Diósgyőri Munkás, 1977. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-04 / 1. szám

1977. január 4. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Hazai alapanyagból olcsóbban • • Usf tégla-kísérlet Néhányszor közöltünk már pár soros tudósítást a kohá­szat tűzállótégla-gyárában folytatott tégla-kísérletekről. Most­ a több fázisú munka lassan befejezéséhez közele­dik. Csillagtéglákat készít az acélmű részére Kőszegi Jó­­zsefné, a 60 tonnás hidrau­likus sajtológépen. Az eddigiek összefoglalásá­ra, értékelésére Zátonyi Lász­lót, a gyáregység vezetőjét kértük meg: — Ez év júliusának elején kezdtünk hozzá ehhez az úgynevezett kísérlethez, ami­­ben az új mindössze annyi, hogy a külföldről, pontosab­ban Csehszlovákiából kapott samott alapanyagot hazai­­val helyettesítjük. Ezek a téglák alkotják egyébként a csapoláshoz szükséges üstök bélését. A martinacélműi igé­nyek kielégítése tehát állan­dóan a mi feladatunk. Az összetételben a már említett csehszlovák samott (a másik pedig petényi tűzálló anyag) adja a „savanyú” jelleget. Ha ezt — mármint a SiO? tar­talmat — növeljük, ezzel egyenes arányban növekszik az üsttégla folyékony salakkal szembeni ellenálló képessége is. A savanyító anyagot két hazai alapanyaggal pótoljuk: egyrészt samott-törmelékkel, (ami helyben van, s ezentúl nem a szemétbe kerül, ha­nem felhasználjuk), másrészt tűzálló homokkal, amit Du­nántúlról, Sárisápról kapunk. — Konkrétan mi volt a ki­váltó oka az alapanyagcseré­nek? — Konkrétan az, hogy az import cseh samott minősége ingadozó, nem megbízható, s ennek következtében az üst­téglák minősége sem volt minden esetben kielégítő. Van erre egyébként egy fokmérő szám: a 18 A 18 az elvárha­tó — bár nem a legjobb — tartósság, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 18-szor le­het az üstbe csapolni. Már­most ez a mértékszám gyak­ran a 10-et sem érte el. Nem mellékes természetesen az a körülmény sem, hogy a cseh samott ára­ tonnánként 1050 forint, ugyanakkor az ezt he­lyettesítő törmelék és homok tonnánként 450 forintba ke­rül. Fontos tényezője ennek a gyártástechnológiának az, hogy a nyerstermék kiégeté­se lassú hőmérsékletemelke­dést igényel, ezért alagútke­­mencében kell égetni. Sajnos azonban a kohászat alagút­­kemence-kapacitása erre nem elegendő. Ilyenkor az ember nem a legjobb szájízzel mond­ja azt, hogy ha a kísérlet eredménnyel zárul is, emiatt csak a felét tudjuk az acél­mű évente körülbelül 6000 tonnás üsttéglaigényének ki­elégíteni. — Mit mutattak az eddigi értékelések? — Szeptemberben 29 ezer darab téglát gyártottunk. A vizsgálatok szerint fél adag átlagtartósság híján közelítet­ték meg az eredeti technoló­giával gyártott minőséget. Vi­szont ezek az­ üsttéglák na­gyobb igénybevételnek is vol­tak kitéve. Ezért úgy döntöt­tek, hogy most egyenlő vi­szonyok között próbál­ják ki a régi és új technológiával készült téglákat. A végső ér­tékelés januárban lesz, s mi bízunk abban, hogy a hazai „hozzávalókból” is ugyan­olyan tartósságot hozunk ki, mint korábban. — Ha a kísérlet teljes ered­ménnyel zárul, ez milyen — forintban is kifejezhető — megtakarítást jelent a válla­latnak? — Ha több alagútkemen­­cénk volna, több millió fo­rintot. De így is számolha­tunk — éves szinten — egy másfél millió forintos költ­ségmegtakarítással. K. G. Első pillantásra virágcseréphez hasonlítanánk a tűzálló téglagyár udvarán álló idomokat. Pedig valójában felsőbeöntő téglák, amelyeket néhány napon b­elül, az acélműbe szállítanak majd. Vadas Zsuzsa felvételei lKjjÉS lakáster­emi Továbbra is messzemenően segítséget nyújt a dolgozóinak a gépgyár az OTP által ér­tékesített lakások szerzéséhez, valamint a tanácsi bérlakások b­érlőkijelöléséhez. Ezzel kapcsolatban a válla­lat ötéves lakásépítési alapot képzett, amely a fejlesztési alapból és a dolgozók által teljesített visszafizetésekből áll össze. Az OTP társasházi lakások vásárlására kamatmentes kölcsönt nyújtanak. A DIGÉP támogatásában azok a dolgozók részesülnek, akiknek legalább 5 éves mun­kaviszonyuk van, nem halad­ja meg az életkoruk a­ 50 évet, s kötelezettséget vállal­nak, hogy a szerződésben megállapított időtartamig munkaviszonyban maradnak. Hány tagú az üzemi négyszög? A címben felvetett kérdésre egyszerű­­ a válasz: négy­tagú . . . azaz, négytagúnak kellene lenni. Azért a felté­teles mód, mert nem mindenhol van ez így. Márpedig az üzemi demokrácia, a kollektív vezetés megköveteli, hogy a gazdasági vezetők mellett ott legyenek a párt­, a szakszervezet és a KISZ képviselői egy-egy nagy fon­tosságú döntés meghozatalánál, részt vegyenek és aktívan részt vegyenek az esetleges vitákban és ki-ki a maga területéről hozott tapasztalataival, a dolgozók jogos igé­nyeinek feltárásával, vagy csaló szavával hozzájáruljon pontos értékeléshez, megfontoltság álljt­harun­­a helyes elhatározáshoz. ..a Hogy mégis felvetődik a kérdés: hány tagú az üzemi négyszög, annak az az oka, hogy a közelmúltban lezajlott LKM-s ifjúsági parlamenten az egyik felszólaló egy rep­rezentatív vizsgálatról adott számot. Ősszel Kácson a kohászat KISZ-bizottsága megrendezte a már szokásossá váló KISZ- vezetők továbbképző tanfo­lyamát. Ez alkalmat adott — többek között — arra is, hogy a legkülönbözőbb szempontok alapján összeállított, harminc kérdést magában foglaló ívet töltessenek ki­­ a résztvevők­kel. A felmérés tulajdonkép­pen arra keresett választ, hogy mennyire vonják be a KISZ vezetőit a vállalat gaz­dasági, politikai, társadalmi életébe, mozgásába. Magyarán szólva, részt kap­­nak-e és részt vesznek-e a közös gondokból, az irányítás feladataiból. Tizenkét gyár­egységi és hatvanhat üzemi és osztályszintű KISZ-alap­­szervezet titkára kapta meg a felmérőlapot. Meg kell je­gyezni, hogy név nélkül kér­ték a válaszokat, ami ugyan elősegítette a nagyobb őszin­teséget, de ugyanakkor csak egy vállalati összkép kialakí­tására adott lehetőséget, s az egyes területeken fellelhető konkrét hiányosságokat nem hozta felszínre. Az ifjúsági parlamenten en­nek a felmérésnek az összeg­zését hallhatták a küldöttek. Mi most kicsit részletesebben igyekszünk feltárni, hogy mi­lyen képet adott a vizsgálat. Gyáregységi, üzemi és osz­tályszinten készült el ez a felmérés. A legjellemzőbb kérdésekre adott válaszok többnyire tükrözik az ifjúság kohászatbeli helyzetét. Például mindjárt az ele­jén: „Részt veszel-e minden esetben az­­ üzemi négyszög ülésén?” Az igen és nem vá­laszok közel fele-fele arány­ban fordultak elő. Egy másik kérdés pedig így hangzott: „Van-e lehetőséged előzetes tájékoztatás alapján felké­szülni az üzemi négyszög ülé­sére?” Itt már sokkal ros­­­szabb az arány, ugyanis a „nem” válaszok közel 100 szá­zalékos többségben vannak. Az egyik leglényegesebb kérdés így hangzott: „A fia­talok besorolásánál kikérik-e a véleményedet?” Itt az igen­ek és nem­ek megoszlása 50 —50 százalék. ..Hogyan érté­keled az eddigi tevékenysé­gedet az üzemi négyszög munkájában?” — hangzott az önkritikára alkalmat adó kér­dés. A válaszadók többsége általában közepesnek tartotta saját tevékenységét. A kérdések között nagy számban szerepelt a fiatalok által végzett munka jelentő­sége, megbecsülése felől ér­deklődő. Ilyen volt például: „Az üzemi négyszög tagjai egyenrangú partnernek fo­gadnak-e el valamennyi kér­dés megtárgyalásában?, „Mi­lyen témakörökben sikerült szerinted is jó eredményt el­érni a KISZ-érdekvédelem területén?”, „Volt-e arra pél­da, hogy az üzemi négyszög a te javaslatodat elfogadta?”. ..Milyen tájékoztatásra és tá­mogatásra lenne szükséged a hatékonyabb érdekvédelem érdekében?”, „Kéri-e a gaz­daságvezetés a KISZ segítsé­gét? Ha igen, milyen témák­ban?” Az ezekre adott válaszok statisztikai adatait felesleges lenne most felsorolni. Ezeket ugyanis már nagymértékben meghatározzák, hogy ki hol, milyen üzemben, milyen, osz­tályon dolgozik, milyen elvá­rások, igények vannak az if­júsággal szemben. Nem ennek az újságcikknek a feladata a következtetések levonása, de néhány momen­tum mellett nem mehetünk el szó nélkül. Éspedig szem­betűnő, hogy az üzemi és osz­tályszintű KISZ-szervezetek titkárait nem vonják be kel­lő arányban a négyszögülé­sek munkájába, így a fiata­lok vezetői, képviselői kima­radnak a legfontosabb meg­beszélésekből, a munkájuk­kal közvetlenül érintkező problémák megtárgyalásából. Gyáregységi szinten már sokkal jobb a helyzet. A vál­lalatvezetés és a KISZ-bi­­zottság között fennálló együtt­működési szerződés tartal­mazza a gazdasági vezetés és a KISZ összehangolt tevé­kenységének szükségességét. Ez minden szinten kötelező! A reprezentatív felmérés — sajnos — mást bizonyít. Pe­dig számtalan esetben számí­tanak a fiatalokra, hogy csak egyetlen példával éljek: a munkákban, legyen az napi feladat, vagy társadalmi jel­legű. Ezeket a problémákat egyfelől a szemlélet formálá­sával el lehet és el is kell tüntetni. A kohászat vezetői naponta hitet tesznek az if­júság mellett, és ebben az alsóbb szintű­ vezetőknek is sok mindent tenni kell. Egy hasonló felmérésnek —­­egy­két év elteltével — minden­képpen tükröznie kell ezt a folyamatot! Szertáros Lőrinc Minden eddiginél ...évet zárt 1976-ban a Le­nin Kohászati Művek. A szo­cialista kollektívák, a dolgozók a miskolci, illetve diósgyőri vaskohászat kétszázhat eszten­dős történetének legsikeresebb esztendejét érték el. Közülük is különösképpen kiemelkedő az­­az eredmény, amely ...a martinászoknál... ... született. Fennállása óta 1976-ban érte el ugyanis a leg­jobb termelési eredményt az LKM Siemens—Martin acélmű­vének kollektívája. Jelenlegi he­lyén 1905-től üzemel az SM- acélmű. Az egyszerű szögvas­­acéltól kezdve az esztergakél anyagáig több mint 500 fajta acélminőséget gyártanak itt. A termelési csúcseredmény a jó kollektíváknak, a veze­tők és a munkások közötti jó kapcsolatnak köszönhető. A munkavégzés szempontjá­ból sokat jelentettek az el­múlt évben bevezetett Üzem­­szervezési intézkedések és a műszaki fejlesztés is. Ezeken túlmenően a beruházási ter­vet maradéktalanul teljesí­tették, s termeléskiesés nél­kül valósították meg. Hoz­zájárult az eredményhez a belső tényezőkön kívül több gyáregység — a nagyolvasz­tó, alapanyag-kitermelő — is, amelyek megteremtették a fel­tétel­eket. Ez a szép eredmény tu­­ajdonképpen a III. negyed­évben realizálódott, amikor is 198 129 tonnát termeltek, s az egy üzemórára eső ter­melést 13.39 tonnáról 13.56 tonnára növelték. Év végéig 58,5 ezer tonnával adtak több acélt a népgazdaságnak, ter­ven felül. ...és a középb­en a sor­­soron... ... született még hasonló eredmény. Huszonegy esztendő legszebb eredménye, azon a munkahelyen, amely építésekor az ország legkorszerűbbje volt. Üzemelésének több mint két évtizede alatt számos siker született már itt, de ilyen még nem. Már a féléves és három­negyed éves értékelésnél is feltűnt, hogy készül valami, nagyon látszott. S a rekord nem váratott magára. No­vember 6-án műszakzárásra megszületett. Soha itt, eddig ennyit nem hengereltek. 1433,5 tonna volt az ered­mény. November 7-e tiszte­letére. S a hengerészek nem sejtették, csak a következő nap vége felé gyanították, hogy még ezt a hatalmas csúcsot is meg lehet dönte­ni. És megdöntötték! Hetedi­kére 1451,8 tonnás eredmény született! Hogy milyen körülmények játszottak be ezen a két na­pon? Maximálisan jó volt az anyagellátás, megvolt a kellő létszám, s a gépek sem vacakoltak... E­mberek, gépek, előrevivő vagy hátramozdító körülmé­nyek adta lehetőségek szülik eredményeinket. Vasasszív­­vel csiholt, egyre szebb ered­ményeket. Mit mondhatunk erre?! „Szép volt, fiúk!’’ n . Épült-szépült kerületünk Sikeres évet zártunk. Úgy az üzemekben, mint köznap­­jainkon, a valamennyiünket érintő kérdésekben is. Épült, szépült városunk, a megye­­székhely, s ezen belül a diós­győri munkáskerület, a III. kerület is. Új létesítmények­kel gazdagodtunk, több be­ruházás befejeződött. Elké­szült jó néhány utca, útsza­kasz leburkolása, sok helyütt javult a közvilágítás. Ami, úgy tűnik, a legfon­tosabb: több helyen nem kell ma már sötétben botorkálni hazafelé a délutános műsza­kokról. Kerületünk kis ut­cáinak túlnyomó részén elvé­gezte az ÉMÁSZ a lámpák cseréjét, ízlésesebbeket, na­gyobb teljesítményűeket sze­reltek a régi, elavultak he­lyére. Sok probléma akadt régebben a vasgyár körüli úttestmegvilágítással is. Az ősszel aztán megjelen­tek a darus kocsik, szerelők szorgoskodtak a magasban, új, nagyobb fényerejű lám­patesteket függesztettek fel. Ugyancsak megoldódott a DVTK-stadiont a gépgyárral összekötő gyalogjárda megvi­­lágítása is. Ugyanitt — tár­sadalmi munkában, kétezer óra alatt — megépült a be­kötő út. Nem kell ma már a kes­keny, kitaposott sávon sarat dagasztva menni a DIGÉP dolgozóinak a gyárkapuhoz. S ha már a közlekedésnél tartunk. Hosszú viták után elkezdődött a­ papírgyári vég­­állomás előkészítése is. Igaz, az MKV már 1976. őszére ígérte, hogy onnan fognak in­dulni a buszok, de a közbe­­jött akadályok miatt csak az idén fejeződhet be az építés. Majláthon új, tágas ABC­ áruházban vásárolhatnak a lakótelep lakói. ízléses tér­­plasztika-virágtartókat he­­lyeztek el az előtte elterülő, szépen begyepesített parkban. A régi patika helyén az el­­múlt ősszel átadták a korrek­ciós útszakaszt, amely által biztonságosabbá vált a közle­kedés. Ugyancsak bokaficamító volt a kettes villamos vas­­szán megállója is. Még a tél beállta előtt­­ ebitumenoz­­ták, rendbetették a járdát, járdaszigetet s vele együtt a gyógyszertár, a posta melletti utcákat is. És folytathatnánk a felso­­rolást. Nem szóltunk a kerü­letben átadott lakásokról, a Szinva-mederrekonstrukció­­ról, az új gyógyszertárról.­ Nem is készült ez a visszate­kintés valamiféle leltárnak.’ Csak éppen tétes’k­omlók«7m arra, hogy egy esztendőben mit kaptunk, mennyivel gya­­rapodtunk . .. Nézzük csak, igénye nélkül, kaptunk?! a teljesség hogy mit is

Next