Délvilág, 1991. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
Szegeden igen nevezetes régi kocsmának számított Lippay Péteré, amely a Brüszszeli krt. és a Sándor utca sarkán állott, és egyben népközi székhely is volt. Gyakori vendégként megjelent itt Babó Emil képviselő, Kosztka doktor, akik nagy kártyacsatáknak is voltak győző vagy vesztes játékosai. Babó képviselő úr állítólag olyan szép ember volt, hogy veszkődött is utána az aszszonynép. A Lippay-féle közhelyiségekben mindig tartottak méltó ünnepségeket március 15. és október 6. alkalmával, és ezeken vált nagggyá választói szemében Babó képviselő úr. De a Gyertyaszentelő utáni csőszfogadások is híressé váltak. Ezeken az ünnepségeken a család szemefénye, Lippay R., a Madonna arcú leány szavalt hazafias verseket, s ilyenkor mindig megfordult itt Polczer Jenő, Kószó István és Becsey Károly, a város neves személyiségei és mások. Nagy virágkultúrájáról (leander, muskátli stb.) volt kellemes belső hangulatú Bálóné kocsmája, a Vásárhelyi sgt. és a Római krt. sarkán. Nemcsak kocsma és bormérő volt ez, hanem vendéglő is, a szó polgári értelmében, a gasztronómiai élvezeteknek olyan helye, ahol az ételek értékmérői, étvágygerjesztő fenségekké lényegültek át. A tulajdonos Gajdacsy lány volt, az apja kocsmája a Hal piac (Rudolf, majd Roosevelt) téren állott. Ezt a teret annak idején, főként a makói piacosok, csak R. térnek nevezték, biztos érzelmileg is. Ennek a neves kocsmának nagy specialitása volt a harcsás káposzta, az egyéb halremekek, a csuszák, és a fonatos kalácsok. Bálóné kocsmájának híre is ment az egész országban, majd elment tudományával együtt a fővárosba, és a Ráday utcában nyitott országos hírűvé vált vendéglőt, ahová azután valóban nagy urak is jártak. Bálóné vezette be azt a szakmai fogást, hogy minden pohár borhoz egy szelet citromot adott, hogy ha esetleg édesnek érzi a vendég az italt, az „helyre pofozza” a cukorsav-hányadost, a „leves előtti 40 csepp”-ben. Ezeken túl működött a Felsővárosban számos (16) kapualj alatti borharapó, a Maros utcában is, meg a Felső Tisza parton, de a szomszédos utcákba is jutottak. Ha jól összegezem, a múlt század végén, a századelőn a Felsővároson legalább 20— 22 kocsma üzemelt, leginkább borivásra. Születtek is itt mindenféle népi bölcsességek. Ilyenek: Rossz bor nincs, csak rossz ivó! Legjobb hal a bor, mert nincs benn szálka. (Ez utóbbi mondat fogadta a vendéget az egykori Schaeffer-házban volt Fülöp-féle halászcsárdában, ott, ahol most Szegeden az Égő arany épülete ormótlankodik.) Ezek már mind elmúltak (talán 3—4 kocsma található a Fölsővárosban). „.. s mint annyi jó kedv, arany hímporú könnyelműség a múltba veszett.” (Sz. Szigethy Vilmos.) Szegednek mindig csodálnivaló városrésze volt a Fölsőváros (és ma?). Egy századelejei utazó írja róla: „Szeged legszebb útvonalának a Dugonics utcát tartom, és utána mindjárt a Maros utcát. Tessék arra sétálni kora téli szürkületkor, amikor az árnyékok kezdenek nőni, és a házak ablakszemeiből fényszemű lányok fénye szűrődik ki a goromba környezetre. Az öreg utcák hol jobbra, hol balra kanyarodnak, saját úri szeszélyük szerint, amelyeket annak idején nem zabolázott meg e művészi formák ellensége, a szürke lénia. Ezek a kedves, öreges, szigorú tekintetű házak úgy állanak ott, mint régi sírjukba szállott emberek megkövesedett szellemei, bezárkózva, hangtalanul, és egy kicsit rezignáltan, mintha rosszallóan néznék a többi utca kötelező flancolását...” Szeged ipartörténetében méltóbb hely illetné meg a város vendéglátó múltját, mint amennyit most tudunk róla. Számos értékét elfelejtettük azoknak a helyeknek, ahol gyámolították a szomjas torkokat. Ezeket mind ráncba kellene szednünk, átmentve a feledés homályából. BÁTYAI JENŐ Szeged régi utcáin Legjobb hal a bor Példaértékű megállapodás Csurgó—Tupa között miénk az Adria-vezeték Az Adria-kőolajvezeték vitás pénzügyi kérdéseinek kompromisszumos rendezéséről írt alá szerdán Pozsonyban jegyzőkönyvet Berényi Lajos, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma helyettes államtitkára és Lubomir Marták, a csehszlovák szövetségi külkereskedelmi miniszter helyettese. Az esemény hátteréről és a szerződés részleteiről Budapesten, az NGKM-ben tájékoztatták az MTI munkatársát. 1974. június 20-án született az a kétoldalú cseh-szlovák—magyar egyezmény, amely — kapcsolódva a jugoszláv partner fejlesztéséhez — a Csehszlovákiába tartó Adria-csővezeték Csurgó—Tupa közötti szakaszának építését szabályozta. Az egyezmény szerint a beruházáshoz Csehszlovákia 21,5 millió transzferábilis rubel hitelt nyújtott Magyarországnak. A 70-es évek közepétől kialakult olajválság, a piaci áremelkedések és az energiatakarékosság következtében a vezeték átmenetileg kihasználatlanná vált, és a felek között jogi-pénzügyi viták keletkeztek. Az eltelt időszakban azonban az Adria-vezeték stratégiai jelentősége felértékelődött, hiszen a két ország az egyoldalú (szovjet) kőolajimport-függőség ellensúlyozásaként az Adria-vezeték segítségével közvetlenül juthatott harmadik (arab) országbeli olajhoz. A szerdán aláírt példaértékű megállapodás mindkét fél számára előnyös megoldást hozott: a múlt lezárásaként Magyarország a törzshitelből 18 millió transzferábilis rubelt törleszt, míg a felek kölcsönösen eltekintenek a kamatok illetve a „pönálé", az úgynevezett vezetéklekötési díj, valamint a fenntartási költségek viszszamenőleges követelésétől. A magyar fél a megállapodás szerint csökkentett hiteltörlesztést a tavalyi, rubelben keletkezett kiviteli többletéből leírhatja. Az 1974-es egyezmény közös felmondásával egyértelművé vált az is, hogy a Csurgó— Tupa közötti Adria-vezeték tulajdonosi és rendelkezési joga a magyaroké. A csehszlovák partner részére a kőolajvezetéken a rendszeres kőolajszállítást a magyar fél továbbra is biztosítja, de a tranzitdíjat dollárban számolják majd el. Az eredményes megállapodás aláírásával konzultációk kezdődhetnek a magyar— csehszlovák energetikai együttműködés egyéb perspektivikus kérdéseiről is. Csak Isten a megmondhatója, mi minden történt ebben a hazában, ami józan ésszel fölfoghatatlan. Ki gondolta volna, és milyen háborodott ügy szülte a dönítést, melynek alapján államosították a szegedi görögkeleti szerb templomot? Pedig az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet erről intézkedett. Kétségtelen, hogy már egy évvel később mentesítették a templomot az államosítás alól, majd alig 5 év múlva viszszaadták az egyházközségnek. Ma már, tehát akár megelégedettek is lehetnének a szegedi görögkeleti szerbek, hiszen van templomuk. Mégsem azok, mert nincs megfelelő helyiségük hitéletük gyakorlásához. Nincs annak ellenére, hogy ama bizonyos templomállamosítás idején elvették tőlük a Somogyi Béla utcában, a templom mellett álló házukat is, aminek két lakása most ráadásul meg is üresedett. A szegedi polgármesterhez intézett beadványaik még nem vezettek eredményre, noha erősen bíznak sikerükben. A napokban meghívásukra meglátogatta a szegedi Görögkeleti Szerb Egyházközség vezetőségét — Gálity Broniszláv plébános, Lung Milán Sze-Desz-elnökségi tag, Roczkó Tomiszláv, Zsivity Radivoj és Mándity Predag urakat — plébániájukon dr. Farkas László köztársasági megbízott, államtitkár. Ennek alkalmából beszélgetünk Láng Milánnal, aki nem csupán a Szerb Demokratikus Szövetség országos elnökségének tagja, hanem egyben a helyi szerb közösség elnökhelyettese is. " Tavaly három részre szakadt a Délszláv Szövetség, elsőként a horvátok váltak ki, majd őket követték a szerbek és a szlovének is. Mi szerbek, mintegy 5 ezren élünk itt Magyarországon, Battonyától Szentendréig. Tavaly júniusban tartotta alakuló kongresszusát a SzeDesz, s miképp az egyik újságban olvastam, azóta úgynevezett fantomszervezet a Délszláv Szövetség. Még a tavalyi év számunkra jelentős esemény volt, egy megemlékezés sorozata, melynek kapcsán egy emléktáblát helyeztünk el templomunk falán. — Mit jelképez a szegedi görögkeleti szerbeknek ez a templom? — Azt, hogy 300 évvel ezelőtt jöttek be őseink az akkori Magyarországra, menekvést keresve a törökök elől. Néhai Csemejevity Arzén pátriárka vezetésével érkeztek, és mi, az ő leszármazottaik azóta is hálával tekintünk magyar testvéreinkre. Egyben megemlítem, hogy erős aggodalommal követjük azt a veszedelmes helyzetet, amely Jugoszlávia népei között most kialakult, hiszen a vérontás és a feszültség valamennyiünk hozzátartozóit fenyegeti. — Milyen alkalomból kerül sor a köztársasági megbízott látogatására? — Még tavaly év végén kívántuk meghívni Farkas urat, azonban akkor még ezt nem lehetett, mondhatni hivatali okokból. Azután többszöri halasztásra került sor, mígnem a múlt héten találtunk alkalmas időpontot. Találkozásunk természetesen alkalmat jelentett a kölcsönös megismerkedésre, és mi tagadás, azon kérések fölsorolására is, amelyek számunkra most fontos elintézendők. — Ez elsősorban összefügg a már említett épület visszaadásával? — Igen, mert ezáltal afféle közösségi házként működtethetnénk ezt az épületet, kialakítva ott a Budai Görögkeleti Szerb Püspökség dél-magyarországi központját. Egyben arra is lehetőségünk nyílna, hogy megkezdjük a görögkeleti hitoktatást, az eddigieknél jobb körülmények között, illetve a szerb nyelvoktatást. Másrészt viszont azt a fájdalmunkat is megemlítettük az államtitkár úrnak, miszerint sem nekünk, sem más nemzetiségnek nincs megfelelő képviseletünk a magyar Parlamentben. — Mindezek a hiányok és kérések csak közvetetten érintik a templom működését. — Valóban, ha szabad rangsorolni, legnagyobb gondunk a templom pillanatnyi állapota. A Szeged városi önkormányzattól 1 millió forintot, az Országos Műemlékfelügyelőségtől fél milliót kaptunk ez évben templomunk állagának meg-,óvása végett. Ez a pénz sok is, meg kevés is, noha valóságosan inkább az utóbbi. Mást ne mondjak, csak a galambok okozta kártétel százezer forintos nagyságrendű ... — Lung úr, mégis úgy tűnik, ön alapvetően optimista jövőjükre nézve. — Mindenképpen. Hiszen annyi megpróbáltatáson ment keresztül népünk, s mindig legyőztük a gondokat, így lesz ez most is. (tráser) Farkas László a görögkeleti szerbeknél Lung elégedetlen, de optimista 2 Milgár Stíflapai A START-SZERZŐDÉST ALÁÍRTÁK. Mihail Gorbacsov és George Bush tegnap délután a Kreml Vlagyimírtermében aláírta a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló, történelmi jelentőségű START-szerződést. A szovjet és az amerikai elnök az ünnepélyes aláírási ceremóniát megelőző rövid beszédében egyaránt méltatta a szerződés jelentőségét — a genfi tárgyalásokon át az aláírásig vezető utat. Gorbacsov és Bush stílszerűen a rakéták egy darabjából készült tollal írta a nevét a hétszáz oldalas okmányra. A megállapodás értelmében a Szovjetunió 35, az Egyesült Államok 25 százalékkal csökkenti hadászati támadófegyverzetét. A hét év alatt megvalósítandó leépítés keretében a nehézbombázókat, a szárazföldi telepítésű interkontinentális és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákat, illetve a hozzájuk tartozó nukleáris tölteteket csökkenti a két nagyhatalom. Az amerikai elnök szóvivője az aláírás után tett nyilatkozatában azt hangsúlyozta : a szerződés révén a történelemben először válik lehetségessé a hadászati atomfegyverek számottevő csökkentése. Külön kiemelte, hogy a megállapodás értelmében a stabilitást leginkább veszélyeztető fegyverfajták csökkentése kezdődhet meg, mindeddig példátlan ellenőrzési rendszerrel összekapcsolva. Az aláírással az atomfegyverek ötven éve tartó fejlesztésének folyamata immáron megfordult. SZABAD GYÖRGY SVÁJCBAN. Az Országgyűlés elnöke szerdán Bernbe utazott, a Svájci Államszövetség megalakulásának 700. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen vesz részt. NGKM: KEVESEBB A DEFICIT. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma szükségesnek tartotta, hogy megjegyzést fűzzön a Magyar Távirati Iroda Kádár Béla miniszter keddi sajtótájékoztatójával kapcsolatos híréhez, melyet tegnap közöltünk. Ugyanis szóban nem hangzott el az, hogy az ország külkereskedelmi deficitje 826 millió dollár. Ez a szám a minisztérium szerint tartalmilag félrevezető, hiszen magába foglalja a bérmunkába beszállított tételeket, a tőkeimport-apportokat, a lízinget és a jamburgi megállapodás keretében szállított földgáz értékét. Ezek összege az elmúlt 30 nap során még nem volt pontosítható, ezért sem szerepeltek a sajtótájékoztató információi között. Mindezek hozzávetőleges nagyságrendje közel 400 millió dollárra becsülhető. A tényleges külkereskedelmi deficit így csak a becslések pontosítása után állapítható meg. BETÖRTEK A MAGYAR FÓRUMHOZ. Keddről szerdára virradóra ismeretlen tettesek betörtek a Magyar Fórum kiadóhivatalába, s ellopták a lap munkatársainak, illetve külső szerzőinek júliusi fizetését, összesen 500 ezer forintot — tudta meg az MTI szerdán délután Kósa Csabától, a lap főszerkesztőjétől. IRAK NUKLEÁRIS TITKAI. Irak újból megpróbálta eltitkolni nukleáris berendezéseit és atomprogramjának részleteit az ENSZ-megbízásból a helyszínen vizsgálatot végző Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAFA) küldöttsége előt — áll az ENSZ Biztonsági Tanácsának küldött jelentésében, melyet Hans Blix, a bécsi székhelyű IAEA igazgatója készített. Az AFP hírügynökség szerint Blix megjegyezte: bár Irak több hajlandóságot mutat az ENSZ-vizsgálóbizottsággal való együttműködésre, még nem fedte fel az összes urándúsító berendezés telephelyét. Határidő előtt Útban Iránba a lila Ikarusok Elkészült, és útnak indult Iránba az első tizenhat Ikarus-autóbusz. Az iráni Belügyminisztérium Városfejlesztési és Közigazgatási Hivatala, valamint a tejieráni polgármesteri hivatal összesen háromezer autóbuszt rendelt a magyar autóbuszgyártól. Az iráni fél kérésére az Ikarusban meggyorsították a gyártást, amelynek eredményeképpen, határidő előtt elkészült az első 16 autóbusz, amelyet az iráni fél szakemberei megelégedéssel fogadtak. A buszokat az Ikarus budapesti gyárában vagonokra rakták, és szerda hajnalban útnak indították. A járműveket iráni igénynek megfelelően, Mann-motorral és német Voith-váltókkal szerelték fel. Érdekesség, még, hogy a buszokat a magyar ízlésnek szokatlanul, rózsaszín, lila és zöld színek árnyalataira festették, ugyancsak iráni kérésre. Az Ikarusból a tervek szerint, augusztusban, az ütemezett 200 autóbusz helyett százzal többet szállítanak iráni partnereiknek. CSÜTÖRTÖK, 1991. AUGUSZTUS 1.