Diósgyőri Munkás, 1965. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1965-07-06 / 27. szám

A társadalmi tulajdon ELŐSZÖR hadd szolgáljunk néhány igen szomorú adattal: 1965. május 11-én Lukács László durvahengerműi disz­pécser és Szurkos Dezső gép­kocsivezető 3900 forint értékű fa- és vasanyagot vittek ki a gyárból. A lopásban segítő­kezet nyújtott Kövér András portás is. A lopott anyagot Nagy László kisgyőri italbolt­vezető vette meg. A másik eset: Sima Mihály gépkocsivezető 2167 forint ér­tékű szögvasat és dróthuzalt próbált kicsempészni a gyár­ból. Ez az eset május 20-án történt. Pavlon János villanyszerelő, a BMW dolgozója, május 7-én követte el tettét. 1100 forint­ értékű villanyszerelési anya­got és nyílászáró szerkezetet akart kivinni a Lenin Kohá­szati Művekből. A legnagyobb értékű lopást azonban Dankó Imre, az OVIRT gépkocsivezetője akar­ta elkövetni. 7662 forint érté­kű hengereltárut próbált ki­vinni illegálisan a VI-os ka­pun. A Dankó-ügyhöz még annyit: fondorlatos módon, okmányokat hamisított, a ka­­­­pust pedig, — hogy még job­ban biztosítva legyen az út­ja — le akarta fizetni 200 fo­rinttal. Az ügy másik érde­kessége: Dankó, amikor dél­után a lopást el akarta követ­ni, már nem is volt az OVIRT alkalmazottja, aznap délelőtt leszámolt, és a gépkocsit is jogtalanul használta. És még egy szomorú statisz­tikai adat: május 11-től a Le­nin Kohászati Művekben az üzembiztonsági szervek még 13, kisebb-nagyobb, 100 forint­tól 600 forintig terjedő lopást, illetve lopási kísérletet fedez­tek fel és jegyzőkönyveztek. Akad még egy kiderítetlen eset is: szintén a közeli he­tekben, az acélműben 30 szek­rényt törtek fel. A kár itt is elég tetemes. A SZOCIÁLIS igazgatóság és főosztály, valamint az üzembiztonsági osztály illeté­keseivel beszélgettünk a fent említett esetek kapcsán, hi­szen a gyors egymásutánban elkövetett nagyobb szabású lo­pások vagy lopási kísérletek arra engednek következtetni, hogy vagy az ellenőrzés hiányos, vagy a különféle anyagok vannak olyan helyen tárolva, hogy szinte felkínál­ják magukat a lopni akaró­nak. A beszélgetés során több dologra fény derült. Többek között arra, hogy az üzemek nagy része, az anyagok lera­kásánál nem elég körülte­kintően járnak el. Sötét, el­dugott helyen raktározzák le, és „az alkalom szüli a tolvajt” közmondás, nem egyszer így érvényesül. A másik ok fel­tételezhetően a munkások egy részének közömbössége a tár­sadalmi tulajdon iránt. Az említett esetek többsége,­­ ha a munkások éberebbek és, ha a különféle anyagok körül gyanúsan ténfergő egyéneket igazoltatják, vagy kérdőre von­ják, esetleg felhívják ezekre a rendészek figyelmét — nem következik be. Számtalanszor előfordult, hogy az illetékesek ellenőrzik a fürdőket, öltöző­ket, de senki sem kérdezi meg tőlük, hogy mit is csi­nálnak. Dankó például a munkások szeme láttára vágott el oxigénnel új anyagokat, mégse szólt senki, hagyták a drága, szinte nélkülözhetetlen anyagot tönkretenni. AZ ÚJABBAN előforduló gyakori lopások meggátlása érdekében új rendeleteket léptettek életbe. Egyaránt vo­natkoznak ezek az új rendele­tek a kapukra és öltözőkre is. De — mint ahogy ezt, a szo­ciális igazgatóság és főosztály, valamint az üzembiztonsági osztály illetékesei elmondták : mindezek nem sokat érnek, ha a gyár munkásainak egy része és a műszaki vezetők egy része továbbra is közöm­bösek maradnak a társadalmi tulajdon védelmével szemben. Félreértés ne essék: az LKM dolgozóinak jelentős többsége magáénak érzi a gyárat, és a társadalmi tulaj­don védelmét is elsőrangú kö­telességének tartja. Az igaz­ság azonban az, hogy a mun­kások és a műszaki vezetők egy része még mindig nincs tisztában azzal, hogy évente milyen óriási károkat okoz­nak a szarkák. AZ ILLETÉKES szervek el­mondták: jó lenne, ha a ter­melési tanácskozásokon több szó esne a társadalmi tulaj­don védelméről, s a munká­sok, különösen a szocialista brigádtagok, aktívabban részt vennének ennek a kérdésnek a megoldásában. Akkor lenne igazán a társadalmi tulajdon védelme megszervezve, ha — a munkásvédelmi őrök példá­jára — társadalmasítanák. Népszerű, becsületes, minden próbát kiálló embereket bíz­nának meg ezzel a munkával, akiknek az lenne a feladatuk, hogy az üzemük területén a társadalmi tulajdonnal ne for­duljon elő visszaélés. Nagy­szerű lenne például az is, ha a szocialista brigádok vállalá­saiknak egyik pontja a társa­dalmi tulajdon védelmével is foglalkozna. ISMÉTELTEN: az elmúlt két hónap sorozatos lopásai nem állandó jelenségek. Az illetékes szervek szerint, ezen a téren az elmúlt öt év alatt jelentős javulás tapasz­talható. Ez a munkások öntu­datának fokmérője is. De ép­pen ezért, egy olyan szemlélet kialakítására kell mozgósítani a gyári dolgozók hatalmas többségét, amely elítél min­den olyan tettet, ami a társa­dalmi tulajdon ellen irányul. Senki sem örül a sorozatos leleplezéseknek, hiszen csa­ládapák kerülnek börtönbe, fiatal munkások élete lesz fol­tos, embereket kell azonnali hatállyal elbocsátani és mind­ez néhány ezer, vagy száz fo­rintért. Éppen ezért, a becsü­letes munkások ezreinek a segítsége szükséges ahhoz, hogy egyre ritkábbakká vál­janak ezek a visszaélések. Félre kell tenni a társadalmi tulajdon mellett tapasztalha­tó közömbösséget és a meg­előzés, a felvilágosítás mun­káját kell előtérbe helyezni. A gyáron belül tehát társa­dalmi üggyé kell tenni a nép­­vagyon megvédését, a ,,miénk” szó fogalmának helyes érvé­nyesülését. védelmében A kemenceépítő gyárrészlegből jelentjük Matiscsák András brigádja a Lenin Kohászati Művek ke­menceépítő gyárrészlegében a szakmai páros munkaverseny­ben első helyezést ért el. Leg­nagyobb érdeme, hogy az elő­írt leégési időt betartották, s ezáltal 106 százalékos havi át­lagteljesítményt értek el. Az alagútkemencénél Fur­man János brigádja ért el ki­magasló teljesítményt. Az elő­írt leégési idő betartásával 116 százalékos átlagteljesítményt ért el. Az előkészítő műszakok munkaversenyében május hó­napban a kemenceépítő gyár­részlegnél Tóth István brigád­ja szintén első lett. A tervüket teljesítették, ugyanakkor sike­rült csökkenteniök az anyag­hiányból eredő kiesett időt. A préselő műszakok közötti páros munkaversenyben Laib Józsefné brigádja az elsők kö­zé került. Előírt normájukat 101 százalékra, a méretből adó­dó selejtcsökkentési előirány­zatukat 100,6 százalékra telje­sítették. uc C rsss. július e. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Az élenjárók között A nagykovácsműben a 3000 tonnás sajtolónál Vladár Sán­dor, Mikulás János, Spéder János, Hruszti György brigád­jai dolgoznak. A négy brigád az elmúlt hónapban igen szép, kimagasló teljesítményt ért el. Május havi átlag tervtel­jesítésüket is 104,8 százalékra teljesítették. Ugyancsak szép eredményt ért el a 15 tonnás pörölynél Papácsi Dezső kovács brigád­ja. Jó munkájuk bizonyítéka, hogy 118,1 százalékra teljesí­tették átlagos havi tervüket. A 6 tonnás pörölynél Sípos Lajos brigádja a selejtet 0,69 százalékról 0,13 százalékra csökkentette, és tervét 103,5 százalékra teljesítette. Siposék mellett az abroncshengerlő gépnél dolgozó Nagy László brigádja is 105,8 százalékos átlagtervteljesítést ért el, s ez­zel az abroncshengerlő gépnél dolgozó brigádok között elsők lettek a szakmai párosver­senyben. Balázs Bertalan brigádja ugyancsak a nagykovácsmű­ben, a tárcsagyártásnál dolgo­zik és igen magas százalékot ért el. Normájukat 126 száza­lékra teljesítették, selejtcsök­­kentésük is igen szép, 2,92 százalékról, 1,89 százalékra csökkentették. Ezzel a szép eredménnyel május hónapban a tárcsagyártó brigádok kö­zötti szakmai városverseny­ben szintén elsők lettek. racacjljcr3L-3[:jcjrac3c-3cr3ir3L-3c-3cvcai.-ji.ai:ji:jL-jcrjLjl jcjca ljl-jiljcacuracacj' ju3i-n--icaijljljcjljlji jljljljljener c C[j Itt van a szem­­­] szédságunkban, sze­[] fényen és csende­­ng­e­sen húzódik meg a­­ hegyek között. Szép a táj, szemet gyö­­­­nyörködtető a zöldlombú erdő, az itt­­- ott felbukkanó kis tisztások vadvirágá­én ikkal, és a széttekintgető kirándulókkal­­ egyetemben. ß Igen, itt van a közelünkben, alig fél­­­ órás autóút az egész, és máris a ké­­­­kesség és meghittség kellős közepébe­n érzi magát az ember. Akik itt laknak, egyszerű emberek, szabad idejükben a természetet figyelik, az teszi őket né­ha egészen szótlanná, vagy kevés be­­szédűvé. Ki tudja, milyen titkokat lesnek el a természettől? Vagy nem is titok? Talán időnként csak a természet fensége teszi szótlanná az ittlakókat? n A házak egy része oltalmat váróan p lapul a hegyek oldalához. Rend és tisz­­­­taság, — ez jellemző az egész falura.­­ Na, meg az időnkénti szótlanság, ha a­­ természetre figyelnek. És még egy jel­­­­lemző adat a falu népét illetően: szor­­­­galmasak, szeretnek dolgozni s ez meg­­ is látszik. G Ma már az abszolút szegénység fo­­r­galma itt ismeretlen. A mindennapit C biztosítja a­ Lenin Kohászati Művek, G a hozzá tartozó bánya, tehát kenyér- C gondról szó sem esik.­­ A falu neve: Bükkszentlászló.­­ Irodalmi estet hirdetett a Bartók­­ Béla Művelődési Ház, felolvasással, a filmvetítéssel. A vasárnap azonban sok­­­­kal ragyogóbb, semhogy valakit is be­­ lehessen csalni a kicsi kis kultúr­házba, még ha Krúdy­ Szindbád­járól is ma szó. És jelen esetben részben egyetér­tek a bükkszentlászlóiakkal, különösen most, annyi esős hétköznap, és vasár­nap után. Délután hatkor még pompá­san süt a nap, a fél falu a völgyben vagy hegyoldalban megbújó selymes, lágy füvű, tisztáson hódol napistennek, s a hétvégi jól megérdemelt pihenő­nek. A többiek? Hat televízió van a faluban. És rang­adót közvetítenek a Népstadionból. Szóval egyetértünk velük, már csak azért is, mert ismerem a bükkszent­­lászlóiakat, szeretik a kultúrát, na­gyon sokszor zsúfolásig megtelik a kis kultúrterem, ha a Bartók Béla Műve­lődési Ház programot hirdet, de hát ez az első igazi nyári vasárnap!... És olyan hódító illatot lehel az erdő... És akkor hirtelen eszembe jut: talán va­lamelyik tisztáson kellett volna meg­tartani a Krúdy-estet. 3. A meccs szünetében emberekkel be­szélgetek Az LKM-ben dolgoznak. Fia­talok és idősebbek. A maguk módján szeretik és ragaszkodnak a gyárhoz, s a szikrázó napsütésben a térdig érő hóról emlékeznek meg, amikor gyalo­­golniok­ kell, mert a busz elakad. De mennek és nem, félnek a­ hótól, hívja őket a­ gyár, amely a mindennapi ke­nyeret jelenti. Iem minden, hozzáfor­­­­dulnak a falu lakói közül jó néhányan, ] ha gond kerül a házba. Mert azért az 0 is van, néha súlyos, néha kevésbé az, 3 a lényeg: megbíznak az iskolaigazgató- ] ban. S a bizalomra bizalommal kell fe­­­­lelni, ez íratlan törvény, s ezzel tiszta­ [- ban is van. D — Tiszta és dolgos nép lakik itt, 3 összetartanak. Évszázados vonása ez a ] hegyi embernek. Erkölcsi formájuk ] szigorú, de azt hiszem ez így van rend­ 3 jén. Mi szeretjük őket... .3 Nem szigorúan szó szerint adom vis­­­­­sza az iskolaigazgató és felesége sza­­­­vait, de a lényege ez volt. Azóta talán 3 már el is felejtették, még­is jó hogy 3 elmondták. A szeretetet mindig tisztel­­­­ni és ápolni kell. És őket is szeretik a 3 faluban. 5 2 Az árnyak hosszabbodnak. Az isko­­­­lából kihallatszik a drukkerek üdvri­­­­vargása, a keskeny utcán tehenek po­ 3 rászkálnak. Onnan a hegyekből jön­­­­nek, a dús fű nagyra duzzasztotta tő­ 3­gyükét. 3 Béke és csend, valahol harkály ko­ 3­pog, gyerekek játszadoznak az utcán, 3 a kapukban néhány asszony — az au­­­­tót figyelik. 3 Minden jót bükkszentlászlóiak! Hol­ 3 nap kezdődik a munka, a munka, amit 3 szerettek. És ezt jó volt hallani, mert 3 <7 munka szeretete igazi emberi érték- 3 mérői Q 1 íBoldal : 1. BÜKKSZENTLÁSZLÓI O Jegyzetek Az még Egy 4. iskolaigazgató fiatalember, kicsit ő itt 3 Nagy figyelmet és pontosságot igényel a hengervezérlő beren­dezés méretezése. Lujdort János, a közlekedési gyárrészleg mo­torszerelő üzemének dolgozója azonban érti a szakmáját, s kön­­­nyedén birkózik meg a kényes munkával. Fotó: Szigetvári Anró-csem­ő növek gazdái Tizennégy nö­ménye a termelési grafiko­nokban nem jelentkezik, de jó munkájukkal ők is nagy­ban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyári ügyintézésben minden rendben történjen. A kartonok ezrei veszik körül őket, ezekről ők egy pillanat alatt mindent megtudnak. Munkájuk során a felvétel, a leszámolás, személyi nyil­vántartás, SZTK nyilvántartás, létszám­csoport ügyeivel fog­lalkoznak. S ők a rájuk bí­zott feladatoknak mindig lel­kiismeretesen tesznek eleget, hiszen emberek apró-cseprő bajaival, ügyeivel foglalkoz­nak, s ez nagy figyelmet kö­vetel. Ismerősök ők a gyár minden dolgozója előtt, mert valamennyien találkoztak ve­lük, s talán a legelső benyo­más alapján, a felvétel alkal­mával róluk, az ő munkájuk­ról alkotnak véleményt a gyá­ri ügyintézésről. Demeter Józsefné szocialista brigádja a kohászatban a leg­régibb női szocialista brigá­dok egyike. Még 1961-ben cé­lul tűzték ki a szocialista bri­gád cím elnyerését, s azóta már négy oklevél, egy jelvény és két­­„ legjobb szocialista brigád” zászló tulajdonosai. Példásan vezetett naplójuk megörökítette a brigád életé­nek főbb állomásait. Az első kezdeti lépéseket, később az eredményeket, terveket. Az egyik régi fénykép tanú­sága szerint annak ellenére, hogy szellemi dolgozók, társa­dalmi munkában téglát pa­koltak, tsz-ben kapáltak. Er­re ugyan már nincs szükség, de a társadalmi munkából most is kiveszik részüket: 500 órát ajánlottak fel az új ren­delkezések szerinti fizetett szabadságolások rendezésére. Ez egyébként az egész osztály munkája, de ebből a munká­ból ők is kiveszik részüket, mert 1965. december 31-ig át kell vizsgálni az összes karto­nokat, s megállapítani kinek mennyi fizetett szabadság jár. Ez persze nem kis dolog, mert máris 6—7 ezer kérvény van, amelyet felül kell vizsgálni, s azok fizetett szabadságát is rendezni kell, akik kérvé­nyükben külön nem kérik, nyükben külön nem kérik. Emellett természetesen tanul­mányozni kell az új Munka Törvénykönyvet is. Ezt sza­bad idejükben végzik. Munka tehát van bőven, de még arra is jut idejük, hogy rendszeresen látogassák a Heine Medin kórházban a pa­­ralízises gyerekeket, akiket szüleik elhanyagolnak. Azt szinte már természetesnek tartják, hogy részt vettek po­litikai oktatásban, s bár nagy részüknek már megvan­­ az érettségijük, de amelyiküknek még nem volt meg, most ta­nul. A faliújságjuk mindig a legjobb. Nem csoda, hiszen kiváló rajzolójuk van, aki szí­nessé, elevenné teszi a számo­kat. Olyanok ők, £a­lád. Az alapító tagok: Deme­ter Józsefné, Letrik Györgyné, Lengyel Béláné, Szép Józsefné, Smalkó Gusztávné, Lázár Sándorné, Riba Dezsőné, Spi­­sák Jánosné már több mint tíz éve dolgoznak a gyárban. S az újonnan jöttek is hason­lóak hozzájuk, példát mutat­nak munkafegyelemben, szor­galomban, tanulásban a gyár minden dolgozójának. Persze emellett szerénységben, ked­vességben is, mert az embe­rekkel való bánásmódhoz, ez is éppen olyan fontos, mint a gyors, pontos munka. Németh Ilona l* iimmiiimimmuiiimimiiiiiiHiiMiiHmiiMiiiiiimiiiiimmiimiiimimumiimiiiiiiiiiniimiiimiiimimimiiiiiMiiimimiHiii Példátlan együttműködés » .aminka”-tarsakkal.

Next