Diósgyőri Munkás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 1. szám

o HA EZ A PROBLÉMA MÍGOSOÓDNA... Sok szó esik mostanában a gépgyár Sz-egységéről. \em véletlenül. A vállalatnak ez évben terven felül mintegy 50 millió forint értékű szivattyút kell gyár­ama a népgazdaság, közelebbről a mezőgazdaság szá­mára. Hogy sikerül-e megvalósítani ezt a csöppet sem önnyű feladatot, nagyrészt a szivattyúüzem­­ek helyt­ Itásán múlik. Beszélnek persze a dolgozók, műszaki vezetők más­ól is, nemcsak az 50 milliós munka elvégzésének lehe­­ssek írül. Készül például a gyáregységnél — nagy­­ rabszámban — olyan szivattyú, amelynek alapanyaga pzsdamentes öntvény. A különleges öntvényeket a ÍOVAC szállítja. Ezek ellen az öntvények ellen azon­­b­an sok a panasz. Bunkeresek, homokzáród,ványosak stb. A hibák egy része csak esztergáláskor éles­ül ki, ami­kor az öntvényt már csak hosszadalmas hegesztési és ijraesztergálási eljárással lehet használható állapotba hozni. Az öntvényjavító munkálatok havonta 800—1000 normaórát kötnek le! Más:* az egység III. ciklusának szereldé­se havi 800- 200 darab különböző szivattyút szerel. Ezekből mint­­egy 300 darab Calor típuséi szivattyú, amelyeknek pró­­bázása a szereldétől mintegy 1 kilométerre történik. Vagyis: az összeszerelt szivattyúkat kocsira kell rakni­­, csak 1 kilométeres utaztatás után lehet próbáztatni őket. Mindez sok fölösleges munkát igényel, szállítási gondot okoz. Ha a szereldében lenne próbázóhely, a sok fölösleges szállítási munkát megspórolhatnák. Kis költ­séggel lehetne is... Ha ez a két probléma megoldódna — ha a KOVAC használhatóbb rozsdamentes öntvényeket szállítana, s a próbázót a III. ciklus szereldejébe telepítenék — nyu­­godtabban néznének 1969 nehézségei elé a szivattyú­egység dolgozói, műszakijai, vezetői. S talán több gond­dal, nagy­ob lelkesedéssel tudnának foglalkozni ez évi nagy feladatukkal, az 50 milliós munkával is. — ny — s — * DIÓSGYŐRI MUNKÁS Levél Győrből Kedves hangú levelet kapott szerkesztőségünk a Magyar Va­gon és Gépgyár béke­bizottsá­gának titkárától, Bejó József­től. „A Magyar Vagon és Gép­gyár béke­bizottsága és dolgo­zói nevében szeretettel köszön­töm az LKM valamennyi dol­gozóját — kezdi levelét. — Már régóta szoros kapcsolatban va­gyunk a diósgyőri vállalatok­kal, s engem, személy szerint is sok élmény köt ide. Hiszen va­lamikor én is a X-es kapun jár­tam be dolgozni, s mint sporto­ló és az üzemi lap külső mun­katársa is sokat tevékenyked­tem. Győrben új szerepkört kaptam. A vállalat béke­bizott­ságának titkáraként dolgozom. Szép munka ez, szép dolog a béke érdekében tevékenykedni. Most azért jöttem Diósgyőrbe, hogy láthassam milyen ered­ményeket ér el az itteni béke­bizottság, mit kell még ten­­nem, hogy még jobban és hasz­nosabban tudjam végezni mun­kámat Győrben. Sok régi arc­cal találkoztam, sok üzemben jártam. A változások meglep­tek. Akárcsak nálunk, Győr­ben, itt Diósgyőrben is napról napra gyarapodik a gyár, mil­liárdos beruházások valósul­nak meg. Átépítési m­unkák a autóüzemben Megszüntetik a dolgozók egészségére káros kevertgáz tüzelést (Tudósítónktól.) Pártunk célkitűzése, hogy a lehető legjobban védjük dol­gozóink egészségét, és a mű­szaki technológia fejlesztését nagyobb mértékben f fokozzuk. E rendkívül fontos teendő va­lóra váltásán fáradozik Kónya elvtárs, a TMK vezetője, Szabó László, az energia főosztály vezetője és a beruházási osz­tály vezetői. A kevert gáz — a generátor- és földgáz keveréke — négy­szeresen rosszabb kalóriaér­tékű a jó minőségű földgáznál, drágább és nem utolsósorban erősen szennyező hatású, nagy mértékben veszélyezteti a dol­gozók egészségét Az átépítési költség, ami földgáztüzelésre való áttérés­nél merült fel, lényegesen kevesebb, mint a hagyomá­nyos tüzelésre fordított ös­­­szeg. Az átépítési munkálatokkal kapcsolatban Szabó László el­mondotta: a vállalatnak nem közömbös, hogy zsebében ma­rad-e 12 millió forint vagy nem. Ennyit kellene ugyanis kifizetni az LKM-nek, hogy generátorgázt szolgáltasson, mivel a kohászat már átállt a földgáztüzelésre. A gépgyár területén az öt­vennégy ipari kemence át­építése nagy feladatot ró az építőkre. A jó üzemi kooperációnak kö­szönhető, hogy már azokat a kemencéket építik át, ame­lyekre a tervek szerint csak 1969-ben került volna sor. Az átépítés 17 millió forintba ke­rült. Elsősorban a rugóüzem ve­zetőit illeti dicséret, hogy a fo­lyamatos termelés mellett le­hetővé tették a kemencék át­építését, sőt, gondjuk volt a hiányt szenvedő műszeralkat­részek pótlására: legyártották a szükséges műszerrugókat is. Házilag oldották meg a kis­­műszerek hiányának pótlását, átalakításokat és felújításokat alkalmaztak az elfekvő készle­tekből szerzett műszereken. Ennek eredményeként dicsé­ret illeti a műszerész szo­cialista brigádot, valamint a rugóüzemi kemencék átépí­tésében fáradozó dolgozókat. Munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy 1969. január else­jén teljes erővel megindulhas­son a termelés. Birinyi Imre Épül • a diósgyőri tejgyár A Borsod megyei Építőipari Vállalat ez évi termelési ter­ve már meghaladja az egy­­milliárd forintot. A jelentős összeg felhasználásával a négy ipari városban — Miskolcon, Tiszaszederkényben, Ózdon és Kazincbarcikán — 2024 új la­kást adnak át és 712 otthon építését kezdik meg. Az új la­kások közül 923-at a Borsodi Házépítő Kombinát termékei­ből, a falmagasságú, előtapé­tázott panelokból szerelik ös­­­sze, a többit pedig „hagyo­mányos” eljárással, habsalak­blokkokból alakítják ki. A vállalat dolgozói még mintegy 80 nagyobb létesítményt is el­készítenek. Ezek között van a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem korszerű könyvtár­palotája, a diósgyőri tejgyá­r, az ózdi és a kazincbarcikai művelődési otthon, a tiszasze­­derkényi 16 tantermes általá­nos iskola, a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat új székháza és a minden igényt kielégítő új miskolci Állami Áruház épü­lete. Egész évben példásan dolgoztak Az elmúlt évben többször adtunk hírt arról hogy üzemeink­­ben a fiatal munkások milyen becsületesen állnak helyt az idő­sebb­­ szaktársaink mellett. Közi­bük tartozik Nagy István esz­tergályos is,­az egyedi géngyár fiatal szakmunkása, aki 1 ° 61- ben is rendszeresen 100 százalék felett szeretné teljesíteni tervét. Második­ éve már, hogy felszabadult Kónya L­ászló esztergályos. A központi gépjavító üzemben teljesíti kötelességét — példásan. Az üzem fiataljai között tavaly őt emlegették az egyik legszor­galmasabb ifjúmunkásnak, s most azon van, hogy ez évben se csalódjanak benne. Fotó: Szigetvári 1 1969. január 7. A pártvezetőségi választások sikere biztosíték az 196S-es év feladatainak megvalósításához A Lenin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottsága, csúcs- és pártszervezetei, ak­tivistái, gyárunk kommunis­tái eredményes munkát fe­jeztek be a pártalapszerveze­­tek vezetőségét újjáválasztó taggyűlésével, valamint a csúcsvezetőségek küldöttér­tekezleteinek megtartásával. A m­egfelelő előkészítő munka, a megválasztott mun­kabizottságok, gyárunk kommunistáinak e fontos munkában való rész­t vétele, aktív tevékenysége következtében az elmúlt években nem észlelt, eleven, pártszerű, demokratikus pezsgő élet volt tapasztalha­tó pártszervezeteink, gyá­runk életében. Tizenhárom küldöttértekezle­ten és 76 alapszervezetben hangzottak el pártvezetősé­­geink beszámolói, a vitában pedig 870 kommunista vett részt. A beszámolók és a vi­tában résztvevők nemcsak mérlegelték pártszervezeteink két év alatt kifejtett tevé­kenységét, hanem őszinte vé­leményt is mondtak a pár­tunk egész politikájáról. A választások befejezése után pártbizottságunk, párt­­szervezeteink és csúcsvezető­ségünk gondosan elemezték a választási munkák tapasztala­tait, az elhangzott jogos véle­ményeket, kritikai megjegy­zéseket, javaslatokat. A ta­pasztalatok azt igazolták, hogy a vezetőségek újjáválasztá­­sának politikai jelentőségét pártbizottságunk tagjai, ak­tíváink, csúcs- és párt­­alapszervezeteink megértet­ték.1 .E fontos politikai feladat lebecsülésével „befelé fordu­lással’’, vagy ilyen irányú megnyilvánulással nem talál­koztunk. Sőt, megállapíthat­juk, hogy gyárunk kommu­nistái igen magas politikai érettségről tettek tanúbizony­ságot a megjelentést, a vitá­­ban való bátor pártszerű hoz­zászólásokat,­ a fegyelmezett­séget illetően. A beszámolók igen részle­tesen foglalkoztak pártszerve­zeteink kétéves munkájának értékelésével. Elemzően, kri­tikusan, őszintén tárták fel a párt belső életének eredmé­nyeit, meglevő fogyatékossá­gait. Az ideológiai, a pártépítő munka további javítása ér­dekében konkrét feladatokat szabtak meg. A beszámolók mélyrehatóan értékelték a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunis­ták pártmegbízatásainak tel­jesítését. A tűzállótéglagyár taggyű­lésén például — de több párt­­szervezetnél is — személy szerinti bírálatot mondtak azon párttagok, gazdasági ve­zetők felé, akik nem veszik eléggé figyelembe a dolgozók véleményét, akik megsértik mások emberi méltóságát, vagy munkájukra, beosztásuk­ra hivatkozva gyakran hiá­nyoznak a pártrendezvények­­ről, kivonják magukat a párt­munka alól. A pártcsoportok munkájának részletes értéke­lése igen jó alapot adott a vi­tára, s nagy segítséget nyúj­tottak azok a javaslatok, ész­revételezések, melyeket párt­tagjaink tettek a pártcsoport­jaink munkájának további ja­vításában. Mind a beszámoló, mind a hozzászólások elég nagy te­ret szenteltek dolgozóink na­pi problémáinak, gondjainak. Olyanoknak például, mint jö­vedelmük, bérük alakulása, a munkaidő csökkentésének be­vezetése, a lakásgondok meg­oldása stb. A napi problémá­kat, gondokat alapszervezete­ink nemcsak regisztrálták és nem csupán felülről igényel­tek megoldást, hanem keres­ték és keresik a lehetőséget a helyi intézkedések megoldá­sával is. A taggyűléseken elhangzott hozzászólásokból is kitűnik, hogy gyárunk párttagjainak dön­tő többsége szívesen vállal és végez rendszeres párt­munkát, de igénylik a be­számoltatást a végzett mun­káról, véleményük, tapasz­talatuk meghallgatását, munkájuk elismerését, meg­becsülését. A taggyűlési beszámolók, a felszólalók véleményei is azt bizonyítják, hogy vállalatunk kommunistáinak, dolgozóinak túlnyomó többsége megértet­te a gazdaságirányítás re­formjának lényegét, s egyet is ért azzal. Pártalapszervezete­­ink tömegszervezeteinkkel együtt igen hatalmas politi­kai és egyéb támogatást nyúj­tottak a műszaki, gazdasági vezetésnek 1967-ben a reform előkészítésében, s nem utolsó­sorban bevezetésének első évében, 1968-ban. Mind a beszámolók, mind a felszólalók véleményét figye­lembe véve megállapították, hogy az előkészítés éve jól sike­rült, sikerült biztosítanunk a zökkenőmentes átállást, s 1968-ban olyan gazdasági és politikai eredményt elérni, melyre vállalatunk életében még nem volt példa. Hangzottak el azonban kriti­kai megjegyzések, észrevéte­lek is, melyek jelezve lettek pártbizottságunk felé, a re­formot illetően. Több helyen megjegyzése­ket fűztek a nyereségrészese­dési kategorizálás jelenlegi rendszeréhez. Kifogások hang­zottak el az átlagbérrendszer­ről, a középvezetők (csoport­­vezetők, művezetők, főműve­zetők) bérének felülvizsgála­tára. Igényesen foglalkoztak tag­gyűléseink a pártépítés elvi és gyakorlati kérdéseivel, a munkásőrségben végzendő feladatokkal, tennivalókkal. Értékelték és foglalkoztak az ifjúság helyzetével és a KISZ- szervezetek munkájával. El­ismeréssel beszéltek gyárunk ifjúságának hasznos társadal­mi törekvéseiről, termelő és politikai munkájukról. A taggyűlések beszámolói­nak tapasztalatai pozitívak. Gyárunk párttagsága egysé­ges. Jó az összhang a párt és társadalmi szervek és a gaz­dasági vezetés között. Párt­szervezeteink tömegkapcsola­ta is kielégítő. A nagyszerű politikai, gazdasági eredmé­nyek megteremtésében ott voltak és vannak gyárunk igen becsületes tízezres pár­­tonkívüli vezetői és dolgozói is. A választások előkészítésé­nek, lebonyolításának idő­szakában, azt megelőzőleg és napjainkban is gyárunk­ban a magabiztosság, nyu­godtság, pártszerű légkör, önbizalom, fegyelmezett munkavégzés jellemezte, illetve jellemzi, a párt-, a szakszervezet, a KISZ és a gazdaságvezetés munkáját. Ezek a tények nagy ener­giát, ambíciót adnak az 1969. évi igen komoly politikai-gaz­dasági feladataink megoldásá­hoz. Feladatunk, hogy ezt az egységet, tömegkapcsolatot, a vezetésben való összhangot, a pártszerű, nyílt, őszinte lég­kört megőrizzük és tovább­fejlesszük gyárrészlegi, üzemi szinten egyaránt. A vezetőségválasztó taggyű­lések a párt politikáját vég­rehajtó, érvényesíteni tudó, a munkaterületet jól ismerő, népszerű elvtársakat válasz­tottak meg titkárnak és ve­zetőségi tagoknak. A jelölő bizottságok tekintélye tovább növekedett párttagságunk előtt. Gyárunk kommunistái­nak mintegy 90—95 százalé­kával elbeszélgettek, véle­ményt, javaslatot kértek. Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy javaslataikat a taggyűlések a titkos szava­zással is megerősítették. A választások során 19 új elvtárs lett megválasztva alapszervi titkárnak, 57 elv­társnak pedig az eddig vég­zett becsületes munkájáért a párttagság már többször sza­vazott bizalmat. Biztató jelenség a vezetősé­gekbe választott fiatalok és nők arányának növekedése is. Úgy érezzük, hogy ezek az egészséges fejlődési folyama­tok hozzá fognak járulni, elő fogják segíteni gyárunkban a pártmunka színv­nalának to­vábbi emelkedését. Ahhoz, hogy pártbizottsá­gunk eredményesen végre­­ tudja hajtani nagyfontosságú politikai feladatát, nagymér­tékben hozzájárultak a mun­kabizottságok, az aktívák, a pártbizottság, a végrehajtó bi­zottság tagjainak, és nem utolsósorban gyárunk kom­munistáinak jó munkája. Köszönetünket és elismeré­sünket fejezzük ki mindazon elvtársunknak, elvtársnőnk­nek, akik — átérezve a vá­lasztások női ifi­kai jelentősé­gét pártunk életében — lel­kiismeretesen teljesítették és végrehajtották pártmegbíza­tásukat, s hozzájárultak gyá­runkban a vezetőségválasztá­sok sikeres befejezéséhez. Úgy ítéljük meg, hogy a csúcs-, valamint az alapszer­veink titkárainak vezetőségi tagoknak olyan elvtársakat választottak irien gyárunk k­ommunistái akik élvezik a tagság, a dolgozók bizalmát, akik e magasztos munkával, a kollektívák erejére való tá­maszkodással híven a párt politikáját végre fogják haj­tani. Árvai Béla LKM n­onv­­eri zárthi­ottság PTO vezetője

Next