Delta, 1968 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9. szám

baygon mmmmmmmmmmmm A leverkuseni Bayer Művekben ki­dolgozott új rovarirtószer. Különösen hatásos egy dél-amerikai poloskafaj, a triatomidák ellen, amelyek a dia- LEXIKON gas nevű rettegett betegséget okozó vérparazitákat terjesztik. A becslé­sek szerint Dél-Amerikában 12 mil­lió ember szenved e, ma még gyó­CÍMSZAVAINK MÍG A LEGÚJABB LEXIKONOKBAN SEM SZEREPELNEK gyíthatatlan betegségben, de az új szer reményt nyújt leküzdésére. A m­agas kórokozói rokonai az álom­kórt okozó vérparazitáknak. ELEKTROKLIMATÓRIUM ■■■■■ Dr. Werner Ransch-Froemsdorf, a freibergi egyetem klíma­fiziológiai intézetének vezetője javasolja e kü­lönös laboratóriumok felépítését, amelyeknek betegszobáiban mester­séges „elektroklímát” lehetne terem­teni. A falat, a padlót és mennye­zetet legalább egy-két milliméter vastagságú acéllemezzel bélelnék ki. A Szovjetunióban már építettek ilyen kísérleti klinikákat, de a meg­levő betegszobákat is könnyen le­hetne így „árnyékolni”. Legfőbb sze­repük az lenne, hogy a különösen érzékeny betegeket megvédenék az ún. impulzussugárzás, s az időjárási frontjelenségek hatásától. Jó hír ez a „meteoropatáknak”. LÉGGÖM­B-SPEKTROSZTRATOSZKÓP A Frauenhofer Intézet megbízásá­ból épített léggömbtávcső, amelyet októberben bocsátanak fel Texas­ban, hogy műszereivel felvételeket készítsenek a Nap felszínéről. Súlya 1,2 tonna, s egy 60 méter átmérőjű, héliumtöltésű léggömb viszi majd fel 25 ezer méter magasságba. Tíz óra alatt 1500 színképet rögzít majd filmre, ezután a léggömböt felrob­bantják, s a műszer ejtőernyővel tér vissza a földre A napfelszín folya­matainak alaposabb megismerését remélik a kísérlettől. Ez a naptevé­kenység maximuma idején fontos VÉSZHANGJELZŐ ■■■■■■■■■ Az erősen igénybe vett épület­­szerkezetek már bizonyos idővel ösz­­szedőlésük előtt halk, csikorgó han­got adhatnak. E „vészjelző hangokat” az anyagban végbemenő kismértékű mozgások okozzák. Egyik típusukat az anyag mikroszkópos kristályai bo­csátják ki a feszültség helyén, ahol az anyagfáradás jeleként hajszálnál is vékonyabb repedések keletkeznek. A jelenség különösképpen repülő­gépszárnyakban és az épületek vas­gerendáiban észlelhető. A repedé­s mentén elmozduló felületek másféle zajt keltenek. Angol kutatók épület- és hídszerkezetekbe különleges ész­lelő geofonokat építenek be, ame­lyek hangszóróhoz csatlakoznak. LENDKEREKES JÁRMŰVEK Új hajtómű-kiegészítő szerkezet, amely szovjet kísérletek szerint kü­lönösen a városi közlekedésben elő­nyös. Az autóbuszsofőröknek például sokszor kell fékezniük, majd újra gázt adniuk, s közben sok hajtó­anyag megy veszendőbe. A hátsó tengelyre szerelt, henger alakú, lég­ritkított terű dobozban elhelyezett lendkerék fékezéskor energiát vesz el, majd gyorsításkor ennek egy ré­szét visszaadja. A számítások sze­rint az ilyen autóbuszok üzemanyag­fogyasztása a felére csökken, a mo­tor és a fékek élettartama pedig többszörösére nő, de felére csökken a levegőt szennyező kipufogó gázok mennyisége is. Lehetséges, hogy a lendkerekek kisebb hajókon, villa­mos mozdonyokon, villamosokon is alkalmazhatók lesznek. 26 ELEKTRONLAVINA-KAMRA BMB Villamos töltésű részecskék kimu­tatására szerkesztett új szovjet ké­szülék. Legfontosabb alkatrésze két lemez, amelyek egymástól 30 centi­­méternyire helyezkednek el egy lég­ritkított terű kamrában. A lemezek között billiomod másodpercenként egymillió voltnál nagyobb feszültsé­get hoznak létre, majd ezt rögtön meg is szüntetik. Amikor a lemezek feszültség alatt vannak, a közöttük levő villamos töltésű elemi részecs­kék felgyorsulnak és ütközéssel ioni­zálják a kamrában levő semleges gázatomokat, illetve molekulákat. A keletkező ionok és elektronok la­vinaszerűen további atomokat ionizál­nak, így elektronlavina alakul ki. A következő pillanatban azonban meg­szűnik a villamos tér, és az elektron­lavina is eltűnik az ionok és elekt­ronok rekombinációja következtében. Az elektronlavina tehát csak egybil­­liomod másodpercig »él­«, de e rövid idő alatt is érdekes fizikai folyama­tok mennek végbe benne. Ezeket a folyamatokat fotonok kibocsátása, te­hát fény keletkezése kíséri, így min­den elektronlavinát kis fénypont for­májában meg lehet örökíteni a fény­képezőlemezen. A következő billio­mod másodpercben ismét létrejön a villamos tér, de akkorra már az ele­mi részecskék valamivel tovább re­pültek. Most itt alakul ki az elekt­ronlavina és az azt kísérő fényfel­villanás. A készülék tehát lehetővé teszi, hogy a részecskék teljes röp­­pályáját, illetve a kialakuló fény­­felvillanásokat lefényképezzék.

Next