Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

2 Körkép AUSZTRIÁBA ÉS JUGOSZLÁVIÁBA Új határátkelőhelyek Hat új közúti határátkelő nyílik Ausztria,és Magyarország között július elsejével - erről folytatott eredményes tárgyalásokat kedden Szombathelyen a megyeházán Balogh György, a Vám- és Pénz­ügyőrség országos parancsnoka és dr. Hans Dietmar Schweisgut, az osztrák Szövetségi Pénzügymi­nisztérium vám főigazgatója. A megállapodás szerint Győr- Moson-Sopron megyében Per­­tőd-Pamhagen, Fertőrákos-Mör­bisch és Mosonszentjános-Andau között, míg Vas megyében Bo­­zsok-Rechnitz, Szentpéterfa-Ebe­­rau között létesítenek új átkelőt és látogatható lesz a kőszegi hegy­ségben az írott­ kő kilátója is. Ké­sőbbi időpontban kerül sor a Pin­­kamindszent-Moschendorf közti átkelő megnyitására. Fertőd és Pamhagen között ví­zummentes nemzetközi átkelő nyílik, ahol egész­ évben lehet közlekedni autóbusszal, személy­­gépkocsival, kerékpárral és gyalo­gosan. Fertőrákos és Mörbisch, illetve Mosonszentjános és Andau között nemzetközi gyalogos és kerékpáros átkelő lesz. Az írott­­kőnél lévő kilátót április elsejétől november 2-áig lehet látogatni, naponta 8-tól 20 óráig, júliustól szeptemberig pedig naponta 6-tól 22 óráig. Bozsok és Rechnitz, il­letve Szentpéterfa és Eberau között közúti átkelőt létesítenek, autóbuszok, személygépkocsik, gyalogosok és kerékpárosok részére. A tárgyaló partnerek bejelentet­ték, hogy az érintett határátke­lőkön meg kívánják változtatni az­ útlevél- és vámkezelés rendjét is: gyorsítják az átjutást. Eszerint a magyar és osztrák határőrizeti szervek alkalmazottai úgy látják el feladatukat, hogy az utazónak csak egyszer kelljen megállnia. Ennek megvalósításához azonban államközi szerződést kell kötni - hangoztatták. Az MTI munkatársának kérdé­sére a vámparancsnokok kifej­tették: a várható szovjet útlevél­­liberalizálás hatásait még nem lehet megítélni. Balogh György szerint Magyarország túl kicsiny ország ahhoz, hogy ilyen fantasz­tikus terheket vállaljon, ezért politikai döntést igényel annak meghatározása, miként szabhat gátat az emberáradatnak. Például vízumkötelezettség előírásával, vagy bizonyos pénzügyi feltételek meghatározásával. Tiszasziget - Gyála terv Több éves bizonytalanság után úgy tűnik, a közeljövőben mégis megnyílhat majd a Tiszasziget és Gyála közötti magyar-jugoszláv határátkelőhely. Legalábbis ezzel az eredménnyel fejeződött be kedden az a tanácskozás, amelyet az új határállomás létrehozásában érdekelt szervezetek képviselői tartottak a Csongrád megyei ön­­kormányzat szegedi székházában. Az átkelőhely megnyitásának ötlete nem újkeletű; megvalósí­tását évek óta szorgalmazzák már a határ melletti községek önkor­mányzatai, mind a magyar, mind a jugoszláv oldalon. Legutóbb az átvezető út tavalyi — alkalmi - megnyitása adott valami reményt ehhez, de az eseményt megismé­telni azóta nem lehetett. Húsvét­­kor ugyanis a magyar kérést ju­goszláv részről azzal utasították vissza, hogy a közös határát­kelőhelyek ügyében decemberben a szövetségi kormány által kiadott jegyzékre még nem érkezett magyar válasz. A mostani tárgya­láson jelenlévő Szakai Imre helyettes államtitkár ezzel kapcso­latosan elmondta, hogy a jegyzék­ben a jugoszlávok által a megnyi­tásra kívánatosnak tartott határ­pontok sora szerepel, s erre a magyar kormány valóban nem válaszolt még. Előbb azt kell eldöntenie, hogy a szűkös működ­tetési lehetőségek között ezek közül melyekre van valós esély. Szokai Imre szerint a kormány csütörtöki ülésen napirendre tűzi a kérdést, és valószínűleg a tisza­­sziget-gyálai a kiemelt állomás­helyek között szerepel majd. Ai­, elképzelés megvalósulására - amint őszi István, Magyarország belgrádi nagykövete is éreztette - biztosíték az, hogy a magyar kormánynak mindenképpen tennie kell valamit az utóbbi hónapokban igencsak megromlott magyar-ju­goszláv politikai viszony megja­vításért. E biztosítékra egyébként a Csongrád megyei önkormányzat­nak is szüksége van: a közeli megnyitás reményében idei költ­ségvetéséből 6 millió forintot szavazott meg a határállomás és az oda vezető út megépítésére. Az előzetes elképzelések szerint az átkelőhely időszakosan, és egye­dül a magyar-jugoszláv személyi forgalom részére üzemelne, csakis a nappali órákban. Szóba került még az is, hogy próbaképpen már a pápa magyar­­országi látogatásának idejére célszerű volna megnyitni. Erre vonatkozóan később születik döntés. S. P. S. Agrárszocializmus ürügyén Pártvezetők sajtótájékoztatója Az elmúlt hónap utolsó napján Orosházán a 100 éves agrárszoci­alizmust ünnepelték. Gécsi József, a Szocialista Párt országgyűlési képviselője úgy fogalmazott, a mozgalom feltámadásának lehe­tünk tanúi. Az ünnepi alkalomból Nyers Rezső és Vastagh Pál sajtó­tájékoztatót tartottak a művelődési központban. Nincs különösebb jelentősége - mondották -, hogy a három baloldali párt (MSZP, MSZMP, szociáldemokraták) együtt koszo­­rúzta meg a csorvási emlék­táblát, nem körvonalazódik sem­miféle baloldali politikai szövet­ség, egyszerűen arról van szó, hogy a közös politikai múltból és hagyományból senkit nem lehet kirekeszteni. Kijelentenék: az MSZP nem fordul az Alkotmánybírósághoz a kárpótlási törvény ügyében, de támogatja azokat, akik ezt teszik. Helytelenítették, hogy a tulaj­donátalakítást a törvény elfoga­dásával egy sajátos pályára állították: a volt tulajdonosi csoport érdekeit szolgálták ki, ezeknek alárendelték az önkor­mányzati és a munkavállalói tulajdont, s a privatizáció egész menetét. Megbolygatták a mező­­gazdaság termelési viszonyait, s veszélyeztetik a társadalmi békét. Ha a téeszek anyagi helyzete megrendül, a fizetőképtelenség dominója végigsöpör az egész magyar gazdaságon - hangsú­lyozták. A kormány számára a cél nem lehet más, mint egy vegyes tu­lajdonú nemzetgazdaság Nyers Rezső a mezőgazdasági tulajdon három típusát együttesen tartotta életképesnek: a nagytáblás gazda­ságokat (gabona- és ipari növé­nyek termelésére) meg kell őrizni; a farmergazdaságokat állatte­nyésztésre és kertészetre célszerű berendezni; a részmunkaidős kisgazdaságok (háztáji) a mellék­­munka-kapacitást hasznosít­hatják Pozsgay Imréről szólva Nyers Rezső megjegyezte: érdekes gon­dolatsornak tartja megfogalma­zásait a nemzeti centrumról, de annak helyét egyetlen párt nem képes betölteni, az csak pluralista alapon képződhet. A jövőre nézve nem tartotta meghatározó erejű tömörülésnek Pozsgay Imre csoportját Ó.J. Üzenet a kirakatból Agrárszocializmus: „Megnövekedett a nincstelen agrárpro­­letárok száma... Helyzetük a nagy Földmunkák megcsappanása után, a kilencvenes években tovább nehezedett. Nem csoda, hogy mohón szívták magukba a szocializmusról szóló tanítást. Leg­­öntudatosabb rétegeik a forradalmi munkásmozgalomhoz csatla­koztak". Viharsarok. A történelemkönyvek brosúraszövegei mellett sötét tónusú fotók, elgyötört arcú emberek, csoportokba verődött marcona férfiak, a háttérben néhány talicska «l. a sivár, könyörtelen Alföldön. Mire gondolhattak, mit akarhattak valójában? Elmosta a propaganda. Szeged egyik könyvesboltjában féláron kapható egy könyv a viharsarki agrárszocialista mozgalmakról. Akadémiai kiadvány. Az időzítéssel - úgy tűnik - bajok vannak. Tíz évvel ezelőtt kötelező olvasmány lett volna az egyetemeken, és többen meg is vásárolták volna. Ma leértékelve került az üzlet vitrinjébe. Egy mindössze S0 százalékos leértékelésben (leértékelődésben) talán az egész magyar baloldal kiegyezne. De valószínűleg csupán az egységáras kategóriában jut számára hely. Ott is a leg­olcsóbban. És ezen nem változtat az sem, hogy nagy belső hullámzásával az ezerarcú szociáldemokrácia, a jelentős politikai figurákkal büszkélkedhető szocialisták és a teoretikus hajlandóságukat dogmákra fecsérlő kommunisták időről-időre kirakatba küzdik magukat. Megkockáztatjuk: a komor arcú férfiak tekinteteiből érkező üzenetet ebben a pillanatban ők sem képesek dekódolni. (ódor) 1991. május 2., csütörtök Kamarai előőrs A németek is „hazaadják­’ a pénzt Meglehetősen nagy érdeklődés kísérte a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara keddi, szegedi rendezvényét. Ezen Eva Dude asszony, a német kamara magyarországi képviselője tartott konzultációval egybekötött tájékoztatót a német piacról, a kereskedelmi együttműködés, illetve a magyarországi tőke­­befektetés lehetőségeiről. A hölgy a múlt év augusztusában érkezett hazánkba azzal a feladattal, hogy építsen fel egy magy­ar-német külkereskedelmi kamarát. Az üzletasszony nyár óta be­rendezkedett, s így már arra is jut ideje, hogy a nem budapesti köz­pontú vállalatokat is megismerje. Erre annál is inkább szükség van, mert a német cégek folyamatosan ostromolják kamarájuk magyaror­szági előőrsét, partnerkeresés céljából. Náluk ugyanis az export segítését nem az államtól, hanem az ottani gazdasági érdekkép­viselettől várják. Szívesen kiiktatnák a beékelő­dő külkereskedelmi vállalatokat, s közvetlenül magyarországi gyár­tóval, kereskedővel vennék fel a kapcsolatot. Ez most még nem könnyű, hiába érkeznek az aján­latok, ha nincs használható ma­gyar cégkatalógus, illetve az csak a nagyvállalatokat sorolja fel. Pedig a német gazdaság „ízét" ép­pen a sok közepes nagyságú vál­lalat adja, s azok hasonló méretű magyarországi cégek után érdek­lődnek. A megkeresések tehát folyamatosan érkeznek, mégpedig egy Németországban használatos - ott bevált - kérdőíven, s valami hasonlót várnak tőlünk is. Rövid tájékoztató a fontos paramé­terekről: csak ilyeneket továbbít­hatnak üzlet reményében. A kapcsolatok alakulásának az ad hangsúlyt, hogy az egyesült Németország legfontosabb gazda­sági partnerünk még akkor is, ha nagy piacot veszítettünk a kelet­németek miatt. Érdekes, hogy Dude asszony előadásában mennyire különválasztotta az egykori NDK-t és az NSZK-t. A keleti oldalról pontosan azért szorultunk ki, mert annak piacára az erősebb testvér tette be a lábát, s számos vállalat meg is szűnt a korábbi stabil partnerek közül. Örvendetes, hogy külkereske­delmi kapcsolatunk egyre ki­egyenlítettebb: tavaly például 22 százalékkal növekedett az export, miközben a behozatal S száza­lékkal csökkent. Ez természetesen összefügg aktívumra törő külgaz­dasági politikánkkal, a magas ha­zai kamatokkal és ami egyáltalán nem örvendetes, a beruházások csökkenésével. Idén Németországnak is szoro­sabbra kell húzni a nadrágszíjat, csak 2,S százalékos növekedést terveznek, szemben a tavalyi 4,5 százalékkal. Az ok: csökkent az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Skandinávia felvevő piaca, s ez érzékenyen érinti őket, hiszen termékeik, szolgáltatásaik egynegyedét exportálják. Az előadást követő konzul­táción - ellentétben a gyakori közönnyel - igazán érdekes, mi több, gyakorlatias kérdéseket kapott az üzletasszony. Egy szegedi magánkereskedő arról érdeklődött, hogyan használhatná ki a lehetőséget, hogy NDK-s rokonai most már németországiak lettek. Kisebb képviseletet sze­retne nyitni, amelyet a sógor jegyezne, s kérdése az elgondolást megalapozó pénzforrásra vonat­kozott. A válasz biztatóan hang­zott, a németeknek is van eg­zisztenciahitel-konstrukciójuk - kicsit más, mint a mienk amely kedvező feltételekkel ad pénzt, ráadásul három év türelmi idővel. Egy másik kérdező arról érdek­lődött, miért akar minden német partner azonnal kizárólagos jogot a felajánlott magyar áru forgalma­zására, amikor az egyben piacszű­kítést is jelenthet. A válasz frap­páns volt: természetesen mindent akarnak, s alku kérdése, mennyi valósulhat meg ebből. Lassan már szakállas témát említett egy úr, aki nehezmé­nyezte, hogy csak olvasnak, hal­lanak a Németországból érkező hitelkeretekrő­l és soha nem látnak abból valóságos pénzt. Az ok egy­szerű: a németek is legszíve­sebben „hazaadják" a pénzt, vagyis azokat a vegyesválla­­latokat támogatják, amelyeknek külföldi partnere az adományozó tartományában - például Bajoror­szágban stb. - működik. („Negy­venmillió márka­­ középvállal­kozásoknak" DM. ápr. 27.) Vigasztalásképpen egy készülő hitelkonstrukciót említett Dude asszony, amely mögött nem egy tartomány, hanem az egész Németország áll, feltételül pedig kiköti, hogy a kamat nem halad­hatja meg a 30 százalékot. Kovács András Május 1. Budapesten ■ (folymáyá­­s. oldalról) leoktatáson énekeltették velem is, hogy Erdélyt visszaadta Hitler nékünk, én megtanultam, hogy a nacionalizmus mennyit árthat egy népnek. - És Csaba úr, vagyis az MSZMP hol szeretné folytatni, ott, ahol 1989-ben, Kádár halála­kor abbamaradt? - A világért se! - szabadkozik Csaba úr. - A kérdések kérdése, hogy a Kádár-féle kommunista mozgalom valóban kommunista volt-e. Mi munkát akarunk, lét­­biztonságot, békét. - Ez lényegében minden párt programjában benne van. - De nem mindegy, hogyan érjük el. Kell, hogy szülessen olyan társadalmi mozgalom, ame­lyik fe­lismeri a mai folyamatokat. A munkásoknak nincs érdekkép­viseletük sehol. A kormány és az önkormányzat nem legitimek. Nagyon sok helyen 60-80 ember választott négy-ötezer helyett. Ebből irtózatos polgárháború lesz." - Nem lesz! - szól közbe valaki az MSZMP-sátor mélyéről - Negyvenötben, ötvenhatban meg­tanultuk, hogy a vérontásnak sem­mi értelme. Nézem itt magunkat, ott az MSZP-t, itt az MSZMP t, amott megint egy másik baloldali csoportosulás, jól el vagyunk szigetelve egymástól. Mit ugrá­lunk? Ok is ugyanarra a politikai főiskolára jártak, amelyikre én. Együtt éltettük Rákosit, aztán Kádárt, most meg nem állunk szó­ba egymással. Egy hang a csoportosulásból:­­ Oszd meg a munkásosztályt és uralkodj! Elsodor bennünket a tömeg s valaki egy másik röpcédulát nyom a kezünkbe: „Senki ne higgyen a régi rezsimet képviselő, azt visszasíró, visszaállítani akaró kádárista pártnak! Mely mit sem tanult a múltból és ott folytatná, ahol abbahagyta. Ha hatalmon lenne, ma is olyanok érvényesül­nének benne, akik ide juttatták az országot és most faképnél hagyva pártukat, haszonélvezőként be­épülnek az új rendszerbe."­­ Ezt a Forradalmi Szocialisták Szövet­sége (a negyedik internocionálé) üzeni a népnek. És megígéri, nem igaz, hogy a nyomorúság csak né­hány évig tart. Hazudnak, akik ezt prédikálják. Május 1. üzenete a negyedik internacionálé szerint így szól: ..A munkások és valamennyi dolgozó fmámfítísl nélkül fel kell ismerje valóságos helyzetét, saját érdekeit, melyek" ellentétesek a rendszerváltásnak nevezett kapitalista érdekekkel." Az ember mindig tiszteli a konzekvenciát. Vörös rózsákkal díszített asztalkánál Szerdahelyi István, a Kritika egykori főszer­kesztője ül, ezúttal nem irodalom­történeti munkát, hanem regényét dedikálja. Nem volt időnk elol­vasni a Golyónyomok című köny­vet, de gyors Alapozással is lát­szik, hogy '19-et, '56-ot, a for­dulat évét emlegetve a nemzetet félti ő is. A Baloldali Ifjúsági Társulás az egyetlen, akinek némi humora is van ezen a kicsit borongós, tava­szi napon. Bár elég keserű a hu­moruk. Húsz forintért bárki sze­génységi bizonyítványt vásárol­­hat tőlük, csak be kell írnia a nevét, s már mehet is­­ hová? Kárpótlási jegyet is kínálnak, ezt tíz forintért. A vásárló ezt is kitöltheti a saját nevére. A kár­pótlási jegy szövege így szól: „A történelem folyamán (a Káma vidékétől a Szittyaföldtől és Tibettól napjainkig) önt, családját és őseit besenyő, tatár, török, Habsburg, szerb, szlovák, román, német, orosz, magyar részről ért sarcok, megfélemlítések, ütlegek, félrevezetések, golyó- és bomba­­becsapódások, óvóhelyek, száraz kenyér, savanyú tej, melasz, kom­munista szombatok, régi és új atyáink, vallási és ideológiai elté­­velyítések, áremelések, inflációk, ideg, elme és szervi bajok, vetélé­sek, nélkülözések, remény- és hitevesztettség, szabadság, leve­gő, víz és jó szó hiánya okán er­kölcsi, politikai és anyagi kár­pótlásban részesítjük..." Figye­lemreméltó a kárpótlási jegy alá­íróinak sora, úgymint: elnök, társelnök, örökös elnök, tiszte­letbeli elnök, keresztapa, sógor, koma, szerető. Olcsóbb áron vásá­rolhattunk a BIT-esektől az Európa balra van című transz­parens alatt tejjegyet, százezer forintos bankjegyet és Opel-pros­­pektust. Föltűnik egy kisebb csopor­tosulásban a Heti Világgaz­daságból Altmüllerként megis­mert Ómolnár Miklós, ugyancsak kolléga, de most parlamenti kép­viselő. A rádiótól a ciklus idejére Fizetés nélküli szabadságot vett ki­­­ Miklós, itt csak a baloldaliak beszélnek arról, hogy mi május F- üzenete. Végre látok,­egy keresz­tény politikust! Légy szíves válaszolj! Segélykérően rámnéz, én azt mondom, hogy ez most komoly és végre elindul a válasz.­­ Az elmúlt száz év hagyo­mányai benne vannak ebben a napban. Talán az ősi tavaszün­nepek is erre a napra tevődtek át. Jó lenne visszanyerni ezt az ün­nepet, megtisztítani a vörös csil­lagtól, a ráaggatott politikai tartal­maktól, hogy legyen végre igazi majálisunk! Fölkeressük ugyanezzel a kérdéssel Oláh Sándor kisgazda főtitkár urat, aki már befejezte a közönségtalálkozót a Magyar Hírlap fórumán. - Sándor bácsi, mit üzen május 1.? - A mindenki által elhanyagolt polgáriasítandó munkásság találja meg a helyét ebben a rendszerben. Jelenleg a munkásoknak sajnos nincs képviseletük, nincsenek vezetőik. Most a század végén a munkásság már nem forradalmi elem. Az értelmiség és az ifjúság vette át ezt a szerepet. De sem­miképpen sem szabad elfelejte­nünk a munkásokat. A nyugati fogyasztói társadalom anyagi lehetőségei kielégítik és meg­nyugtatják az embereket. Mi még sokáig nem fogunk tudni olyan életformákat nyújtani. Nagyon fontos addig, hogy működjön az érdekegyeztetés mechanizmusa, hallgassuk meg és próbáljuk teljesíteni a kéréseket. - Kedden az MSZP Orosházán a kárpótlási törvény követ­keztében előál­lható polgárháborús helyzetről beszélt. Mi erről az ön véleménye? - Polgárháborús helyzet csak akkor lesz, ha a földet váró emberek nem kapják úgy vissza a földjüket, hogy ősszel már maguk vethessenek bele. De akkor nem negyvenezren fognak szervez­kedni, mint a taxisblokád idején, hanem valódi polgári engedet­lenségi mozgalom lesz, legalább 400 ezer résztvevővel. Nem tehetek róla, megint eszembe jut Csaba Elemér a XV. kerületi MSZMP elnök, aki ezzel búcsúzott: - Nem akarok ízetlen lenni, de van egy fogadásom: lesz polgár­­háború' Találkozzunk mához egy évre ugyanitt’ Z. M.

Next