Diárium 1948 (1-6. szám)
1948/ 3. szám - KÖNYVEK SZEMLÉJE
KÖNYVEK SZEMLÉJE Gondolatok könyvesboltunkban — Köszönöm, magyar írót ne is ajánljon, múltkor is megjártam egy magyar regénnyel, — mondja a középkorú, hízásra hajlamos, jól öltözött férfi a könyvesboltban. Ügyvéd, rendszeres könyvvásárló, szép jövedelme lehet, mert ma is áldozhat könyvekre havonta egy-kétszáz forintot. A könyvárus tehetetlenül dadog valamit a magyar írók védelmében, utolsó kísérletképen elszánt mozdulattal levesz a polcról egy magyar regényújdonságot. — Ezt tessék megpróbálni, ragyogó munka! — rebegi alázatosan. Az ügyvéd futó pillantást vet a könyv címlapjára. Tekintetéből közöny, bizalmatlanság árad. Az eladó nekibátorodva dicséri a könyvet, magasztalja szerzőjét, most már úgy látszik szívügye, hogy megnyerje vevőjét a magyar irodalomnak. A férfi egy ideig unott arccal hallgatja, majd közbevág... — Talán rokona magának az író, hogy így portálja? — A könyvárus elhallgat, elteszi a pultról a magyar író könyvét és az ügyvéd elé rakja Upton Sinclair Lanny Budd sorozatának nemrég megjelent két új kötetét. Az ügyvéd finnyásan, gúnyos arccal lapoz bele, hisz büszke irodalmi ítéletére, választékos ízlésű olvasónak tartja magát. „Sohasem lesz már vége, ennek a regénymonstrumnak", — sóhajtja bánatosan, de megveszi a könyvet s most már a könyvárus is megbékél egy kicsit. Az új Lanny Budd 118.— forintba kerül, a magyar író regényének mindössze 38— forint az ára. S a vevő mindvégig finnyásan, majdnem undorral kiválogat még 4—5 könyvet. Bromfield, Forester, Hilton a kedvenc írója. „Nincsenek már jó könyvek" — panaszkodik. De mint több alkalommal kiderült, nem is akarja megvenni a jó könyveket. Pedig nem tájékozatlan az irodalomvilágában. Pontosan le tudja mérni, mi a különbség Thoms Mann és James Hilton művei között, mégis inkább az utóbbi regényeit olvassa. Nem a bestsellerekre éhes átlagolvasó, számontartja a külföldi irodalmi élet jelentősebb eseményeit, de minden alkalommal kijelenti, hogy ő nem szégyenli, igenis pihentető, szórakoztató olvasmányra van szüksége. Úgy jön be a könyvkereskedésbe, mintha egy gyógyszertárba térne be. Altatót, idegcsillapítót vásárol. Kábulatot, narkózist akar az irodalomtól. Azt önmagának sem meri bevallani, hogy a valóban jó könyveket sohasem tudta végigolvasni, irodalmi tájékozottságát nem művekből, hanem irodalmi kézikönyvekből és lexikonokból merítette. Nem azért olvassa elalvás előtt inkább Remarque A diadalív árnyékában című regényét, mint esetleg Krúdy valamelyik művét, mert Remarque írása csillapítóbban hat idegeire, mint a Boldogult ifjúkoromban, hanem egyszerűen azért, mert szellemi igényeit csak másodrangú művek elégítik ki, olcsó, hamis kábulatra van szüksége. Szerencsére a könyvvásárlónak ez a típusa ma már szórványos, kivesző fajta. Napról-napra érezhető, hogy a jó könyv közelebb került a tömeghez, az igényes könyvvásárlók száma növekedik. Egyre gyakrabban kiderül, hogy a külföldön százezres példányszámokat elért divatos fércművek nálunk nem lesznek „bestsellerek" s egyre-másra jelentkeznek könyvvásárlók, akik tüntetően magyar írók műveit akarják olvasni. A könyv ma már nem kiváltságosak szórakozása vagy sznobok kedvtelése. A könyv mindenkié. Azonban, hogy a könyv valóban mindenki számára elérhető legyen, olcsó könyvekre van szükség. A könyvvásárlás nem lehet csak a gazdagok előjoga. Ma Magyarországon még nagyon drágák a könyvek. A tömegek könyvszükségletének kielégítésére alig egy-két kiadó gondolt eddig. Egy 16—20 éves magyar könyv ára 40—50 forint. A havi 500—600 forint átlag fizetésű dolgozó legfeljebb egy-egy olcsó kis füzetet vehet meg magának vagy részletre vásárol ügynöktől, aki felkeresi munkahelyén. S megint időszerű Révai Mór egykori, sokat idézett megállapítása: „Magyarországon nem veszik, hanem eladják a könyvet". Ott tartunk, hogy legtöbb kiadó ismét úgy véli, hogy csak akkor érdemes könyvet kiadni, ha van megfelelő ügyes ügynöki gárdája, amellyel eladhatja részletre kiadványait. A könyv még luxuscikk s rendszeres könyvvásárlásra csak nagyon kevesen gondolhatnak. Pedig a kiadóknak végre számolniok kell a tömegek növekvő olvasási