhírességek voltak a társai, mint Szabonisz, Chomicsiusz, Kurtinaitisz, Jovaisa — háromszor nyert bajnokságot (1985—86—87), kétszer ezüstérmesek voltak. Ismeretes, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is remekeltek, 1986-ban a második helyet szerezték meg, Argentínában viszont megnyerték a Jones William Kupát. Életútját mesélve, kicsit szomorkásan említette, a válogatottban egyszer sem jutott szóhoz — a Zalgirisben a sztárok mellett ő volt az első csere —, amin nincs mit csodálkozni, hiszen nagyon sok jó kosarasból lehetett kiválasztani a leginkább megfelelőt. A Zalgirisben 1988-ban fejezte be az aktív játékot, egy évig a litván ligában szereplő Rókás nevű klubban kosarazott. Ugyancsak ennyi ideig Bulgáriába tette át székhelyét, majd Szeged következett. Ungvári, magyar testnevelő tanár barátja közvetítésével érkezett városunkba. Családja is elkísérte, van egy 4 hónapos kislánya, felesége konzervatóriumot végzett, zeneelmélettel foglalkozik. Szerződése június 30-ig szól Amikor benyomásairól kérdeztem, csillogó szemmel magyarázta: „Sok jót hallottam a magyarokról, barátaim elmondták, mi történt 56-ban! A tábor első országa, amely ki mert lépni, mi, litvánok is szabadok szeretnénk lenni, követni akarjuk e szimpatikus nép példáját!” A meccseken tapasztaltakról, magáról a játékról szólva, már nem lelkendezett ennyire: „Nem rossz csapat a szegedi, vannak jó pillanatai, de sok az alapvető hiba! Hazai mérkőzést, bárki az ellenfél, nálunk nem szabad elveszteni. Itthon mindig nyerésre kell játszani, itt ez valahogy másként van Igen, hazai pályán így lenne ildomos, de ezért neki is csillogtatnia kell erényeit: leszedni a lepattanókat és távolról (is) betalálni a gyűrűbe . Gy. E.