Diósgyőri Munkás, 1964. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-07 / 27. szám
Bemutatjuk a hőkezelő üzemet A hatalmas kemencék mindegyike bőven árasztja a meleget. Nincs könnyű dolguk az ingujjra vetkőzött hőkezelőknek. A kemence szájánál szinte perzsel a levegő, a nyitott ajtókon át a huzat keresztül-kasul járja a műhelyt. A cementáló üzem kilenc kemencéjénél mindössze hat szakképzett hőkezelő dolgozik, a többiek betanított munkások. Bodollay István főművezető és Deli Ferenc művezető mondják is: az itt végzendő munkához ez a létszám nem mindig elegendő. A nagy brigád Nagy feladat hárul erre az üzemre, itt végzik az alkatrészek nemesítését. Eddigi munkájuk során szinte napról napra eleget tettek a reájuk bízott feladatoknak. Kevesen dolgoznak ebben az üzemrészben, és ha lehet, azt mondani: a hőkezelő egy nagy brigád. Nincs külön megszabva, hogy ki tartozik az I-es vagy II-es kemencéhez, mindenki segít mindenkinek. Nincs megkülönböztetés a munkavégzésben a szakmunkás és betanított munkás között. Szakember és segédmunkás egyaránt mozgatja az anyagot, ügyel a kemencék hőfokára. — így követeli ezt meg a munka jellege — mondja Deli Ferenc művezető. A kemencéknek csak egy része adagolható gépi úton, a többinél kézzel helyezik be, és így is veszik ki az alkatrészeket, s néhány dekás darabot és 100 kg súlyú alkatrészek hőkezelését egyaránt ebben az üzemben végzik. Ha a daráló-kalapácsokat edzik, egy cementáló dobozba közel 250 kg súlyú anyag kerül. Amikor felnyitják a 900 fok körüli kemence ajtaját, bizony 9—10 hőkezelőre is szükség van ahhoz, hogy kézi erővel eltávolítsák a már hőkezelt alkatrészeket. Ez a munka szívós embert kíván. Különösen nehéz olyan körülmények között dolgozni, ha az elszívóberendezések nem működnek és beázik a tető. Jogos panasz joggal panaszkodnak erről a hőkezelő üzem dolgozói. Az égéstermék egy része és különböző kénes gázok kerülnek a levegőbe, ami bizony elég káros a szervezetre. Nem lenne különösebb baj, ha az üzemben levő mindhárom elszívóberendezés megfelelően működne. Amikor ott jártunk, kettő rossz volt, egy ventillátor pedig nem képes arra, hogy tisztán tartsa az üzem levegőjét. Ferenczi Márton forrasztár már 25 éve dolgozik a szakmában. Megszokta a mesterségével járó nehézségeket. Egy-két dolgot azonban kifogásol Már hosszú idő óta rossz a hőkezelő üzem tetőszerkezete, kijavítására mégsem fordítanak kellő gondot. Komolyabb esőzésekor az üzem területén bokán felül érő vízben lehet csak közlekedni. Mindkét észrevétel mielőbbi elintézésre vár: ki kell javítani az üzemképtelen elszívóberendezéseket, és a tetőszerkezetet egyaránt. A minőség javításáért A szerszámedző üzemrészben nincsenek ilyen problémák. Szkiba János brigádvezető irányításával itt végzik a különböző szerszámok edzését, lágyítását. Nagy figyelmet és szakértelmet követelő munka ez. Nagymértékben ettől a művelettől függ a szerszámok élettartama. A brigádvezető 1949 óta végzi ezt a munkát. Nagy gyakorlatra tett szert, sok hasznos tanáccsal tudja segíteni brigádtársait munkájukban, ehhez még hozzájárul, hogy Krisztin József és Szilágyi Lajos brigádtagok hőkezelő szakmunkásképző tanfolyamra járnak, akiknek szintén nagy segítséget ad. Grescsák János, a hőkezelő üzem vezetője elmondja, hogy a minőségi munka javításáért a múlt évben szaktanfolyamot indítottak. A hallgatók az előadás ka''’''n ’"“^ismerkednek az alapvető számtani műveletekkel, a szakismeretekkel és részolvasással. Ezen a tanfolyamon az üzem műszaki vezetői közül Grescsák János és Bodonlay István tartanak előadásokat. A szakmai továbbképzés mellett, gondot fordítanak a hőkezelő üzemben a dolgozók általános műveltségének fokozására is. Az üzem 82 dolgozójéból a betanított munkások közül jónéhányan nem rendelkeznek a nyolc általános iskolai végzettséggel. Az üzem vezetői széleskörű agitációt folytattak a dolgoz körében, hogy akik még nem végezték el a nyolc osztályt, most fejezzék be tanulmányaikat. Az üzemből ebben az évben kilencen jártak általános iskolába. Az utóbbi három évben mintegy 15 százalékkal növekedett az üzem termelése. Ezzel egyidejűleg a minőségi munkában is jelentős javulás tapasztalható. Stark István, a MEO csoportvezetője is ezt bizonyítja: csökkent a póthőkezelések száma. Dereikas munka Az üzem — előzetes jelentések szerint — féléves tornatervét 102 százalékra teljesítette. Nagy fontosságú számadat ez, hiszen a hőkezelő üzem azon túlmenően, hogy a Diósgyőri Gépgyár valamennyi egysége számára készít nemesített alkatrészeket, külső vállalatok megrendelésére is dolgozik. A Csepeli Csőgyárnak mintegy 120 darab csőtüskét, a Kazincbarcikai Hőerőműnek csőkarimákat, a jászberényi vállalatnak pedig gépalkatrészeket készített. A tornaterv túlteljesítése azt bizonyítja: az első félévben az üzem valamennyi dolgozója derekas munkát végzett. Puskás Csaba MELEGBEN ÉS HUZAiTBAN — MIÉRT ROSSZ AZ ELSZÍVÓBERENDEZÉS ? — MIKOR JAVÍTJÁK KI A TETŐT? Szükség van rá? A meleg nyári napok beálltával nagyon sok dolgozó szeretne olyan hűsítő italhoz jutni, mint például a Bambi, s a hideg gyümölcslevek. Tavaly még ezt a szikvízüzemi elárusító helyen is meg lehetett kapni, most azonban a bolt ki sem nyitott. Marad tehát a vasgyári „konzum”. Itt lehet ugyan kapni hűsítő italokat, azonban még bent a boltban az elárusító szeme láttára fogyasztják is el a Bambit és gyümölcslevet, akkor is meg kell fizetni az üvegbetétet, amit azután elfogyasztás után visszakap a dolgozó. Sok bosszúságra ad okot ez az érthetetlen intézkedés, sok felesleges időt rabol el a munkába menő és munkából jövő dolgozóktól, nem beszélve a felesleges bürokráciáról. Szükség van erre a bizalmatlanságra? Fűre lépni tilos! Ezzel a címmel adtak munkásvédelmi műsort a Miskolcra látogató budapesti művészek. A vasgyári '’’mszínházat 7** megtöltötték a gyári dolgozók, akik nagy tapssal jutalmazták az egymást követő jeleneteket, magánszámokat. Igen nagy sikere volt Zentei Annának, Salamon Béla bácsinak és Szuhai Balázsnak. Lapzártakor érkezett. Újabb halálos baleset az LKM-ben — Halló, mentőállomás! — Azonnal jöjjenek a martinacélműbe, baleset történt!... Bármilyen gyorsan is érkezett a mentőszolgálat, Flekács Béla darukötözőn már nem tudtak segíteni. Hogy történt a halálos baleset? A szemtanúk elmondták, hogy hajnali fél 3 körül az öntőgép és a transzformátorház közötti vágányon egy láda vasteherrel állt a pályakocsi. A daruvezető, Kiss Zoltán újabb szállítmányért ment, a darukötöző a pályakocsinál maradt. A feltételezések szerint Flekács Béla 46 éves darukötöző a pályakocsinál elaludt. A daruvezető nem vette észre és a súlyos teher halálra zúzta. Kiss Zoltán daruvezetőt a rendőrség letartóztatta, a vizsgálat megindult. Ebben az évben ez már a negyedik olyan halálos baleset a Lenin Kohászati Művekben, amit a daruvezetők figyelmetlensége okozott. Szombat, hajnali 2 óra 45 perc. A kohászati mentőállomás riasztó csengője berreg. A panaszt továbbítjuk Sok III. telepi dolgozónak okoz problémát, hogy a Papírgyárig közlekedő autóbusz délben nem jár a Tatárdomb felé. Reggelenként még elhozza őket a gyárig, délben azonban már nem tudnak mivel hazamenni. A lillafüredi autóbusz rendszerint zsúfolt, s nem férnek fel. Az autóbusz-bérlet mellett kénytelenek villamossal közlekedni, ami külön kiadást jelent számukra. Panaszukat a gyors megoldás reményében a Közlekedési Vállalat figyelmébe ajánljuk. nnnmimmminiiiiiimmmmimiHiiiiiiiimiimiiimiiiiiiiiiMiiiiiiuHiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiuiiiiiiiiMiiimiMiMimimimMiMii UJITO HAZASPAR DIÓSGYŐRI MTTNKAS 1964. Július t Boganics László feszülten méter lényeges! figyeli az esztergakést. Minden milli Fotó: Kurucz Kihasználatlan lehetőségek Néhány gondolat a munka termelékenységének kérdéseiről ELMÚLT HETI lapszámunkban hírt adtunk arról, hogy a Diósgyőri Gépgyár szivattyúüzemében új rendszerű gyártást vezettek be. Ennek eredményeképpen az üzemben megkétszereződött a termelékenység, 400—500 darab szivattyú helyett az új módszerrel 800 darabb szivattyú szerelése vált lehetségessé. Képzeljük csak el, milyen tervteljesítést érne el a Diósgyőri Gépgyár, ha a szivattyúüzemhez hasonlóan a többi üzemben is egyszerre ilyen mértékben nőne a termelékenység! Vagy mit jelentene ugyanez a nagyolvasztó esetében, vagy mondjuk ... De álljunk meg! Jól tudjuk, hogy ez nem egyéb óhajnál. Megvalósításához sok minden szükséges. A konkrét példa viszont akaratlanul is arra ösztönöz, hogy azt mondjuk: ha egyik helyen sikerült, miért se sikerülhetne máshol is új módszereket találni. A munka jobb megszervezésének, a munkaidő jobb kihasználásának még számtalan fel nem tárt lehetősége akad. Több emberrel is beszélgettem a kérdésről, s az egyik mosolyogva így szólt: — Hajaj, barátom, jönne csak maga el hozzánk! Nálunk milliós befektetések porosodnak kihasználatlanul. Ha az emberek előtt a munkaidő jobb kihasználásáról, a munka jobb megszervezéséről beszélek, lassan már kinevetnek, s a szemembe vágják: „És a hanyagság, a felelőtlenség, az semmi ...?” Sajnos, eddig még nem állt módomban, hogy ismerősöm állítását ellenőrizzem, de feltételezem, hogy igazat mondott. Mint ahogy annak az embernek az állítását is elhiszem, aki szerint, ha a Lenin Kohászati Művekben a 8 órás munkaidőt legalább 90 százalékban kihasználnák az emberek, talán a szivattyúüzem esetéhez hasonlóan nőne a termelékenység. Olyan állítások ezek, melyeket, úgy gondolom, helyi ellenőrzés nélkül is elfogadhatunk megközelítőleg helytállónak, vagy akár helytállónak is. Hiszen naponta hallunk olyan esetekről, amikor egy-egy új beruházás, melybe sok pénzt fektetnek, nem válik be, nem hozza a várt hasznot, s a beruházott összeg kidobott forint. S bizony a munkaidő kihasználásáról is sokat beszélhetnénk azokkal az emberekkel, akik műszakjuknak sokszor csak legfeljebb háromnegyed részét, rosszabb esetben még annyit sem dolgozzák teljes kapacitással. Mert vannak ilyen emberek, azt tudjuk, csak az a kérdés, hogy eltűrjük-e, vagy sem. Ha ezt szótlanul tudomásul vesszük, bizony minden marad a régiben. A TERMELÉKENYSÉG növelésének, a munka intenzívebbé tételének számtalan lehetősége akad. Egy biztos: a jó módszert, a kellő helyen történő operálás helyét nem könnyű megtalálni. De hogy meg lehet találni, arra eleven példa a szivattyúüzem. S ha egyelőre óhaj is marad, hogy minden üzemben érhetnénk el hasonló eredményeket a lehetőségek kihasználásával, meg kell kísérelnünk, meg kell próbálkozni vele, hogy ne sokáig maradjon óhaj. Egy helyen már sikerült! Ny. I. Évek végén, óta rendszehavonta jelenik meg a „Kohó”, a nagyolvasztó gyárrészleg dolgozóinak lapja. Tulajdonképpen egy faliújságról van szó, ami majd minden gyárrészlegnél megtalálható. Hogy mégis írunk róla, azt a gyárrészleg dolgozói között kivívott népszerűségének köszönheti. Megszokott látvány már a nagyolvasztónál, hogy egyszerre négyen-öten is állnak a faliújság-tábla előtt s olvassák a legújabb híreket, melyek rendszerint a gyárrészleg életéről tudósítanak. Jogos a kérdés tehát, mi az, amivel így fel tudja kelteni a dolgozók figyelmét ez a faliújság, vagy ahogyan szerkesztői nevezik, a nagyolvasztó dolgozóinak lapja? Elsősorban azzal, hogy a nagyolvasztó dolgozóinak életéről ír, de ugyanakkor a „külvilágba” is elviszi olvasóit, felvet időszerű politikai kérdéseket, megtárgyalja a legújabb sporteseményeket, s bátran bírál. Ezt tükrözi a „Kohó” júniusi száma is. Míg az egyik cikk bemutatja Szegedi Gábornét, a KISZ-szervezet kiváló vezetőjét, egy másik cikk egy szocialista brigád visegrádi kirándulására visz el bennünket. Érdekes és tartalmas a külpolitikai cikk is éppúgy, mint a „Kis lexikon”, mely a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését mutatja be. Egy másik közlemény a BNV-t értékeli a látogató szemével, míg a sportrovat a magyar labdarúgócsapat szerepléséről ad hírt. Külön kell szólnunk a „Kohó” kritikai cikkéről, mely a gazdasági vezetőket bírálja. Mint azt a cikkíró megírja, már a májusi számban kérdést intéztek a gazdasági vezetőkhöz a több millió forint költségnél felépült, s máig is kihasználatlanul álló masszaház ügyében, de választ nem kaptak. Éppen ezért megismételték a kérdést, s remélhetőleg most már nem hiába . . ! A masszaházon kívül foglalkozik a cikk a régi segédgépház mögötti keskeny - nyomtávú, 70 tonnás hídmérleg sorsával is, valamint a legutóbbi szakszervezeti taggyűlésen felvetődött problémákkal, melyekről az illetékesek, úgy látszik, már elfeledkeztek ... Az elmondottakból is látható, a „Kohó” valóban a nagyolvasztó dolgozóinak a „lapja”, s kellőképpen betölti hivatását. Ez elsősorban a lelkes szerkesztő kollektíva érdeme. Munkájukhoz talán csak annyi hozzáfűznivalót: több, a helyi rendellenességekkel foglalkozó cikkekkel, s a nagyolvasztó életéből merített karikatúra-témákkal még színesebbé és olvasmányosabbá tehetnék a „Kohót”, — nyikes — Üdvözöljük a „Kohó“-t d 'SFA/'F.V l’TA - Hruscsov elvtárs skandináviai körútjának utolsó állomása Norvégia volt. Norvégia az egyetlen olyan ország a felkeresett skandináviai államok közül, amelynek közös határa van a Szovjetunióval. Hruscsov elvtárs eredményes tárgyalásokat folytatott Norvégia miniszterelnökével, a vezető személyiségekkel, s találkozott egyszerű emberekkel. A szovjet kormányfő megelégedéssel állapította meg, hogy az északeurópai helyzet sokkal nyugodtabb, mint a világ más térségeié. E nyugodt légkör döntő tényezője Finnország aktív békepolitikája, de igen fontos szerepet játszik ebben Svédország semlegessége, valamint az is, hogy Norvégia és Dánia nem enged atomfegyvereket tárolni és külföldi csapatokat állomásoztatni országa területén, nem hajlandó részt venni a NATO sokoldalú atomerejének a létrehozásában. Hruscsov elvtárs háromhetes skandináviai útja tehát véget ért. E látogatás kétségkívül kiemelkedő szerepet játszik a Szovjetunió és a meglátogatott országok kapcsolatainak erősítésében, a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének fejlesztésében, az európai és a világbéke megszilárdításában. A szovjet miniszterelnök minden meglátogatott országban kijelentette: A Szovjetunió békében és barátságban akar élni a skandináv országokkal, együttműködésre törekszik velük, biztosítani kívánja Észak békéjét. Ha az egymással határos országok — mondotta — nem tesznek olyan lépéseket, amelyek a bizalmatlansághoz, a helyzet kiéleződéséhez vezetnek ebben a térségben, akkor ezeknek az országoknak a népei nyugodtabban, nagyobb biztonságban élhetnek. • Mi újság Olaszországban? Hol tart az olasz kormányválság? E kérdés egyre inkább foglalkoztatja a világsajtót. A Moro—Nenni kormány ugyanis egy látszólag kicsi epizód miatt (Gui kereszténydemokrata, közoktatásügyi miniszter, a kabinet több tagjával való előzetes megbeszélés nélkül növelni akarta a magániskoláknak nyújtott állami támogatást) bukott. A valóságban a Moro-kormány bukását a kommunista párt vezette baloldali tömegek nyomása váltotta ki. Csupán júniusban több mint 7 millió dolgozó sztrájkolt a magasabb bérekért, a kormány által ígért reformok megvalósításáért, stb. S mi várható most a kormány bukása után? A válság legvalószínűbb megoldása az lesz, hogy Moro vezetésével hasonló jellegű, azonos programú új kormány alakul. A kongói belpolitikai helyzet tovább éleződik. Csembe ugyanis újra feltűnt a politikai életben, s meg akarja alakítani az ideiglenes kongói kormányt. Csembe ezzel kapcsolatban nagyhangú ígéreteket tesz. Széltében-hosszában azt hangoztatja: ha őt bízzák meg az ideiglenes kongói kormány megalakításával, akkor 24 órán belül bemutatja azt a kabinetjét, amely valamennyi politikai pártot és szakszervezetet magában foglalja. Csombe úr azonban már ismert a politikai életben, s az illetékesek jól tudják, hogy a katangai diktátornak mily nagy szerepe van Kongó belpolitikai életének szétzilálásában. Oooaoooooocaaaaae Paamawanvwansw