Diósgyőri Munkás, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1970-07-07 / 27. szám

125 év magyar fotóművészeié A magyar fotóművészek méltán vívták ki a hazai és alföldi közvélemény elismerését Ezt az'elismerést megerősítette a minap megnyílt "állítás is, amelyet a Miselei Galériában rendeztek meg. A tárlatot Armuth Iván, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagja nyitotta meg. Gábos Ilona hárfajátéka érdekes színfolt volt a megnyitáson. A kiállítás július 26-ig tekinthető meg. Mielőtt baj lenne!... (Tudósítónktól.) A gépgyár baleseti statisztikájában előkelő helyet foglal el a figyelmetlenségből származó baleset. Ezek elkerülése elsődleges feladat a gyárban. Mégis figyelmen kívül hagyják a szállítást lebonyolító eszközök sebességkorlátozását, amely miatt több esetben baleset történt. Mind a targoncák, mind a gépkocsik vezetőit nagyobb ellenőrzés alá kellene vonni, mert az 5 km óra sebesség könnyen felismerhető. Az üzemek között, különösen a süllyesztékes üzemben a gyalogjárdák anyaggal való elzárása, a vasúti kocsikkal való járdák elzárása, valamint ezek között való bújkálás, különösen a délelőtti műszakban jelentős. A munkavédelmi osztály figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy úgy mint az elmúlt időkben, fokozzák tovább az ellenőrzést, sőt a büntetéstől se riadjanak vissza. A szigorúbb retorziók alkalmazása valamennyiünk érdekét szolgálja. Mielőtt még nem történik a baj, addig fordítsunk nagyobb gondot rá. A vasútforgalom oldja meg úgy az üzemekben az anyag be- és kiszállítását, hogy a délelőtti nagy számban dolgozóknak ne kelljen kocsik között bujkálniuk. Lehetőleg az éjszakai műszakban oldják meg a vasúti szállítást, s csak rendkívüli esetben alkalmazzák az üzemek területén! DIÁSGYORI IWWKÄS 1970. július 12 Pártszervezeteink, vezetőségi tagjaink hétköznapjaiból A türelem jó embernevelő Több mint ■um három évtizedet, 34 évet egy helyen, egy üzemben eltölteni felér több mint fél élettel. Nos, Werbőczi Ferenc, a csavargyár alapszervi párttitkára azon emberek közé tartozik, akik hűek maradtak az ,,Alma Mater”-hez, ahol sajtolóként kezdte, s húsz évi munka után lett csoportvezető Ha már az esztendők emlegetésénél tartunk, hadd mondjuk el; 12 éve párttitkár egy olyan gyáregységben, ahol az embernevelés egyike a legnehezebb feladatoknak, legalább is az volt. Ma már valamivel javult a helyzet. A gyáregység vezetősége, a párt és más társadalmi szervekkel karöltve, valamint a törzsgárda tagjainak segítségével igen szívós munkával, részben megszüntették a munkaerő-fluktuációt. Werbőczi Ferenc, amikor az elmúlt 12 évre emlékezik, azt mondja: „Nehéz, de szép munka a párttitkáré. Az emberekkel való foglalkozás, a párt politikájának, a határozatoknak következetes segítése, végrehajtása, mind nemes feladat, hiszen a szocialista rend építését gyorsítja, fejleszti egységes egésszé.” Ahogy a költőnek van ars poeticája, úgy van és lehet egy párttitkárnak is. Werbőczi Ferencnek is van „Ars politikája”, amelyet így summáz: „A türelem jó embernevelő, minden egyes pártmunkásnak úgy kell dolgoznia, hogy sose veszítse el türelmét.” Szép fogalmazása ez az emberi kapcsolatok kiépítésének, s hogy ezt igen komolyan gondolja, példa rá, hogy a különböző problémákkal hozzá fordulókat sosem „intézi” el egy kurta mondattal, hanem az adott lehetőséghez képest konzultál a gyáregység vezetőségével, akikkel megértő, elvtársi a kapcsolata. Érdekes módon a saját munkájáról keveset mond, annál nagyobb lelkesedéssel és elismeréssel beszél a fiatalokról, a KISZ- és az MHSZ szervezetről. A csoportvezetői beosztása mellett nagy figyelemmel kíséri a fiatalok munkáját, életét, fejlődését, s ebben jogos tendencia van; az utánpótlás innen jön, jó, egészséges szellemű, társadalmi munkára kész fiatalokat nevel a két szervezet. Tényként érdemes megemlíteni, a csavargyárban negyedszer kapták meg a „Kiváló KISZ- alapszervezet” kitüntetést a fiatalok. Hogy mennyi ebben a párttitkár érdeme, erről nem nyilatkozik, de a csavargyár kollektívája tudja, egyszerű, becsületes munkás múltja, pártfunkcionárius jelleme, nagy türelme és őszinte emberszeretete mindig nagy segítséget jelentett a dolsos hétközna P0,'"'rl. Napjainkban “oc$£ és munkaügyi helyzetével foglalkozik legtöbbet, hiszen a pártbizottsági határozat értelmében ezen a téren a párttitkárokra igen nagy és óriási körültekintést igénylő feladat hárul. De nem felejtkezik meg olyan „faló”, évek óta felszínen lebegő problémáról sem, mint a sajtoló melegüzemmé való nyilvánítása. Rendületlenül hisz és bízik abban, hogy végül is a sok beadvány, az illetékesekkel való beszélgetés nem vész kárba. Azt mondja: pártalavszervezetünk teljes mértékben támogatja a dolgozóknak ezt a kérését, mert jogosnak tartjuk. Verbőczi Ferenc ötvenéves, ízzig-vérig munkás. Több kitüntetés tulajdonosa. Ezekért keményen megdolgozott, s a további célja: hű katonája lenni a szocialista rendnek, minden erővel segíteni azt. Bombard, a világutazó orvos, könyvét olvasva eszembe jutott egy régi történet. Alain Bombard könyvében arról ír, hogy évente mintegy kétezer ember veszti életét hajótörés következtében. Az emberek fele a katasztrófa első óráiban és napjaiban — csónakban vagy alkalmi tutajon hánykolódva — pusztul el. Az orvos véleménye szerint a halál oka nem annyira az éhezés és szomjazás, hanem a félelem, és az a tény, hogy a szokatlan körülmények között nem tudnak életükért harcolni... 1941 júliusában egy torpedóromboló fedélzetén teljesítettem szolgálatot. Őrjáratban voltunk a Fekete-tengeren. A figyelő jelezte, hogy elöl-jobbra valami ismeretlen tárgy hánykolódik a hullámokon, irányváltoztatás után hallótávolságra megközelítettük. — Kik vagytok? — kiáltotta a fedélzetmester a megafonba ... A gumicsónak egyik utasa később elmesélte nekem, hogy mi történt a kérdés felhangzása előtt ... A román tengerparttól 8 tengeri mérföldre, — nagy magasságban —, elkeseredett harcot vívott gépük egy német Messerschmidttel. A Messer hamarosan a tengerbe bukott, a szovjet bombázó bal motorja leállt és a jobb motor kihagyott. A repülőgép parancsnoka — Abaszov — figyelembe véve a magasságot és a célponttól való távolságot, úgy döntött, hogy folytatják az utat. Jelentős hadianyag-raktárakat kellett bombázniuk. Állandóan veszítve a magasságból, a meghatározott körzetben ledobták terhüket és erős légelhárító tűzben visszafordultak. A magasság erősen csökkent, 300, 200, majd 150 méter. A rádiós és a másodpilóta előkészítették a felfújható mentőcsónakot, elhelyezték benne az evezőket és az élelmiszer tartalékot. A vízbe csapódó gépet gyorsan elhagyták. Pár perc múlva csak a gumicsónak ringott a tenger felszínén. A csónakba bemászva észrevették, hogy az evezőket elsodorta a tenger. A szél — kénye-kedve szerint — kelet felé sodorta őket. Másnap a szélirány megváltozott, és a délnyugati hajózás — Törökország partjaival — semmi jót sem ígért. Más nem lévén, a kezükkel kezdtek evezni — felváltva, kettesével —, hogy legalább megakadályozzák vagy lassítsák elsodródásukat. A tengeri só marta kezüket, a nap kibírhatatlanul tüzelt. Az első két nap nem ettek, nem ittak, őrizték a kincset érő tartalékokat. A harmadik napon fogyasztottak el egy tábla csokoládét és fejenként egy korty kristályvizet. A negyedik nap hajnalban az ügyeletes a közvetlen közelükben deszkahulladékokot vett észre. Tőreikkel hamarosan primitív evezőket fabrikáltak, sőt az ejtőernyőzsinór segítségével sikerült egy másfél méteres árbocot is összehozni. Vitorlának egy ejtőernyőt szabdaltak szét. Mivel a szélirány ismét változott, örömmel vették használatba. Nappal a nap, éjszaka a sarkcsillag után tájékozódtak. Vihar támadt, alig győzték az üres konzervdobozokkal kimerni a csónakukból a vizet. Egész éjszaka harcoltak életükért. A hatodik napon — estefelé — az ügyeletes felkiáltott: — Hajót látok! Abaszov parancsnok hőkészüntséget rendelt el, mivel elhatározták, hogy a németek kezébe érve nem adják magukat. Osztatlan volt az örömük, amikor a hadihajó tatján meglátták a vörös lobogót, és felhangzott a kérdés: — Kik vagytok? — A Szovjetunió polgárai! — hangzott a négy torokból egyszerre a válasz. N« ZotoMg 3i osztályú tartalékos kapitány* Négyen a nyílt tengeren Múzeum vágat,, ásványokhoz Évente mintegy 7—8 ezren tekintik meg Rudabányán az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot. Idén az épület mellett egy „múzeumvágatot” is létrehoztak, amelyben a különböző bányászási módokat mutatják be az érdeklődőknek. Tervbe vették, hogy az udvarra egy bulinerházat is építenek. A bulinerek — így nevezték magukat a település őslakosai — házainak berendezését a múzeumban már megtekinthetik az érdeklődők. Arcok a gyárból | Kibővített műszaki konferencia az LKM-ben (Folytatás az 1. oldalról.) anyagellátás érdekében javítani kell a kooperációs kapcsolatot. A finomhengerműben is növekedett a selejt. Termelési és kiszállítási feladatait nem teljesítette a nagykovácsmű-gyáregység, annak ellenére, hogy a kovácsolásban kedvező eredményeket ért el. A helyi vezetés júniusban már több kedvező intézkedést alkalmazott, de további fokozott gondosságot vár el a gyár vezetősége tőlük, az export feladatok teljesítésében. A lemaradások, határidő-csúszások hátrányosan érintik a vállalatot. Az acélmű és a hengermű nagyobb segítséget nyújthat a hiányos anyagellátás megszüntetésével. A korábbi időszakokban tapasztalható hóvégi és negyedév végi hajrák megszűntek a nemesacél-kovácsoló gyáregységben. Tevékenységük folyamatos és ütemes, de nyereségtervét a kedvezőtlenebb gyártmányösszetétel miatt nem teljesítette. Az év második felében az eddigiekhez hasonló szorgalmas munkát kér a gyár vezetősége ettől a kollektívától. Az acélöntödegyáregység munkáját úgy értékelte a beszámoló, hogy rugalmasan alkalmazkodik a krónikus létszámhiányhoz. A kitűzött feladatokat nem tudta teljes egészében teljesíteni, öt hónap vonatkozásában a tonnális lemaradás ellenére mégis túlteljesítette nyereségtervét. A magasabb értékű öntvények gyártására való áttérésért dicséretet érdemel ez a kollektíva. Megfelelő programszerűséggel teljesítette tervét a vasöntöde-gyáregység. Munkájukat a tervszerűség, ütemesség és a gazdaságosság jellemzi. Ezt mutatja nyereségtervük túlteljesítése is. A csavargyárban is eleget tettek a termelési és kiszállítási feladatnak. Nem lehet elfogadni azonban a selejtnél beállt változást. Nagyságrendileg ugyan kicsi, de többszöröse az előző évinek. Gondosabb előkészítéssel, a technológiai fegyelem megszilárdításával ez a hiba megszüntethető. Maradék nélkül... A húzó-hőkezelő gyáregység sem gyártási, sem kiszállítási területen nem teljesítette a tervét. A lemaradásban közrejátszott a csiszoló- és hántológépek áttelepítése. A gyáregység vezetőségének most már minden erőt arra kell összpontosítani, hogy éves szintű feladatait maradék nélkül teljesítse, nyereségét tovább fokozza. A tűzállótéglagyár munkája ellen komolyabb kifogás nem merült fel, az első öt hónap alatt. A gyáregységnél állandósult a jó technológiai fegyelem. Az alapanyagkitermelő-gyáregység jól oldotta meg megnövekedett feladatát. Egyes résztermékeknél, mint a granulált és habsalak gyártásánál azonban lemaradás tapasztalható, amit a nagyolvasztónál a tömörítvény felhasználás megnövekedett aránya, valamint a nagyolvasztó gyengébb termelése miatt csökkent salakmennyiség okozott. Fontos feladatuk a második fél évben a megfelelő minőségű mészkő és dolomit termelés biztosítása, — különös tekintettel a darabnagyságra és tisztaságra. Dicsérőleg szólt az értékelés a közlekedési gyárrészleg dolgozóinak munkájáról. A termékkiszállítás zavartalanságával lényegesen hozzájárultak a vállalat eredményességéhez, de sajnos nem tudtak azonban teljességében eleget tenni a vállalaton belüli anyagmozgatási kötelezettségüknek. Az egyes üzemek alapanyag-, illetve félkésztermék ellátása nem programszerű, az anyagok gyakran késve érkeznek a felhasználóhoz, amely indokolatlan programcserét okoz. A szolgáltató gyáregységek munkájával elégedett a vállalat vezetősége. A gépkarbantartó, az épületkarbantartó és az energia gyáregységek megfelelő feltételeket teremtettek a termelő munka zavartalanságához, a gazdasági hatékonyság fokozásához. Fékező hibák A továbbiakban Káli Lajos elvtárs mélyrehatóbban is szólt a vállalat termelési, gazdasági tevékenységének eddigi alakulásáról, több hitóra felhívta a jelenlevők figyelmét, a többi között olyanokra, mint a programszerűség romlása, a belső szervezettség csökkenése, a következetes vezetői intézkedés hiánya. Ezek és a többi hibák ha nem szüntetjük meg, fékezik a jobb eredmények elérését. Arra kérte a gazdasági vezetőket, hogy a most kezdődő munkahelyi termelési tanácskozásokon tájékoztassák megfelelően az irányításuk alá tartozó kollektívákat eredményeikről, legfontosabb feladataikról. Vonják be a dolgozókat gondjaik megoldásába, s a vállalati törzsgárda tagjai pedig nyújtsanak segítséget minden területen a jó törekvések gyakorlati alkalmazásához. Használjuk fel a második fél évben magas színvonalon a X. pártkongresszus tiszteletére kibővített jubileumi versenyt, új helyi vállalások megtételével és teljesítésével, legyen hozzánk méltó ez a verseny. — Kérem Önökön keresztül gyárunk minden dolgozóját, hogy a X. kongresszus tiszteletére adjanak új lendületet versenymozgalmunknak —, mondotta Káli Lajos elvtárs. — Tegyenek vállalást a tervek túlteljesítésére, a gazdaságosabb, termelékenyebb munkavégzésre, a munka- és technológiai fegyelem javítására. Olyan vállalásokat tegyenek, amelyeknek teljesítésével ismét várományosai lehetünk a kongresszusi zászlónak. Sz. M.