Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-01 / 231. szám

Az OMVH nem fogadja el az EMI szakvéleményét Újravakolják-e a vásárhelyi zsinagógát? (Folytatás az 1. oldalról.) véleményt ismertetjük. Beszél­getőtársaim voltak: dr. Rap­­csák András polgármester és Csáki Imre, a polgármesteri hi­vatal műszaki irodájának veze­tője. • A városi műemlékek felújításával kapcsolatosan már több megbeszélést is folytattak a kivitelezőkkel, sőt az OMVH vezetőivel is. Lényegében milyen konkrét kérdések megvitatása miatt kellett kezdeményezniük a szeptember 24-i találkozót? Cs. I.: - Elsősorban az ÉMI szakvéleményében foglalt hibák kijavítását szerettük vol­na elérni. Emellett persze szó esett a zsinagóga lábazatvako­latának megfelelő színvonalú helyreállításáról, a festés el­végzéséről, illetve a hibás hé­ber felirat kijavításáról is. Ez utóbbiak a viszonylag könnyen lerendezhető problémák. Sok­kal súlyosabb viszont az em­lített szakvéleményben megfo­galmazott néhány észrevétel. Ezek szerint a Fekete Sasnál és a zsinagógánál a felhasznált vakolat anyaga a magyar szab­vány szerint egyetlen kate­góriába sem sorolható. Emel­lett a kongó vakolat miatt a munka minősége is kifogásol­ható. Dr. R. A.: - Mindez azért döbbenetes, mert az OMVH, mint állami hivatal - feltehe­tően ellenőrzési hiányosságok miatt - hagyja, hogy állami pénzeket ilyen kriminális minőségű munkákra fordítsa­nak. Sőt kijelentik, hogy a nekik biztosított pénzeszközök felhasználásába senki sem szólhat bele. Azt hiszem, amíg ilyen jelenségek előfordul­hatnak, nem csodálkozhatunk az államháztartás magas költ­ségigényén. Egyébként a ki­vitelezők felelőtlen munkáját igazolja az is, hogy Izraelből is kaptunk jelzést, mely szerint a zsinagóga bejárata feletti héber felirat hibás, kimaradt egy betű, ezzel pedig értelmetlenné vált a mondat. Amikor ezt szóvá tettük, akkor azt a fel­háborító választ kaptunk, hogy Vásárhelyen nemigen tudnak az emberek héberül! • Az eddigiekből úgy tűnik, nem sikerült megál­lapodásra jutniuk a Mű­emlékfelújító Kft.-vel. Cs. I.: - Valóban. Nem tud­tuk meggyőzni őket még azzal sem, hogy az EMI szakértői a zsinagógánál több helyen nem tudtak falmintát venni, mert amint belefúrtak a vakolatba, az azonnal szétporladt! Erre vonatkozóan, indoklásként mindössze az hangzott el, hogy a tervező ezt az anyagminő­séget írta elő. Szerintünk vi­szont az, hogy a tervező mit írt elő, az egy dolog, és hogy mit alkalmaztak, az egy másik kér­dés. A szakértők szerint ugyan­is a felhasznált anyag a magyar szabvány szerinti leggyengébb minőségű mészvakolat szintjét sem éri el. A kivitelezők azon­ban teljes mértékben elzár­kóztak a homlokzat újravako­lásától, sőt még a szakvéle­mény hitelességét is megkér­dőjelezték, mondván, hogy az egy magán szakvélemény, amit ugyanúgy készíthetett volna más is, mivel az EMI nem hatóság. Ugyanakkor viszont a műemléki kivitelezési előí­rások eltérnek a szabványtól. • Nem esett szó az ótemplomi felújítás folyta­tásáról. Eszerint ennek ellenőrzését már nem a műszaki iroda végzi? Dr. R. A.: - Az Ótemplom esetében az OMVH megegye­zett a református egyházzal, hogy az ő megbízásából végzi a felújítást. Nyilvánvaló cél­szerűségi okok miatt azonban most ismét felkérték a műszaki irodát az ellenőrzésre. A kirendeltség viszont közölte,­ nincs jogunk az ellenőrzéshez. Cs. I.:­­ Az Ótemplom toronytestére ugyanis garan­ciális felülvizsgálatot kértünk, mivel az egyház a műszaki ellenőrzésre vonatkozó korábbi megbízatását még nem vonta vissza, sőt azt Kádár esperes úr írásban meg is erősítette. Igaz, Dányi József tiszteletes szerint az esperes úrnak ahhoz nem volt joga, hogy bárkit felha­talmazzon az ellenőrzésre. Jelenleg ugyanis nincs városi pénz az Ótemplom felújítá­sában, de a már elvégzett ga­ranciális munkák esetében igen, ezt azonban a kft. ügy­vezető igazgatója nem fogadta el, és kérte, hogy a jövőben az önkormányzat maradjon „ke­rítésen kívül”. Dr. R. A.:­­ Mindezektől függetlenül azonban hangsú­lyoznunk kell azt, hogy bár az OMVH és a kft. nem fogad el ugyan ellenőrzést a végzett munkák fölött, ez mégsem jelentheti azt, hogy a város ön­­kormányzata ne próbálja meg, ha kell, bírósági úton is ér­vényesíteni álláspontját. Mi mindenképpen kérjük a zsina­góga homlokzatvakolatának leverését és újravakolását. A Fekete Sasnál is - a szakértők szerint - ez az egyetlen megol­dás, de ettől az igénytől ne­künk el kell tekintenünk, mivel ez az épület nem az önkor­mányzat tulajdona. Mi ebben az esetben csak az épületre eddig kifizetett pénzt kérjük vissza. Mindezen igényünket bírósági úton rendezzük le, és azt hiszem, a magyar bíró­ságok nem fogadják majd el ennek a cégnek azon állás­pontját, hogy rájuk a magyar szabványok nem vonatkoznak. N. RÁCZ JUDIT Csanyteleken a napokban az önkormányzat iskolába kihe­lyezett testületi ülésének ak­tualitását az oktatás helyzetéről szóló beszámoló adta. Röviden az abban foglaltakból: ebben a tanévben az általános iskolások száma 216 diák. Hat osztály 107 tanulóval alsó tagozatos, míg nyolc felső tagozatos osz­tály indult 134 gyerekkel, 21 tanerővel, de vannak betöl­tetlen álláshelyek. Hiányzik egy magyar­ történelem és egy német szakos pedagógus. A napközis csoportok száma jelenleg három, amely a koráb­biakhoz képest csökkent. En­nek oka a magas térítési díjban keresendő. A beszámoló ki­emeli - a tanárok megerősítik -, hogy hiányoznak a működés feltételei, az iskolák tevékeny­ségét összhangba hozó oktatási törvény. Az oktatás ma, 1992-ben az 1978-as (!) tanterv szerint tör­ténik. A továbbtanulni szándé­kozók felvételi aránya százszá­zalékos. A negyedik évfo­lyamtól angol nyelv oktatása folyik, s tervezik a ném­et nyelv tanítását is. Szóba került a fizetések kér­dése is, mert míg Csanyteleken egy pedagógus havi bére 16 ezer forint (bruttó), addig az országos átlag szellemi fog­lalkozásúak esetében 30 ezer forint körül alakul - jegyezte meg az egyik tanár. A tizenharmadik havi bérek sorsa felől többen érdeklődtek, s nehezen hihető, hogy a köz­alkalmazotti törvény megal­kotásával és hatályba lépésével az anyagi forrásokat nem biztosították az önkormány­zatoknak. Ez országos méretű és szomorú valóság. A napi gondok sorolása mellett köszönőszavakra is futotta: a tantestület megkö­szönte az önkormányzat nagy­vonalú gesztusát az ingyenes füzet- és tankönyvcsomagokat illetően. L. L. Pedagógushiány Csanyteleken 2 15. Ugyanez a helyzet a sztrájk­­szervezésre vonatkozó vádirati tényállás esetében is. Dóczi Jó­zsef, Kelemen István, Dobó István, Pesti Géza, Jancsik Já­nos, Tarnai Endréné, Kávai Árpád lényegtelen eltérésekkel azt adták elő, hogy Futónak semmi köze nem volt a sztrájk kirobbantásához, ellenkezőleg, gyorsan intézkedett annak érdekében, hogy a dolgozók közös elhatározásából született sztrájk minél előbb meg­szűnjön. A munkabeszüntetés értelmi szerzőjeként csupán Saja Sándorné jelölte meg a Vádlottat, aki azt adta elő, hogy a Drobni letartóztatása utáni reggel, amikor bementek a gyárba, senki nem öltözött át munkához, csak álltak az ud­varon, és Futó megérkezésére vártak. A kapun egy cédulára ki volt írva, hogy „Drobnit le­tartóztatták, ma nem dolgo­zunk”. Amikor Futó megérke­zett, kijelentette, hogy addig nem dolgoznak, amíg Drobnit az ő kezébe ki nem adják. A munkások, amikor ezt meghal­lották, otthagyták Futót, mert dühösek voltak, hogy sztráj­­kolniuk kell. Sajáné arra is hivatkozott, hogy ezeket az üzem valamennyi dolgozójával tudja bizonyítani, a fent él­---- a mondottakhoz képest azonban ez nem sikerült, a kihallgatott tanúk mindegyike megcáfolta ezt az állítását. E két utóbbi hivatkozott ta­nú személyével kapcsolatban egyébként a megyei bíróság megállapította, hogy a szavahi­hetőségük erősen kétséges, mindketten személyi bosszú által motiváltan tették meg vallomásaikat. Saja Sándornét ugyanis trágár, durva magatar­tása, „nagy szája” miatt küld­ték el a gyárból a KISZ-szerve­­zet kérelmére 1957. tavaszán. Ezenkívül rágalmazta a dolgo­zókat és a pártszervezetet is. (Jancsik János jelenlegi párttit­kár, valamint Szőnyi József vallomása, tárgyalási jegyző­könyv 16. és 19. oldalán.) Szűcs Ferencet pedig fegyelmi úton távolították el a gyárból összeférhetetlenség, iszákos­­ság, rossz munkavégzés miatt. Mint munkásőr többek között azzal fenyegette az embereket: „Fogja be a pofáját, mert elvi­tetem!” (Bánfi Imre és Jancsik János tárgyalási vallomása, jegyzőkönyv 16. 15. oldalon.) Saja Sándorné egyébként el­mondta a tárgyaláson, hogy Szűcs Ferenccel az elbocsátá­suk után többször beszélgetett, amikor is elpanaszolták egy­másnak, hogy igazságtalannak érzik az elbocsátásukat. Szűcs Ferenc azt is közölte vele, hogy Futót fel fogja jelenteni. A többszöri beszélgetésükkel magyarázható ezek szerint a vallomásuk egybehangzóan terhelő jellege. A terhelt, hűtlen kezelése bűntettével kapcsolatos vád­elejtés indokaival a megyei bí­róság álláspontja is megegye­zik, a bíróság sem látott bűn­­cselekményt fennforogni. Ör­dögit D. Antal gépkocsivezető érdektelen tanú vallomása sze­rint Futó szabályosan járt el az igénybevétel körülményeit illetően, viszont a gépkocsi­előadónak kellett volna észlel­nie az utólagos igazgatói jóvá­hagyás, illetve a térítés hiányát, amiért Futó István nem felelős. Ennek tulajdonít­ható, hogy a gépkocsi-előadó, Peck Rezső igyekezett a fele­lősséget elhárítani magáról a mulasztásért, amikor kijelen­tette, hogy Futó nem szólt neki a térítési díj rendezése érdeké­ben. A mulasztását igazolja az a tény is, hogy a saját előadása szerint vállalati dolgozó csak „C” menetlevél alapján vehette igénybe a kocsit. Futónak pedig csak egyetlen ilyen útja volt, a többit közületi menet­levéllel bonyolították le­­ és bár név, lakás, rakomány, súly stb. szerint fel van tüntetve rajtuk minden adat, mégsem vette észre a szabálytalanságot. Azt a további kijelentését véve alapul, hogy az igazgató adha­tott engedélyt ilyen szállításra, nyilvánvaló, hogy az ő jelen­tése alapján legalizálni lehetett volna teljesen a Futó István útjait. Egyébként pedig Futó­nak az a védekezése nem nyert megcáfolást, hogy rendelkezett az igazgató előzetes engedé­lyével. Ám ha ez a védekezése történetesen megdőlt volna, akkor is csak fegyelmi eljárás körébe tartozó szabálytalan­ságért tartozna felelni Futó István, minthogy a vádban írt cselekményt csak az a dolgozó követheti el, akinek a ren­delkezése, illetve kezelése alatt áll a terhelt Futónak, mint az anyag-, áruforgalmi osztály vezetőjének, eddig nem terjedt a hatásköre. Ezért a megyei bíróság a vádpont alól bűncselekmény hiányában felmentette. (Bp. 180. § b) pont.) A megyei bíróság a büntetés kiszabását befolyásoló körül­mények között rendkívül sok enyhítőt észlelt. Ilyennek érté­kelte elsősorban, hogy az el­lenforradalom ideje alatt és utána is a szalámigyár termelé­se - a Drobni esetet kivéve - teljes kapacitással folyt, éppen a munkástanács elnökének, Futónak a helyes és következe­tesen végigvitt állásfoglalása folytán. (Tamai Endréné, Papp Ferenc, Pesti Géza vallomása.) Több tanúvallomás hangzott el arra nézve, hogy a Szegedi Szalámigyár az ellenforrada­lom ideje alatt a legelső helyen állt az ország élelmiszer-ipari üzemei között, nem csak az utolsó negyedévi, de az export­tervüket is teljesítették. (Jan­csik János, Dóczi József vallo­mása, a Népszabadság 1957. március 2-án megjelent cikke.) A vádlott a munkástanács egyes tagjainak követelése el­lenére megakadályozta azt, hogy dolgozókat bocsássanak el csupán azért, mert kommu­nisták. (Lásd Hulfmann Géza és Forrai javaslata.) Tény az, hogy Tarkó Károlyt és Szűcs Ferencet, akik párttagok voltak, valóban eltávolították az üzemből, azonban nem ok nélkül és adminisztratív úton, hanem alapos vizsgálat után, az üzem dolgozóinak a követe­lésére, azok egyetértésétől kí­sérten. Futó István még 1956. no­vember 4-e előtt, tehát amikor teljes fejetlenség, zűrzavar uralkodott az országban, mun­kára alkalmazta Sinkó Antal ÁVH-s beosztottat - ugyan­csak a munkástanács ellenveté­se ellenére -, továbbá lehető­séget nyújtott Szilágyi Béla volt ÁVH-s századosnak saját lakásán az elrejtőzésre. Mind­ezt akkor, amikor az államvé­delmi hatóság tagjainak az ül­dözése, törvénytelen meghur­coltatása tetőpontján volt, és ilyen magatartás folytán sok ember a saját személyét is üldöztetésnek tette ki. (Folytatjuk.) SZ. LUKÁCS IMRE Dr. Futkosó és a történelem Az első határidő: november 16. Világkiállítási rajt Lapunkban már beszá­moltunk arról, hogy meg­kezdődött az első világ­­kiállítási pályázati periódus. Ez a dél-alföldi régióban azért is különleges érdeklődésre tarthat számot, mivel az Expo egybe­esik a honfoglalás 1100. évfor­dulójával, amelynek apropóján Ópusztaszer és tágabb kör­nyéke számos fontos és érde­kes rendezvénynek adhat ott­hont. Tegnap a világkiállítási pá­lyázatok tudnivalóiról dr. Far­kas László köztársasági meg­bízott és munkatársai tájékoz­tatták a sajtót. A lényeg: a köztársasági megbízotti hivatalban vehető át az a pályázati kiírás, amelyet kitöltve és benyújtva jelentkez­hetnek hazai magánszemélyek, vállalkozások és önkormány­zatok a világkiállítást meg­előző, követő illetve kiegészítő rendezvények megvalósítására. Az országos és nyilvános pályázatra beadott tervezeteket a Világkiállítási Pályázati Bi­zottság regisztrálja és értékeli. (E bizottságban többek között tíz minisztérium és számos más érdekelt szervezet képvi­selteti magát.) A pályázatok elfogadásáról a Világkiállítási Tanács dönt. Kedvező elbírálás esetén a jelentkezővel a prog­ramiroda köt szerződést, a résztvevők pedig jogosultak lesznek a világkiállítás szimbó­lumainak használatára, vala­mint bekerülnek az Expo infor­mációs rendszerébe. Fontos tudni: a jelentkezé­sekhez csatolni kell az illetékes önkormányzat véleményét és az elbírálásnál előnyt jelent, ha a lakosság támogatja a terve­zett rendezvényt vagy ha az több település együttműködé­sével jön létre. Mivel pedig ezek a rendezvények költség­­vetési támogatásban nem ré­szesülhetnek, vizsgálják az el­bíráláskor a várható rentábili­­tást is. No meg azt, hogy a ter­vezet megfelel-e a nemzetközi színvonalnak, van-e területfej­lesztési hatása és hogy milyen idegenforgalmi vonzerőt jelent. Az első pályázati határidő november 16. Akinek azonban még nem alakultak ki végle­gesen elképzelései, még továb­bi négy pályázati ciklusban beadhatja tervezetét. Utoljára 1994. január 15. és február 15. között. A pályázatokat külön­ben a köztársasági megbízott hivatalában kell benyújtani. A pályázati ötleteket titkosan ke­zelik. Nem kell hát attól félni, hogy azokat az esetleges kon­kurencia eltulajdonítja. Letartóztatott csempészek Bekötött szemű fegyvercsempészek várják, hogy börtönbe szállítsák őket szeptember 13-án, miután az orosz határőrök letartóztatásokkal próbálják megakadályozni, hogy a köztár­saságban egymással harcoló felek utánpótláshoz jussanak. CSÜTÖRTÖK, 1992. OKTÓBER 1.

Next