Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-14 / 62. szám

§■> =3 O CO CO' ­• 3 q oi 1 s§ — s CO Ü? ST n co a»* era 0> O < ÖT CTQ Választóvonallá vált a 20 évvel ezelő­tti tömegdemonstráció RENDSZERVÁLTÓK SZEGED UTCÁIN 1989. má­rcius 15-én a szegedi belvá­rost ellepték az emberek, mert mindenki érezte, valami történni fog. És történt is: az első, szabadon ünnepelt március idusa rendszerváltó események sorozatát indította el. A szegedi szónokok közül Király Zoltánt az országgyűlés fenegyerekeként tartották számon, Raf­­fay Ernő poltikai karrierje pedig ekkor kezdődött. Március 15. szerdai napra esett 20 év­vel ezelőtt. Piros betűs ünnep volt, 1989-ben előszörre munkaszüneti nap. Akárcsak most, akkor is hűvös napra ébredtünk. Néha a nap is kisü­tött, de elkelt a melegebb kabát. Addigra hosszas egyezkedés után összeállt a szegedi ünnepségsorozat programja: sorrendben először a régi rend szervezetei ünnepelhettek, majd az új pártok rendezvényei következ­tek. A várakozás és a félelem egyaránt a levegőben volt: mi lesz, ha provoká­torok zavarják meg a nagy napot? Hivatalos és ellenzéki ünnepség A Hazafias Népfront, a tanács, a párt­­bizottság és a KISZ a Klauzál térre vár­ta az embereket 10 órára, semleges szónokkal. Grasselly Gyula akadémi­k­ussal, valamint kultúrműsorral. Ezt megelőzőn koszorúzást hirdettek meg Szőregen, a Dóm téri Petőfi-szobornál és az Aradi vértanúk terén, a szőregi csata emlékművénél. Utána, 11-től ün­nepelhettek az új politikai szerveződé­sek: az MDF, a Közgát Klub, az SZDSZ, a Fidesz, a Kisgazdapárt. És minden úgy is történt, ahogy ter­vezték. A városi ünnepség szépen „le­zajlott”, Grasselly Gyula korrekt, a ko­rábbi évek szónokaihoz képest forra­dalmi beszédet mondott a nemzet egé­szének ünnepéről, az Európa-házhoz való csatlakozásról, a társadalmi erők összefogásáról az ország felemelkedé­séért. Elhangzott, március 15. mindig is a nemzeti függetlenség jelképe volt. Ekkor a Klauzál téren legfeljebb két­százan lehettek. Kokárdás körmenet Az emberek innen vonultak át a mú­zeum elé, hogy meghallgassák a má­sik ünnepség első szónokát, Király Zoltán országgyűlési képviselőt. Mire odaértek, helyet is alig találtak, mert sokan kihagyták a 10 órakor tartott ünnepséget, és rögtön ide jöttek. Becs­lések szerint 15 ezresre duzzadt a tö­meg, sokan a környező településekről érkeztek. „Amint híre ment, hogy megérkezett az ünnepség szónoka - áll lapunk 20 évvel ezelőtti tudósításában -, imitt-amott hangos felkiáltásban tört ki a tömeg: Éljen Király! Aki a Himnuszt követően dübörgő taps kíséretében mikrofonhoz lépett.” (Keretes írásunk­ban a politikus beszédéből idézünk.) Majd az ünneplők a Dóm térre vo­nultak, és a panteonban lévő Pető­­fi-szobornál rótták le kegyeletüket. A következő helyszín a Dugonics tér volt, ahol a beszédre várva ilyen be­kiabálások hangzottak el: Apró he­lyett Raffayt! Éljen Király! Ezt a képvi­selő a következőképpen hárította: él­jen március 15-e! Ekkor Ökrös Tamás, a Fidesz képviselője olvasta fel a füg­getlen szervezetek által összeállított 12 pontot, amelyet a tömeg ovációval fo­gadott. A legjobban akkor tapsoltak, amikor a rendőrállam megszüntetését, a munkásőrség feloszlatását, a semle­ges és független Magyarország megte­remtését követelte. Itt Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ akkori ügyvivője mondott beszédet az omladozó diktatúráról, az átmeneti korszakról. A tömeg lel­kesedése nem hagyott alább, holott már több mint egy órája tartott a ko­kárdás körmenet. Az utolsó helyszín a Klauzál tér volt, ahol a Kos­­suth-nóta eléneklése után Raffay Er­nő lépett a mikrofonhoz. „Elég volt Ázsiából, csatlakozzunk Európához! Legyünk reformerek, ahogy a re­ RÉSZLET KIRÁLY ZOLTÁN BESZÉDÉ­­ BŐL. „Mi, magyarok ma egy új po­litikai vállalkozás kezdetén tartunk, egy új politikai vállalkozás részesei lehetünk. Magyar modell formáló­dik. Magyar és európai, mert a napjainkban végbemenő átalaku­lás az európai fejlődéshez való visszakanyarodás lehetőségét kí­nálja. Közös célunk csak egy lehet: a valóságos és minél teljesebb de­mokrácia megteremtése. Képvise­leti demokrácia, parlamentariz­mus: pártok szabad működésével, ahol az állampolgárok közössége időközönként felülvizsgálja saját véleményét, felválthatja azt a tisz­tikart, amelyre a törvények megho­zatalát és a kormányzat irányítását bízta..." „Társadalmat megosztó napjaink­ban a demokrácia egyesítheti újra a nemzetet. Hitem szerint ezt üzenik a forró, lángoló, lázas érzelem irá­nyította márciusi ifjak, s késztethet bennünket a mai - forradalommal felérő - reformfeladatok végigvite­­lére. Helyzetünk nehéz, gondjaink sokasodnak. Ha nem cselekszünk, Európától való lemaradásunk csak fokozódhat. Nincs módunk várni. Ha most leszakadunk, meglehet, az végleges lesz. Tavasz van. Március idusa.­­Tartsá­tok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. A magyar nemzet szabadsága e nap­tól kezdődik." Ébredezzünk! Ünne­peljünk!" formkor nagyjai voltak! A nemzet nem veszítheti el önbizalmát, önér­zetét. Éljen a független, demokrati­kus Magyarország!” - ezek voltak beszédének utolsó mondatai, amiket a tömeg vastapssal honorált. Majd mindenki békében elhelyezte virá­gait a Kossuth-szobornál. Akkori szónokok és politikusok Király Zoltán ma Budapesten él, köz­tisztviselő. Így látja a történteket:­­ Azon a tavaszon petőfis életérzés ke­rített hatalmába: „Szabadság, szere­lem! E kettő kell nekem!” A szerelem rám talált, március 4-én nőül vettem utalt az akkori országgyűlés fenegye­rekeként számon tartott képviselő a Az akkor 12 éves résztvevő második házasságkötésére.­­ A sza­badság felemelő érzését pedig a szege­di ünnepségen ismerhettem meg. Ott és akkor majdnem azonos hőfokkal éreztük, éltük meg 1848. március 15-ét, mint a régi márciusi ifjak. Mámoros érzés volt a Móra Ferenc Múzeum lép­csősorának tetején állni!­­ Majd mozgalmas hétköznapok jöt­tek: 3 hónapra tanulmányútra Angliá­ba mentem, sokan azt hitték, megfuta­modtam. Előtte Mester Ákos vendége voltam a Radnóti Színpadon, ahol kér­désre válaszolva azt mondtam: üze­nem az elleneimnek, hogy visszajö­vök... Póda Jenő az MDF alapító tagja­ként vett részt az ünnepség szervezé­sében. - Tartottunk az eseménytől, komoly félelmeink voltak, hogy erő­szakba torkollik - mondta a volt or­szággyűlési, most szegedi önkor­mányzati képviselő. - Hiszen még diktatúra volt, orosz megszállás alatt álltunk, még létezett a munkásőrség, márpedig a fegyver az fegyver, a ha­talom az hatalom - folytatta a politi­kus. - Emlékszem, a múzeum előtt álltam, és figyeltem a Stefánia palo­tasorának erkélyeit, a háztetőket... Nagy felelősség volt ennyi embert az utcára hívni. Raffay Ernő történész az MDF szí­neiben az első szabadon választott or­szággyűlés tagja volt. Így gondol vis­­­sza az eseményekre: - Már 1989 elején tudtam, éreztem, hogy Magyarország sorsa gyökeresen megváltozhat. A március 15-i ünnepség szervezése ide­jén azonban még nem gondoltam, hogy tömegdemonstráció lesz belőle. Az MDF-en belül arról beszéltünk, leg­feljebb 1-2 ezren jönnek majd el, köz­tük nyilván nagy számban lesznek ci­vil ruhás rendőrök.­­ Az összegyűlt, hatalmas, lelkes tö­meg olyan erőt adott, ami elkövetkező életemet is megváltoztatta. Március 15. számomra választó- és törésvonal is volt egyben: választóvonal, mert a po­litikusi pályára léptem, 1990-ben or­szággyűlési képviselő lettem. Törésvo­nal, mert 1994 után nehezen találtam vissza a szakmámba, hiszen közben kitettek a szegedi egyetemről - mond­ta Raffay, aki ma a Károli Gáspár Re­formátus Egyetem docense. A 12 éves Balogh Ádám szerepelt lapunk 20 évvel ezelőtti, március 15-éről szóló tudósításában. Megkérdeztük tőle, mit tud az ünnepről, és ő azt válaszolta: a forradalom és a szabadságharc jut róla eszébe. Balogh Ádámot felkutattuk (képünkön), ma is Szegeden él, 32 éves, a Deák-gimnáziumban történelmet és magyart tanít. Az élet úgy hozta, hogy taníthatja az 18A8-as és az 1989-es eseményeket is. Kicsit sajnálja, hogy már csak halványan emlékszik arra a bizonyos szegedi március 15-ére. Becslések szerint 15 ezresre duzzadt a múzeum előtti tömeg I A Dóm téren Király Zoltán zászlóval ARCHÍV FOTÓK: ENYEDI ZOLTÁN Legyünk reformerek, ahogy a reformkor nagyjai voltak! A nemzet nem veszítheti el önbizalmát, önérzetét. Éljen a független, demokratikus Magyarország! Raffay Ernő

Next