Diósgyőri Munkás, 1977. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-04 / 1. szám
2 DIÓSGYŐRI MUNKÁS Mit mondanék el az ágazati parlamenten ? Válasz nélküli kérdések Géplakatos, a B-gyáregységben dolgozik 1969 óta. KISZ-vezetőségi tag és a vasasszakszervezet ifjúsági bizottságának tagja. Sóvári László annak a négy küldöttnek egyike, akik képviselik majd a gépgyárat az ágazati parlamenten. — Elmondanám, ha szót kapnék az ágazati parlamenten, a mi gyári tapasztalatainkat. Nem kellene sok rossz szót kiejtenem. Ez a parlament sokkal jobb volt szervezésében és tartalmában is az előzőnél. Fiataljaink nem egyéni sérelmeiket és kéréseiket sorolták fel, hanem kisebb-nagyobb kollektívák érdekében beszéltek, sőt a fiatalság közös gondjait, eredményeit is megfogalmazták. Van azonban a vállalati parlamentünkkel kapcsolatosan egy dolog, amit többen nem tartottunk helyesnek. Mi ugyanis nagyon sok kérdést feltettünk, de ezeknek egyikére sem kaptunk választ. Mint az ifjúsági bizottság tagja, több gyár ifjúsági parlamentjén vettem részt, így azt is elmondhatom, ez nem egyedi jelenség, több vállalatnál válasz nélkül maradtak a fiatalok kérdései. — Elmondanám, ha szót kapnék az ágazati parlamenten azt is, hogy a kiküldetési díjon is változtatni kellene, mert az a 31 forint, amit 1949-ben (!) állapítottak meg, ma már nem reális. Teljes anyagi leégés az egykétnapos kiküldetés. Sok mindent tudnék mondani például a gyár szociális helyzetével kapcsolatosan is De, hogy rövid legyek, csak annyit: ha ilyen jellegű kérésünk van, arra mindig az a válasz: nincs rá keret. A parlamenten is szó esett például a bükkszentkereszti telekről, és arról, hogy a fiatalok szívesen vállalnák társadalmi munkában egy kis ház felépítését ott. Persze, valami kis pénz kellene erre a gyártól is. Igazán olyan kis összegről lenne szó, hogy egyszerűen nem értjük: még ennyi sincs? Pedig a gyár fiatalsága nagyon örülne egyy kis házikónak, ehelyett azt mondták, elég maga a telek is. — Elmondanám, ha szót kapnék, azt is, milyennek képzelem az igazán jó ifjúsági parlamentet. Minimális követelmény lenne — szerintem — például az, hogy olyan légkör teremtődne, ahol a felszólalók nem jönnének zavarba, ahol nem kellene papírról felolvasni a mondandót. — Ahol valóban szenvedélyes viták alakulnáak ki a fiatalok és a megjelent gyári vezetők között. Azt hiszem, a következő már csaknem ilyen lesz, mert érzem, már forrnak az indulatok, érlelődnek a gondolatok. Én hiszem, hogy ilyen lesz T. I. Bensőséges keretek között Már lezárták mind a két gyárunkban annak, a csaknem egy hónapig tartó eseménynek értékelését, amely a párttagkönyvek cseréjét jelentette. A kohászatban november elsejével kezdődően mind a nyolcvanöt alapszervezetben megtartották azokat a taggyűléseket, ahol az új párttagkönyveket átadták. A megjelenés — ami többekközött a jó szervezést bizonyítja — 94 százalékos volt. Az érdeklődést pedig a hozzászólók magas száma reprezentálja: 423-an mondtak véleményt. Mondanivalójuk többnyire a tagkönyvek jelentőségére és a párthoz való hűségre vonatkozott. Minden alapszervezetben igyekeztek ünnepélyessé tenni a taggyűlést. Nagyon sok helyen az úttörők adtak hangulatos műsort, s a megbecsülés jeleként a negyvenötös és azelőtti párttagoknak a pártbizottság képviselői adták át a párttagkönyvet. Az ünnepélyes taggyűlésre a GYES-en levő kismamák is bejöttek, sőt azok a táppénzes betegek is, akiket az orvos nem tiltott el a mozgástól. A fekvő betegeknek viszont a dolgozó párttagok vitték a lakásukra új párttagkönyvüket. A gépgyárban ugyancsak befejeződött a párttagkönyvek cseréje. November másodikén kezdődött és 29-ig mind az 59 alapszervezetben megtartották ünnepélyes keretek között a taggyűléseket. Százegy dolgozó, kommunista szólalt fel, ami a megjelenés arányához viszonyítva 4,7 százalékos aktív érdeklődést jelent. A 93 százalékos megjelenési arány, ahogy a kohászatban, itt is a jó szervezést bizonyítja, valamint a fegyelmezett előkészítő munkát. A bensőséges ünnepségeken a gépgyárban is részt vettek a 40. számú Általános Iskola tanulói, akik verseikkel tették hangulatossá és emlékezetessé a tagkönyvek cseréjét. A taggyűlések bensőséges hangulatát elmélyítette az is, hogy a gyermekgondozási szabadságon levő kismamák, sőt a táppénzen levő járóbetegek is megjelentek. Beruházások Az ötödik ötéves terv középtávú időszakában 2,7 milliárd forintos beruházást hajt végre a DIGÉP, amely az elmúlt tervidőszakénak háromszorosa. A nyereségből képezett fejlesztési alap mindennek negyedrészét fedezi, és 10—12 százalékát tudja a vála'az amortizációból képzett forrásként kezelni. A továbbiak fedezete bankhitelből, állami kölcsönből, költségvetési juttatásból és egyéb jellegű forrásból tevődik össze. Az állóeszközök összetételénél és fejlesztésénél olyan beruházási politikát valósítanak meg, amely több mint fele részben a nullára leírt jelenlegi gépállomány selejtezését határozza meg, és kevesebb számú, de korszerűbb, magas teljesítményű gép beszerzését irányozza elő a tervek teljesítése érdekében. Kiálltuk a próbákat (Folytatás az 1. oldalról) falra, mint amit elvártak tőlünk. Ilyen eredményről még eddig soha nem adhattunk számot. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult az LKM is. A Központi Bizottság — mondotta Bodnár elvtárs — meghatározta az ipari termelés nagyságának növekedését erre az évre is. Úgy kellene dolgoznunk itt a kohászatban is, hogy megközelítsük ezt az elvárást. Még annak tudatában is, hogy más iparágaktól esetleg többet is várunk 1977-ben. Bodnár elvtárs beszélt arról a döntésről is, ami az LKM új acélművének megépítését szolgálja. Hangsúlyozta ennek döntő jelentőségét az LKM, s az elkövetkező kohászgeneráció életében. A megyei pártbizottság első titkárának köszöntője után a gyár több mint 18 ezres kollektívája nevében Tállyai Kálmán, a húzóhőkezelő gyáregység vezetője kért szót, aki arról szólott, hogy az elért siker a gyár összehangolt jó munkájénak eredménye volt, a kollektív, színvonalas vezetés gyümölcse is. A műszaki-gazdasági irányítás a párt- és a tömegszervezetek munkája, a szocialista brigádmozgalomban résztvevők erőfeszítései olyan példát adtak, amelyért jogos a köszönet. A feladatok a jövőben sem lesznek kisebbek, és csak az eddigiek szellemében hajthatók végre. Az éves után a havi tervet is teljesítették A nemesacél-kovácsolóban már december 17-én reggelre teljesítették az 1976-os tervet. Mint az LKM-ben szinte minden gyáregységben, itt is pótvállalások születtek. Túl az éves vállalásokon, terveken még hátra volt a decemberre kitűzött cél! A 3800 után még 380 tonna terméket kellett gyártani. Természetesen ezt már terven felül. December 29-én reggelre, a műszakzárásra ez is sikerült. Rólunk olvastuk A karácsonyi ünnepek előtti Népszabadságban Eötvös Pál, megyei tudósítóink tollából olvashattunk érdekes, értékes, átfogó interjút, amelyben a megyénkben megvalósult nagyberuházások politikai munkájáról beszélgetett dr. Bodnár Ferenccel, a megyei pártbizottság első titkárával. Bevezetőként megemlíti a szerző, hogy megyénkben „a negyedik ötéves tervben kilenc nagyberuházó fejeződött be, köztül; az LKM nemesacélhengerműve ...” Szólt arról, hogy a „közelmúltban a megyei pártbizottság széles körű felmérést végzett a beruházásokon folyó politikai munkáról.” Ennek kapcsán került sor az interjúra. A cikkíró első kérdésére szóló válaszában dr. Bodnár Ferenc kifejti: „A korábbi központi párt- és állami intézkedések az utóbbi két évben elindítottak egy folyamatot, amelynek eredményeképpen javult a beruházások előkészítése és a tervszerűség, valamint a beruházó, a tervező, illetve a kivitelező vállalatok együttműködése. Ez utóbbi például több helyen lehetővé tette az építési-technológiai munkák párhuzamos vagy gyors egymásutánban történő elvégzését, amivel sok idő takarítható meg. Több nagy építkezésen korszerű beruházásszervezési eljárásokat kezdenek meghonosítani, és általában javult a minisztériumok irányító, ellenőrző munkája.” A továbbiakban megyei első titkárunk megállapítja: „A megyei paravizonság az évek során nagy gyakorlatra tett szert a beruházások politikai munkájának szervezésében. Tevékenységében átfogó, az egészet szem előtt tartó irányításra törekszik. Ugyanez jellemzi a területileg illetékes és felelős városi pártbizottságok munkáját is.” Néhány sorral arrébb a „ Mit tesznek a beruházásokon dolgozó nagyvállalatok pártbizottságai ?” — kérdésre adott vált’ban ezt olvashatjuk: Előfordul, hogy ezek a vállalati pártbizottságok nem tartanak megfelelő kapcsolatot a beruházásokon működő pártszervezetekkel és a városi pártbizottságokkal. Ezen nagyon fontos volna javítani. (...) Kiragadva egy példát: nagyon régen szorgalmazzuk az úgynevezett rendelkezésre álló időalap jobb kihasználását, magyarul fogalmazva: a folyamatos munkarend bevezetését. A jelenlegi módszer hátrányai közismertek. Az építkezésekről a vállalatok gyakran pénteken délben leköszönnek, és csak hétfő délután veszik fel újra a munkát. Három nap mindenképpen elvész a hétből. Addig állnak a drága gépek, áll a munka, mert a vidékiek egyszerre mennek haza.” A cikk további részében a szerző és a nyilatkozó összegzi az eddigi tapasztalatokat, a szocialista szerződések, KISZ-védnökségek eredményeit. Szerencsnek is sikerült! Az elmúlt esztendőben többször beszámoltunk lapunkban azokról az erőfeszítésekről, amelyet a gépgyár Szerencsre kihelyezett D- egysége tett azért, hogy éves tervét sikeresen teljesíthesse. Az év elején számos átállási, profilírozási problémával kellett itt szembenézni. Ennek hatásaként a komoly termelőmunkát csak az első negyedév végén tudták megkezdeni. A munkaszervezési és egyéb intézkedések hatására már november végén azt mondhatta Simon Károly egységvezető, hogy megvan az alapja a sikernek. Novemberben hétmillió forint volt a termelési érték, s ennyit kellett decemberben is teljesíteni. December 28-án telefonon érdeklődtünk. Simon elvtárs büszkén mondhatta: — A nehézségek ellenére már legyártottuk az erre az évre betervezett szivattyúmennyiséget. Valamennyi talpra van szerelve, s az utolsó darabok festését holnap befejezik. Sikerült. Nekünk is sikerült! Két napot már az 1977-es esztendőből dolgozunk! Javítják a 2000 tonnást Megszámlálhatatlan sok tonna vasat kovácsolt hidegen az LKM nagykovácsműhelyében a 2000 tonnás sajtó az elmúlt években. Alkatrészei megkoptak, sokat ki kell közülük cserélni. Az eredeti tervek szerint december 27-én kellett volna leállni vele főjavításra. Ezt az időpontot azonban — a nem túlságosan nagy igénybevételt és a kiszállítási tervet figyelembe véve — kitolták tegnapra, így reggel műszakváltáskor már nem üzemelt a hatalmas masina. S ezentúl, egy hónapon keresztül a karbantartók, szerelők szorgoskodnak körülötte, hogy aztán évekig bírja majd a hidegen kovácsolást, az egyengetést. 1977. január 1. toüiessis végzett mm utén Az 1976-os év utolsó nyugdíjas-búcsúztatóját tartották, december 27-én az LKM vezérigazgatói tanácstermében. Dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató mondott köszönetet azért a négy évtizedes helytállásért, amellyel a köszöntött dolgozók hozzájárultak a gyár fejlődéséhez. Elismeréssel szólt azokról is, akik 40 éves munkaviszony után még tovább folytatják a munkát. Negyvenéves munkaviszony után nyugdíjba távozott Molnár József csoportvezető (25) a tervezőiroda, Matiscsák János üzemvezető (nagyolvasztó gye.), Nyirkó István kemencerakó (acélmű gye.), Király József hengercserélő (nemesacél-hengermű), Juhász László mintakészítő csoportvezető (öntöde gye.), Végvári András tervkészítő és Kiss Sándor művezető (közlekedési gye.), Kosztelnik János gyalus (gép- és villamoskarbantartó gye.), Lippai József technológus (hengermű gye.) és rokkantsági nyugdíjba vonult Juhász Lajos lakatos (öntöde gye.) Negyvenéves munkaviszony után jubileumi jutalomban részesült Lasztóczi János lakatos (gép- és villamoskarbantartó gye.), és az elhunyt Kolacsek Sándor lakatos csoportvezető, az alapanyagkitermelő gye. volt dolgozója. ...mintha onnan mennék nyugdíjba Filigrán termetű, törékeny alkatú nő, amit kedves egyénisége, beszédének lágy hangsúlyozása még jobban kiemel. Ahogyan beszél életútjáról egyre teljesebben kerekedik ki egyéniségének másik vonzó tulajdonsága: a kitűzött közös célok elérésében való szívósság. Az idén már 21 éves a munkás múltja. Ez 1956-ban kezdődött, amikor kézbesítőnek bekerült a diósgyőri vasgyárba, ahol a kiérdemlés fonalán haladt egyre feljebb. Volt raktáros, munkabeíró, anyagelszámoló, anyagellátó csoportvezető, és közben a lelkes munkásból párttitkár lett. Mindvégig a gép- és villamoskarbantartó gyáregységnél tevékenykedett, amíg a közösségért végzett munkája és párttevékenységének elismeréseként. Kovács Lászlónét kinevezték az LKM Vöröskereszt szervezet titkárának. — Meglepetéssel fogadtam a hírt, hogy a pártbizottság választása rám esett a vöröskeresztes titkári hely megüresedésével — mivel elődömet a városi Vöröskereszt szervezet titkárává nevezték ki. — Ugyanúgy örültem a megbízatásnak, mint amikor 21 évvel ezelőtt munkát kaptam a gyárban. Azóta sem felejtettem el az első benyomásaim emlékét, az első fizetés örömét Bto milyen beosztásban do sóztam, mindig úgy végeztem a munkámat, mintha onnan mennék majd nyugdíjba. Talán ezért is figyeltek fel vezetőim a munkámra, amit jutalmaztak is.Háromszor volt a vállalat kiváló dolgozója.) — A mindennapos munka mellett elvégeztem a kohóipari technikumot, a marxista középiskolát — azzal a szándékkal, hogy az elvárásoknak minél teljesebnek eleget tegyek. Tudásomat, képességeimet, amit a tanulás és a tapasztalat révén megszereztem, mindig a közösség javára igyekeztem hasznosítani. — Eddigi pártmunkámmal meglátásom szerint szoros összefüggésben lesz a vöröskeresztes mozgalmi tevékenységem, csak mindkettőben meg kell találnom a közös célt. A kapcsolat fenntartásához pedig erős összetartó hálózatot kell kiépíteni. Tevékenységünk igen sokrétű, ezért széles körű támogatásra is szükségünk van. Foglalkozunk egészségneveléssel, véradással, oktatással, környezetvédelemmel, idős korúak és testi fogyatékosok társadalmi gondozásának támogatásával, a polgári védelemmel, valamint elsősegélynyújtással. Munkánk szépségét az embereken való segítés, ezen túlmenően a békéért folyó tevékenység adja. — A gyáronfelül eddig igen sok szép eredményt ért el a Vöröskereszt. Úgy gondolom, a jövőben a megtartás mellett ezt tovább kell erősíteni, és az eddigi jó kezdeményezéseket szilárd alapokra helyezni. Remélem ezen a téren munkánkat megkönnyíti a tapasztalt társadalmi munkások segítsége, és a gyár vezetőségeiés támogatása. — Most — az első hetekben — még sajnálom a váregységemnél maradt pódarus szocialista brigádot —, aminek tagja voltam — és akikkel őszintén szerettük egymást —, a pártalacszervezetemet, a tanulásomat és ideológiai fejlődésemet elősegítő gyáregységi vezetőket. Ezért jövőbeni munkámat a Vöröskereszt szervezetben úgy végzem majd, hogy ezzel az ő bizalmukat is szolgáljam, ugyanúgy mint a gyár egész kollektíváiáét. Nagy Éva