Diósgyőri Munkás, 1965. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1965-07-06 / 27. szám

2 Hatékonyabbá kell tenni a KISZ -csoportok munkáját A brigádvizsgálat tapasztalatai a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyár nagy­üzemi KISZ-bizottsága a kö­zelmúltban brigádmunkában felmérte a KISZ-csoportok munkáját. A brigádvizsgálat megállapította, hogy a kiala­kult KISZ-csoportok területi jellege segíti a kollektív mun­kát, a jobb irányítást. Az üze­mekben ciklusonként, műsza­konként, vagy brigádonként létrejött KISZ-csoportok, a szervezeti munka hatékony­ságát növelték. A brigád­vizsgálat választ keresett ar­ra is, hogy miként jelölték ki a csoportok a csoport vezető­jét. A széleskörű vizsgálat megállapította, hogy a csoport­­vezetői megbízást többségé­ben a legrátermettebbek kap­ták, akik a munkavégzésben és magatartásukban egyaránt, mindenkor helytállnak. A tan­műhelyi KISZ-csoport­oknál a tanulmányi előmenetelt is figyelembe vették. A helyes eljárás mellett találkozhatunk olyannal is, amikor a csoport­­vezetői funkció ellátásával azt bízták meg, aki éppen elvál­lalta. A brigád­vizsgálat megálla­pítja: azokban az alapszerve­zetekben, ahol a vezetőség jól dolgozik, ott a csoportvezetők általában közvetlen megbeszé­lés formájában kapják a mun­kájuk elvégzéséhez szükséges utasításokat. A KISZ-alapszer­­vezetek vezetőségi ülésekre a csoportvezetőket is meghívják, a feladatvégzésről beszámol­­tatják őket, az alapszervezet munkatervének összeállításá­nál kikérik véleményüket, fi­gyelembe veszik javaslatai­kat. Az ilyen jó KISZ-csopor­­tok között említik az SZ- gyáregység 2-es alapszervének KISZ-csoportjait, a C-, a H- egység, az M-egység és a D-központ KISZ-csoportjait. Az említett jó példák mel­lett előfordul olyan is, mint az Sz—4. alapszervnél, ahol nem irányítják kellőképpen a KISZ-csoportokat, a vezető­ség nem fordít gondot a cso­portok munkájára. A vizsgá­lat kiterjedt a tömegszerveze­tek egymás közötti kapcso­lataira is. Megállapította, hogy a párt- és a KISZ-szer­­vezet között jó az együttmű­ködés, kölcsönösen segítik egymást. A szakszervezetről már nem mondható el ugyan­ez. Nagyon sok KISZ-alap­­szervezetben kifogásolták, hogy a bérbesorolásoknál, a ju­talmak elosztásánál nem ké­rik ki a KISZ-csoportvezetők véleményét. A vizsgálat kimutatta, hogy a KISZ-csoportok többségben havonta egyszer tartanak meg­beszélést. Rendszeres a cso­portértekezlet a D-központban, a H-forgácsolóban, a H-sze­­reldében, a K-, a C-, az M- egység alapszervezeteiben. Ezzel szemben az Sz-egység­­ben, az E-egységben, a szer­számüzemben, a melegalakító gyáregység KISZ-szervezetei­­ben egyáltalán nem tartanak KISZ-csoport megbeszélése­ket. A KISZ-csoportokon belül a csoport tagjainak a társadal­mi munkához való hozzáállá­sát, a különféle rendezvénye­ken való megjelenését a ta­nulásban, a KISZ-munkában való részvételét külön nem értékelik, de a taggyűléseken a beszámolóban a passzívakat bírálják, a kiemelkedő mun­kát végzőket megdicsérik, illetve jutalmazzák. A KISZ-csoportvezetők munkája lemérhető abban is, hogy a társadalmi munka­végzésre egyre több fiatalt szerveznek. Máris több olyan alapszerv van, ahol a fiatalok egyenként több mint 20 órát dolgoztak társadalmi munká­ban. Itt meg kell említeni a villamosfőosztály, a C-egység, a K-egység, a H-egység és a meleglakatos üzem fiataljait. A brigádvizsgálat jelentésé­ből kitűnik, hogy a DIGÉP KISZ-csoportjainak tevékeny­ségét a jövőben fokozni kell és hathatósabbá tenni. En­nek érdekében célszerű lenne, ha minden KISZ-csoporton belül annyi reszortot hoz­nának létre, ahány az alapszer­vezetben van. Így elkerülhető­vé válna a csoportvezető eset­leges túlterhelése, s a csoport tagjainak pedig mindig lenne állandó KISZ-megbízatása. Hasznos volna a csoportveze­tők részére továbbképzést tar­tani, konkrétan megismertetni velük feladataikat és munká­juk sajátosságait. A jövőben rendszeressé kell tenni a cso­portnapló vezetését. A csoport­értekezletek időpontját is elő­re meg kell határozni és rend­szeressé tenni a megbeszélé­seket, amelyekre a fiatalok hívják meg a párt-, a szak­­szervezet és a gazdaságveze­tés képviselőit. — p — Utak jégte­lenítése levegőből Amerikában kitűnő ered­ménnyel kísérelték meg utak, illetve útkereszteződések hó­tól és jégtől való mentesítését, repülőgépről, kb. 20 m ma­gasból szórt káliumklorid­­pelyhekkel. Az útfelügyeleti hatóságok másfél óra múlva a­z utat teljesen hó- és jég­mentesen találták. Egy kilomé­teres útszakasz beszórása egy percet vesz igénybe, és egy óra alatt az útkereszteződések tucatjai tisztíthatók meg. Az eljárás rentábilis is, mert a repülőgép, pilótával együtt, összehasonlíthatatlanul ol­csóbb az erre a célra eddig alkalmazott különleges teher­gépkocsiknál. áon­M János 11. DIÓSGYŐRI MUNKÁS 1965. július 6. ( AMIRŐL A HÍREKBEN HALLOTTUNK ) Mi történt Algériában — Bumedien álláspontja Ben Bella és A hírügynökségek legutóbbi jelentései szerint, Algériában általában nyugalom uralkodik — közben pedig egyre több részlet vált ismeretessé Bu­­medien hatalomra jutását kö­vető eseményekről. Mint is­meretes, alig három héttel ez­előtt, Ben Bellát, az algériai kormány elnökét, a hadsereg erői őrizetbe vették. Ugyan­akkor megszállták a főváros fontosabb pontjait, a rádiót, a postát, minisztériumokat stb., s a katonai vezetők minden­hol átvették a hatalmat. A katonai puccs élén Bumedien ezredes áll. Ben Bella letartóztatásával tehát Bumedien jutott hata­lomra. Az új algériai vezér, noha ugyan vér nélkül vette át a hatalmat, de mégis erő­szakos úton. A városokban, fő­leg a fővárosban acélsisakos, géppisztolyos katonák álltak hosszú napokon keresztül az utcasarkokon, páncélkocsik cirkáltak nehéz géppuskákkal egész éjszaka. Ben Bella le­tartóztatásával azonban a ha­talom átvételéért vívott harc egyáltalán nem fejeződött be. Letartóztatták Ben Bella volt megbízható embereit is. S mit szóltak ehhez az al­gériaiak? Mire felocsúdtak, már nem sokat tehettek. Leg­feljebb azt, hogy hol itt, hol ott tüntettek Ben Bella mel­lett, amit azonban a hadsereg erői széjjelvertek. A falakon több helyen Ben Bellát éltető feliratok jelentek meg, de eze­ket a katonaság napról napra átmázolta. Hogy miért történt Algír­ban a katonai puccs, s ki azoknak a vezetői? Pontosat nem lehet tudni. Teljes biz­tonsággal egyelőre csak Bu­medien ezredes neve ismere­tes. A többi új vezető nagyjá­ból még csak inkognitóban szerepel, nem nevezik meg magukat. Bumedien ezredes azzal próbálta magyarázni Ben Bella eltávolítását, hogy az általa vezetett önigazgatás gazdaságilag és társadalmilag kudarcot vallott. Azzal, hogy a termés rosszabb volt, mint a francia telepesek idején és nem a legszegényebbek nyer­tek vele, nem azok, akik a leglényegesebb szerepet ját­szották a háborúban, hanem azok a mezőgazdasági munká­sok, akik már ezeken a földe­ken dolgoztak a függetlenség előtt. Az új vezetők elítélik Ben Bellát azért is, hogy túlságosan egy kézben össz­pontosította a vezető szere­pet, s szerintük egyénieske­­dett, nem kérte ki a többiek véleményét. Bumedien magyarázkodását nehéz elhinni, s még messze vagyunk attól, hogy a teljes igazságot lássuk. Egy azonban bizonyos, Ben Bella megbuk­tatását azok készítették elő, akiknek nem tetszett Algériá­ban a szocialista forradalom véghezvitele, akiknek nem tet­szett a földosztás, az államo­sítás, a békepolitika. Semmi kétség tehát, hogy Bumedien hatalomra jutása nem más, mint nyitás jobbra. Természetesen, még nem le­het pontosan tudni, hogy a Bumedien katonai diktatúra merre löki Algériát. Egy azon­ban már biztos. A nép ellen­szenve kíséri a katonai dikta­túrát, az algériaiak vissza­kí­vánják Ben Bellát. Az algériai eseményeid miatt, elnapolták az afroázsiai külügyminiszteri értekezletet is, amely a második Bandung lett volna. Ezt azért napolták el, mert az oda érkező vendé­gek, diplomaták, külügymi­niszterek nem lettek volna biztonságban, így úgy döntöt­tek, hogy októberben, novem­berben hívják össze az afró- Tfif­­­ert^üzletet, ugyancsak Algírban. Ez az idő talán elég­séges lesz ahhoz, hogy Algé­riában rendeződjenek a viszo­nyok, s kikristályosodjon a helyzet. Ezekben a napokban igen sok hírügynökségi jelentés foglalkozik Ben Bella tartóz­kodási helyével, azzal a talál­gatással, hogy él-e még az el­nök. Bumedien arról biztosí­totta a világot, hogy Ben Bel­la él, „csupán” katonai őri­zetben van. Az elkövetkezendő napok, hetek eseményei reméljük tiszta vizet öntenek a pohár­ba, s világosabban tudjuk majd megítélni, mi is történt Algériában, s kik állnak a katonai puccs hátterében. Kiváló brigádok példás eredménye A nagyolvasztó-gyárrészleg II-es kohójánál a C-műszakon dolgozó Szűcs János olvasztár brigádja nagyszerű teljesít­ményt ért el. Elmúlt havi átlagos tervüket jó minőségű munkával, 108,2 százalékra teljesítették. Eredményükhöz még hozzátartozik az is, hogy az előírt csapolónyílás mére­tét tartották, grafikontól elté­rő csapolás nem volt, és csök­kentették a kohók állásidejét. A brigádok versenyében ezzel az eredményükkel első helye­zést értek el. Ugyancsak a Lenin Kohá­szati Művek nagyolvasztó gyárrészlegében a III-as ko­hónál Krizsán Gábor brigádja került első helyre, a kohónál dolgozó olvasztár brigádok közötti szakmai munkaver­senyben. Májusban az 1+2 minőségi arányt 91 százalék­ról 94,8 százalékra növelték és ugyanúgy, mint Szűcs Já­­noséknál, a grafikontól eltérő csapolásuk nem volt. A nagyolvasztó-gyárrészleg­­ben Kemény Gyula brigádja 102,4 százalékra teljesítette a tervét. Ezzel a tervteljesíté­sükkel szintén első helyezést értek el a tömörítői brigádok közötti munkaversenyben. És még két rövid jelentés ugyancsak a nagyolvasztó gyárrészlegből. A tömörítői­­gépészeti brigádok között fo­lyó szakmai párosversenyben 102,4 százalékos havi tervtel­ Jól segíti a verseny a termelési eredmények kedvező alakulását sesítésével Soós István bri­gádja lett az első. A villany­­szerelő brigádok versenyében pedig Héjj István villanysze­relő csoportja nyerte el az el­ső helyezést, miután a villa­­mos üzemzavar elhárítási idő­csökkentésénél 308 százalékos teljesítményt értek el. Tökéletes vizsga — hipnózissal Az angliai Gloucesterben — saját felkérésre — orvos foglalkozik a gépjárművezetői vizsga előtt álló ideges jelöl­tekkel. Az orvos hipnotizálja a leendő jelölteket, s ezek ilye­n állapotban teszik le a vizsgát. A siker 100 százalé­kos. Arról, hogy később, a gyakorlatban hogyan állják, illetve „ülik.’’ meg helyüket a sikeres vizsgázók — nem szól a híradás. A­mi Dom tábornokot illeti — felelte né­hány pillanatnyi csend után Walter —, lehet, hogy tud segíteni. De ez a se­gítség sürgős. A kémkedés szó majdnem egy­értelmű a halállal. Márpedig én nagyon sze­retem az apámat. Még ha voltak is közöttünk életfogalmi nézeteltérések. Sokan persze azt hiszik, és ezt hitte az apám is, ha mindig a béke szót üvöltjük, okvetlenül béke lesz. Fi­gyeld meg, egész országok ordítják, és mégis akkor van puccs, háború, amikor a politiku­sok, a láthatatlan rendezők akarják. Genfet berendezték a világ egyik színpadának. A szín­darab címe: Leszerelési konferencia! A szerep­lők között akad néhány becsületes „színész’’, akik úgy beszélnek, ahogy éreznek. De a többi?... Jól megél ebből a komédiából né­hány száz ember. Az előbb azt mondtad Tilda: „Mintha Zsurzsot hallanám!” Lehet. Ragadt rám a természetéből, az elveiből. Fatalista va­gyok. A gyermekkori emlékek azonban kísér­tenek, a sok riadt arc, a kápók dühöngése, a sírás, a zokogás, az éhezés, verés, a számtalan­szor hallott „miért”, mert ezt nem tudom meg­érteni még ma sem. Egymilliárd ember várta, követelte, hogy kiszabadítsanak néhány tízezer embert a véreskezű fenevad markából, a kon­centrációs táborból! Egymilliárd, ér­ted­! De a láthatatlan rendezők figyelembe sem vették az egymilliárd üvöltését! Miért nem tudja ezt megérteni az apám? Úgy látszik, te sem akarod megérteni, amíg ellentétes eszmék és elvek lesznek a földön, a háború elkerülhetetlen valóság marad. — De ne fegyverrel folyjon a háború! Ha rajtam állna, én az emberi alkotásokat állíta­nám harcba! A fegyverre költött milliókból a föld, a világegyetem legcsodálatosabb éden­­kertje lenne! — Bátor idealizmus, lányom — emelte fel hangját a professzor. — Ha nem is osztom teljesen Walter nézeteit, de ő legalább a reali­tás talaján mozog. — Édesapám sem így beszélt valamikor. Azt hiszitek én nem nyitott szemmel járok? Dorn és Zsurzs felbukkanása óta sokat változott édesapám szemlélete, s a kikötés, hogy nem bombásítja a B/15-öt, rongy papír. Jól emlék­szem Dorn egyik mondatára, amikor tudtomra adta, hogy mi nem azonosíthatjuk magunkat a külvárosok lakóival. Más életformában szü­lettünk, és mások a törvényeink. De én csak egy törvényt ismerek, úgyis mint jövendő anya, és úgy is mint orvos. Az élet törvényét! — Tilda! Kislányom! Z­engeller magához ölelte Tildát. Kicsit félve, gyengéden, mert lám, amire olyan nagyon vágyott — meglesz! Hányszor gondolt haraggal a lányára, amiért nem akarja megadni neki a nagyapai örömö­ket. Fáradt, öreg testében szétáradt az öröm. Walter megállt a felesége előtt. Gyengéden homlokon csókolta: — Ezt még nekem sem mondtad — suttogta. — Milyen boldog lesz az apám is. Ne hara­gudj szívem, ha most minduntalan az ő sorsa jut eszembe. Megértheted ... — Megértem Walter. Csendesen kibontakozott apja öleléséből, majd halkan ismét megszólalt: — Az édesapád, Walter, holnap szabad lesz. Igen, ártatlanul tartóztatták és gyanúsították meg. Három napja miattam szenved. — Tilda! Csak nem?... — De igen Walter. Édesapám talán sejti is. A képletet én vettem el. Elutazása előtt való este, amikor összevesztünk és apa rosszul lett, erős nyugtató-altató injekciót adtam neki. Amikor te is aludtál, kivettem a nyakában hordott bársonyzacskóból a saffe kulcsát és ... gondolhatjátok... az eredeti képleteket ki­cseréltem. Nem tellett sok időbe legépelni egy ugyanolyan papírra, természetesen erősen megmásítva a végeredményeket. Holnap je­lentkezem a rendőrségen. — Gondol­om, A professzor hangja tompán kongott Fá­radtan, hajlott háttal az ablakhoz ment és becsukta azokat. Walter remegő kézzel gyújtott cigarettára és sápadt, döbbent arccal meredt a feleségére. Az ajtó előtt lép­tek csosszantak, majd halk kopogás után Alfréd nyitott be. — Engedelmet uram, megtérítettem. Vagy később óhajtanak vacsorázni? — Igen. Később Alfréd, majd leszólunk jó? Arra kérem, egy ideig ne zavarjanak, — Értettem uram! Az ajtó becsukódott a komornyik után. Zen­geller a lányához lépett. — Tilda! Elő kell adnod a valódi képletet. Ez megmenti Engelhardtot is. Nincs nagy baj. Majd azt fogom mondani, én dugtam el, ki­beszélem magam. Rendbe jönnek a dolgok. — Nem tudom előadni édesapám. Eléget­tem! ... — Megsemmisítetted? — Igen. — Borzalmas — jajdult fel Walter. Némán néztek egymásra. A két férfi agyá­ban a lehetőségek cikáztak. Pillanatok alatt száz és száz variáció lobbant fel reménytkel­­tően, de a rend logikája sorban eloltotta eze­ket. A professzor Pallas Athéné bronz fejére tette kezét, mintha attól várna segítséget. Dehát az csak egy szobor volt, hideg, élettelen anyag, egy nagykultúrájú nép képzeletbeli, komoly arcú istene. W­alter lelkiállapota volt a legziláltabb. Minduntalan apját látta maga előtt és furcsa, ösztönös megérzés súlyosbította benne a gondolatot: nem fogja többé élve látni. Ebben a pillanatban gyűlölte a feleségét az ostoba nézeteivel és legszívesebben neki­ment volna, hogy kiverje belőle egyszer és mindenkorra. Azután eszébe jutott: Tilda álla­potos, kímélni kell, s lehetőleg nem izgatni. — Csak nem összeroppanni — gondolta kusza villanásokkal telített agyával — az apósom nagyszerű ember, bíznom kell benne! A hosszú, lélekdermesztő csend után Zen­geller szólalt meg először: — Az egészben az a legnagyobb baj, hogy megsemmisítetted a valódi képleteket. Ha újra kell kezdenem, két évi munkámba kerül az a papírlap. A munka talán nem érdekes. Érzek magamban még annyi erőt, hogy be tud­jam fejezni, legfeljebb a Buring Tröszt néhány százezerrel kevesebb osztalékot fizet. A baj: vajon elhiszik-e, hogy valóban megsemmisí­tetted azt a papírt? Az egész találmánynak ez a kulcsa, ez a lelke, s a titkosrendőrség a f­eltételezések alapján, is letartóztathat. — Mondtam édesapám, holnap jelentkezem a rendőrségen. Egy ártatlan ember nem szen­vedhet miattam. De azt nem hittem volna, hogy hiába teszem mindezt. Szerintem a leg­borzalmasabb az, hogy a B/15-ből bomba lesz. Walter úgy érezte, a fejében megpattan va­lami. Elöntötte a düh: — Az istenségit annak a bombának! Ha el­készül és robbannia kell, hát robbanjon. Akár ebben a pillanatban is. Az apám a börtönben, az állásomból kirúgtak, mi pedig csak vitat­kozunk, és... és... a jó istenre kérlek Tilda, ne beszélj nekem félre. Okos, intelligens nő vagy. Szeretlek. Hidd el, nagyon szeretlek, de ne szajkózd az agyalágyult, dilettáns politiku­sok miatyánkját. Tegyünk valamit a vitatko­zás helyett. És... várjunk, egy nagyszerű öt­letem van, hátha én vállalnám magamra Tilda tettét? — Áh, gondolatnak nem is olyan rossz — élénkült fel a professzor — és nemes szívre vall. Walter valóban jobban helyt tudna állni — míg valamit tenni tudunk. Mert az kétség­telen, hogy Dorn és Götz is segíteni fog. — Ugyan, édesapám, Walter elveit, semle­ges magatartását ismerik. Scharf is. A titkos­rendőrség okos koponyákból áll. Az előbb a realitás talajáról beszéltél, maradjunk hát azon. Ha bármi is történne velem, nem fogok összeroppanni, mert tudom, mindent elkövet­tek értem. És nekem ez elég. Most pedig men­jünk vacsorázni. A Kék-kastélytól vagy másfél kilométer­nyi távolságban egy magánház állt. A tulajdonosa, Mansfrack nevezetű, apró kis szófukar emberke építette, amikor a kas­tély falait húzták fel a kőművesek. Mansfrack nem gazdálkodott, a környékbeli parasztok azonban tudták, hogy a nyugdíjából él, amit minden elsején a vígkedélyű, nagy­­bajuszú postás kézbesített ki. Jó borravalót kapott, s ez némileg kiengesztelte a község népét, mert minden olyan embert szerettek, aki pénzt hozott közéjük. Szomszédait nem látogatta, így azután őt is elkerülték, ami miatt cseppet sem bánkódott. A falusiaknak csupán az nek­i ment a fejükbe, hogy bírja ki napokig a négy fal között. Persze még jobban elcsodálkoztak volna, ha meglát­ják, hogy Mansfrack naponként nyolc-tíz órát is eltölt egy kis készülék előtt, és szorgalma­san jegyez. CF­olytatjiúQ

Next