Diárium 1944 (1-12. szám)

1944/ 6. szám - SZÍNHÁZ - Kemény János, Székely Mózes színműve (Kenyeres Imre)

Gunnarsson­ izlandi regényében az emberi lélek nehéz ködében a sarki sziget élete még különösebb, mint a skandináviai. Kétezer éve az izlandiak vérét alig frissítették idegenek. Sűrű és nehéz az, mint íratlan törvényeik. A regény négy fejezete külön-külön regény. A dán asszony történetében állandóan a Völgy Liliomának sorsa kísért. Balzaci magaslat, de a szomorúság itt Izlandban nem háromezer kilométerre van a fájdalmas francia mosolytól. A Sasfiók befejezés azonban fölösleges. Az életveszélyes hegymászásra nincs már szükség, sem az indokolatlan pillanatnyi elhidegülés me­séjére. A szerencsétlen apa halála olyan, mint az Utolsó Ítélet. Mindent megold. Az Egyszemű Vendég halálával megszűnt a történet. Ott Iz­landban folytatódhatott, de nem az író lelkében. A dán asszonynak életben kellett volna ma­radnia, de visszatalált lélekkel, hogy tragiku­san elrontott sorsa az emberi jóvátétel alkonyi sugarából kaphasson. Gunnarsson a halászokkal együtt mélyen me­rítette a hálót, s elérte a rejtett kincseket, ami­ket felhozni teljesen senki sem tud, hiszen azért északiak e kincsek. A felszíni figurációk oly különösek sokhelyütt, mintha kővé meredt óriások volnának. Az Egyszemű Vendég halála óta mintha Borg fölött több lenne az ember­alakú szikla. Így kell értelmeznünk a regényt. Fekete gránit, sötét, mint az élő volt, de csú­csán az örökké forrongó vulkánok tüze és a Nap fénye ragyog. Egyiket a pokol küldi, má­sikat az ég. Ennek szintézisében nagy lelki ki­béküléssel tesszük le a könyvet. (Vörös Márton., Mereskovszkij: Az istenek halála (Julianus Apostata). (Franklin Társ.) A világirodalom egyik legfrissebb remeke Mereskovszkij történeti regényciklusa, közüle kiemelkedik a Julianus Apostata. Nemcsak az apró részletekre kitérő írói realizmust becsül­hetjük benne, hanem elsősorban el kell ismer­nünk, hogy Mereskovszkij e művében fektette a legfőbb súlyt a művészien értelmezett világ­nézeti összeütközésre. A keresztény és a po­gány világ szembe találja magát egymással és így vívják meg harcukat. A világnézeti átala­kulások korában különösen fel kell figyelnünk a regénynek ama tanítására, hogy a hűtlenül elhagyott vagy erőszakoltan felvett világnézet megbosszulja magát. A hithagyás pedig olyan erkölcsi vétek, melynek bocsánata sehol nin­csen — a halandók vélekedése szerint. Meres­kovszkij nemcsak nagyszabású művet alkotott a világnézetek összeroppanásának regényében, hanem példát adott egyúttal arra is, hogyan kell és lehet a történeti regényírást megújítani. E műve méltán a XX. század egyik legnagyobb írói teljesítménye. (Раки Imre.) HORVÁTH ÁRPÁD A DINAMÓ REGÉNYE Legközelebbi ill­e t­mény kö t e t ü nk GCOS тиков A Magyar Irodalompártoló Társaság második évkönyve beszámol a Társaság első évi műkö­déséről. „A Társaság munkáját az a belátás in­dította el, hogy a magyarság elemi érdekei ere­dendő lelki formája, sajátságos ízlése, termé­szete és az utolsó félévszázad irodalmi élete között egyre végzetesebb a szakadás. Az iro­dalmi életet olyan írók, olyan irodalmi művek, s e művekből áradó olyan szellemiség ülte meg, mely a magyarság nagy hagyományaiból és tiszta, jellegzetes vonásaiból egyre keveseb­bet hordott magában. Egyre inkább olyan írók és művek kerültek az irodalmi közélet elé-és művek kerültek az irodalmi közélet előterébe, akikben maga a magyarság nagyon fogyatéko­san, többnyire csak utánérzéssel vagy egyáltalán nem jutott kifejezésre, s akiknek a nagy magyar zöm­e a magyar történelmiség számára igen so­vány, felszínes mondanivalói voltak, ha vol­tak egyáltalán. E díszben, fényben, anyagi ja­vakban bővelkedő irodalmi élet alatt lassan kibontakozott egy másik magyar irodalom, min­den elnyomattatása ellenére egyre tisztább és gazdagabb hangon, tudatos gonddal kapcso­lódva a magyar hagyományokba s minden éber­ségével a magyarság feszítő sorskérdései felé fordulva. Ez az irodalom azonban hiába vetett fel nagyobb egyéniségeket és döntőbb műveket a fölötte gondtalanságban sü­tkérezőnél, nagyon szűkreszabott, kis körben szorongott, kiadók, újságok, elismerés és anyagi támaszték nélkül. A Magyar Irodalompártoló Társaság e magyar hagyományokat folytató, a mélyben élő ma­gyarság arcát mind tisztábban kibontó, a ma­gyarság problémáit megvilágító irodalom mellé áll, s lezártságán akar szerény munkájával rést ütni." Közli a csinos kiállítású évkönyv a ju­talmazott írók — Szabó Dezső, Bibó Lajos, Erdélyi József, Kodolányi János, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron, Aszta­los István, Barsi Dénes, Bözödi György, Gulyás Pál, Kádár Lajos, Tatay Sándor, Wass Albert — arcképét, életrajzát s egy-egy művének jellemző részletét, a Társaság alapszabályait és tagjai­nak névsorát. K. A. 95 М.& KÉT ERDÉLYI SZÍNDARAB. Kemény János Péterét most mutatta be a NEM­ZETI SZÍNHÁZ. A főpróba szokatlan csöndjé­ben mély megilletődéssel hallgattuk Radnóti Pé­ter súlyos viaskodását egyéni életigénye, s a kö­zösségért vállalt kötelesség között. Amikor már­már megtántorodik és otthagyni készül erdélyi otthonát és a kisebbségi élet terheit, egy napsugár a helyes életre figyelmezteti, s ott tartja. Nem új történet, rengetegszer élhettük meg a problémát példában, vezércikkben, vallomásban és alig meg­figyelhető, összeszorított szájú szenvedésben. Most

Next