Diósgyőri Munkás, 1958. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)

1958-10-28 / 34. szám

2 KOMMENTÁR NÉLKÜL | 1935 | DIÓSGYŐRI VAS- ÉS ACÉGYÁRAK NAGYTEKINTETŰ IGAZGATÓSÁGÁNAK DIÓSGYŐR Mély tisztelettel alulírott Liptai István mezőkövesdi lakos azon alá­zatos kérelemmel fordulok a Nagy tekintetű Igazgatósághoz, mi szerint engemet a Diósgyőri Vas- és Acélgyárnál mint munkást alkalmazni mél­­tóztassék. Tiszteletteljes kérelmemet szabad legyen a következő indokok­kal alátámasztani. Szegény napszámos ember vagyok, akinek a sors nehéz, megpróbál­tatásokkal teli életet juttatott. Édesanyámat még gyermekkoromban el­vesztettem és így árván nevelkedtem fel. Most pedig édesapám ellátásá­ról kell gondoskodnom, m­ivel dolgozni nem bír és így rám van szorulva, és más emberek könyöradományára. Édesapám ellátásán kívül nekem kell még biztosítanom a feleségem és kisgyerm­ekem megélhetését is, ami a mai nehéz gazdasági viszonyok között csaknem képtelenség, mivel ál­landó elfoglaltságom és munkaalkalmam nincs. 24 éves fiatalember vagyok, aki dolgozni akar. A katonaságomat két részben töltöttem ki, mégpedig 1932—33. évben. 1. Alant csatolom szegénységi bizonyítványomat, amely szerint tel­jesen vagyontalan vagyok. 2. Alant csatolom születési anyakönyvi kivonatomat. A fentiek figyelembevételével, kérésem megismétlése mellett mara­dok a Nagytekintetű Igazgatóságnak legalázatosabb szolgája: Liptai István mezőkövesdi lakos. 1958 A napokban levél érkezett a DIM­A­VAG Gépgyár üzemi bizottságá­hoz. K. Oszkár, a DIMAVAG Gépgyár dolgozója Balatonfüredről írt le­velet: " Balatonfüreden, a SZOT szanatóriumában töltöttem három hetet. Az üdülőnek hatalmas könyvtára, televíziója, társalgója van. A kultúrfelelős kirándulásokat, előadásokat szervez. Feledhetetlen napokat tölt ott a be­utalt dolgozó. Reggel és este háromféle menü között választhatunk és ha kell, pótlást is kapunk, így természetes, hogy súlyban mindenki bőven gyarapodott. Azt hiszem, összes üdültetésben részesült dolgozótársaim ne­vében beszélek, amikor köszönetemet fejezem ki pártunk, kormányunk gondoskodásáért. A kikapcsolódás, a gondtalanság, a jó ellátás, szórako­zási lehetőségek, kiváló gyógykezelések, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy hazajőve, újult erővel lássunk hozzá feladataink elvégzéséhez.« ÚJÍTÁSI HÍRADÓ Az 1000 tonnás magnezitprés biz­tonsági berendezését módosította Kaveczky János, az N egység sze­relő lakatosa. Az eddig alkalmazott törősapka üzemeltetés közben több esetben porozikussá vált, amelynek hatására az akkumulátorban a nyo­más állandóan csökkent. Az újító javaslatára egy rugós biztonsági szelepet építettek be, mint kisegítő jelzőberendezést. Az eddig legyártott exportgépeknél a helyszíni szerelés­nél már így módosították az 1000 tonnás magnezitprést. Az újító javas­latáért 300 forintot kapott. Melegpuszítás helyett gépi ívelést alkalmaznak Takács Mihály rugó­­üzemi dolgozó újítása alapján a 6.0007-es számú rugóknál. A beveze­tett módosítással közel 3000 forint munkabér- és energiamegtakarítást érnek el. Védőburkolatot készített Lukács László a süllyesztékes kovácsüzem karbantartó lakatosa a 200, 300, 800 tonnás excenterpréseknél. Ezzel megakadályozták a csavar üzemköz­­beni elszakadását és a balesetveszély minimálisra csökkent. *************************** : DIÓSGYŐRI MUNKÁS Értelmiségi nagy­gyűlésen Az elmúlt héten csütörtökön dél­­­után nagygyűlésre jöttek ös­sze a Le­nin Kohászati Művek értelmiségi dol­gozói. Az értelmiség helyzetéről és szerepé­­­ről a szocializmus építésében Valke­r Márton elvtárs, a gyár igazgatója tar­­­tott igen nagy figyelemmel kísért elő­dadást. Bevezetőben emlékeztetett a­­ két évvel ezelőtti ellenforradalm­­i eseményekre, majd beszélt az elmúlt­­ 13 év alatt és különösen az utóbbi 2 ♦ év alatt elért gazadsági, politikai­­ eredményekről, a párt és a kormány­­ politikájának helyességéről, amelyet ♦ a dolgozó nép lelkesedéssel támogat ,magáénak vall. Ezután arról szólt, ♦ hogy különösen most a választásra ♦ való felkészülés idején milyen fela­­­dat hárul a gyár értelmiségi dolgo­­­­zóira. •«»******• Mi lesz az Erc töm­örítővel ?: « A Lenin Kohászati Művekben az • érctömörítőmű építése felett a KISZ-­­ fiatalok vállaltak védnökséget. A fi­­­­atalok hétről-hétre szorgalmasan el-­ járnak és társadalmi munkában se­­­­gítenek, hogy mielőbb megkezdhesse a munkáját a tömörítőmű. Viszont a • 31-es számú Építőipari Vállalat egy­­­általán nem fordít gondot arra, hogy­­ ez az annyira fontos építkezés mi­­­­előbb befejeződjön. Hiába ássák ki a­­ fiatalok az alapokat, az Építőipari­­ Vállalat egyáltalán nem kezd hozzá­­ a betonozáshoz. Emiatt több hetes le­­­maradás tapasztalható az érctömö­­­rítőmű építésénél. Nemes vetélkedés Előző lapszámunkban hírt adtunk arról, hogy a Nehézszerszámgépgyár megmunkáló üzemében Nagy Erzsé­bet esztergályos női brigádja ver­senyre hívta ki a férfi brigádot. A verseny nagy vetélkedéssel indult meg a két brigád között, jelenleg a női brigád vezet, a legutóbbi értéke­lés szerint október 1—20-ig két és fél százalékos előnyre tettek szert a fér­fiakkal szemben. A női brigád teljesítménye ezen idő alatt 99,5 százalék volt, még a férfi brigád 97 százalékos teljesít­ményt ért el. Ez a verseny mégis szép eredménnyel járt, hiszen eddig mind­két brigád átlagteljesítménye 70-80 százalék körül mozgott. A két brigád azonban nem elégszik, meg ezzel az eredménnyel, teljesítményüket no­vember 1-re 100 százalék fölé akarják emelni. Dicsérendő kezdemény­es és helyes, kis csoport tölti be kedden és pénteken a Dimávag könyvtár­szobáját. Kedden az asszonyok is­mer­kednek a szabás jobbra-balra dűlő vonalaival — Dobrosi Teréz irányításával — pénteken pedig ügyes női kezek virágszirmokat, már­ványszínű öltéseket, művészkednek díszpárnáikra, lámpaernyőikre, Ke­resztesi Istvánná irányításával. A vadvirágos mezők színpompáját fes­tik fonalakkal leányaink, asszonya­ink kézimunkáikra. Ebbe, a szinte idecsalogatott idillikus hangulatba kedvesen illeszkedik bele az irodalmi kör­­ tagjainak előadása: Csokonairól, Gárdonyiról, Mikszáthról, József At­tiláról, stb. Szórakozva ismerkednek a tanfolyam résztvevői »Az én fa­lum« mai gondolkodású szereplőivel, »A jó palócok« Bede Annájával, s Péri lányaival, a Lilla-versekkel, Jó­zsef Attila forradalmi lírájával. Cé­lunk az, hogy a tű művészei baráti közelségbe kerüljenek a toll művé­szeivel. Tudjuk, hogy a szépért rajon­gó nők szívesen ismerkednek irodal­munkkal, s megtalálják bennük azo­kat a szép gondolatokat, amivel szí­nessé, változatossá teszik beszédüket, gyermekeik gondolkodását, s általá­ban anyanyelvünket. Hétről-hétre bebizonyosodik, hogy a Dimávag szakszervezeti, nőbizott­ság és az irodalmi kör ilyen irányú együttműködése dicsérendő kezdemé­nyezés és sok dolgozó nő javát szol­gálja. BOLLOBÁS JÓZSEFNÉ Vállalták — teljesítették A Nehézszerszámgépgyárban a dol­gozók lelkesen készülnek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom év­fordulójára és a választásra. A ké­szülődés leginkább munkájukban tükröződik vissza. Képes István asztalos brigádvezető a brigádjával együtt megfogadta, hogy­ az Októberi Forradalom évfordulója* tiszteletére tíz darab hathengeres ag­­regát csomagolóládát és kilenc darab. Diesel csomagolóládát és kilenc da­rab kapcsolótábla elkészítését 675* óra helyett 580 óra alatt elvégzik* Vállalásukat túlteljesítették és 128 óra időmegtakarítást értek el. Faragó Lajos brigádja 20 darab; automata csomagolóláda elkészítésé­­­nél vállalásuk idő előtti befejezésével 212 óra előnyre tettek szert.­­­­ Dóri Sándorné és Nagy Ilona sze­reldei dolgozók 30 darab automata­, eszterga adagoló állvány primátozá­­sát a vállalt határidő előtt két nap­­­­­pal hamarabb­­ elkészítették. Újabb felajánlás tettek. Demeter Lajos, a­ metallográfia dolgozója a Nagy Ok­tóberi Forradalom tiszteletére vál­lalta,, hogy az összekevert anyagokat színképelemzéssel megmenti, válla­­­lását teljesítve, nagyban elősegítette az edzőüzem hőkezelő munkálatait.­ Oravecz Dezső és Oravecz János üzemfenntartási lakatosok a válasz­­­tás tiszteletére egy darab marógép javítását 600 munkaóra helyett 550 óra alatt végezték el, ezáltal a gép­ javítását október 31. helyett október­ 21-re elkészítették. November 7 és a választás tiszte­letére Szóráti Ernő megmunkálói esztergályos­­ párosversenyre hívta­ Kriston István esztergályost. A har­madik negyedévi átlaguk 75 száza­lék volt, ezzel szemben vállalták,­ hogy negyedik negyedévi teljesítmé­nyüket 100 százalékra emelik. 1958. október 38. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett elv­társunk, munkatársunk Dr Krajnyik már a Lenin Kohászati Művek főorvosa hosszas betegség után, életének 57. évében, október 23-án virradóra váratlanul elhunyt. A Lenin Kohászati Művek pártbizottsága, szakszerve­zeti bizottsága és vállalat­­vezetősége . K­ 1­­msnyi­k Mór elvtárs 1901-ben született Nagykállóban, tízgyermekes családból. Iskoláit és az egyetemet csak úgy tudta elvégezni, hogy szabad idejében diákokat tanított. A Hon­thy-fasizmus Krajnyik Mór elvtársat is elhurcolta, először mint munkaszolgálatost, majd később az auschwitzi pokolba került, ahol végigszenvedte az embertelenség, a megaláztatás, a kínzás minden fájdalmát és keservét. A fel­­szabadulás hozta meg számára is az emberi életet, a boldog­ságot, a szabadságot. 1946-ban a kommunista párt tagjai so­rába lépett, majd egy évvel később Miskolcon tehetségéhez és tudásához mérten állandóan és szüntelenül a legtöbbet igyekezett adni a munkában, a nevelésben, a tanításban. Tö­retlenül hitt a szocializmusban, soha nem tántorodott meg, még akkor sem, amikor 1956-ban az ellenforradalom idején az imperialisták ügynökei, a szocializmus építésének ellensé­gei százával gyilkolták meg kommunistákat és a rendszerhez hű embereket. Mindenkor hű volt a párthoz, a marxizmus-leninizmus eszméihez, a néphez, a dolgozó emberekhez. Mint orvos nem­csak a mindennapi munkáját igyekezett a legnagyobb szorga­lommal és odaadással elvégezni munkahelyén, a Lenin Ko­hászati Művekben, hanem tevékenyen kivette részét társa­dalmi, politikai felvilágosító, nevelő munkából is. Kramnyik elvtársihoz a gyár dolgozói mindenkor nagy bizalommal és szeretettel fordultak, s Ő orvosi esküjéhez hí­ven, gyógyította az embereket. A gyár dolgozói és mindazok, akik ismerték­ áldozatos, odaadó munkáját, s akik ismerték úgy is, mint embert, megrendüléssel vették a haláláról szóló hírt. 50 ezer forintos anyag megtakarítás a szerszám­kovács üzemben Dálnoki Géza és Miknyóczky Ist­ván, a Dimávag szerszámkovács­­üzem KISZ-brigádja a III. negyed­évre 37.11-es minőségi anyagból 2150 C60-as minőségi anyagból 3318 kilo­grammot takarítottak meg. A meg­takarítás 8415 forint értéket jelent népgazdaságunknak. Gáz,­­ villamos­áram, kenőanyag és más rezsimeg­takarításból 13 ezer forintot takarí­tottak meg, kovácsolt acélból 26 ezer forinton felül. A két KISZ-brigád a III. negyed­évben 51 479 forintot takarított meg. A két ifjúsági brigád munkájáról az üzemvezetőség megelégedéssel nyi­latkozott. A BIZALOM - ÚJ ERŐFORRÁS Nagy megtiszteltetés érte nemrégi­ben Grescsák János elvtársat, a DI­MÁVAG Gépgyár kovácsműhelyének termelési intézőjét. Grescsák elvtár­sat képviselőjüknek jelölték a diós­győri dolgozók. Mikor a jelölőgyűlé­sen erről a nagy megtiszteltetésről tudomást szerzett, szinte el sem akarta hinni. — Miért pont engem jelölnek képviselőnek, hiszen annyi érdemes dolgozó van itt a gyárban. Engem tartanak erre a legmegfele­lőbbnek? így gondolkozott magában és visszagondolt eddigi életére. Mint a film, úgy peregtek le előtte a ne­héz, küzdelmes élet­ével. A diósgyőri dolgozók ismerik Gres­csák elvtársat és tudják, hogy nyílt szívű, becsületes ember. Hiszen már családi életében becsületes gondol­kodásra nevelték. Édesapja mint vö­röskatona harcolt 1919-ben a mun­kásosztály érdekeiért, a munkásha­talom megvédéséért. Mikor hazajött és fekete listára tették, a gyárba be sem engedték dolgozni. Grescsák elvtárs édesapja ekkor a pereces­ bányába ment dolgozni annak elle­nére, hogy szakmunkás volt, de itt is sztrájkokat szervezett, harcolt a munkások érdekeiért, amiért a bá­nyából is távoznia kellett. Négy csendőr lakoltatta ki a népes Gres­­csák-családot otthonukból. 1932-ben, a­ nagy gazdasági válság idején és utána még 4—5 évig az éh­ségkonyháról étkeztek. Helyzetük szinte kétségbeejtő volt. Új ruhát vagy cipőt csak akkor kaptak a gye­rekek, ha húsvétra, vagy karácsony­ra szeretetcsomagnak nevezett kö­­nyöradományt kaptak. Mikor Grescsák elvtárs a nyolc elemit elvégezte, szobrász szeretett volna lenni. Tehetsége is volt hozzá. Nagyon szép szobrokat készített. A hozzáértő mesterek biztatták is, hogy tanuljon tovább, de iskolaigazgatója megakadályozta. Olyan véleménnyel volt róla, hogy «kutyából úgy sem lesz szalonna«. Ezt arra értelmezte, hogy mivel édesapja kommunista volt, Grescsák elvtárs sem lesz más, így tehát az uraknak nem volt érde­ke, hogy továbbtanuljon. Mivel terve nem sikerült, s mert rajta kívül még nyolc testvérének kellett enni, Grescsák elvtárs kovács­tanulónak ment. Azért választotta ezt a szakmát, mert közelállónak érezte a szobrászathoz. Amíg ott a gipszet és agyat formálják, addig itt a vasat, acélt kovácsolják. Évekig dolgozott az üllő mellett. Mindig szemmel tartották, nem szervezke­dik-e, hiszen tősgyökeres kommunis­ta családból származik. 1938-ban, a Felvidék visszacsato­lása után nagyon sok felvidéki dol­gozó jött a gyárba dolgozni. Ezekkel együtt kezdte meg szervezőmunkáját Grescsák elvtárs. Két ízben is bér­sztrájkot indítottak, melynek élén Grescsák elvtárs állt. Sikerült is ne­kik néhány filléres órabéremelést el­érni. Ez nemigen tetszett az akkori ve­zetőknek. A háború alatt két ízben is kapott katonai behívót, hogy az üzemvezetőség megszabaduljon tőle. Fogságba került, s amikor 1945-ben hazajött, belépett a kommunista pártba. Grescsák elvtárs a vele szemben korábban elkövetett helyte­lenségek miatt sem fordult el a párt­tól, sőt az ellenforradalom ideje alatt félretéve egyéni sérelmeit, har­colt a munkáshatalomért. • A miskolci rendőrség védelmében is részt vett, sajnos, fegyvere nem volt. Az ellenforradalom fegyveres leve­rése után nagy része volt abban, hogy a munka meginduljon a ko­­vácsműhelyben. Majd a pártszerve­zet újjászervezésében is eredménye­sen dolgozott. Később őt bízták meg a párttitkári teendőkkel. A dolgozók bizalommal fordulnak hozzá bármi­lyen problémájuk is van. És most képviselőnek jelölték Grescsák elvtársat. Vajon eleget tud-e majd tenni e felelősségteljes munkájának? — Sokat gondolkodtam már ezen — feleli Grescsák elvtárs —, hogyan teszek majd eleget sokirányú mun­kámnak. De dolgozótársaim bizalma, megbecsülése mindig új erőt ad szá­momra. A régi képviselők választó­iknak ígértek fűt-fát. Én csak annyit ígérek választóimnak, hogy munká­mat eddig is elvégeztem, s a jövőben­ is becsülettel igyekszem megállni helyemet.­­ Ehhez mi valamennyi diósgyőri választó nevében sok sikert kívá­­­nunk Grescsák elvtársnak. (Uné) < **************** 1 millió 646 ezer forint kohósalakból Mindeddig értéktelen anyagként­­ feküdt a kohósalak a Lenin Kohá­­­szati Művekben a Hainan. Most nagy­­ erővel láttak hozzá a kohósalak ki­termeléséhez és értékesítéséhez. Ed­­dig mintegy negyvenötezer tonna­­ megrendelés van, aminek körülbelül három hónap alatt tudnak eleget tenni. A salakot 22 forintos köbmé­terenkénti egységáron bocsátják a vár­árlók rendelkezésére. Az így érté­kesített salak három hónap alatt,­­ amikor majd az utolsó megrendelés­inek is eleget tesznek, 1 millió 646 ezer forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Ezen túlmenően lényeges dolog, hogy miután kiter­melik a salakot, a Halna nem ter­jeszkedik tovább, nem válik szüksé­gessé, hogy az útjába álló épületeket­­ lebontsák, ami szintén megtakarítást­­ eredményez, hiszen a lebontott épü­letekért mindig kártérítést kellett fi­zetni.­­ A sanghaji második számú or­vosi akadémia megmentette egy kí­nai olvasztár életét, aki baleset kö­vetkeztében súlyos égési sebeket szenvedett. A munkás testének bőr­felülete 89,3 százalékban megégett. Ugyanez az akadémia megmentette egy kínai katona életét, akinek a bőrfelülete 90 százalékban szenvedett súlyos égési sebeket*

Next