Diósgyőri Munkás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-07 / 1. szám
tszcte. január 1. Kiosztották az országos gyorsíró és gépíró versenyek díjait Rövid ünnepség keretében osztották ki a dolgozók országos versenyének díjait az N- gyáregység alapszervezetének * helyiségében. Az ünnepségen részt vett a vállalat részéről Less Nándor munkaügyi főosztályvezető, a szakszervezeti bizottságot Zombori Ferencné, az országos versenybizottságot Haák Béla, a Gyorsírószövetség elnöke képviselte. Az országos versenybizottság nevében Haák Béla üdvözölte a megjelenteket és részletesen ismertette a verseny eredményét. Eszerint csapatversenyben a gyár nődolgozói az ország összes vállalata között gyorsírásból a II. helyet, gépírásból a III. helyet, míg a pontszerző versenyben szintén a III. helyet szerezték meg. „Borsod megye legjobb gépíró versenyzője” címet ez évben is Macsuga Mária, a gyár dolgozója nyerte el. Ugyancsak Macsuga Mária lett a hibátlansági gépíróversenyen országosan a második helyezett, a sebességi gépíróversenyen pedig a hatodik helyezett és elnyerte az országos versenybizottság külön díját is. Egyéni eredmények alapján gépírásból 450 leütés felett Macsuga Mária, 350 leütés fejlett Szepesi Jánosné és Simonffy Károlyné, 250 leütés felett Tószegi Józsefné, Tóth Józsefné és Vukovich Erzsébet, a gépáttételes gyorsíróversenyen Macsuga Mária és Vukovich Erzsébet volt a helyezési sorrend, akik 100—500 forintig terjedő pénz-, illetőleg a könyves oklevél jutalomban részesültek. Az idegen nyelvű gépíróversenyen Dulovich Edit az angol nyelvű, Macsuga Mária a német nyelvű, Dancs Bertalanná az orosz nyelvű és Dulovich Edit az olasz nyelvű versenyen ért el helyezést és kapott pénzjutalmat. Gyorsírásból 250 szótagos fokon Macsuga Mária és Dulovich Edit, 220 szótagos fokon Siegel Lászlóné, 200 szótagos fokon Vukovich Erzsébet, 180 szótagos fokon Pásztor Mária, Mikulka Katalin és Polgári Istvánná, míg a 150 szótagos fokon Sike Andrásné, Szepesi Jánosné és Mikulka Katalin értek el helyezést és 100—500 forintig terjedő pénz-, illetőleg könyv-, valamint oklevéljutalomban részesültek. A versenyeredmények ismertetése után a vállalatvezetőség nevében Less Nándor munkaügyi főosztályvezető osztotta ki a jutalmakat és kívánt sok sikert a további eredmények eléréséhez. 1650 újszülött, 604 házasság, 475 haláleset volt kerületünkben tavaly . 1908. december 29. A III. kerületi tanács anyakönyvi hivatala. Bistei István anyakönyvvezető előtt fiatal pár áll. A fiú gesztenyebarna hajú műszaki rajzolóba lány szőke és gépkönyvelő. Elhangzanak a szokásos kérdések, majd az anyakönyvvezető jegyzetfüzetébe néz: — Holnap? 30-án fél négykor megfelel? Már csak akkorra tudom bejegyezni magukat. A válasz azonnali boldog igen. A két fiatal — mindketten az NDK-ban dolgoznak jelenleg, s szabadságon vannak itthon — egymás kezét fogva távozik. Boldogok. Holnap már férj és feleség lesznek ... — Mennyien kötöttek házasságot az elmúlt évben? Kimutatások kerülnek elő. — Többen, mint 1967-ben. Az akkori bejegyzések szerint 565-en. 1968-ban 604-en. Sajnos, a válások száma elég magas, megközelítőleg húsz százalékos. 1967-ben 1704» újszülöttet jegyeztünk, 1968-ban 1650-et. Ez azonban relatív szám, hiszen előfordult, hogy komplikációval vidéki községekből is hoztak kerületünk kórházába szülői asszonyokat, s lehet, hogy egy évvel korábban többet, mint idén. Valamelyest nőtt a halálesetek száma is: 1967-ben 468, 1968-ban 475 halálesetet jelentettek. — Lapunkban az elmúlt évben több ünnepélyes polgári házasságkötésről, névadóról adtunk hírt, közöltünk fényképet. Mi a helyzet e téren, mutat-e emelkedést a statisztika? — Az ünnepélyes polgári házasságkötések száma kerületünkben 1968. november 18-ig 220 volt, körülbelül ugyanannyi, mint előző évben, így nem is annyira mennyiségi, mint inkább minőségi változásról beszélhetünk. Olyan értelemben mondom ezt, hogy ma már a polgári esküvőre is teljes esküvői díszben jönnek. Ma már az emberek nem a régi polgári házasságkötésnek tekintik a tanácsi esküvőt, feloldódik a régi merevség. Nem egyszer hangzik el szülők részéről: ha tudta volna, hogy ez is lehet ilyen szép, nem morfondírozott volna rajta annyit. Ugyanez a helyzet a névadóknál is. Mintegy három éve átlag 55—65 névadót rendezünk. Elvi fordulatnak számít, hogy sokan már nem is kérik a társadalmi szervek segítségét a lebonyolításhoz, megelégszenek azzal, hogy egyenesen hozzánk fordulnak. A társadalmi szerveknek, különösen a KISZ-nek azonban még továbbra is nagy szerepe lesz ebben a kérdésben. — Visszatérve a házasságokhoz, melyik az az időszak vagy évszak, amikor a párok legszívesebben fogadnak örök hűséget? — Ma már nincsenek élesen elkülönülő ciklusok. Régen Diósgyőrben divat volt, hogy a házasságkötéseket a kor kiforrása után ütemezték. Napjainkban nincs ilyen. A legtöbben áprilistól szeptemberig jönnek, de ilyenkor, karácsonytájt is meglehetősen sok a munkánk. — nyikes — Nem egy munkásőrünk töltötte szolgálatban az ünnepeket, biztosítva ezzel dolgozótársai békés ünneplését is. Az LKM munkásőr százada hamarosan századgyűlésen beszéli meg az ez évi feladatokat. Fotó: Pacz Pál. ■* DIÓSGYŐRI WOWKÄS *★ [UNK]*★**★**★*★*★ [UNK]*★ [UNK] [UNK]**■* 3 i MEGKEZDŐDÖTT AZ 1969-ES MUNKAÉV * Megkezdődött az újévi sikereket biztosító munka az üzemekben. A nemesacélkovácsműhely dolgozói már az év első napjaiban nagy lendülettel láttak munkához. Az izzó anyagra lesújtó kalapácsfejek már 1969 sikereit alapozzák. A nagyolvasztó gyárrészlegnél az ünnepek alatt sem szünetelt a munka. A gőzölgő, füstölgő kohók alatt már az év első napjaiban szép eredmények születtek. Próbavétel a martinban. Vajon hányszor végezték el 1968-ban ezt a műveletet, képen látható martinászok. S vajon hányszor fogják elvégezni ugyanolyan lelkesedéssel és odaadással 1969-ben? Fotó: Irmát Az új esztendő beköszöntésével tovább folyik az épülő elekroacélmű berendezéseinek szerelése. A munka jó ütemben halad, reméljük, ez évben is nagyszerű sikerekről adhatunk majd hírt. ir* 4 ★★★★★★★ ★★★-A4- Íngyszer volt, hol nem volt... Diósgyőrben, kis családi házban élt egyszer egy apa, anya és a hét gyermek. Szegények voltak, de boldogok. És eddig a mese, eddig az idill. 1943. Golyó vagy gránát? Nem volt többé apja a hét gyereknek. Csak háború és bomba volt, mely megsemmisítette az özvegy és a hét árva otthonát. Vándorlás következett egyik üresen maradt házból a másikba, mindig a máséba. Kiutalás jött. A házat, melynek tulajdonosai külföldre menekültek, a tanács a nyolc embernek adta, az anyának és a hét gyermekének. Tíz év telt el. A háznak mind kevesebb fiatal lakója maradt. 1963. Hivatalos irat: Lebontják a házat, Bajcsy-Zsilinszky utca 42 — két szoba összkomfort — ez az új lakás címe. Néhány kilométerrel arrébb. Harkány. Magányos asszony fiával, lányával. A fiút taníttatni kell, rendkívül jó eszű — mondta a tanító és a tiszteletes. De miből? Cselédkedés, zsellérkedés, takarítás, ez lett az anya sorsa. És a lány? Ő: hamupipőke. Mindenhol, minden munkát elvégez, s kell a pénz. Ha ez sem elég, a kölcsön. Mindent elnyel a fiú taníttatása, a sárospataki kollégium. A lány vékony, törékeny volt, 13-nak nézték, amikor 16 éves korában jelentkezett a kohászatban — munkát kért. Felvették kézbesítőnek. A diósgyőri asszony fia és a harkányi asszony lánya .■************** *****■ találkoztak. Mindketten az LKM villamosjavítójában dolgoztak és dolgoznak ma is. A férfi 1949-től, a lány 1952-től. A férfi motorszerelő, szocialista brigádtag, a lány tekercselő. Új bejegyzések kerültek az igazolványukba. Nős, férjezett. A lány új neve: Kubicsek Béláné. Harkányból a korai vonattal indultak éveken át. A kisfiút Zsoltnak keresztelték. A volt diósgyőri asszony, a Bajcsy-Zsilinszky utcai lakásában otthont adott nyolc embernek. A lánya és a fia családjának. Most együtt élnek kilencen, két szoba összkomfortban, a Bajcsy-Zsilinszky utcai ház második emeletén. Eddig történetük, harcuk, küzdelmük a létért, a betevő falatért, a gyerekeik boldogulásáért. Az egyik anyának hat, a másiknak egy gyereke róhónapos és éves kisfiú. Nézem a képet és az eredetijét — ugyanaz a mosoly, imittamott egy ősz hajszál, egy ránc, de az arc nyugodt derűjén ez nem változtatott. Ha a kicsi szobákban, a még kisebb előszobában és konyhában — munkájukat serény kezekkel végezve — összeütköznek, fejük koccan, és kacagásuk csendül. Náluk sosem fut ki a tej, a konyha sosem üres. A piroszöld-sárga rekamékall és egymást kerülgetve nem hal el a szó ajkukon, mosoly a szemükből. Ha mégis kigördül egy könnycsepp, és lefelé fut a szájsarki ránc nyolc ember siet letörölni azt. Azt mondja a rege, a régi sámánok a gonosz elűzésére díszítették a fenyőt. Ők nem ezért. Jelkép volt otthonukban, a boldogság szigetén a fenyőfa — a béke, az ő békéjüknek a jelképe. A kirakásban összezsúfoltan élt család, a kilenc rokon életének jelképe. Egymássá váltott szavuk és hangjuk mindig türelmes, kedves, vidámságuk üde. Otthonul békéje felfrissít, mint a fenyő illata. Csak egyet kívánhatunk, örökzöld is legyen. Túry Ibolya ********************. „ Qkiídegi ág, _ ************************************* pült ki munkában kifáradt, megöregedett, de a megmaradtak számára még mindig védelmet nyújtó, takarásra kész anyai szárnya alól. Ők kilencen, a két szobában békességben, megértésben élnek. Az aznapi kenyérértküzdésben eltelt gyermekkoruk megtanította őket örülni minden kicsiségnek: a tűz melegének, az év végi ünnepeknek, a kávé illatának, a mama főztjének ... A sok-sok agy fölött a családi képekről mosolyogva tekint le a volt menyasszony és vőlegény, a néhány