Diósgyőri Munkás, 1965. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1965-07-06 / 27. szám
2 Hatékonyabbá kell tenni a KISZ -csoportok munkáját A brigádvizsgálat tapasztalatai a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyár nagyüzemi KISZ-bizottsága a közelmúltban brigádmunkában felmérte a KISZ-csoportok munkáját. A brigádvizsgálat megállapította, hogy a kialakult KISZ-csoportok területi jellege segíti a kollektív munkát, a jobb irányítást. Az üzemekben ciklusonként, műszakonként, vagy brigádonként létrejött KISZ-csoportok, a szervezeti munka hatékonyságát növelték. A brigádvizsgálat választ keresett arra is, hogy miként jelölték ki a csoportok a csoport vezetőjét. A széleskörű vizsgálat megállapította, hogy a csoportvezetői megbízást többségében a legrátermettebbek kapták, akik a munkavégzésben és magatartásukban egyaránt, mindenkor helytállnak. A tanműhelyi KISZ-csoportoknál a tanulmányi előmenetelt is figyelembe vették. A helyes eljárás mellett találkozhatunk olyannal is, amikor a csoportvezetői funkció ellátásával azt bízták meg, aki éppen elvállalta. A brigádvizsgálat megállapítja: azokban az alapszervezetekben, ahol a vezetőség jól dolgozik, ott a csoportvezetők általában közvetlen megbeszélés formájában kapják a munkájuk elvégzéséhez szükséges utasításokat. A KISZ-alapszervezetek vezetőségi ülésekre a csoportvezetőket is meghívják, a feladatvégzésről beszámoltatják őket, az alapszervezet munkatervének összeállításánál kikérik véleményüket, figyelembe veszik javaslataikat. Az ilyen jó KISZ-csoportok között említik az SZ- gyáregység 2-es alapszervének KISZ-csoportjait, a C-, a H- egység, az M-egység és a D-központ KISZ-csoportjait. Az említett jó példák mellett előfordul olyan is, mint az Sz—4. alapszervnél, ahol nem irányítják kellőképpen a KISZ-csoportokat, a vezetőség nem fordít gondot a csoportok munkájára. A vizsgálat kiterjedt a tömegszervezetek egymás közötti kapcsolataira is. Megállapította, hogy a párt- és a KISZ-szervezet között jó az együttműködés, kölcsönösen segítik egymást. A szakszervezetről már nem mondható el ugyanez. Nagyon sok KISZ-alapszervezetben kifogásolták, hogy a bérbesorolásoknál, a jutalmak elosztásánál nem kérik ki a KISZ-csoportvezetők véleményét. A vizsgálat kimutatta, hogy a KISZ-csoportok többségben havonta egyszer tartanak megbeszélést. Rendszeres a csoportértekezlet a D-központban, a H-forgácsolóban, a H-szereldében, a K-, a C-, az M- egység alapszervezeteiben. Ezzel szemben az Sz-egységben, az E-egységben, a szerszámüzemben, a melegalakító gyáregység KISZ-szervezeteiben egyáltalán nem tartanak KISZ-csoport megbeszéléseket. A KISZ-csoportokon belül a csoport tagjainak a társadalmi munkához való hozzáállását, a különféle rendezvényeken való megjelenését a tanulásban, a KISZ-munkában való részvételét külön nem értékelik, de a taggyűléseken a beszámolóban a passzívakat bírálják, a kiemelkedő munkát végzőket megdicsérik, illetve jutalmazzák. A KISZ-csoportvezetők munkája lemérhető abban is, hogy a társadalmi munkavégzésre egyre több fiatalt szerveznek. Máris több olyan alapszerv van, ahol a fiatalok egyenként több mint 20 órát dolgoztak társadalmi munkában. Itt meg kell említeni a villamosfőosztály, a C-egység, a K-egység, a H-egység és a meleglakatos üzem fiataljait. A brigádvizsgálat jelentéséből kitűnik, hogy a DIGÉP KISZ-csoportjainak tevékenységét a jövőben fokozni kell és hathatósabbá tenni. Ennek érdekében célszerű lenne, ha minden KISZ-csoporton belül annyi reszortot hoznának létre, ahány az alapszervezetben van. Így elkerülhetővé válna a csoportvezető esetleges túlterhelése, s a csoport tagjainak pedig mindig lenne állandó KISZ-megbízatása. Hasznos volna a csoportvezetők részére továbbképzést tartani, konkrétan megismertetni velük feladataikat és munkájuk sajátosságait. A jövőben rendszeressé kell tenni a csoportnapló vezetését. A csoportértekezletek időpontját is előre meg kell határozni és rendszeressé tenni a megbeszéléseket, amelyekre a fiatalok hívják meg a párt-, a szakszervezet és a gazdaságvezetés képviselőit. — p — Utak jégtelenítése levegőből Amerikában kitűnő eredménnyel kísérelték meg utak, illetve útkereszteződések hótól és jégtől való mentesítését, repülőgépről, kb. 20 m magasból szórt káliumkloridpelyhekkel. Az útfelügyeleti hatóságok másfél óra múlva az utat teljesen hó- és jégmentesen találták. Egy kilométeres útszakasz beszórása egy percet vesz igénybe, és egy óra alatt az útkereszteződések tucatjai tisztíthatók meg. Az eljárás rentábilis is, mert a repülőgép, pilótával együtt, összehasonlíthatatlanul olcsóbb az erre a célra eddig alkalmazott különleges tehergépkocsiknál. áonM János 11. DIÓSGYŐRI MUNKÁS 1965. július 6. ( AMIRŐL A HÍREKBEN HALLOTTUNK ) Mi történt Algériában — Bumedien álláspontja Ben Bella és A hírügynökségek legutóbbi jelentései szerint, Algériában általában nyugalom uralkodik — közben pedig egyre több részlet vált ismeretessé Bumedien hatalomra jutását követő eseményekről. Mint ismeretes, alig három héttel ezelőtt, Ben Bellát, az algériai kormány elnökét, a hadsereg erői őrizetbe vették. Ugyanakkor megszállták a főváros fontosabb pontjait, a rádiót, a postát, minisztériumokat stb., s a katonai vezetők mindenhol átvették a hatalmat. A katonai puccs élén Bumedien ezredes áll. Ben Bella letartóztatásával tehát Bumedien jutott hatalomra. Az új algériai vezér, noha ugyan vér nélkül vette át a hatalmat, de mégis erőszakos úton. A városokban, főleg a fővárosban acélsisakos, géppisztolyos katonák álltak hosszú napokon keresztül az utcasarkokon, páncélkocsik cirkáltak nehéz géppuskákkal egész éjszaka. Ben Bella letartóztatásával azonban a hatalom átvételéért vívott harc egyáltalán nem fejeződött be. Letartóztatták Ben Bella volt megbízható embereit is. S mit szóltak ehhez az algériaiak? Mire felocsúdtak, már nem sokat tehettek. Legfeljebb azt, hogy hol itt, hol ott tüntettek Ben Bella mellett, amit azonban a hadsereg erői széjjelvertek. A falakon több helyen Ben Bellát éltető feliratok jelentek meg, de ezeket a katonaság napról napra átmázolta. Hogy miért történt Algírban a katonai puccs, s ki azoknak a vezetői? Pontosat nem lehet tudni. Teljes biztonsággal egyelőre csak Bumedien ezredes neve ismeretes. A többi új vezető nagyjából még csak inkognitóban szerepel, nem nevezik meg magukat. Bumedien ezredes azzal próbálta magyarázni Ben Bella eltávolítását, hogy az általa vezetett önigazgatás gazdaságilag és társadalmilag kudarcot vallott. Azzal, hogy a termés rosszabb volt, mint a francia telepesek idején és nem a legszegényebbek nyertek vele, nem azok, akik a leglényegesebb szerepet játszották a háborúban, hanem azok a mezőgazdasági munkások, akik már ezeken a földeken dolgoztak a függetlenség előtt. Az új vezetők elítélik Ben Bellát azért is, hogy túlságosan egy kézben összpontosította a vezető szerepet, s szerintük egyénieskedett, nem kérte ki a többiek véleményét. Bumedien magyarázkodását nehéz elhinni, s még messze vagyunk attól, hogy a teljes igazságot lássuk. Egy azonban bizonyos, Ben Bella megbuktatását azok készítették elő, akiknek nem tetszett Algériában a szocialista forradalom véghezvitele, akiknek nem tetszett a földosztás, az államosítás, a békepolitika. Semmi kétség tehát, hogy Bumedien hatalomra jutása nem más, mint nyitás jobbra. Természetesen, még nem lehet pontosan tudni, hogy a Bumedien katonai diktatúra merre löki Algériát. Egy azonban már biztos. A nép ellenszenve kíséri a katonai diktatúrát, az algériaiak visszakívánják Ben Bellát. Az algériai eseményeid miatt, elnapolták az afroázsiai külügyminiszteri értekezletet is, amely a második Bandung lett volna. Ezt azért napolták el, mert az oda érkező vendégek, diplomaták, külügyminiszterek nem lettek volna biztonságban, így úgy döntöttek, hogy októberben, novemberben hívják össze az afró- Tfifert^üzletet, ugyancsak Algírban. Ez az idő talán elégséges lesz ahhoz, hogy Algériában rendeződjenek a viszonyok, s kikristályosodjon a helyzet. Ezekben a napokban igen sok hírügynökségi jelentés foglalkozik Ben Bella tartózkodási helyével, azzal a találgatással, hogy él-e még az elnök. Bumedien arról biztosította a világot, hogy Ben Bella él, „csupán” katonai őrizetben van. Az elkövetkezendő napok, hetek eseményei reméljük tiszta vizet öntenek a pohárba, s világosabban tudjuk majd megítélni, mi is történt Algériában, s kik állnak a katonai puccs hátterében. Kiváló brigádok példás eredménye A nagyolvasztó-gyárrészleg II-es kohójánál a C-műszakon dolgozó Szűcs János olvasztár brigádja nagyszerű teljesítményt ért el. Elmúlt havi átlagos tervüket jó minőségű munkával, 108,2 százalékra teljesítették. Eredményükhöz még hozzátartozik az is, hogy az előírt csapolónyílás méretét tartották, grafikontól eltérő csapolás nem volt, és csökkentették a kohók állásidejét. A brigádok versenyében ezzel az eredményükkel első helyezést értek el. Ugyancsak a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó gyárrészlegében a III-as kohónál Krizsán Gábor brigádja került első helyre, a kohónál dolgozó olvasztár brigádok közötti szakmai munkaversenyben. Májusban az 1+2 minőségi arányt 91 százalékról 94,8 százalékra növelték és ugyanúgy, mint Szűcs Jánoséknál, a grafikontól eltérő csapolásuk nem volt. A nagyolvasztó-gyárrészlegben Kemény Gyula brigádja 102,4 százalékra teljesítette a tervét. Ezzel a tervteljesítésükkel szintén első helyezést értek el a tömörítői brigádok közötti munkaversenyben. És még két rövid jelentés ugyancsak a nagyolvasztó gyárrészlegből. A tömörítőigépészeti brigádok között folyó szakmai párosversenyben 102,4 százalékos havi tervtel Jól segíti a verseny a termelési eredmények kedvező alakulását sesítésével Soós István brigádja lett az első. A villanyszerelő brigádok versenyében pedig Héjj István villanyszerelő csoportja nyerte el az első helyezést, miután a villamos üzemzavar elhárítási időcsökkentésénél 308 százalékos teljesítményt értek el. Tökéletes vizsga — hipnózissal Az angliai Gloucesterben — saját felkérésre — orvos foglalkozik a gépjárművezetői vizsga előtt álló ideges jelöltekkel. Az orvos hipnotizálja a leendő jelölteket, s ezek ilyen állapotban teszik le a vizsgát. A siker 100 százalékos. Arról, hogy később, a gyakorlatban hogyan állják, illetve „ülik.’’ meg helyüket a sikeres vizsgázók — nem szól a híradás. Ami Dom tábornokot illeti — felelte néhány pillanatnyi csend után Walter —, lehet, hogy tud segíteni. De ez a segítség sürgős. A kémkedés szó majdnem egyértelmű a halállal. Márpedig én nagyon szeretem az apámat. Még ha voltak is közöttünk életfogalmi nézeteltérések. Sokan persze azt hiszik, és ezt hitte az apám is, ha mindig a béke szót üvöltjük, okvetlenül béke lesz. Figyeld meg, egész országok ordítják, és mégis akkor van puccs, háború, amikor a politikusok, a láthatatlan rendezők akarják. Genfet berendezték a világ egyik színpadának. A színdarab címe: Leszerelési konferencia! A szereplők között akad néhány becsületes „színész’’, akik úgy beszélnek, ahogy éreznek. De a többi?... Jól megél ebből a komédiából néhány száz ember. Az előbb azt mondtad Tilda: „Mintha Zsurzsot hallanám!” Lehet. Ragadt rám a természetéből, az elveiből. Fatalista vagyok. A gyermekkori emlékek azonban kísértenek, a sok riadt arc, a kápók dühöngése, a sírás, a zokogás, az éhezés, verés, a számtalanszor hallott „miért”, mert ezt nem tudom megérteni még ma sem. Egymilliárd ember várta, követelte, hogy kiszabadítsanak néhány tízezer embert a véreskezű fenevad markából, a koncentrációs táborból! Egymilliárd, érted! De a láthatatlan rendezők figyelembe sem vették az egymilliárd üvöltését! Miért nem tudja ezt megérteni az apám? Úgy látszik, te sem akarod megérteni, amíg ellentétes eszmék és elvek lesznek a földön, a háború elkerülhetetlen valóság marad. — De ne fegyverrel folyjon a háború! Ha rajtam állna, én az emberi alkotásokat állítanám harcba! A fegyverre költött milliókból a föld, a világegyetem legcsodálatosabb édenkertje lenne! — Bátor idealizmus, lányom — emelte fel hangját a professzor. — Ha nem is osztom teljesen Walter nézeteit, de ő legalább a realitás talaján mozog. — Édesapám sem így beszélt valamikor. Azt hiszitek én nem nyitott szemmel járok? Dorn és Zsurzs felbukkanása óta sokat változott édesapám szemlélete, s a kikötés, hogy nem bombásítja a B/15-öt, rongy papír. Jól emlékszem Dorn egyik mondatára, amikor tudtomra adta, hogy mi nem azonosíthatjuk magunkat a külvárosok lakóival. Más életformában születtünk, és mások a törvényeink. De én csak egy törvényt ismerek, úgyis mint jövendő anya, és úgy is mint orvos. Az élet törvényét! — Tilda! Kislányom! Zengeller magához ölelte Tildát. Kicsit félve, gyengéden, mert lám, amire olyan nagyon vágyott — meglesz! Hányszor gondolt haraggal a lányára, amiért nem akarja megadni neki a nagyapai örömöket. Fáradt, öreg testében szétáradt az öröm. Walter megállt a felesége előtt. Gyengéden homlokon csókolta: — Ezt még nekem sem mondtad — suttogta. — Milyen boldog lesz az apám is. Ne haragudj szívem, ha most minduntalan az ő sorsa jut eszembe. Megértheted ... — Megértem Walter. Csendesen kibontakozott apja öleléséből, majd halkan ismét megszólalt: — Az édesapád, Walter, holnap szabad lesz. Igen, ártatlanul tartóztatták és gyanúsították meg. Három napja miattam szenved. — Tilda! Csak nem?... — De igen Walter. Édesapám talán sejti is. A képletet én vettem el. Elutazása előtt való este, amikor összevesztünk és apa rosszul lett, erős nyugtató-altató injekciót adtam neki. Amikor te is aludtál, kivettem a nyakában hordott bársonyzacskóból a saffe kulcsát és ... gondolhatjátok... az eredeti képleteket kicseréltem. Nem tellett sok időbe legépelni egy ugyanolyan papírra, természetesen erősen megmásítva a végeredményeket. Holnap jelentkezem a rendőrségen. — Gondolom, A professzor hangja tompán kongott Fáradtan, hajlott háttal az ablakhoz ment és becsukta azokat. Walter remegő kézzel gyújtott cigarettára és sápadt, döbbent arccal meredt a feleségére. Az ajtó előtt léptek csosszantak, majd halk kopogás után Alfréd nyitott be. — Engedelmet uram, megtérítettem. Vagy később óhajtanak vacsorázni? — Igen. Később Alfréd, majd leszólunk jó? Arra kérem, egy ideig ne zavarjanak, — Értettem uram! Az ajtó becsukódott a komornyik után. Zengeller a lányához lépett. — Tilda! Elő kell adnod a valódi képletet. Ez megmenti Engelhardtot is. Nincs nagy baj. Majd azt fogom mondani, én dugtam el, kibeszélem magam. Rendbe jönnek a dolgok. — Nem tudom előadni édesapám. Elégettem! ... — Megsemmisítetted? — Igen. — Borzalmas — jajdult fel Walter. Némán néztek egymásra. A két férfi agyában a lehetőségek cikáztak. Pillanatok alatt száz és száz variáció lobbant fel reménytkeltően, de a rend logikája sorban eloltotta ezeket. A professzor Pallas Athéné bronz fejére tette kezét, mintha attól várna segítséget. Dehát az csak egy szobor volt, hideg, élettelen anyag, egy nagykultúrájú nép képzeletbeli, komoly arcú istene. Walter lelkiállapota volt a legziláltabb. Minduntalan apját látta maga előtt és furcsa, ösztönös megérzés súlyosbította benne a gondolatot: nem fogja többé élve látni. Ebben a pillanatban gyűlölte a feleségét az ostoba nézeteivel és legszívesebben nekiment volna, hogy kiverje belőle egyszer és mindenkorra. Azután eszébe jutott: Tilda állapotos, kímélni kell, s lehetőleg nem izgatni. — Csak nem összeroppanni — gondolta kusza villanásokkal telített agyával — az apósom nagyszerű ember, bíznom kell benne! A hosszú, lélekdermesztő csend után Zengeller szólalt meg először: — Az egészben az a legnagyobb baj, hogy megsemmisítetted a valódi képleteket. Ha újra kell kezdenem, két évi munkámba kerül az a papírlap. A munka talán nem érdekes. Érzek magamban még annyi erőt, hogy be tudjam fejezni, legfeljebb a Buring Tröszt néhány százezerrel kevesebb osztalékot fizet. A baj: vajon elhiszik-e, hogy valóban megsemmisítetted azt a papírt? Az egész találmánynak ez a kulcsa, ez a lelke, s a titkosrendőrség a feltételezések alapján, is letartóztathat. — Mondtam édesapám, holnap jelentkezem a rendőrségen. Egy ártatlan ember nem szenvedhet miattam. De azt nem hittem volna, hogy hiába teszem mindezt. Szerintem a legborzalmasabb az, hogy a B/15-ből bomba lesz. Walter úgy érezte, a fejében megpattan valami. Elöntötte a düh: — Az istenségit annak a bombának! Ha elkészül és robbannia kell, hát robbanjon. Akár ebben a pillanatban is. Az apám a börtönben, az állásomból kirúgtak, mi pedig csak vitatkozunk, és... és... a jó istenre kérlek Tilda, ne beszélj nekem félre. Okos, intelligens nő vagy. Szeretlek. Hidd el, nagyon szeretlek, de ne szajkózd az agyalágyult, dilettáns politikusok miatyánkját. Tegyünk valamit a vitatkozás helyett. És... várjunk, egy nagyszerű ötletem van, hátha én vállalnám magamra Tilda tettét? — Áh, gondolatnak nem is olyan rossz — élénkült fel a professzor — és nemes szívre vall. Walter valóban jobban helyt tudna állni — míg valamit tenni tudunk. Mert az kétségtelen, hogy Dorn és Götz is segíteni fog. — Ugyan, édesapám, Walter elveit, semleges magatartását ismerik. Scharf is. A titkosrendőrség okos koponyákból áll. Az előbb a realitás talajáról beszéltél, maradjunk hát azon. Ha bármi is történne velem, nem fogok összeroppanni, mert tudom, mindent elkövettek értem. És nekem ez elég. Most pedig menjünk vacsorázni. A Kék-kastélytól vagy másfél kilométernyi távolságban egy magánház állt. A tulajdonosa, Mansfrack nevezetű, apró kis szófukar emberke építette, amikor a kastély falait húzták fel a kőművesek. Mansfrack nem gazdálkodott, a környékbeli parasztok azonban tudták, hogy a nyugdíjából él, amit minden elsején a vígkedélyű, nagybajuszú postás kézbesített ki. Jó borravalót kapott, s ez némileg kiengesztelte a község népét, mert minden olyan embert szerettek, aki pénzt hozott közéjük. Szomszédait nem látogatta, így azután őt is elkerülték, ami miatt cseppet sem bánkódott. A falusiaknak csupán az neki ment a fejükbe, hogy bírja ki napokig a négy fal között. Persze még jobban elcsodálkoztak volna, ha meglátják, hogy Mansfrack naponként nyolc-tíz órát is eltölt egy kis készülék előtt, és szorgalmasan jegyez. CFolytatjiúQ