Diósgyőri Munkás, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1970-07-07 / 27. szám

125 év magyar fotóművészeié A magyar fotóművészek méltán vívták ki a hazai és alföldi közvélemény elisme­rését Ezt az'elismerést meg­erősítette a minap megnyílt "állítás is, amelyet a Mis­­­­elei Galériában rendeztek meg. A tárlatot Armuth Iván, a Magyar Fotóművészek Szö­vetségének elnökségi tagja nyitotta meg. Gábos Ilona hárfajátéka érdekes színfolt volt a megnyitáson. A kiállí­tás július 26-ig tekinthető meg. Mielőtt baj lenne!... (Tudósítónktól.) A gépgyár baleseti statisz­tikájában előkelő helyet fog­lal el a figyelmetlenségből származó baleset. Ezek elke­rülése elsődleges feladat a gyárban. Mégis figyelmen kívül hagyják a szállítást le­bonyolító eszközök sebesség­­korlátozását, amely miatt több esetben baleset történt. Mind a targoncák, mind a gépkocsik vezetőit nagyobb ellenőrzés alá kellene vonni, mert az 5 km óra sebesség könnyen felismerhető. Az üzemek között, különösen a süllyesztékes üzemben a gyalogjárdák anyaggal való elzárása, a vasúti kocsikkal való járdák elzárása, vala­mint ezek között való búj­­kálás, különösen a délelőtti műszakban jelentős. A munkavédelmi osztály figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy úgy mint az el­múlt időkben, fokozzák to­vább az ellenőrzést, sőt a büntetéstől se riadjanak vissza. A szigorúbb retorziók alkalmazása valamennyiünk érdekét szolgálja. Mielőtt még nem történik a baj, ad­dig fordítsunk nagyobb gon­dot rá. A vasútforgalom old­ja meg úgy az üzemekben az anyag be- és kiszállítását, hogy a délelőtti nagy szám­ban dolgozóknak ne kelljen kocsik között bujkálniuk. Lehetőleg az éjszakai mű­szakban oldják meg a vasúti szállítást, s csak rendkívüli esetben alkalmazzák az üze­mek területén! DIÁSGYORI IWWKÄS 1970. július 12 Pártszervezeteink, vezetőségi tagjaink hétköznapjaiból A türelem jó embernevelő Több mint ■­um­ három évtizedet, 34 évet egy he­lyen, egy üzem­ben eltölteni felér több mint fél élettel. Nos, Werbő­­czi Ferenc, a csavargyár alapszervi párt­titkára azon emberek közé tartozik, akik hűek maradtak az ,,Alma Ma­­ter”-hez, ahol sajtolóként kezdte, s húsz évi munka után lett csoportve­zető Ha már az esztendők em­legetésénél tar­tunk, hadd mondjuk el; 12 éve párttitkár egy olyan gyár­egységben, ahol az emberneve­lés egyike a leg­nehezebb fel­adatoknak, leg­alább is az volt. Ma már va­lamivel javult a helyzet. A gyáregység vezetősége, a párt és más társadalmi szervekkel karöltve, valamint a törzs­gárda tagjainak segítségével igen szívós munkával, rész­ben megszüntették a munka­erő-fluktuációt. Werbőczi Ferenc, amikor az elmúlt 12 évre emlékezik, azt mondja: „Nehéz, de szép munka a párttitkáré. Az em­berekkel való foglalkozás, a párt politikájának, a határo­zatoknak következetes segíté­se, végrehajtása, mind nemes feladat, hiszen a szocialista rend építését gyorsítja, fej­leszti egységes egésszé.” Ahogy a költőnek van ars poeticája, úgy van és lehet egy párttitkárnak is. Werbő­czi Ferencnek is van „Ars politikája”, amelyet így sum­máz: „A türelem jó emberne­velő, minden egyes pártmun­kásnak úgy kell dolgoznia, hogy sose veszítse el türel­mét.” Szép fogalmazása ez az em­beri kapcsolatok kiépítésének, s hogy ezt igen komolyan gondolja, példa rá, hogy a kü­lönböző problémákkal hozzá­ fordulókat sosem „intézi” el egy kurta mondattal, hanem az adott lehetőséghez képest konzultál a gyáregység veze­tőségével, akikkel megértő, elvtársi a kapcsolata. Érdekes módon a saját munkájáról keveset mond, annál nagyobb lelkesedéssel és elismeréssel beszél a fiata­lokról, a KISZ- és az MHSZ­ szervezetről. A csoportvezetői beosztása mellett nagy figye­lemmel kíséri a fiatalok mun­káját, életét, fejlődését, s eb­ben jogos tendencia van; az utánpótlás innen jön, jó, egészséges szellemű, társadal­mi munkára kész fiatalokat nevel a két szervezet. Tény­ként érdemes megemlíteni, a csavargyárban negyedszer kapták meg a „Kiváló KISZ- alapszervezet” kitüntetést a fiatalok. Hogy mennyi ebben a párt­­titkár érdeme, erről nem nyi­latkozik, de a csavargyár kol­lektívája tudja, egyszerű, be­csületes munkás múltja, párt­funkcionárius jelleme, nagy türelme és őszinte embersze­­retete mindig nagy segítséget jelentett a dolsos hétközna­ P0,'"'rl. Napjainkb­an “oc$£ és munkaügyi helyzetével foglalkozik legtöbbet, hiszen a pártbizottsági határozat ér­telmében ezen a téren a párt­­titkárokra igen nagy és óriási körültekintést igénylő feladat hárul. De nem felejtkezik meg olyan „faló”, évek óta felszínen lebegő problémáról sem, mint a sajtoló meleg­üzemmé való nyilvánítása. Rendületlenül hisz és bízik abban, hogy végül is a sok beadvány, az illetékesekkel való beszélgetés nem vész kárba. Azt mondja: pártal­av­­szervezetünk teljes mérték­ben támogatja a dolgozóknak ezt a kérését, mert jogosnak tartjuk. Verbőczi Ferenc ötvenéves, ízzig-vérig munkás. Több ki­tüntetés tulajdonosa. Ezekért keményen megdolgozott, s a további célja: hű katonája lenni a szocialista rendnek, minden erővel segíteni azt. B­ombard, a világutazó orvos, könyvét olvasva eszembe jutott egy régi tör­ténet. Alain Bombard könyvében ar­ról ír, hogy évente mintegy kétezer ember veszti életét hajótörés következtében. Az emberek fele a katasztrófa első óráiban és napjaiban — csónakban vagy alkalmi tu­tajon hánykolódva — pusztul el. Az orvos véleménye szerint a halál oka nem annyira az éhezés és szomjazás, hanem a félelem, és az a tény, hogy a szokatlan körülmények között nem tudnak életükért harcolni... 1941 júliusában egy torpedóromboló fedél­zetén teljesítettem szolgálatot. Őrjáratban voltunk a Fekete-tengeren. A figyelő jelezte, hogy elöl-jobbra valami ismeretlen tárgy hánykolódik a hullámokon, irányváltoztatás után hallótávolságra megközelítettük. — Kik vagytok? — kiáltotta a fedélzet­mester a megafonba ... A gumicsónak egyik utasa később elme­sélte nekem, hogy mi történt a kérdés fel­hangzása előtt ... A román tengerparttól 8 tengeri mér­földre, — nagy magasságban —, elkesere­dett harcot vívott gépük egy német Messer­­schmidttel. A Messer hamarosan a tengerbe bukott, a szovjet bombázó bal motorja le­állt és a jobb motor kihagyott. A repülőgép parancsnoka — Abaszov — figyelembe véve a magasságot és a célpont­tól való távolságot, úgy döntött, hogy foly­tatják az utat. Jelentős hadianyag-raktára­kat kellett bombázniuk. Állandóan veszítve a magasságból, a meg­határozott körzetben ledobták terhüket és erős légelhárító tűzben visszafordultak. A magasság erősen csökkent, 300, 200, majd 150 méter. A rádiós és a másodpilóta előkészí­tették a felfújható mentőcsónakot, elhelyez­ték benne az evezőket és az élelmiszer tar­talékot. A vízbe csapódó gépet gyorsan el­hagyták. Pár perc múlva csak a gumicsónak ringott a tenger felszínén. A csónakba bemászva észrevették, hogy az evezőket elsodorta a tenger. A szél — kénye-kedve szerint — kelet felé sodorta őket. Másnap a szélirány megváltozott, és a délnyugati hajózás — Törökország partjai­val — semmi jót sem ígért. Más nem lévén, a kezükkel kezdtek evezni — felváltva, kettesével —, hogy legalább megakadályozzák vagy lassítsák elsodródá­­sukat. A tengeri só marta kezüket, a nap kibírhatatlanul tüzelt. Az első két nap nem ettek, nem ittak, őriz­ték a kincset érő tartalékokat. A harmadik napon fogyasztottak el egy tábla csokoládét és fejenként egy korty kristályvizet. A­ n­egyedik nap hajnalban az ügyeletes­­ a közvetlen közelükben deszkahulladé­­ko­­­kot vett észre. Tőreikkel hamarosan primitív evezőket fabrikáltak, sőt az ejtőernyőzsinór segítségével sikerült egy másfél méteres árbocot is összehozni. Vitor­lának egy ejtőernyőt szabdaltak szét. Mivel a szélirány ismét változott, örömmel vették használatba. Nappal a nap, éjszaka a sark­csillag után tájékozódtak. Vihar támadt, alig győzték az üres kon­zervdobozokkal kimerni a csónakukból a vi­zet. Egész éjszaka harcoltak életükért. A hatodik napon — estefelé — az ügyele­tes felkiáltott: — Hajót látok! Abaszov parancsnok h­őkészüntséget ren­delt el, mivel elhatározták, hogy a németek kezébe érve nem adják magukat. Osztatlan volt az örömük, amikor a hadihajó tatján meglátták a vörös lobogót, és felhangzott a kérdés: — Kik vagytok? — A Szovjetunió polgárai! — hangzott a négy torokból egyszerre a válasz. N« ZotoMg 3i osztályú tartalékos kapitány* Négyen a nyílt tengeren ­Múzeum vágat,, ásványokhoz Évente mintegy 7—8 ezren tekintik meg Rudabányán az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot. Idén az épület mellett egy „múzeumvágatot” is létrehoztak, amelyben a különböző bányászási módo­kat mutatják be az érdeklő­dőknek. Tervbe vették, hogy az udvarra egy bulinerházat is építenek. A bulinerek — így nevezték magukat a te­lepülés őslakosai — házainak berendezését a múzeumban már megtekinthetik az ér­deklődők. Arcok a gyárból | Kibővített műszaki konferencia az LKM-ben (Folytatás az 1. oldalról.) anyagellátás érdekében javí­tani kell a kooperációs kap­csolatot. A finomhengermű­ben is növekedett a selejt. Termelési és kiszállítási feladatait nem teljesítette a nagykovácsmű-gyáregység, annak ellenére, hogy a ko­vácsolásban kedvező ered­ményeket ért el. A helyi ve­zetés júniusban már több kedvező intézkedést alkal­mazott, de további fokozott gondosságot vár el a gyár vezetősége tőlük, az export feladatok teljesítésében.­ A lemaradások, határidő-csú­szások hátrányosan érintik a vállalatot. Az acélmű és a hengermű nagyobb segítsé­get nyújthat a hiányos anyagellátás megszüntetésé­vel. A korábbi időszakokban tapasztalható hóvégi és ne­gyedév végi hajrák meg­szűntek a nemesacél-ková­­csoló gyáregységben. Tevé­kenységük folyamatos és ütemes, de nyereségtervét a kedvezőtlenebb gyártmány­összetétel miatt nem telje­sítette. Az év második fe­lében az eddigiekhez hason­ló szorgalmas munkát kér a gyár vezetősége ettől a kol­lektívától. Az acélöntöde­­gyáregység munkáját úgy értékelte a beszámoló, hogy rugalmasan alkalmazkodik a krónikus létszámhiányhoz. A kitűzött feladatokat nem tudta teljes egészében telje­síteni, öt hónap vonatkozá­sában a tonnális lemaradás ellenére mégis túlteljesítette nyereségtervét. A magasabb értékű öntvények gyártásá­ra való áttérésért dicséretet érdemel ez a kollektíva. Megfelelő programszerű­séggel teljesítette tervét a vasöntöde-gyáregység. Mun­kájukat a tervszerűség, üte­messég és a gazdaságosság jellemzi. Ezt mutatja nyere­ségtervük túlteljesítése is. A csavargyárban is eleget tettek a termelési és kiszál­lítási feladatnak. Nem lehet elfogadni azonban a selejt­­nél beállt változást. Nagy­ságrendileg ugyan kicsi, de többszöröse az előző évinek. Gondosabb előkészítéssel, a technológiai fegyelem meg­szilárdításával ez a hiba megszüntethető. Maradék nélkül... A húzó-hőkezelő gyáregy­ség sem gyártási, sem ki­szállítási területen nem tel­jesítette a tervét. A lemara­dásban közrejátszott a csi­szoló- és hántológépek átte­lepítése. A gyáregység veze­tőségének most már minden erőt arra kell összpontosí­tani, hogy éves szintű fel­adatait maradék nélkül tel­jesítse, nyereségét tovább fokozza. A tűzállótéglagyár munkája ellen komolyabb kifogás nem merült fel, az első öt hónap alatt. A gyár­egységnél állandósult a jó technológiai fegyelem. Az alapanyagkitermelő-gy­áregy­ség jól oldotta meg megnö­vekedett feladatát. Egyes résztermékeknél, mint a granulált és habsalak gyár­tásánál azonban lemaradás tapasztalható, amit a nagy­­olvasztónál a tömörítvény felhasználás megnövekedett aránya, valamint a nagyol­vasztó gyengébb termelése miatt csökkent salakmennyi­ség okozott. Fontos felada­tuk a második fél évben a megfelelő minőségű mészkő és dolomit termelés biztosí­tása, — különös tekintettel a darabnagyságra és tiszta­ságra. Dicsérőleg szólt az értéke­lés a közlekedési gyárrész­leg dolgozóinak munkájáról. A termékkiszállítás zavarta­lanságával lényegesen hoz­zájárultak a vállalat ered­ményességéhez, de sajnos nem tudtak azonban teljes­ségében eleget tenni a vál­lalaton belüli anyagmozga­tási kötelezettségüknek. Az egyes üzemek alapanyag-, illetve félkésztermék ellátá­sa nem programszerű, az anyagok gyakran késve ér­keznek a felhasználóhoz, amely indokolatlan program­­cserét okoz. A szolgáltató gyáregységek munkájával elégedett a vál­lalat vezetősége. A gépkar­bantartó, az épületkarban­tartó és az energia gyáregy­ségek megfelelő feltételeket teremtettek a termelő mun­ka zavartalanságához, a gaz­dasági hatékonyság fokozá­sához. Fékező hibák A továbbiakban Káli La­jos elvtárs mélyrehatóbban is szólt a vállalat termelési, gazdasági tevékenységének eddigi alakulásáról, több hi­tóra felhívta a jelenlevők figyelmét, a többi között olyanokra, mint a program­szerűség romlása, a belső szervezettség csökkenése, a következetes vezetői intéz­kedés hiánya. Ezek és a többi hibák ha nem szün­tetjük meg, fékezik a jobb eredmények elérését. Arra kérte a gazdasági vezetőket, hogy a most kezdődő mun­kahelyi termelési tanácsko­zásokon tájékoztassák meg­felelően az irányításuk alá tartozó kollektívákat ered­ményeikről, legfontosabb feladataikról. Vonják be a dolgozókat gondjaik megol­dásába, s a vállalati törzs­gárda tagjai pedig nyújtsa­nak segítséget minden terü­leten a jó törekvések gya­korlati alkalmazásához. Használjuk fel a második fél évben magas színvonalon a X. pártkongresszus tiszte­letére kibővített jubileumi versenyt, új helyi vállalások megtételével és teljesítésé­vel, legyen hozzánk méltó ez a verseny. — Kérem Önökön keresz­tül gyárunk minden dolgo­zóját, hogy a X. kongres­­­szus tiszteletére adjanak új lendületet versenymozgal­munknak —, mondotta Káli Lajos elvtárs. — Tegyenek vállalást a tervek túlteljesí­tésére, a gazdaságosabb, ter­melékenyebb munkavégzésre, a munka- és technológiai fegyelem javítására. Olyan vállalásokat tegyenek, ame­lyeknek teljesítésével ismét várományosai lehetünk a kongresszusi zászlónak. Sz. M.

Next