Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-14 / 62. szám
§■> =3 O CO CO' • 3 q oi 1 s§ — s CO Ü? ST n co a»* era 0> O < ÖT CTQ Választóvonallá vált a 20 évvel ezelőtti tömegdemonstráció RENDSZERVÁLTÓK SZEGED UTCÁIN 1989. március 15-én a szegedi belvárost ellepték az emberek, mert mindenki érezte, valami történni fog. És történt is: az első, szabadon ünnepelt március idusa rendszerváltó események sorozatát indította el. A szegedi szónokok közül Király Zoltánt az országgyűlés fenegyerekeként tartották számon, Raffay Ernő poltikai karrierje pedig ekkor kezdődött. Március 15. szerdai napra esett 20 évvel ezelőtt. Piros betűs ünnep volt, 1989-ben előszörre munkaszüneti nap. Akárcsak most, akkor is hűvös napra ébredtünk. Néha a nap is kisütött, de elkelt a melegebb kabát. Addigra hosszas egyezkedés után összeállt a szegedi ünnepségsorozat programja: sorrendben először a régi rend szervezetei ünnepelhettek, majd az új pártok rendezvényei következtek. A várakozás és a félelem egyaránt a levegőben volt: mi lesz, ha provokátorok zavarják meg a nagy napot? Hivatalos és ellenzéki ünnepség A Hazafias Népfront, a tanács, a pártbizottság és a KISZ a Klauzál térre várta az embereket 10 órára, semleges szónokkal. Grasselly Gyula akadémikussal, valamint kultúrműsorral. Ezt megelőzőn koszorúzást hirdettek meg Szőregen, a Dóm téri Petőfi-szobornál és az Aradi vértanúk terén, a szőregi csata emlékművénél. Utána, 11-től ünnepelhettek az új politikai szerveződések: az MDF, a Közgát Klub, az SZDSZ, a Fidesz, a Kisgazdapárt. És minden úgy is történt, ahogy tervezték. A városi ünnepség szépen „lezajlott”, Grasselly Gyula korrekt, a korábbi évek szónokaihoz képest forradalmi beszédet mondott a nemzet egészének ünnepéről, az Európa-házhoz való csatlakozásról, a társadalmi erők összefogásáról az ország felemelkedéséért. Elhangzott, március 15. mindig is a nemzeti függetlenség jelképe volt. Ekkor a Klauzál téren legfeljebb kétszázan lehettek. Kokárdás körmenet Az emberek innen vonultak át a múzeum elé, hogy meghallgassák a másik ünnepség első szónokát, Király Zoltán országgyűlési képviselőt. Mire odaértek, helyet is alig találtak, mert sokan kihagyták a 10 órakor tartott ünnepséget, és rögtön ide jöttek. Becslések szerint 15 ezresre duzzadt a tömeg, sokan a környező településekről érkeztek. „Amint híre ment, hogy megérkezett az ünnepség szónoka - áll lapunk 20 évvel ezelőtti tudósításában -, imitt-amott hangos felkiáltásban tört ki a tömeg: Éljen Király! Aki a Himnuszt követően dübörgő taps kíséretében mikrofonhoz lépett.” (Keretes írásunkban a politikus beszédéből idézünk.) Majd az ünneplők a Dóm térre vonultak, és a panteonban lévő Petőfi-szobornál rótták le kegyeletüket. A következő helyszín a Dugonics tér volt, ahol a beszédre várva ilyen bekiabálások hangzottak el: Apró helyett Raffayt! Éljen Király! Ezt a képviselő a következőképpen hárította: éljen március 15-e! Ekkor Ökrös Tamás, a Fidesz képviselője olvasta fel a független szervezetek által összeállított 12 pontot, amelyet a tömeg ovációval fogadott. A legjobban akkor tapsoltak, amikor a rendőrállam megszüntetését, a munkásőrség feloszlatását, a semleges és független Magyarország megteremtését követelte. Itt Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ akkori ügyvivője mondott beszédet az omladozó diktatúráról, az átmeneti korszakról. A tömeg lelkesedése nem hagyott alább, holott már több mint egy órája tartott a kokárdás körmenet. Az utolsó helyszín a Klauzál tér volt, ahol a Kossuth-nóta eléneklése után Raffay Ernő lépett a mikrofonhoz. „Elég volt Ázsiából, csatlakozzunk Európához! Legyünk reformerek, ahogy a re RÉSZLET KIRÁLY ZOLTÁN BESZÉDÉ BŐL. „Mi, magyarok ma egy új politikai vállalkozás kezdetén tartunk, egy új politikai vállalkozás részesei lehetünk. Magyar modell formálódik. Magyar és európai, mert a napjainkban végbemenő átalakulás az európai fejlődéshez való visszakanyarodás lehetőségét kínálja. Közös célunk csak egy lehet: a valóságos és minél teljesebb demokrácia megteremtése. Képviseleti demokrácia, parlamentarizmus: pártok szabad működésével, ahol az állampolgárok közössége időközönként felülvizsgálja saját véleményét, felválthatja azt a tisztikart, amelyre a törvények meghozatalát és a kormányzat irányítását bízta..." „Társadalmat megosztó napjainkban a demokrácia egyesítheti újra a nemzetet. Hitem szerint ezt üzenik a forró, lángoló, lázas érzelem irányította márciusi ifjak, s késztethet bennünket a mai - forradalommal felérő - reformfeladatok végigvitelére. Helyzetünk nehéz, gondjaink sokasodnak. Ha nem cselekszünk, Európától való lemaradásunk csak fokozódhat. Nincs módunk várni. Ha most leszakadunk, meglehet, az végleges lesz. Tavasz van. Március idusa.Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik." Ébredezzünk! Ünnepeljünk!" formkor nagyjai voltak! A nemzet nem veszítheti el önbizalmát, önérzetét. Éljen a független, demokratikus Magyarország!” - ezek voltak beszédének utolsó mondatai, amiket a tömeg vastapssal honorált. Majd mindenki békében elhelyezte virágait a Kossuth-szobornál. Akkori szónokok és politikusok Király Zoltán ma Budapesten él, köztisztviselő. Így látja a történteket: Azon a tavaszon petőfis életérzés kerített hatalmába: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem!” A szerelem rám talált, március 4-én nőül vettem utalt az akkori országgyűlés fenegyerekeként számon tartott képviselő a Az akkor 12 éves résztvevő második házasságkötésére. A szabadság felemelő érzését pedig a szegedi ünnepségen ismerhettem meg. Ott és akkor majdnem azonos hőfokkal éreztük, éltük meg 1848. március 15-ét, mint a régi márciusi ifjak. Mámoros érzés volt a Móra Ferenc Múzeum lépcsősorának tetején állni! Majd mozgalmas hétköznapok jöttek: 3 hónapra tanulmányútra Angliába mentem, sokan azt hitték, megfutamodtam. Előtte Mester Ákos vendége voltam a Radnóti Színpadon, ahol kérdésre válaszolva azt mondtam: üzenem az elleneimnek, hogy visszajövök... Póda Jenő az MDF alapító tagjaként vett részt az ünnepség szervezésében. - Tartottunk az eseménytől, komoly félelmeink voltak, hogy erőszakba torkollik - mondta a volt országgyűlési, most szegedi önkormányzati képviselő. - Hiszen még diktatúra volt, orosz megszállás alatt álltunk, még létezett a munkásőrség, márpedig a fegyver az fegyver, a hatalom az hatalom - folytatta a politikus. - Emlékszem, a múzeum előtt álltam, és figyeltem a Stefánia palotasorának erkélyeit, a háztetőket... Nagy felelősség volt ennyi embert az utcára hívni. Raffay Ernő történész az MDF színeiben az első szabadon választott országgyűlés tagja volt. Így gondol vissza az eseményekre: - Már 1989 elején tudtam, éreztem, hogy Magyarország sorsa gyökeresen megváltozhat. A március 15-i ünnepség szervezése idején azonban még nem gondoltam, hogy tömegdemonstráció lesz belőle. Az MDF-en belül arról beszéltünk, legfeljebb 1-2 ezren jönnek majd el, köztük nyilván nagy számban lesznek civil ruhás rendőrök. Az összegyűlt, hatalmas, lelkes tömeg olyan erőt adott, ami elkövetkező életemet is megváltoztatta. Március 15. számomra választó- és törésvonal is volt egyben: választóvonal, mert a politikusi pályára léptem, 1990-ben országgyűlési képviselő lettem. Törésvonal, mert 1994 után nehezen találtam vissza a szakmámba, hiszen közben kitettek a szegedi egyetemről - mondta Raffay, aki ma a Károli Gáspár Református Egyetem docense. A 12 éves Balogh Ádám szerepelt lapunk 20 évvel ezelőtti, március 15-éről szóló tudósításában. Megkérdeztük tőle, mit tud az ünnepről, és ő azt válaszolta: a forradalom és a szabadságharc jut róla eszébe. Balogh Ádámot felkutattuk (képünkön), ma is Szegeden él, 32 éves, a Deák-gimnáziumban történelmet és magyart tanít. Az élet úgy hozta, hogy taníthatja az 18A8-as és az 1989-es eseményeket is. Kicsit sajnálja, hogy már csak halványan emlékszik arra a bizonyos szegedi március 15-ére. Becslések szerint 15 ezresre duzzadt a múzeum előtti tömeg I A Dóm téren Király Zoltán zászlóval ARCHÍV FOTÓK: ENYEDI ZOLTÁN Legyünk reformerek, ahogy a reformkor nagyjai voltak! A nemzet nem veszítheti el önbizalmát, önérzetét. Éljen a független, demokratikus Magyarország! Raffay Ernő