Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1947-09-28 / 39. szám

mélyében az első földművelésügyi minisztert s ő hajtotta végre a föld­reformot. A Nemzeti Parasztpárt Veres Pé­ternek szerette volna megszerezni a földművelési tárcát és még a koalí­ciós tanácskozások utolsó meneté­ben is, amikor már csak néhány kérdés volt függőben, parasztpárti megbízottak jelentkeztek a Kisgazda­­párt vezetőségénél, azzal az indít­vánnyal, hogy Dobi István legyen a miniszterelnök, viszont a Kisgazda­­párt adja át a Parasztpártnak a föld­művelésügyi minisztériumot. A kis­gazdák képviselői csoportja a javas­latot egyhangú döntéssel, tárgyalás nélkül elvetette, azzal a megállapítás­sal, hogy a párt nem mondhat le a földművelésügy irányításáról. Már a választás előtt befejezett tény volt, hogy Bárányos Károly, akinek politikai nehézségei voltak, nem maradhat meg minisztériumá­ban, hanem átveszi a szövetkezetek elnökségét, ahol nagy feladatok meg­oldása vár rá. A választás után a kisgazdapárti képviselők nyomatéko­san kérték Bárányost, hogy változ­tassa meg elhatározását, ez a fára­dozás azonban sikertelen maradt. Bá­rányos elment a szövetkezetekhez, azonban a párt képviseletében tagja marad a Gazdasági Főtanácsnak és a tolna-baranyai listán nyert mandá­tumával tagja az országgyűlésnek is. Szabó Árpád személyében a Kis­­pazetapárt egyik alapítója és általá­nos szeretetnek és tiszteletnek örven­dő vezető tagja, ügyvezető aletembe került a földmívelügyi tárca élére. A közellátási minisztérium volt en­nek a kormányalakítási tárgyalás­nak a mostohagyermeke. Miután a Kisgazdapárt a miniszterelnökség mellé a földmivelésügyet, a pénz­ügyet és azonkívül a külü­gy, a kul­tusz és — abban az esetben, ha nem Dinnyés Lajos lett volna a minisz­terelnök,­­ a honvédelmi tárca kö­zül az egyiket kérte, hosszú ideig nyitott kérdés volt, hogy az építés­ügyi és közellátásügyi tárca közül melyiket szüntessék meg. A mai ne­héz közellátási helyzetben az lett vol­na természetes, hogy a közellátási minisztérium megmaradjon, azon­ban végül is ennek a tárcának a nép­szerű­tlensége döntötte el a kérdést. Egyszerűen nem akarta vállalni sen­ki, így aztán — hogy a Kisgazdapárt lemondott a közellátási minisztérium­ról, hogy a Kommunista Párt nem akarta átvenni, a Parasztpárt pedig elhárította magától, — a közellátási minisztérium ideiglenes vezetésével a­ földmívelési minisztert bízták meg, ha pedig benyújtották a törvényt, amely az 1945. évi XI. törvénycikk által tizennyolcban megszabott mi­niszteri tárcák számát tizenötre, vagy még alacsonyabbra szállítja le, a köz­ellátási apparátus, mint a Földmíve­­lési Minisztérium alá rendelt Köz­ellátási Hivatal fog működni egy ál­lamtitkár vezetésével. A kultusztárca Sose nehézség volt a vallás- és köz­­oktatásügyi tárca miatt. A Kisgazda­­párt kezdetben nem a kultuszt, ha­nem a külü­gyet kérte a maga szá­mára harmadik miniszteri tárcának. Florign a pártot különböző meggon­dolások vezették. Azonban abban az órában, amint a Kisgazdapártnak ez az elhatározása nyilvánosságra ke­­rült, már kezdtek felsorakozni a ne­hézségek. A Kommunista Párt — bizonyára ettől a gondolattól vezettetve, hogy az egyház és az állam függő kérdé­seinek békés rendezése országos ér­dek és ezt a kérdést egy polgári mi­niszter valószínűleg könnyebben tudja megoldani, mint bármelyik marxista kultúrpolitikus, — a Kisgazdapárt­nak szánta a külömndeli щеп nagy fontosságú és nemcsak a­z ismelésilgji szempontjából, hanem egyénien”“ ' nagysúlyú minisztérum­ot. A bír­ról nyugodt «il^^Rel cl lene|f glord. „hatalmi zártdíknekJ^Egv .s'f tál cacsa^^H^tén sí^ldljetett volna , étid . miniszter.rég^il, "azon­ban az MKP álláspontja ezt a meg­oldási gondolatot háttérbe szántani. A Parasztpártnak voltak jelöltjei a tárcára, de­­ protestánsok. Azt kér­ték a Kisgazdapárttól, hogy adja fel a párt a „katolikus kultuszminiszter“ régi elvét, azonban erre a mi pár­tunkban semmi hajlandóság nem­­mutatkozott, így került azután sor az ismeretes megoldásra, amit a Kis­gazdapárt képviselői csoportja az összes szempontok alapos mérlege­lése után elfogadott, s amiről meg kell mondani, hogy az egyházi ve­zető körökben nem talált barátság­­ta­lan fogadtatásra. A kormány nem­­­ tárgyalások után­­ lakott meg. Nehéz munka vár rá. Hisszük — az ország jövője és fel­emelkedése érdek­ében hisszük —, hogy meg fog birkózni feladataival. INDUL a színházi évad... Az első bemutató már megvolt, nyo­mában következik a lobbi s re­mélhetőleg ez az új évad nivó­­sabb színházat hoz, mint amilyet az elmúlt adott. Jó ötlet volt a főváros nívó-szubvenciója, ame­lyet minden magánszínházi igaz­gató el akar nyerni és tagadha­tatlan, hogy a nívó-szubvenció hatása alatt minden színházban nagyobb gonddal és komolyabb értékeket felsorakoztatva állítot­ták össze az új évad munkater­­vét. Mindamellett nem árt a szín­­ igazgatókat figyelmeztetni, hogy hogy ne csak a nívó szubven­c­ió elnyerése lebegjen előttük, ha­nem a közönség megnyerése is. Ennek pedig egyszerű a titka: jó darabot, jó előadásban. Ha ezt tartják szem előtt, akkor ta­lán elérkeznek oda, hogy nem is lesz szükség a nívó-szubven­­ció serkentő hatására; a színház, amely becsületesen teljesíti hiva­tását, eltartja majd önmagát. Szeretnék, ha a jó színház mel­lett visszatérne ebben az évad­ban a lelkiismeretes, komoly kritika is. Kétségtelen, hogy a színházi kritika nívója az utó­bbi időben igen mélyre zuhant. Ezt nem mi állapítottuk meg, ponto­sabban nemcsak mi, hanem le­szögezte Kárpáti Aurél a színház egyik legnagyobb ismerője s a színházi kritika egyik legbecsül­­tebb művelője néhány héttel ez­előtt Baj van a kritikával! című cikkében, amelyben a többi kö­zött a következő figyelemreméltó sorokat olvashattuk: „Színházi kritikánk nagy részé­­nek legfőbb baja ma az alapos fel­készültség, komoly tapasztalat és igazi hozzáértés hiányából eredő felszínesség, tájékozatlanság és fe­lelőtlenség. Egy két valóban hivatott fiatal kritikus szakszerű megnyilat­kozásától eltekintve a dilettantiz­­mus ijesztő elburjánzásának va­gyunk tanúi nap-nap után. Ennek következménye egyrészt művészeten kívülálló, idegen szempontok bele­keverése a kritikába, másrészt olyan átlátszó, naiv tévedések elkövetése, amelyek a kritika hitekét lassan­ként teljesen aláássák, a hozzáértő, jobban tájékozott olvasót pedig hol megmosolyogtatják, hol bosszanko­­dással töltik el.“ Kárpáti Aurél keményen és őszintén bírálja a mai színházi kritikát. Vitathatatlan minden megállapítása és amikor a jobb, nemesebb színház után sóvár­­gunk, jogos az a kívánság is, amely az emelkedett szellemű, minden szemponttól független, tisztultabb kritikát szeretné vi­szontlátni ... A SHAKESPEARE-ről érdekes könyv jelent meg Párosban. Címe: La Vc­­coiverte de Shakespeare, szerzője: Albert Lefranc neves, francia törté­nész, aki ezáltal nem első ízben veti fel a kérdést: ki írta tulajdon­képpen Shakespeare darabjait? Al­bert Lefranc új elméletet állít fel a­­sokat vitatott kérdésben és könyvé­ben levezeti, hogy a­kit William Shakespeare néven ismer­tz iroda­lomtörténet tulajdonképpen William Stahler­ volt, Derby hatodik grófja, a­ormiak egyik legműveltebb em­bere. A francia történész megálla­pítja, hogy a Velencei kalmár tör­ténetének eredetije, az olasz nyel­ven megírt II Pec­rone például Stanley útján került Angliába. Stanley hosszabb időt töltött a la­gúnák városában, itt végezte tanul­mányai egy részét is és Lefranc a Velencei kalmár­nak sok olyan részletére utal, amelyek a velencei egyetemi hallgatók között közszá­jon forogtak. A továbbiak során is Albert Lefranc érdekes kapcsolato­kat mutat ki William Stanley ma­gánélete és a Shakespeare darabok időrendi keletkezése között, ala­nyira, hogy a könyv körül igen széleskörű vita indult meg a fran­cia irodalmi folyóiratokban. Egy bizonyos, akárhogyan végző­dik is a vita, azon nem va­loztat, hogy­­ az a sokat vitatott Shakes­peare nagyon jó színdarabokat írt . K­ÉP­VISELŐI! AZ újonnan meg­választott tagjai megkezdték mun­kájukat. A Fényszóróhoz érdeklődő levél érkezett: mennyi a képviselők járandó ágai Megmondjuk. Eddig nyolcszáz forint volt havonta, most emelték fel 1200 forintra. Ezen az alapfizetésen kívül úgynevezett je­lenléti díj jár, amit azonban csak akkor kapnak meg, ha valóban je­len vannak az ülésen. A jelenléti díj kétféle: a budapesti képviselők 55, a vidékiek 60 forintot kapnak. Ezt a meghatározást azonban úgy kell értelmezni, hogy Budapesten lakó és vidékeit lakó képviselők. A fizetésen és jelenléti díjon kívül minden képviselőnek jár a bűvös képviselői igazolvány, amely ingyen vasúti-, autóbusz- és villamos-uta­­zisra jogosít, s ezenkívül a képvi­selő minden utazása alkalmával in­gyen szállitathat a vasúttal 100 kg. csomagot is. A képviselők a legutóbb fizetés­­emelést kaptak a nyugati államok­ban is, így például a francia kép­viselőhöz tagjainak járandóságát az eddigi évi 490.000 frankról 695.000 frankra emelték fel, ami kb.­­59.000 forintnak felel meg, a brit alsóház tagjainak fizetését pedig 1009 raérra emelték, ami 48.000 forintnak felel meg. A három összehasonlításból kiderül, hogy Franciaország fizeti legjobban honatyáit, akiknek kép­viselői fizetése ráadásul még men­tes mindennemű adó alól. □ BRAZÍLIÁBAN kavarog a közvé­­lehmény az úgynevezett gumi-had­sereg sorsa miatt. Két évvel ezelőtt ez Amazon északi részénél levő ca­­vadonn­a ötvenezer munkást is edi­­tettk útnak. Ez vett a gUKíi-h: '-Le­nni, amelynek fu­rdaja volt, hogy az őserdőkben összegyűjtse ,a va­don növő gumifák értékes nedvét. Az ötvenezer között számos beván­dorolt is akadt. A gumi-nad hcrc­get tragikus sors érte, negyvenhétezer tagja irtózatos ezet’,vevé­ ek és nél­­kil­özések között c. puszi*..» s mind­össze háromezer tért vissza, — ezek is erősen megviselt és elcsigázó» állapot’.t­r.n. Kiderült, hogy az expedíciót nem szerelték fel kellő í,íi.:dd„í, tielm­i­­éyszerről sem gondoskodik a kívánt mértékben, még nagyobb volt azon­ban a Laj az orvosi is a gyógyszer­­ellátás körül. Brazil-'ál­on most egy­mást követik az th-ji.' Eá cikkek, amelyek kemény i'cLső... v...?evoaíst követelnek. Az elpusztult negyven­hétezer ember életét ez ma nem adja vissza, ez a tragikus eset azon­ban intő példa ягок fele, a!: :r olyan könnyű szívvel áh’.’.vda.vrk a ki­vándorlásról és a díiamerika­i „nagyszerű” mun­kaitherűségeiirőL SCHÖPFLIN ALADÁR, a kitűnő író és kritikus, most ünnepli het­venöt­ödik születésnapját. Schöpf­lin Aladár nemcsak mint író és kriti­kus érdemelte ki az elemerést, ha­nem mint irodalmi nevelő és felfe­dező is. A tehetségek egész sorát indította útnak és biztos ítélőképes­sége mindig meglátta, hogy ki az, akivel foglalkoznia kell, akivel tö­rődnie érdemes, b­e é é­­t­ékes tehet­sége tesz a magyar irodalomnál­. Kezdetben, mint a Vasárnapi Új­ság szerkesztője, később, mint az egyik nagy irodalmi vállalat lektora állandó érintkezésben volt a ma­gyar irodalom befutott és frissen jelentkező tehetségeivel. Türelmes és megértő volt a fiatalokkal szem­ben, lelkiismeretesen elolvasta be­nyújtott írásukat, s amikor bírála­tot mondott — akár dicsérő, akár kedvezőtlen bírálatot — ez a meg­nyilatkozása Ц, minden alkalommal egy-egy remekül megformált, meg­dönthetetlen alapokon nyugvó bölcs és tisztánlátó kritika volt. Az elsők között m­it, aki odaállt a fiatal Ady Endre mellé, ellenséges légkör után tiszta barátságot nyúj­tott feléje s amikor másutt nem akartál­ befogadni, a Vasárnapi Új­ság hasábjait megnyitotta elötte. Regényírókat, költőket, elbeszélőket, esszéistákat tanított és nevelt, d­s kritikai megítélése csodálatos pon­tosságú volt. Bármily elrejtetten je­lentkezett is, mindig megérezte a tehetség sugárzását. Hetvenötödük születésnapján az irodalmi világ elismeréssel tiszteleg a m­agyar irodalom great old man-je előtt. ÚJ AMERIKAI TALÁLMÁNYOK­RÓL olvasunk az egyik lapban. Óriási sikere van például a fél esz­­tendővel ezelőtt forgalomba került, a General Electric által készített ébresztőórának, amely automatiku­san meggyújtja az asztali lámpát, beállítja a rádiót és alágyújtja az előre elkészített teafőzőt. A pensylvaniai vasúttársaság ál­lomásain nemrégiben helyezték ü­zembe az önműködő jegykiadó gé­pet, amely 250 állomásra pénzbedo­bás után automatikusa­n kiadja a vasúti jegyet. A találmány még „friss“, de máris megvan a lök­e­­tesített változata, amely­­ 1600 állomásra ad ki automatikusan je­gyet. Háziasszonyokat érdekli a kö­vetkező találmány: az amerikai há­ziasszony már eddig is fén­ykész ál­lapotban kapta meg az ételek leg­fontosabb tartozékait, most azon­ban olyan szellemes új főzőgépet konstruáltak, amelybe csak bele kell lépni az élethez szükséges hozzávalóka­­, s ettől kezdve a házi­asszonynak semmi dolga, leülhet kézimunkát végezni, olvashat, vagy át­öltözködhet Ha keverni kell az ételt, a főzőgép megkeveri, ha erő­síteni kell a lángot, automatikusan elvégzi, az étel elkészültét sípolás jelzi s akkor automatikusan kial­szik a láng a főzőgép alatt. A SZUSZA-ÜGY hondlja a sport­­kedélyeket. Röviden összefoglalva, van egy Szusza Ferenc nevű fut­­ballista, huszonnégyéves, tudása teljében van s ezt most hasznosí­tani akarja. Külföldi ajánlatot ka­pott, a futballszövetség azonban nem akarja elengedni. Szusza ugyan kijelentette, hogy külföldi szerződé­sei azzal a feltétellel köti meg, hogy amikor a magyar futballválo­­gat,Annak szüksége van rá, ezeken a mérkőzéseken részt vesz, s ennek ellenére sem akarják eljedni. Lehet, hogy vasárnapig elintéződik a Szu­­sza-ügy, amely köröl azoban pilla­natnyilag két tábor csapott össze. A másik táb­or helytelennek tartja, hogy egy ember szabad mozgási le­hetőségit meg akarják akadályozni. Azt mondják, ha egy tudós elmehet külföldre a tehetségével, egy éne­kes a hangjával, ha egy munkás el­mehet külföldre dolgozni, akkor egy futballistát is el kell engedni, külö­nösen, ha kötelező ígéretet tesz, hogy a magyar válogatott mérkőzé­seken mindig részt vesz. Ez a tábor példaképpen felhozza, hogy a múlt válogatott játékosait körülrajongta"­, amíg Indiai­ futballozni, amikor ki­öregedtek, senki nem törődött ide­lül­. Fry ünnepeit válogatott például odáig vitte,­­ hogy c sírásó lett... A két tábor képviselői között élénk a vita a kétségtelenül érdekes probléma körül. AZ EGY PESTI ÜZLETHELYISÉG s­orsa így alakult az utóbbi közel három évtized alatt: 1920-ban bank volt, jött a tőzsdei krach, 1923-ban kávéház lett, követ­kezet az újabb pénzkonjunktura, 1923-ban ismét bank lett, aztán a fekete pénzügyi években 1931-ben üresen élüt a helyiség, I00.'s-ban csemegeüzletet csináltak benne, tö.'TMen fexlil nagy kereskedés lett, 10 tő-ben aranybevéltó, 1948-ban espresso, 1917-ben söröző és bo­rozó ...­ ­ Fő A BIZTONSÁGI — Na végre zöldet mutat, bc­j nélkül átmehetekl яадита и ма дяит 1.1мяг -Я 'W-li-Ж -И -Л —«Ifc LiVH . . átlátszó esőkabátok, vihar­­kabát, lódenkabát, ’'raglán MiiMTCM és £ЖА§Ж и s V к ét hál­­m­a č fi zlH TyfJAFES­­­V GRÓF TELEKI PáL-VICA 3. te efon: 1SC-203 Váépilás üres gyomorral...?! Sajnos, a következő évben így lesz. b­iv.csak nálunk, de világszerte. A ЕЛО genfi ülésén végig tragikus volt a hangulat és végülis megálla­pították, hogy az európai kenyér­­gabonaszü­kséglettel — 38 millió ton­nával — szemben, ebben az évben legfeljebb 29 millió tonnára lehet számítani. A nagy élelmezési krízis úgy­szólván egyedülálló jelenség az elmúlt évtizedek gazdaságtörté­netében. Az minden évben előfordul, hogy egyes államokban, vagy egyes föld­részeken válságos az élelmezési hely­zet. De az, hogy a világ összes álla­maiban ily nagyfokú az élelmiszer­hiány — új jelenség. A helyzetet súlyosbítja, hogy há­ború után vagyunk és újjá kellene építeni a lerombolt országokat. Ezen­kívül, éppen elég gyúanyacs található a világpolitikában, melyeket az üres gyomrú, éhező tömegek könnyen lángra lobbanthatnak. Hacsak helyi­leg is. De nézzük végig ezt a szomorú körképet A gazdag Svájc. Kivándorlók álma és első állomása. Tömegesen vágták le a kiváló tenyészállatokat, meg­kezdték a téli takarmány etetését és csökkent a tejtermelés. Oka: az európai szárazság oda is elért. Ki­sültek a legelők, Angliában?! A termés csak 10%­­kal kevesebb, mint tavaly, de viszont az elmúlt télen többszázezer juh és marha pusztult el járványos meg­betegedések következtében. Németországban, ahol az újjáépí­tés még mindig a romeltakarításból áll, vagy amerikai-angol tőke segít­ségével történik, ugyancsak szorult helyzetben várja a telet. Az aszály­kár miatt a gabonatermés 69%-kal csökkent. Menjünk tovább. Dél felé. Francia­­országban, ahol békeévekben átlag 80 millió mázsa gabona termett, ez­ekben legfeljebb 30 millió mázsás kenyérgabona termésre számítanak. S a súlyos élelmezési helyzet m­iatt állandóak a tüntetések és a feszült, a belpolitikai helyzet. Olaszország?! Mintegy 3 millió mázsával kevesebb termelt gaboná­ból, mint amennyire feltétlenül szükség volna. Az eszes,olaszországi mezőgazdasági munkások sztrájkba léptek. Amerikai segélyt várnak ezek az országok. Magunkról szán­dékosan nem­ emlékezünk meg, mert a hírek szerint a keleteurópai álla­mok termései — bár rosszabbak, mint tavaly — mégis jobbak a nyu­gat európai terméseknél. De az USA sem igen tud segíteni, hisz­­n az MTI jelentése szerint 3 dolláros gabonaárat jósolnak már­is a gyenge termés miatt. Az ameri­kai „sült galamb“ sajnos megpörkö­lőd­öt­t az ottani aszályban és nem tud Európáig repülni . ■. De ha le­hetne is segélyt nyújtani, ez ellen­szenvet váltana ki az amerikai kö­zönségben, s mely jól tudja, hogy az emelkedő élelmiszerárak egyik oka: az európai államoknak történő vá­sárlásokban kereshető. Kérdés, lehet-e segíteni? Van-e kivit ebből a véltárbóll! A FAO szerint, az 1948 évi termés biztosítása érdekében gyors és ha­tározott intézkedésekkel még lehetne némi s­lkerre számítani. Elsősorban a műtrágyagyártás, mezeigazdasá­gi gépgyártás és növényvédő szerek gyártásának fokozásával. S mint a javaslat mondja, ez a megoldás is csak úgy lesz általános érvényű, ha a kormányok egymás között kölcsö­nös megállapodásokat kötnének. Fi­­­árr­elmezési Tanács felállítását sírye­getik, hogy legyen egy szervezet, mely állandóan figyelné a helyzetet és a kormányokat el tudná látni a szükséges tanácsokkal. S egyben köz­vetítő szerepet is játszana az álla­mok között. A kérdés megoldása egyszerűnek •''iszik, de éppen elég sok az oká­dé'­ is. Ezek az akadályok elsősor­ban­ politikaiak. Az éhező milliók és éhező népek azonban valószínűlag olyan nyomást tudnak gyakorolni a kormányaik­re’A hogy remélhetiileg az élelme­­zési kérdésekben sikerül fegyver­­szünette l­öni. a politikai harcokat vívó hatalmaknak. —uk.

Next