Diósgyőri Munkás, 1959. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 1. szám

DIÓSGYŐRI MUNKÁS A 228-as számról jelent*k — Dimávag kereskedelmi osztályá­ról Pálkövi beszél. Kérésükre a következőiket vála­szoljuk: — Az ó év utolsó exportszállítmá­nyunkat Lengyelországba irányítot­tuk. Dróthúzó és gyorssodrógépek voltak. — És ez évben? — Az 1958-as évhez viszonyítva: 10 százalékkal növekszik az export-­ kivitelünk. A régi rendelőink meg­maradtak. Eszerint Romániába, Len­­­gyelországba, Szovjetunióba, Brazí­liának, Kínának, Jugoszláviának és még sok más országnak szállítunk ez évben is gépeket.­­ Jó munkát kívánunk. Ú­JÉV UTÁN A LENIN KOHÁSZATI MŰVEKBEN A gyárban a kohóknál, a martin­­kemencéknél örülnek a dolgozók a t­avaszias időjárásnak, mert így sok­kal könnyebb a munkájuk. Az ol­vasztók elegyei, a földön tárolt érc, a vagonokban érkező mészkő, koksz nem fagy össze, s így az elegytéren dolgozók, akiknek minden gondja, hogy az alapanyagot biztosítsák a három diósgyőri kohónak, könnyebb körülmények között végezhetik fele­lősségteljes munkájukat. A Lenin Kohászati Művek dolgo­zói az elmúlt évet sikerrel fejezték be és dec. 18-án teljesítették az 1958. évi tervet. A sok termelési csata hősei azonban nem pihentek a babérjai­kon, hanem biztos kézzel szúrták ki továbbra is a csapolónyílást, lelkiis­meretesen folytatták a munkát. Job­ban, még jobban­­, még nagyobb akarással a jobb és szebb életért. 1959. első napjaiban talán még­­ jobban összeszorul a kérges olvasz­, tártenyér. Már nem szövünk szivár-* ványszínű álmokat, reálisan nézzük a jövőnket és biztosak lehetünk ab­­­ban, hogy amit akarunk, amit kitű­ J­tsu­nk magunk elé, azt el is fogjuk­ érni. Ezt tükrözik a szemek, ez ég­ minden diósgyőri kohász szemében,­ amikor az új ?v első napjaiban, az* ünnepek utáni hangulatban erőseb­­­ben szorítják a próbakanál és a! *>zúrópálca végét. Sokat dolgoztak 1958-ban. Majd­* nem 5000 tonna nyersvassal adtak* többet a hazának az év utolsó nap­* ■ jaiban, de tudja minden itt dolgo­­­zó, hogy minél többet termelünk,* annál többet kapunk vissza álla­­­műnktól. Azt is tudják, hogy a gép* is kifárad, s a beteg ember sem tud­ úgy dolgozni, mint az egészséges.* Nem feledkeznek meg a kohók ja­* vítgatásáról sem. Év eleje, hónap­ eleje van. Ha a kohóktól termelést,* sőt több termelést akarunk elérni,s akkor azokat ki is kell javítani. A* formák, a könnyen sérülő könyökök,* a kis salakformák elhasználódtak,* ezeket ki kell cserélni, de úgy, hogy* a termelésben minél kevesebb le­­­gyen a kiesés. Az első három napi mind a három kohónál kicserélték* azokat az alkatrészeket, amelyek* bár elkoptak, s a nyersvas ezután* már bővebben folyhat a csapolónyí­l látón az üstökbe. A kohó h­szomszédságában épül az érctömörítő Befejezéséhez közeledik az építési , mire elérjük a hónap végét, márj dúsított érc kerül a kohók éhes­ gyomrába. És az építők még elszán­­­tabban harcolnak, hogy az új esz­­­tendőben minél több napsugarasz ünnepe legyen a kohászoknak, s­ döntsék halomra eddigi termelésű­ rekordjaikat. _­­ A martinacélműbe érünk. Három­ kemencénél kőműveseket találunk.­ Ezek a hatalmas, tűzzel bélelt alkot­­­m­ányok megtették a magukét. Sok-­ száz adag »főtt« meg a gyomrukban­ az elmúlt évben, s az új esztendő­­­ben még annál is többet szeretné­­­nek »megfőzni«. Új köntöst öltenek­ rájuk, belső részeiket fürge kezek­ cserélik ki, és mert a kemencék csak­ úgy szépek, ha a téli, vagy nyári­ éjszakában messzire világít vöröslő­ nyílásuk. Tudjuk, nem sokáig kell­ várakozni arra, hogy a kijavított ke­­­mencékben újból »rotyogjon« az­ acél és ontsa az önteéseket a henge­r részeknek. _ * A hengerművek közül elsőnek a­ durvahengerművet néztük meg. Mit­ találunk a jó »öreg« blokksor, ge­­ rendasor, triósor házatáján? Az első,­ amit észreveszünk, hogy nem ha­­­gyott alább a hengerészek munka­ t lendülete sem. Közös erővel szorítják* a fogót, egy akarattal forognak a* hengerek, mintha csak tudnák, hogy* céljaink eléréséért, a szebb jövőért* nekik is meg kell tenni a magukét.* Pedig a durvahengermű nagyi a­ví­* tás előtt áll. Már nagyon fáradtak,* kopottak az alkatrészek. Már nagyon* sokat alkottak, formáltak, s ha egy-s másra raknánk a múlt évben ki-* hengerelt anyagot, ha nem is érne* az égig, de biztos, hogy igen tekin­*­télyes magasságot érne el. ^ * Január 6-án leáll a gerendasor,* majd 12-én a blokk- és a triósor,* hogy modernizálásuk még jobb, meg* nagyobb bőséget teremtsen a gyár* dolgozóinak. Mert a Lenin Kohászati* Művek hengerelt áru termelése* szinte a legfontosabb a gyár életé­* ben. * S ha már a hengerészeknél járunk,* nem érdektelen, ha bepillantunk a* Középhengerműbe is. Itt a bőségi szaruja nyílik ki. Hengerelt áruinak* zöme exportra készül. Devizát ha­­­punk érte. Dolgozói jó munkájuk* jutalmául korszerű fürdőt, mosdót* és irodaházat kaptak. Az év utolsó* napjaiban az építővállalat már át­ j fogta az épületet. Most már csak az oerendezés hiányzik belőle, de az is* rövidesen megérkezik s olyan egész­* séges körülmények között tisztái­* kodhatnak a dolgozók, ami szinte* párját ritkítja nemcsak nálunk, de egész Európában is. .... És közben forog a sorozat, csattognak a gurítókon végigrohanó bányatámok, hogy a magyar és a csehszlovák bányászok munkáját mielőbb biztonságosabbá tegyék. f / képek, új arcok, új hengersorok merülnek, fel előttünk A finomhengermű öt során kígyó­zik szemünk előtt a tüzes acél. — A »bátor emberek« játszanak a tűzzel — gondolja a békés látogató. És valóban így is van. Kígyózik a tüzes szál s a jól megtermett henge­részek oly erővel szorítják a fogóval a végét, mint az anya gyermekét hideg, téli éjszakában. Az elmúlt évben igen sok korsze­rűsítést hajtottak végre az üzemben. Ebben az évben tovább folytatódik majd a gépesítés és ha a terveke végignézzük, láthatjuk, az év végé­re itt is eltűnik a nehéz fizikai mun­ka. A nagykovácsműhelyben ebben az évben nagy ütemben megkezdődik a dieselesítéssel kapcsolatos forgat­­­tyús tengelyek gyártása és az üzem korszerűsítése. Több millió forintot áldozunk erre. Az emberek minde­nütt a jövőről beszélnek, hogy mi­lyen is lesz az új műhely. Részlete­ket vitatnak meg, javaslatokat tesz­nek, hogy mit, hogyan szeretnének. ... És még mehetnénk sorba, üzem­­ről-üzemre. A kép mindenütt ugyan­az. Szorgos munkáskezek építik, s talán még nagyobb ambícióval épí­tik gyárukat, naponta többet és töb­bet termelnek, hogy a jövőt, amely­nek képe már kibontakozott előt­tük, még ragyogóbbá tegyék. (hj) 4 : Új műanyag: az öntőgyanta A KÖNNYŰGÉPGYÁR vegyészeti­­ laboratóriumának vezetője, Nagy­­ Károly. Már hosszabb ideje kísérle­­­­tezik új műanyag előállításával. A­­ hosszú éjszakák és nappalok állandó­­ töprengése nem volt hiábavaló, mert a fáradozását az elmúlt hetekben si­­­­ker koronázta. ♦ Az új műanyag a kátránynak­­ egyik olyan melléktermékéből ké­­szül, ami még nem nyert ezideig­­ felhasználást. Folyékony állapotban­­ az öntőgyanta — így nevezték el az anyagot — átlátszó, mint a víz. Szi­lárd állapotban pedig rugalmas, tör­hetetlen, a hőt 150 fokig bírja. Meg- X munkálható, és anilinnal bármilyen I színűre festhető, fajsúlya 1,2 kilo- 5 gramm, a vasnál tehát hétszer köny­­t nyebt * Az új műanyagból m­­eddig is­­ sok hasznos dolgot készítettek a * Könny­űgépgy­ár laboratóriumának * dolgozói, többek között szép kivitelű * hangulatlámpát, a Dimávag Gép­vár «részére pedig esztergagépekre kap­­*­csológombokat.­­ MÉG NAGYOBB JELENTŐSÉGŰ,­­ hogy a precíziós öntésnél is kiválóan­­ alkalmas. A viaszformákat az öntő­­• gyantával helyettesítik, s így ké­­­szítik el jóval az előállítási költségen­­ alul a gyorsacélmarókat és egyéb ♦ finom szerszámokat, melyeknek géni­­ megmunkálása napokig is eltartana. ♦ Nagy Károly és Fazekas Sándor újítása nyomán a Könnyűgépgyár precíziós öntödéjében már az öntő­gyantával fogják készíteni a formá­kat. Előnye ennek az is, hogy amíg eddig ólomba öntötték le a formát, addig az ólom lágysága miatt a for­ma könnyen eldeformálódott és lágy felületet adott. Az öntőgi&nta rövi­­debb eljárással keményebb és fino­mabb felületi minőséget ad. A kön­­­nyűgépgyári dolgozók nemcsak a maguk részére, de a Dimávag Gép­gyár részére is készítenek majd ez­zel az eljárással munkadarabokat. Másik jelentős újításunk a Lenin Kohászati Művek részére készített motoroknál nyert alkalmazást. A motorhuzalokat beöntik a folyékony öntőgyantával, amely 24 óra alatt megszilárdul és ezzel megakadályoz­zák a motortekercsek szétrázódását, a motor leégését. AZ ÚJ ANYAG még csak kísérleti stádiumban van. Ragyos Istvánné laboráns még csak kétliteres edény­ben főzögeti, de nagybani gyártása is gazdaságos lenne, hiszen előállí­­tása minimális összeget tesz ki csu­pán. Az öntőgyonta alkalmas ■ bármi­lyen szobrok, dísztárgyak, háztartási cikkek készítésére is. Ma, amikor a műanyagok korát éljük, reméljük, hogy a Könnyűgépgyár dolgozójának ez a jelentős felfedezése is tért fog hódítani az iparban. (U­ né) A vidám szilveszte­ri hangulat, a pezsgős üvegek pukka­­nása várta az új évet mindenütt. Vidám em­berek igyekeztek kel­lemessé tenni az ó­év utolsó óráit. De voltak, akik szil­veszterkor is dolgoztak és akik az új év szüle­­tése mellett, egy új élet megszületését is várták. A vasgyári kór­ház szülészeti osztá­lyán is így történt. Ka­zal Györgyné szülész­nő, dr. Péter Zoltán és dr. Balla Imre sem ün­nepelt, hanem világra segítette az 1959-es év első szülötteit. Az új évben először kislányok születtek, hiába, a nők mindig ügyesebbek. Elsőnek Fregán Györgyné ' 't nevű kislánya látta meg a napvilágot 1959- ben. — Egy kicsit csaló­dást is okozott az új év, hiszen mi kisfiút vártunk a férjemmel együtt, ha az lett vol­na, akkor Sándornak neveztük volna el, a nagy költő emlékére, hiszen ő is szilveszter­kor született — mond­ja a kismama. Szinte versengtünk a szülő­szobán, hogy kinek lesz meg hamarább az új­szülött. Nagyon boldog vagyok, hogy az enyém lett meg első­nek. Csak hát lakás is kellene, mert ez a hat­odik gyermekünk és sajnos, csak albér­letben lakunk. gyermek Lajosné kislánya. Itt már nem okozott csalódást, hi­szen kislányt vártak, mivel az első fiú. Nem számítottam ugyan ar­ra, hogy itt töltöm az új évet, de most már örülök, hiszen egy édes, fekete hajú, fe­kete szemű csöppséget mondhatok a magamé­nak, ami minden szen­vedést megér. A harmadik új­szü­lött Balogh Szilvesz­­terné kisfia. (végre egy fiú) a húsz éves mama perecesre való, éppen a szilveszteri mulatságról jött be a kórházba. Nem tarto­zik a legjobb mulatsá­gok közé a szülés, de hát ha valaki örömet akar, vállalni kell ezt is. — Nagyon - na­gyon boldog vagyok, hogy kisfiam­ lett, azt is vár­tunk, csak azért nem neveztük el Szilvesz­ternek, mert az édes­apja is az, aki ugyani nem Szilveszterkor­ született, hanem előtte­ egy pár nappal és nem* szereti a nevét, a má­sodka neve azonban Szilveszter lett. A negyedik újszülött, megint csak kislány. X Szirmai Elemérné Gab­riella nevű kislánya,­­ aki azonban túltesz mindegyik gyermeken, mert 4 k kilós súllyal­ született. Szegény ma­ t­mája meg is szenve­­­dett nagyon, hiszen­ műtéti beavatkozásra­ is szükség volt. Mégis­ nagy örömet hozott a­ kis Gabriella, hiszen 9 évi házasság után szü­­­letett meg. T Üdvözöljük a vas-, gyári kórház; 1959. évi első szülötte­it és sok szerencsét,­ boldog életet, jó egész­séget kívánunk vala­mennyiüknek és szüle­iknek is. C/fe áj jó első újszül­öttel A/M­ásodik Rózsa K­észül Nagymiskolc monográfi­ája A közeli hónapokban megjelenik a Központi Statisztikai Hivatal bor­­sodmegyei igazgatóságának készülé­­sében Miskolc város monogramája. A kiadvány ismerteti majd Nagy­lakok történetét, politikai, gazda­sági és kulturális fejlődését a XIII századtól napjainkig. A több mint 400 oldalas mű a közeli hónapokban jelenik meg. nnnrruwwwi Az üzemi demokráciáról tartása mellett lényegesen bővítették az üzemi demokráciát. Bebizonyoso­dott ugyanis, hogy akkor tárhatjuk fel legjobban a rejtett gazdasági tartalékot, ha a termelés irányításá­ba mind jobban érvényesül a dolgo­zók százezreinek szava, ha mélyeb­bé, minél teljesebbé válik az üzemi demokrácia. Az üzemi demokrácia fokát azon mérjük, hogy a dolgozó­nak van-e beleszólása a gyár, az üzem vezetésébe, gazdálkodásába. Szűk értelemben véve, tehát az üze­mi demokrácia jogi kérdés. Mélysé­ge, tartalma azonban a tulajdonvi­szonyoktól, a dolgozók, a munkások állampolgári jogaitól, végső fokon a­­ hatalomban elfoglalt helyétől függ,­­ tehát alapjában véve politikai kér­­­dés. Az üzemi demokrácia rendsze­rünk lényegéből fakad, s jelentős­nek tartjuk, mert a gazdasági élet kulturáltságának egyik emelőjét lát­tuk benne. Népi demokráciánkban törvény biztosítja a dolgozók jogát ahhoz, hogy beleszólhassanak a gazdasági élet irányításába. A politikai és gaz­dasági vezetők naponta kérik a dol­gozóktól, hogy adjanak segítséget minden olyan feladat megoldásához, amely gazdaságosabbá teszi a ter­melést, és ésszerűbbé a beruházáso­kat, növeli a munka termelékenysé­get. Segítséget kérnek ahhoz is, ho­zvan lehet javítani, biztonságosabbá­­ tenni a munkakörülményeket, bőví­­t­teni­­ munkalehetőségeket, könnyeb­bé, egészségesebbé tenni a munkát.­­ Az ilyen javaslatok hasznát azután­­ az egész nép, vagy ngves munkás­* csoportok közvetlenül élvezik.. * Ragadjuk ki például az újítási ja­vaslatokat. 1957-ben 120 ezer újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Önmagában is sokat mond ez a szám, de még többet, ha hozzátes­­­szük, hogy a javaslatok közül több mint 66 ezret el is fogadtak az ille­­tékesek és 60 500-at máris megvalósí­tottak. Az újítások közül 17 ezernek az előkalkulált gazdasági eredménye közel 680 millió forint. S ne feled­­­­kezzü­nk meg arról, hogy az újítási javaslatok csak egy részét képezik azoknak a javaslatoknak, amelyeket a dolgozók szinte nap mint nap tesz­nek a termelési és a munkakörül­mények megjavítására. A magyar dolgozó nép azokkal a­­­ szervezeti feltételekkel, fórumokkal s rendelkezik, amelyek a jogok gya­­­­­korlásához szükségesek. Legfonto­­­­sabb a párt, amely vezeti, irányítja az egész nép alkotó munkáját. Az üzemekben fontos helyet foglal el a szakszervezet. A különféle terme­lési tanácskozások, értekezletek, me­lyek a szakszervezet vezetése alatt­­ működnek, s azon részt vesznek a szakszervezeten kívül dolgozók is, jelentős fórumok, ahol a dolgozók bátran elmondhatják véleményüket. Az üzemi tanács úgyszintén fontos testület, melyben a dolgozók képvi­selői gyakorolják azokat a jogokat, amelyeket az állam a termelés irá­nyításában rájuk ruházott, így töb­bek között ellenőrizheti a termelő­­berendezések nyersanyag felhaszná­lását­, véleményt mond a tervjavas­kóról és dönt a nyereségrészesedés felosztásáról, stb. Az üzemi demok­rácia további szélesítésének az­okat a módozatait kell megkeresni és ki­alakítani, amelyek nem­ ellentétesek ♦ a tervgazdálkodás centralizmusával, de me­g­fel­elnek a demokratizmusnak is. Ez nem csupán gazdasági, hanem elsőrendű politikai kérdés. Mind­annyiunk közös ügye, aminek sike­rén valamennyiünknek munkálkodni kell. *HTd4*C­LASZIONA Mit, hogyan és mennyit terme­lünk — olyan kérdés, ami sokat fog­lakozást bennünket, hiszen ettől függ elsősorban a magyar munkásmozga­lom erősödése, a szocialista társadal­mi rend végső győzelme. Éppen ezért fáradhatatlanul kutatjuk, mi az, ami­­ gyorsítja vagy fékezi a haladást, mi­ben találjuk meg gazdasági eredmé­nyeink továbbfejlesztésének forrá­sát. Mivel a termelés növelésében a dolgozóknak van a legnagyobb sze­repük, érthető, hogy hazánkban a népi demokráciában­­ és a Szovjet­unióban állandóan keresik a lehető­séget, miként vonják be a munkáso­kat az eddiginél is jobban a gazda­sági élet megjavításába. Ennek érdekében hozták létre az utóbbi években több országban, így hazánkban is a termelési, illető­leg üzemi tanácsokat is. Más szóval a tervgazdálkodáshoz elengedhetetle­nül szükséges központi vezetés femn­ Továbbképzés a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művek MHS- szervezet tartalékos tiszti tagozata 12 tanulócsoportot szervezett tartalé­kos tisztek továbbképzésére. Az MHS negyedik országos konferen­ciája határozta­­ el, hogy a néphez hű tartalékos tiszteket nem engedi az ismeretlenség homályába elveszni, összefogja őket, a honvédelmi tö­megmunkába bevonja és katonai ismereteiket ébrentartja, sőt a kor­szerű haditechnikával is megismer­teti őket. A Lenin Kohászati Művekben no­vember 1-én megindult a tovább­képzés és a tartalékos tisztek nehéz és fáradságos munkájuk után vitat­kozva tanulnak, hogy ne maradja­nak el harcászati ismeretekben sem. ■ TttvTtW tW vt*»* Lógósok még akadnak, „Fusizó­k“ már nem Növekvő „külső“ forgalom A BIKÁMBAN (NYILATKOZIK A DIMÁVAG RE­NDÉSZETI OSZTÁLY VEZETŐJE) Munkatársunk az új év első nyi­latkozatát a Dimávag rendészeti osz­tály vezetőjétől, Nagy István elvtárs­tól kérte. Hogyan látja ön a munkafegyelmet és általában a munkafegyelem köré csoportosuló problémák alakulását? — A munkafegyelemmel, késők­kel, kimaradókkal, lógókkal még mindig sok baj van. Ennek egyik oka, véleményem szerint, hogy a magán menetjegy kiadási fegyelem gyenge. Ez a múlt évben 7—8 ezer órai kiesést okozott. A műszaki ve­zetők bevonásával nagy eredménye­ket lehetne­ elérni. Sajnos, ők azt tartják, hogy ez teljesen a rendészet feladata. Nincs igazuk. Mi már java­soltuk a párt és a vállalat vezető­sége felé, hogy a műszaki vezetőket is tegyék felelőssé a munkafegyelem kérdésében. — Nagyon helyes lenne, ha a KISZ-szer­vezet a fiatal munkatejve­lemsértők szüleit behívatnák és ez­zel megismerkednének a fiatalok családi körülményeivel is. Mi ezt már három esetben megtettük. Hasz­nált. MIT TAPASZTALT A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉBEN? — A második félévben negyven­ötven százalékos a javulás. Különö­sen örvendetes, hogy a »fusizás« megszűnt a Dimávagban. Ugyanígy a szerszámlopások is. Az utóbbi idő­ben jelentés s­em érkezett erről. Ez annak köszönhető, hogy ma már a műszaki vezetők is felelősséggel tar­toznak a »fusi« munkákért. Ha a be­osztottat mi fogjuk el ilyen munkán, a művezetőjét is felelősségre von­ják. Erre négy esetbe­n volt szükség. Ma már nincs. — A raktári bizonylatok megköve­telése mintegy megelőző intézkedést jele­nt. TXi arrv»v f *>ó.-í o­ [UNK], régi használt és törött szerszámot,­ illetve anyagot is vissza kell szol­­­gáltatni. ; sokan látogatták IDEGENEK A GYÁRAT : AZ ELMÚLT ÉVBEN? — A­­ gyár idegenforgalma állan­­­dóan nő. Ez érthető is, hiszen újabb­­­nál újabb gépeket készítenek esz­­­tergályosaink, mérnökeink, lakato­­­saink. Rengeteg külföldi szakembert­ és kereskedőt csábít ez Diósgyőrbe.­ Havonta 30—40 külföldit látunk­ vendégül. Persze ezek között turista­ is akad. — Ennek tízszerese a belföldi ven­­­dégek látogatottsága. A mi fiatal­­­jaink is ellátogatnak nevesebb gyá­­­rakba és vidékekre. Ugyanúgy a­ más gyárak és vidékek fiataljai meg­­­látogatják a Dimávagot. — A havi »külforgalom« belföl­d diákból nü­b mint 300 v ■-i.fi 1959. január ),

Next