Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. október (49. évfolyam, 231-256. szám)
1992-10-01 / 231. szám
Az OMVH nem fogadja el az EMI szakvéleményét Újravakolják-e a vásárhelyi zsinagógát? (Folytatás az 1. oldalról.) véleményt ismertetjük. Beszélgetőtársaim voltak: dr. Rapcsák András polgármester és Csáki Imre, a polgármesteri hivatal műszaki irodájának vezetője. • A városi műemlékek felújításával kapcsolatosan már több megbeszélést is folytattak a kivitelezőkkel, sőt az OMVH vezetőivel is. Lényegében milyen konkrét kérdések megvitatása miatt kellett kezdeményezniük a szeptember 24-i találkozót? Cs. I.: - Elsősorban az ÉMI szakvéleményében foglalt hibák kijavítását szerettük volna elérni. Emellett persze szó esett a zsinagóga lábazatvakolatának megfelelő színvonalú helyreállításáról, a festés elvégzéséről, illetve a hibás héber felirat kijavításáról is. Ez utóbbiak a viszonylag könnyen lerendezhető problémák. Sokkal súlyosabb viszont az említett szakvéleményben megfogalmazott néhány észrevétel. Ezek szerint a Fekete Sasnál és a zsinagógánál a felhasznált vakolat anyaga a magyar szabvány szerint egyetlen kategóriába sem sorolható. Emellett a kongó vakolat miatt a munka minősége is kifogásolható. Dr. R. A.: - Mindez azért döbbenetes, mert az OMVH, mint állami hivatal - feltehetően ellenőrzési hiányosságok miatt - hagyja, hogy állami pénzeket ilyen kriminális minőségű munkákra fordítsanak. Sőt kijelentik, hogy a nekik biztosított pénzeszközök felhasználásába senki sem szólhat bele. Azt hiszem, amíg ilyen jelenségek előfordulhatnak, nem csodálkozhatunk az államháztartás magas költségigényén. Egyébként a kivitelezők felelőtlen munkáját igazolja az is, hogy Izraelből is kaptunk jelzést, mely szerint a zsinagóga bejárata feletti héber felirat hibás, kimaradt egy betű, ezzel pedig értelmetlenné vált a mondat. Amikor ezt szóvá tettük, akkor azt a felháborító választ kaptunk, hogy Vásárhelyen nemigen tudnak az emberek héberül! • Az eddigiekből úgy tűnik, nem sikerült megállapodásra jutniuk a Műemlékfelújító Kft.-vel. Cs. I.: - Valóban. Nem tudtuk meggyőzni őket még azzal sem, hogy az EMI szakértői a zsinagógánál több helyen nem tudtak falmintát venni, mert amint belefúrtak a vakolatba, az azonnal szétporladt! Erre vonatkozóan, indoklásként mindössze az hangzott el, hogy a tervező ezt az anyagminőséget írta elő. Szerintünk viszont az, hogy a tervező mit írt elő, az egy dolog, és hogy mit alkalmaztak, az egy másik kérdés. A szakértők szerint ugyanis a felhasznált anyag a magyar szabvány szerinti leggyengébb minőségű mészvakolat szintjét sem éri el. A kivitelezők azonban teljes mértékben elzárkóztak a homlokzat újravakolásától, sőt még a szakvélemény hitelességét is megkérdőjelezték, mondván, hogy az egy magán szakvélemény, amit ugyanúgy készíthetett volna más is, mivel az EMI nem hatóság. Ugyanakkor viszont a műemléki kivitelezési előírások eltérnek a szabványtól. • Nem esett szó az ótemplomi felújítás folytatásáról. Eszerint ennek ellenőrzését már nem a műszaki iroda végzi? Dr. R. A.: - Az Ótemplom esetében az OMVH megegyezett a református egyházzal, hogy az ő megbízásából végzi a felújítást. Nyilvánvaló célszerűségi okok miatt azonban most ismét felkérték a műszaki irodát az ellenőrzésre. A kirendeltség viszont közölte, nincs jogunk az ellenőrzéshez. Cs. I.: Az Ótemplom toronytestére ugyanis garanciális felülvizsgálatot kértünk, mivel az egyház a műszaki ellenőrzésre vonatkozó korábbi megbízatását még nem vonta vissza, sőt azt Kádár esperes úr írásban meg is erősítette. Igaz, Dányi József tiszteletes szerint az esperes úrnak ahhoz nem volt joga, hogy bárkit felhatalmazzon az ellenőrzésre. Jelenleg ugyanis nincs városi pénz az Ótemplom felújításában, de a már elvégzett garanciális munkák esetében igen, ezt azonban a kft. ügyvezető igazgatója nem fogadta el, és kérte, hogy a jövőben az önkormányzat maradjon „kerítésen kívül”. Dr. R. A.: Mindezektől függetlenül azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy bár az OMVH és a kft. nem fogad el ugyan ellenőrzést a végzett munkák fölött, ez mégsem jelentheti azt, hogy a város önkormányzata ne próbálja meg, ha kell, bírósági úton is érvényesíteni álláspontját. Mi mindenképpen kérjük a zsinagóga homlokzatvakolatának leverését és újravakolását. A Fekete Sasnál is - a szakértők szerint - ez az egyetlen megoldás, de ettől az igénytől nekünk el kell tekintenünk, mivel ez az épület nem az önkormányzat tulajdona. Mi ebben az esetben csak az épületre eddig kifizetett pénzt kérjük vissza. Mindezen igényünket bírósági úton rendezzük le, és azt hiszem, a magyar bíróságok nem fogadják majd el ennek a cégnek azon álláspontját, hogy rájuk a magyar szabványok nem vonatkoznak. N. RÁCZ JUDIT Csanyteleken a napokban az önkormányzat iskolába kihelyezett testületi ülésének aktualitását az oktatás helyzetéről szóló beszámoló adta. Röviden az abban foglaltakból: ebben a tanévben az általános iskolások száma 216 diák. Hat osztály 107 tanulóval alsó tagozatos, míg nyolc felső tagozatos osztály indult 134 gyerekkel, 21 tanerővel, de vannak betöltetlen álláshelyek. Hiányzik egy magyar történelem és egy német szakos pedagógus. A napközis csoportok száma jelenleg három, amely a korábbiakhoz képest csökkent. Ennek oka a magas térítési díjban keresendő. A beszámoló kiemeli - a tanárok megerősítik -, hogy hiányoznak a működés feltételei, az iskolák tevékenységét összhangba hozó oktatási törvény. Az oktatás ma, 1992-ben az 1978-as (!) tanterv szerint történik. A továbbtanulni szándékozók felvételi aránya százszázalékos. A negyedik évfolyamtól angol nyelv oktatása folyik, s tervezik a német nyelv tanítását is. Szóba került a fizetések kérdése is, mert míg Csanyteleken egy pedagógus havi bére 16 ezer forint (bruttó), addig az országos átlag szellemi foglalkozásúak esetében 30 ezer forint körül alakul - jegyezte meg az egyik tanár. A tizenharmadik havi bérek sorsa felől többen érdeklődtek, s nehezen hihető, hogy a közalkalmazotti törvény megalkotásával és hatályba lépésével az anyagi forrásokat nem biztosították az önkormányzatoknak. Ez országos méretű és szomorú valóság. A napi gondok sorolása mellett köszönőszavakra is futotta: a tantestület megköszönte az önkormányzat nagyvonalú gesztusát az ingyenes füzet- és tankönyvcsomagokat illetően. L. L. Pedagógushiány Csanyteleken 2 15. Ugyanez a helyzet a sztrájkszervezésre vonatkozó vádirati tényállás esetében is. Dóczi József, Kelemen István, Dobó István, Pesti Géza, Jancsik János, Tarnai Endréné, Kávai Árpád lényegtelen eltérésekkel azt adták elő, hogy Futónak semmi köze nem volt a sztrájk kirobbantásához, ellenkezőleg, gyorsan intézkedett annak érdekében, hogy a dolgozók közös elhatározásából született sztrájk minél előbb megszűnjön. A munkabeszüntetés értelmi szerzőjeként csupán Saja Sándorné jelölte meg a Vádlottat, aki azt adta elő, hogy a Drobni letartóztatása utáni reggel, amikor bementek a gyárba, senki nem öltözött át munkához, csak álltak az udvaron, és Futó megérkezésére vártak. A kapun egy cédulára ki volt írva, hogy „Drobnit letartóztatták, ma nem dolgozunk”. Amikor Futó megérkezett, kijelentette, hogy addig nem dolgoznak, amíg Drobnit az ő kezébe ki nem adják. A munkások, amikor ezt meghallották, otthagyták Futót, mert dühösek voltak, hogy sztrájkolniuk kell. Sajáné arra is hivatkozott, hogy ezeket az üzem valamennyi dolgozójával tudja bizonyítani, a fent él---- a mondottakhoz képest azonban ez nem sikerült, a kihallgatott tanúk mindegyike megcáfolta ezt az állítását. E két utóbbi hivatkozott tanú személyével kapcsolatban egyébként a megyei bíróság megállapította, hogy a szavahihetőségük erősen kétséges, mindketten személyi bosszú által motiváltan tették meg vallomásaikat. Saja Sándornét ugyanis trágár, durva magatartása, „nagy szája” miatt küldték el a gyárból a KISZ-szervezet kérelmére 1957. tavaszán. Ezenkívül rágalmazta a dolgozókat és a pártszervezetet is. (Jancsik János jelenlegi párttitkár, valamint Szőnyi József vallomása, tárgyalási jegyzőkönyv 16. és 19. oldalán.) Szűcs Ferencet pedig fegyelmi úton távolították el a gyárból összeférhetetlenség, iszákosság, rossz munkavégzés miatt. Mint munkásőr többek között azzal fenyegette az embereket: „Fogja be a pofáját, mert elvitetem!” (Bánfi Imre és Jancsik János tárgyalási vallomása, jegyzőkönyv 16. 15. oldalon.) Saja Sándorné egyébként elmondta a tárgyaláson, hogy Szűcs Ferenccel az elbocsátásuk után többször beszélgetett, amikor is elpanaszolták egymásnak, hogy igazságtalannak érzik az elbocsátásukat. Szűcs Ferenc azt is közölte vele, hogy Futót fel fogja jelenteni. A többszöri beszélgetésükkel magyarázható ezek szerint a vallomásuk egybehangzóan terhelő jellege. A terhelt, hűtlen kezelése bűntettével kapcsolatos vádelejtés indokaival a megyei bíróság álláspontja is megegyezik, a bíróság sem látott bűncselekményt fennforogni. Ördögit D. Antal gépkocsivezető érdektelen tanú vallomása szerint Futó szabályosan járt el az igénybevétel körülményeit illetően, viszont a gépkocsielőadónak kellett volna észlelnie az utólagos igazgatói jóváhagyás, illetve a térítés hiányát, amiért Futó István nem felelős. Ennek tulajdonítható, hogy a gépkocsi-előadó, Peck Rezső igyekezett a felelősséget elhárítani magáról a mulasztásért, amikor kijelentette, hogy Futó nem szólt neki a térítési díj rendezése érdekében. A mulasztását igazolja az a tény is, hogy a saját előadása szerint vállalati dolgozó csak „C” menetlevél alapján vehette igénybe a kocsit. Futónak pedig csak egyetlen ilyen útja volt, a többit közületi menetlevéllel bonyolították le és bár név, lakás, rakomány, súly stb. szerint fel van tüntetve rajtuk minden adat, mégsem vette észre a szabálytalanságot. Azt a további kijelentését véve alapul, hogy az igazgató adhatott engedélyt ilyen szállításra, nyilvánvaló, hogy az ő jelentése alapján legalizálni lehetett volna teljesen a Futó István útjait. Egyébként pedig Futónak az a védekezése nem nyert megcáfolást, hogy rendelkezett az igazgató előzetes engedélyével. Ám ha ez a védekezése történetesen megdőlt volna, akkor is csak fegyelmi eljárás körébe tartozó szabálytalanságért tartozna felelni Futó István, minthogy a vádban írt cselekményt csak az a dolgozó követheti el, akinek a rendelkezése, illetve kezelése alatt áll a terhelt Futónak, mint az anyag-, áruforgalmi osztály vezetőjének, eddig nem terjedt a hatásköre. Ezért a megyei bíróság a vádpont alól bűncselekmény hiányában felmentette. (Bp. 180. § b) pont.) A megyei bíróság a büntetés kiszabását befolyásoló körülmények között rendkívül sok enyhítőt észlelt. Ilyennek értékelte elsősorban, hogy az ellenforradalom ideje alatt és utána is a szalámigyár termelése - a Drobni esetet kivéve - teljes kapacitással folyt, éppen a munkástanács elnökének, Futónak a helyes és következetesen végigvitt állásfoglalása folytán. (Tamai Endréné, Papp Ferenc, Pesti Géza vallomása.) Több tanúvallomás hangzott el arra nézve, hogy a Szegedi Szalámigyár az ellenforradalom ideje alatt a legelső helyen állt az ország élelmiszer-ipari üzemei között, nem csak az utolsó negyedévi, de az exporttervüket is teljesítették. (Jancsik János, Dóczi József vallomása, a Népszabadság 1957. március 2-án megjelent cikke.) A vádlott a munkástanács egyes tagjainak követelése ellenére megakadályozta azt, hogy dolgozókat bocsássanak el csupán azért, mert kommunisták. (Lásd Hulfmann Géza és Forrai javaslata.) Tény az, hogy Tarkó Károlyt és Szűcs Ferencet, akik párttagok voltak, valóban eltávolították az üzemből, azonban nem ok nélkül és adminisztratív úton, hanem alapos vizsgálat után, az üzem dolgozóinak a követelésére, azok egyetértésétől kísérten. Futó István még 1956. november 4-e előtt, tehát amikor teljes fejetlenség, zűrzavar uralkodott az országban, munkára alkalmazta Sinkó Antal ÁVH-s beosztottat - ugyancsak a munkástanács ellenvetése ellenére -, továbbá lehetőséget nyújtott Szilágyi Béla volt ÁVH-s századosnak saját lakásán az elrejtőzésre. Mindezt akkor, amikor az államvédelmi hatóság tagjainak az üldözése, törvénytelen meghurcoltatása tetőpontján volt, és ilyen magatartás folytán sok ember a saját személyét is üldöztetésnek tette ki. (Folytatjuk.) SZ. LUKÁCS IMRE Dr. Futkosó és a történelem Az első határidő: november 16. Világkiállítási rajt Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy megkezdődött az első világkiállítási pályázati periódus. Ez a dél-alföldi régióban azért is különleges érdeklődésre tarthat számot, mivel az Expo egybeesik a honfoglalás 1100. évfordulójával, amelynek apropóján Ópusztaszer és tágabb környéke számos fontos és érdekes rendezvénynek adhat otthont. Tegnap a világkiállítási pályázatok tudnivalóiról dr. Farkas László köztársasági megbízott és munkatársai tájékoztatták a sajtót. A lényeg: a köztársasági megbízotti hivatalban vehető át az a pályázati kiírás, amelyet kitöltve és benyújtva jelentkezhetnek hazai magánszemélyek, vállalkozások és önkormányzatok a világkiállítást megelőző, követő illetve kiegészítő rendezvények megvalósítására. Az országos és nyilvános pályázatra beadott tervezeteket a Világkiállítási Pályázati Bizottság regisztrálja és értékeli. (E bizottságban többek között tíz minisztérium és számos más érdekelt szervezet képviselteti magát.) A pályázatok elfogadásáról a Világkiállítási Tanács dönt. Kedvező elbírálás esetén a jelentkezővel a programiroda köt szerződést, a résztvevők pedig jogosultak lesznek a világkiállítás szimbólumainak használatára, valamint bekerülnek az Expo információs rendszerébe. Fontos tudni: a jelentkezésekhez csatolni kell az illetékes önkormányzat véleményét és az elbírálásnál előnyt jelent, ha a lakosság támogatja a tervezett rendezvényt vagy ha az több település együttműködésével jön létre. Mivel pedig ezek a rendezvények költségvetési támogatásban nem részesülhetnek, vizsgálják az elbíráláskor a várható rentábilitást is. No meg azt, hogy a tervezet megfelel-e a nemzetközi színvonalnak, van-e területfejlesztési hatása és hogy milyen idegenforgalmi vonzerőt jelent. Az első pályázati határidő november 16. Akinek azonban még nem alakultak ki véglegesen elképzelései, még további négy pályázati ciklusban beadhatja tervezetét. Utoljára 1994. január 15. és február 15. között. A pályázatokat különben a köztársasági megbízott hivatalában kell benyújtani. A pályázati ötleteket titkosan kezelik. Nem kell hát attól félni, hogy azokat az esetleges konkurencia eltulajdonítja. Letartóztatott csempészek Bekötött szemű fegyvercsempészek várják, hogy börtönbe szállítsák őket szeptember 13-án, miután az orosz határőrök letartóztatásokkal próbálják megakadályozni, hogy a köztársaságban egymással harcoló felek utánpótláshoz jussanak. CSÜTÖRTÖK, 1992. OKTÓBER 1.