Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

4 Kapcsolatok Madárparadicsom a Kecskeméti utcában Galiba kedvence: a légykapó A halandó ember: hal­hatatlanságra törekszik. Ki így, ki úgy. Mert nem csak a hit, a művészet, vagy a tudomány, ha­nem a család és a mun­ka is kecsegtet valamifé­le „halhatatlansággal". A megszámlálhatatlan­ egyszer megbecsülte: 46 évig tanított, tehát körülbelül 36 ezer tanítvány, közte nem egy természetbarát emleget­heti a Galiba nevet. Mert a ma már ősz hajú Galiba Fe­rencet pedagógusként, az el­ső szabadon választott szege­di közgyűlés rangidős elnö­keként, kerttervezőként, de leginkább mégis talán mada­rászként ismerik a szegedi­ek...­­ Meg a „fügés ember” fiaként­­ egészíti ki a fölso­rolást Feri bácsi, s meséjével máris belesodor családregé­nye kellős közepébe. Az íze­sen előadott történetekből ki­kerekedik, hogy tanyás birto­kot, alig húsz hold földet vett bérbe Feri bácsi édesapja, hogy nagy családja megélhe­tését biztosítsa. Mivel azon­ban kuláknak minősült a csa­lád mindkét ága az oroszok bevonulásakor, nem marad­hatott föld a jó gazdának szá­mító Galibáék kezén. Ezért szerencsés döntésnek bizo­nyult, hogy a legifjabb Gali­ba, az 1927-ben született Fe­renc tanítónak tanult. Ám mint egykori Bálint Sándor­­tanítvány, a végzés után, a Rákosi-rendszerben nem ma­radhatott Szegeden. Igazi ta­nítói állást csak a Dunántú­lon, Fejér megyében kapha­tott, ahol tizenkilenc eszten­dőt húzott le. Szegedre ha­zatérve a tanárképző főisko­lán mezőgazdasági és bioló­giai szakvezető tanárként dolgozott 1988-ig, nyugdíja­zásáig. Galiba Ferencnek a termé­szet, pontosabban a kertész­kedés, a természetvédelem, a madarászás a hobbija. Erről árulkodik Kecskeméti utcai házának, kertjének minden zuga. Nem lehet nem észre­venni, hogy a szobában, a kiskonyhában, de még a pin­cében is virágcserép virág­cserép hátán. A ház alatti „odúban” legalább tízféle kaktusz virul: a virágokat él­tető fényről a gazda az ablak­ba állított tükrökkel gondos­kodik. A kert büszkeségei az 1938 óta itt növekedő, az apától örökölt, évről évre gazdag termést adó fügefa­bokrok. A másik ékességet, hogy itt a madarak paradi­csoma, nehezebb megmutat­ni. Az idegen jöttére szétreb­bennek a madárkák. De a kertre néző szobaablakból jól láthatók például a naprafor­gómagot szemezgető gerlék, a cinegék. Galiba úr 1965 óta kényezteti, eteteti az ég ma­darait. Ennek a kitartó gon­doskodásnak köszönhetően 28-30 madárfajt is megfi­gyelt már a háta mögötti fe­nyőfára függesztett etető kö­rül. De nem csak a kertjében gondoskodik kedves madara­iról Galiba Ferenc. A puszta­szeri tájvédelmi körzethez tartozó erdőség egy ötven­­hektáros területén, nagyjából ötven méterenként, közel száz odút helyeztek el a Csongrád megyei madará­szok. A madarak fészkelését segítő odútelep központjá­ban, az ivóhelynek is alkal­mas, vízzel teli csatorna kö­zelében Galiba Ferenc és fia tíz éve rendszeresen figyeli és eteti a szárnyas lényeket. Bár most enyhe a tél, ezért a madarak könnyebben talál­nak eleséget, mégis fölkere­sik az erdei önetetőket. Ott, a sándorfalvi homokerdő egyik odújában találta meg az ő kedves madarát, a kormos légykapót, melynek itteni fé­szekrakását és letelepedését mint újdonságot a Galiba névvel együtt írja le minden szakkönyv. A Petresi töltésnél pedig, egy néhány négyzetkilométe­res „monitoring területen” mindennapi madaraink, 34 faj életét figyeli és följegyzi, mi­lyenek, hogyan változnak életkörülményeik. Ennek alapján a szegedi madarászok­kal együtt írja a Dél-Alföld madarairól szóló könyvet, ahol a homokerdők madárvi­lága: Galiba Ferenc világa. Újszászi Ilona A szabadság kis követei szorgalmasan látogatják a madáretetőt, amit Galiba Ferenc újra és újra finom magvakkal tölt meg. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk a le­velek és a telefonhívá­sok mellett szívesen fo­gadja a 06-30/218-11- 11-es számra az sms­­üzeneteket is. Észrevéte­leiket, véleményüket, közérdekű bejelentései­ket köszönjük! Sár. Kinek kellett volna eltakarítani a sarat a csőtörés kija­vítását követően az egészségügyi főiskola mel­letti buszmegállóban? - kér­dezik a 30-365-5158-ról. Hági. A bezárt Hági étte­remmel kapcsolatban várna friss információkat olvasónk (49-1735-444-917). Magyar adók. Ha már új magyar nyelvű adókkal bő­vült a kínálat a kábeltelevízi­óknál, miért nem tesznek lé­péseket, hogy a műsorok az újságokhoz is eljussanak (20-9367-4819)? r ^ i hlessel a Kapcsolat ............... j Esküvőre készülőknek Tudósítónktól Esküvőre készülőknek se­gít ma, este negyed nyolctól a városi televízió „Legyen az ügyfelünk" magazinja. Az érdeklődők megtekinthe­tik a legfrissebb meny­asszony- és vőlegényruha­divatot, valamint tanácsokat kaphatnak Hajdú Imrénétől, az anyakönyvi hivatal veze­tőjétől. Ugyancsak ma, fél kilenctől jelentkezik a Zene One, a vtv zenei műsora. Veszélyben a szegedi munkahelyek? A szegediek egyelőre nem érzékelik, javult-e anyagi helyzetük, könnyebben boldogul­nak-e, amikor állást ke­resnek, de azt sem lát­ják, hogy az iskolapad­ból kilépő gyerekeik után kapkodnának a munkáltatók. A rossz közérzetet tovább erősí­tik azok a hírek, ame­lyek elbocsátásokról, leépítésekről szólnak. A nemrégiben bezárt Sze­gedi Konzervgyár és az onnan elküldött 260 ember sorsa élénken foglalkoztatja a város lakóit. Unger Lőrinc (hirdetési újság szerkesztője): - Na­gyon elkeserítő, hogy újra bezárt egy gyár Szegeden, hiszen megint tovább sza­porodott a munkanélküliek száma. Magam a kiskeres­kedők, pontosabban a kis- és középvállalkozók pártján állok, az ő helyzetüket erő­síteném, szemben a na­gyokkal, főleg a multina­cionális vállalatokkal. Sze­rintem ennyi nagy céget nem bír el ez a szegedi pi­ac, kicsi a fizetőképes ke­reslet. Ha azonban a kisvál­lalkozók megerősödnének, azok is fölszívhatnák a sza­bad munkaerőt a városból és környékéről. Szombati Mihályné (nyugdíjas háztartásbeli): - A munkanélküliségnél nincs rosszabb, ennél na­gyobb csapást - a betegsé­gen kívül - el sem tudok képzelni. Aki az utcára ke­rül, tehetetlenné válik, a családja pedig fokozatosan elszegényedik. Mi a férjem­mel csak azért nem szoru­lunk a gyerekeinkre, mert egész életünkben azért dol­goztunk, hogy legyen vala­mi tartalékunk öreg napja­inkra. Sajnos, kezd fogyni, mert a gyógyszerek nagyon sokba kerülnek, a férjem például 25 éve mozgássé­rült, gondozást igényel. Ne­hezen élünk. De még job­ban sajnálom a mostani fia­talokat, amiért nem jutnak munkához. Nem szeretnék most fiatal lenni, mert aki­nek nincs szülői támogatá­sa, az szinte belefullad ebbe a nagybetűs életbe. Dr. Palásthy Pál (nyugdí­jas tanár): - Ismertem a kon­zervgyárat, mert testnevelő tanár voltam a Kőrösyben és az üzem csapatában edzettem. Ráadásul a diákjaim is évtize­dekig odajártak különböző nyári-őszi munkákra. Szomo­rú vagyok, hogy ez a gyár is bezárt, mert az emberek nem tudnak hol elhelyezkedni - szemben a Dunántúllal, Bu­dapesttel. Szeged a földrajzi helyzete miatt már eddig is sokat szenvedett, nem hiány­zott tehát, hogy egy újabb, eddig úgy-ahogy működő gyárára lakat kerüljön. F. K. a hét kérdése : Balról jobbra: Unger Lőrinc, Szombati Mihályné és dr. Palásthy Pál. (Fotó: Somogyi Károlyné) Hamis nyu... Kígyózik a sor a pos­tán, a csekkbefizetéses ablakoknál. A viszonyla­gos csöndet egyszercsak egy női hang töri meg.­­ Azt nézi, hogy ha­mis-e? Erre a kis jelenetre természetesen mindenki odafigyelt, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen az idősödő hölgy mindezt úgy kérdezte meg, hogy a teremben lehetőleg min­denki hallja. Majd meg sem várva a postáskis­asszony magyarázatát, miszerint minden nagy címletű pénzt meg kell vizsgálniuk, a nő tovább folytatta, hangjában némi kioktató fölényességgel: - Tudja, csak az a baj, hogy nekünk ezt a nyug­díjból kell befizetnünk. Tímár Kriszta Pénzügyek a Munkatársunktól Hiedelmek eloszlatására, a misztifikált pénzügyi világ törvényszerűségeinek vázo­lására vállalkozik pénteken 18 órától a Royalban a Köz­életi Kávéház vendége, Ba­logh László. A Szegedről el­származott pénzügyi szak­ember olyan bonyolult kér­désekre próbál érthető vála­szokat adni, mint például: Kinőttük-e az adósságterhet? Mi volt az IMF és a Világ­ kávéházban bank szerepe a magyar fize­tési mérleg stabilizálásában az elmúlt tíz évben? Miért csak a visegrádi országok kerültek be az OECD-be? Mi a bankrendszer, a tőzsde és a külföldi befektetők sze­repe a gazdasági növekedés­ben? A nemzetközi pénzügyi kapcsolatainkkal foglalkozó kávéházi est házigazdája, Újszászi Hona, a Délma­­gyarország újságíró munka­társa. r Csütörtök, 2001. Február 1. ] hatszög Novák István Az Ady tér S­zeged településtörténetében a víz meghatározó szereplő volt. A vá­ros a vizek találkozásánál született, víz által pusztult el és született is újjá. Egyes településrészek a vízből kiemel­kedő területeken alakultak ki. A Szentháromság utca ma is őrzi a víz által kijelölt középkori vonalát. Az Ady tér egykori vízállásos területét a Nagy Árvíz utáni rekonstrukciónál is tiszteletben tartották. A tervezett dísztó télen korcsolyapályaként működött, feltöltését csak az 1910-es évek elején határozták el. Itt kapott he­lyet a Vasúti Leszámoló Hivatal hatalmas palotája. A város központi szerepének elvesztése után az épületet az egyetem vette használatba. A szegedi egyetemek fejlesztését az utóbbi években viták kísérték. Egyesek az oktatási létesítmények „kite­lepítését” támogatták, de végül az illetékesek a „város­ban élő egyetem” mellett döntöttek. A városrendezési tervek is ennek megfelelve készültek. Az Ady tér a Honvéd térrel együtt - kedvező adottságaik alapján - az 1999-ben összevont felsőoktatási intézmények köz­pontja befogadására is alkalmas. Az integrációra nagy szükség van, mert például a különböző intézmények keretei között 136 könyvtár működik. A hallgatók, az oktatók nehezen jutnak az igényelt dokumentumokhoz. A könyv az emberiség történetében a bölcsesség és az isteni titok szimbóluma. Jelkép értékűnek tartom a modern egyetemi könyvtár szerepét is betöltő Tanul­mányi és Információs Központ (TIK) Ady téren történő megvalósítását. A többfunkciós könyvtár, a város és a régió intellektuális központjaként is működhet. Az épü­let tervezésére kiírt pályázat eredményes volt, a sport­pályák áthelyezése után az építkezés is elkezdődhet. A tervek szerint az Ady tér új sétáló, pihenő és zöld területei­­ közterületként­­ egészítik ki a csatlakozó ut­cákat és tereket. Olvasó, a „víztől elfoglalt” területen az elkövetkező években egy új városrész születésének lehetünk tanúi, így Szeged „a víz által” ismét gazdagabb lesz. (A szerző Szeged főépítésze) miről írt a DM? 75 éve Bécsi levél a legújabb divatról Senki sem kételkedett abban, hogy a sikkes bár­sonyruhák megjelenésük pillanatától kezdve köz­kedveltségnek fognak ör­vendeni, mert egy divat, melyet régtől fogva nél­külöztek, csak növeli a vágyakozást iránta. Sok­féle bársony már évek óta kerüli a divatkirakatokat, kivéve néhány nagyon hatásos estélyi színt, amely a tavalyi farsangon hangadó volt. Az idei megjelenés lényegesen különbözik a tavalyitól, mert egyáltalán nem kép­viseli a nagy estélyit, in­kább a hatásos látogató ruha és színházi ruha kö­rében használják. Min­denkor, akármilyen célra öltöznek is a hölgyek, na­gyon jól festenek bár­sonyruhában és azért nem csoda, ha ragaszkodnak hozzá. (1926) 50 éve tudtak élni a szabadsággal Ma öt éve, 1946. február elsején kiáltották ki Ma­gyarországon a köztársa­ságot. Az elnyomástól és szolgasorsból végleg fel­szabadított magyar dolgo­zók az öt év alatt munká­jukkal, politikai fejlődésük­kel bebizonyították ország­világ előtt, hogy tudtak élni azzal a szabadsággal, ame­lyet a Szovjetunió népe, a világ dolgozóinak nagy ve­zére, Sztálin adott a kezük­be. Öt év alatt megtanultak munkásaink, parasztjaink és értelmiségi dolgozóink legjobbjai szovjet módon, bolsevik módon dolgozni és gondolkozni. Magyaror­szág történetében a népköz­­társasággá nőtt köztársaság öt éve többet jelent a fejlő­dés szempontjából, mint az előző ötven, száz évek. (1951) 25 éve Harmincéves a köztársasági törvény Nevezetes dátum a ma­gyar népi demokrácia ál­lamszervezetének fejlődé­sében 1946. február elseje. Ekkor lépett hatályba a köztársasági államformá­ról szóló törvény, melyet a nemzetgyűlés előző nap fogadott el. Ma, három év­tized távlatából úgy érté­kelhetjük a köztársasági törvényt, mint a demokrá­cia győzelmét. Ahogy mondani szokták, ez volt a felszabadulástól az alkot­mányig terjedő időszak legfontosabb alkotmányjo­gi dokumentuma. (1976)

Next