Diósgyőri Munkás, 1975. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)

1975-07-01 / 26. szám

1L y\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 26. SZ. ARA 50 FILLÉR 1975. JÚLIUS 1. A fél évről­­ a gyáregységvezetők Túlteljesítették a tervet, csökkentették az önköltséget Az acélöntődét a kiegyen­súlyozottan dolgozó gyáregy­ségek között szokás emleget­ni a kohászatban. Dr. Mé­száros István főmérnök — aki nyugdíjba vonult kollé­gája helyett a gyáregység­vezetői teendőket is ellátja — most is a jó hírnevet iga­­zolóan számolhatott be a fél évről.­­T- A májusi kimutatások szerint a gyáregység 106,4 százalékra teljesítette tervét. Az öntöde dolgozóitól azt­ kértem, hogy júniusban készletgazdálkodási okokból csak 100 százalékot termel­jenek, a kikészítőben­ viszont prémiummal is ösztönzünk a minél nagyobb teljesítmény­re. Így lehet, hogy a fél év végleges adata kevesebb lesz, mint az említett 106 száza­lék.­­ A termelési tervek tel­jesítése mellett az egész fél évben gondunk volt az anyagtakarékosságra. Igye­keztünk csökkenteni a fo­lyékony acél és a formázó anyagok felhasználását. Folyékonyacél-felhasználá­­sunk tavaly 1552,4 kilo­gramm volt tonnánként, er­re az évre 1550 volt az elő­írás. Az év első öt hónap­jában végül még kisebbet, 1545,5 kilogrammot használ­tunk fel tonnánként a folyé­kony acélból. Formázóanyag­felhasználásunk is jelentősen csökkent, az év első öt hó­napjában 900 tonna formá­zókeveréket takarítottunk meg.­­ A tavalyi 2,94 százalé­kos selejtszintünk május v­é­­géig 2,45 százalékra csök­kent. Ezen belül jóval ke­vesebb a gázlyukacsossá­gi selejt, ami nemcsak a mi dolgozóinknak köszönhető, hanem az elektroacélművek fegyelmezettebb, jobb mun­kájának is.­­ Az, hogy túlteljesítet­tük a tervet, csökkentettük önköltségünket, megmutat­kozik a nyereségben is. Az öt hónapra 8 millió 219 ezer forint nyereséget terveztünk, s végül 10 millió 334 ezer forint lett. Úgy érezzük, hogy a féléves átlagszámok is ilyen szépen alakulnak. • Termelési eredménye­ink úgy nőttek, hogy köz­ben munkáslétszámunk nem változott. Túlóráink is csökkentek: a tavalyi hasonló időszak 21 ezer 850 órájához képest csak 13 ezer 533-at használtunk fel. — Munkásaink megtartá­sában nagy segítségünkre voltak a különböző új válla­lati intézkedések, így a munkahelyi pótlékrendszer bevezetése, a pályakezdők, a katonaságtól leszerelt fiata­lok jutalmazása, a törzsgár­­dajutalom bevezetése, és a béremelésben a fizikai mun­kások fokozottab megbecsü­lése. A vállalatiak mellett a gyáregység maga is mun­kahelyi pótlékokkal, ösz­tönzőbb teljesítménybér­­rendszerrel, jelentős össze­gű célprémiumok kitűzé­sével szorgalmazta a célok elérését. A Darus munkakörben egyre több nőt foglalkozta­tunk, de még mindig ven­nénk fel darusokat. Lét­számhiányunk van a minő­sített villanyhegesztőkből is.­­ A továbbiakban is sze­retnénk hasonló, sőt jobb eredményeket felmutatni. Következetesebben törek­szünk a készletek csökken­tésére, csökkentjük a be­szerzett anyagok készletét, a tmk-alkatrészek mennyisé­gét, leselejtezzük a hosszú idő óta tárolt, használhatat­lan famintákat, s házgyári selejtes elemekkel védjük a homokot az időjárás viszon­tagságaitól. A szendrőiek miatt késnek Hosszú időn keresztül a gépgyár legstabilabb terüle­te a szivattyúgyáregység volt. Az ütemes termelésben is példát mutattak. Rigó Sán­dor gyáregységvezető ezúttal azonban nem sok sikerről adhatott számot.­ ­ Ahogy az elmúlt hetek­ben változatlanul az anya­gok kooperációs problémái­­val küszködünk. Bár re­ménykedtünk, a változás nem következett be. Most beszélgetésünk időpontjában pénteken délelőtt még min­dig nem kaptuk meg a szük­séges acélöntvényeket, a ha­táridők­ napról napra módo­sultak és ma jelentették be, hogy a kétmillió forint érté­kű acél öntvényt nem szállít­ják. Ez­ azt jelenti, hogy készáru-kiszállításunk mi­nimálisra csökkent. Csak esetleges véletlenszerű szál­lításban reménykedhetünk. — A kooperációs partne­rük sem váltotta be az ígé­retet. — Az alumíniumáru-gyár 2. számú szendrői gyáregy­ségének vezetőivel két na­ponként tárgyaltunk, de a szerződésünkben rögzített határidőnek ennek ellenére sem tettek eleget. Sőt, a tár­gyalások alatt segítséget is kértek a DIGÉP-ből. Adtunk is létszám- és forgácsolási kapacitást. Biztosítottunk is tizennégy lakatost, illetve hegesztőt a szerencsi D-egy­­ségünkből és körülbelül 2000 normaóra forgácsolói munkát végeztünk el. Jelenleg pél­dául már 19 emberünk dol­gozik Szendrőn. — A segítség előbbre vitte-e a dolgok megoldását? — Mi határidőre legyár­tottuk­­ és a szendrői telep­helyre le is szálítottuk az alkatrészeket, ezután szóbeli ígéretet kaptunk, hog'' 24-ig a havi feladathoz szükséges mezőgazdasági szivattyú fu­tóműveit és 26-ig a burkola­tokat is megkapjuk. A leg­nagyobb erőfeszítések ellené­re sem tudtuk a kívánt ered­ményt elérni, az előző napi megállapodásunkat már más­nap felborították. Így ma délelőttig a szendrői cég ké­sése miatt 15,5 millió forint értékű szivattyú készterméki gyártását akadályozta. A diósgyőri városközpontban készült ez a felvételünk, a kora reggeli órákban, amikor még nem népesítik be a gyerekek és a szülők. A nap egyéb időszakában gyermeklármától és zsivajtól hangos nemcsak a játszótér, hanem a környék is. A több száz gyermek jókedvét csak az szomorítja el, hogy sokáig kell várakozni, ha játszani akarnak, mert kevés a játék és a hinta. Egyre több és több gyerek tölti a délutánt a játszótéren, jó lenne, ha minél hamarabb segíteni lehetne gondjukon. Pacz Pál felvétele fi­tales­ - szenvedélyes lap Nem voltak elégedettek a gépgyári munkavédelmi szakemberek a vállalat tava­­lyi eredményeivel. A balese­teket soknak tartották és rossz véleményük alakulha­tott ki a dolgozók és a ve­zetők fegyelmezettségéről. A munkavédelmi osztály a múlt esztendő­­ adatainak összesíté­se után elemzést készített. Ebből kiderült, hogy az ezer dolgozóra eső baleseti átlag a KGM-hez tartozó vállala­toknál 35,9, a gépgyárban viszont 59 százalék volt az 1974-es esztendőben. Ez a nagy különbség semmivel sem indokolható. A kedvezőtlen jelenségek tömegét sorolhatja fel a munkavédelmi osztály. Ta­pasztalható, hogy a vezetők nem fordítanak kellő figyel­met a dolgozók testi épségé­nek a védelmére. Elmondha­tó például, hogy a C-egység­ben nem kötelezik az embe­reket darukötözői vizsga le­tételére, bár a balesetek többsége ebből adódik. Az F- egységben nem követelik meg a védőfelszerelések használatát és egyáltalán több gyáregységben bíznak meg dolgozókat képesítés nélkül bizonyos munkák el­látására. Mivel emberekről van szó, a balesetekről nem lehet szenvedély nélkül beszélni. A gépgyár szakszervezeti bi­zottságának munkavédelem­mel foglalkozó vitájában is minden felszólalás heves hangú volt. Tarthatatlannak minősíthető az az állapot, hogy vannak rendszabályok, amiket az érintettek egysze­rűen nem tartanak és nem tartatnak be. Mi lehet ezek után az állásfoglalás? Min­den eszközzel szigorítani kell a gyárban a balesetelhárítási fegyelmet, mer­, a vállalat szép eredményei csak úgy ér­tékesek, ha egyetlen ember egészsége sem károsodik. Vízlágyító b Ezt a vízlágyító berendezést, amely a Nyugati Erő­műben található, az Április 4. Gépipari Művek szak­emberei szerelték Fojtán László felvétele M­egérkez­tek­, elmarad, indulnak Kellemes élményekkel ér­keztek meg Sopronból a ko­hászati szakszervezeti bizott­ság szervezésében kirándulá­son részt vett dolgozóink. A két nap alatt hetvenen te­kintették meg a várost. Nagy­­cenken a Széchenyi síremlé­ket és múzeumot, a fertődi kastélyt és a volt gettót. Kellemetlen hírt közlünk viszont azokkal, akik jelent­keztek a Budapest—Szent­endrére szervezett kirándu­lásra. A túra technikai okok miatt elmaradt, helyette egy­napos Országház-látogatást nyújthat kárpótlásul július 27-én a szakszervezeti bizott­ság. Sokan jelentkeztek már a következő túrára, amely Sze­gedre vezet. Néhány üres hely akad még, ezért felhív­juk a figyelmet az augusztus 9-től 12-ig tartó kirándulás­ra, melynek programjában szerepel többek között a sza­badtéri játékok egy előadá­sának megtekintése. Fiatalok nyári gyakorlata Megkezdték a nyári gya­korlatot kohászatunkban a középiskolás fiatalok. A vil­lamosipari, a gépipari és a közgazdasági szakközépisko­la hallgatói június 9-én, a kohóipari szakközépiskola tanulói pedig 16-án érkez­tek gyárunkba. A 151 kohóipari, a 41 vil­lamosipari, a 17 gépipari és a 30 közgazdasági szakkö­zépiskolai hallgatót elsősor­ban a szakmájuknak megfe­lelő gyárrészlegekben he­lyezték el gyakorlatra. A vállalat méltányolta az isko­lák kéréseit, igényeit, ezek alapján adtak helyet a tanu­lásnak és neveztek ki a fia­talok mellé képzett intstruk­­torokat. A középiskolások között 23 olyan fiatal dolgozik most nálunk, akik egyébként a ko­hászat ösztöndíjasa. A kohó­ipari szakközépiskolások nyá­ron is minden hónapban megkapják 500 forintos ösz­töndíjukat, e­mellett övék a legmagasabb, a 10 forintos órabér. Az elsőévesek két hétig, a többi évfolyam tanulói négy hétig dolgoznak ná­lunk, remélhetőleg ez idő alatt megszerzik a szükséges szakmai gyakorlatot. Kommunista műszak Jó eredménnyel zárult a kommunista műszak, ame­lyet a kohászati fiatalok az 1000 személyes vietnami szak­munkásképző intézet építé­séért szerveztek. Az időseb­bekkel egy­ütt a szabad szom­baton összesen 1327-en jelen­tek meg a gyárban. A kom­munista műszakon részt ve­vők együttesen 10 216 órát dolgoztak, amelyért a mun­kabér 168 035 forint. A gyár­egységek sorából kiemelke­dett az acélöntöde, az épü­letkarbantartó-gyáregység, az energiagyáregység,­­ valamint a gép- és villamoskar­­bantartó-gyáregység. Ezek­ben jelentek meg a dolgozók a legnagyobb létszámmal. Az összeget, melyet a nap munkája eredményeként utalhatnak át, kiegészítettek a korábbi kommunista mű­szakok bevételéből, így 200 ezer forintot küldhettek el az intézet építésének céljá­ra.

Next