Diósgyőri Munkás, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
2 Százévesen • I /’/I • •• /> /> I jelenről, jovorol Hét végén ünnepeljük a marlinacélmű fennállásának századik évfordulóját. Ennek tiszteletére ünnepséget szerveztek, aminek fénypontjaként megcsapolják az őskohot. Száz esztendő nagy idő egy gyár életében is, nemhogy annak csak egy részében. 1879. július 7-én az első csapoláskor talán egyetlen akkori martinász sem gondolta, hogy a centenárium idejére az acélgyártás mennyisége a kezdeti időkhöz képest 860-szorosára fog emelkedni. Még kimondani is sok, hogy milyen nagymérvű fejlődés ez. Mennyi, de mennyi acél került ki azóta a gyárból és mi mindenre használták fel. Főleg a vasúti hálózatunk kialakulása jelentett döntő fejlődést. Hazánk vasúti érhálózata legnagyobb részt diósgyőri acélból készült, de jelentősége nagy volt a hajógyártásban és a gépiparban is, később — sajnos — a háborúk idején is. Erről beszélgettünk Pongó Gyulával, az acélmű főmérnökével, aki a centenárium előtt egy héttel adott tájékoztatást a százéves gyáregység múltjáról és jelenéről, sőt, elkalandoztunk a jövőbe is. — A martinkemencék elve száz év alatt nem változott, mégis jóval többet tudunk termelni ma, mint korábban. Ezt különböző rekonstrukciókkal és főleg a tüzelőanyag megváltoztatásával értük el. Míg valamikor generátorgázzal tüzeltek, addig ma már a sokkal kalóriadúsabb földgázt használjuk, ugyanakkor változtattunk a kemencék építésén és anyagán is. — Melyek a legrégebbi kemencék? — A VI-os és a VII-es kemence 1907-ben épült. Ezek a legrégebbiek. A legfiatalabb a VIII-as, ami 1961 óta üzemel. — Hogyan lehet ezekkel az elavult berendezésekkel és elavult acélgyártási technológiával egymillió tonnát termelni? — Nincs ebben nagy csoda. Ebben az acélműben már évek óta benne volt az egymillió tonna termelésnek a lehetősége. Segített a 307 millió forintnyi szinttartó beruházás is, de változtattunk a munkaszervezésen, anyagellátáson, a gépesítésen. Ezzel együtt sajnos, valóban korszerűtlen ez az acélgyártási forma, hiszen nálunk nincs oxigénintenzifikálás, oxigénfrissítés, mint például Ózdon és Dunaújvárosban, és azok az acélművek nem ilyen mostoha körülmények között üzemelnek. — Jelenleg hol tartanak a tervteljesítéssel? — Fél évre a Martinban 3900 tonnával több acélt termeltünk, mint amit a terv előirányzott. Ehhez még hozzá lehet adni az elektroacélmű 2600 tonnányi plusztermelését is, és gyáregységi szinten biztosítottnak látszik, hogy ismét teljesítjük az egymillió tonnás termelést, ami egyébként idén már terv. — Az elmúlt évben sajnos, nagyon szerencsétlenül sújtották a gyáregységet a különböző balesetek. — Idén szerencsére nincs halálos baleset, bízunk benne, hogy nem is lesz, viszont a kisebb sérülések száma enyhén emelkedett, ami a fegyelmezetlenségek, figyelmetlenségek rovására írandó. Végezetül meg kell említenünk, hogy bár, most gyáregységünk a centenárium megünneplésére készül, de az itt dolgozókat, főleg az új acélmű építése és az ott rájuk váró feladatok lelkesítik, ami természetes is, hiszen a múltunk tiszteletbentartása mellett legnagyobb feladatunk a jövő minél jobb kialakítása. Erre készül most fel az acélmű kollektívája. Sz. L. DIÓSGYŐRI MUNKÁS h vázai A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Kazincbarcika városi Bizottsága Kazincbarcika várossá nyilvánításának 25. évfordulója tiszteletére, immár hatodik alkalommal tehetségkutató VERS- és NOVELLAPÁLYÁZATOT hirdet. A pályázaton részt vehet minden 35. életévét be nem töltött dolgozó, tanuló fiatal. A prózai művek elbírálásánál előnyben részesülnek azok a pályaművek, amelyek az ifjúság munkahelyi, iskolai kapcsolatait, szocialista közösségi életét mutatják be. Beküldési határidő: 1979. szeptember 1. A pályaműveket maximum 10 gépelt oldal terjedelemben, négy példányban kell beküldeni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség városi Bizottsága (3701 Kazincbarcika, Lenin út 34.) címére. A pályázat jeligés. A beküldött pályaművekhez lezárt borítékban mellékelni kell a pályázó nevét, lakcímét és személyi adatait. Kérjük, a beküldött pályaműveken, gépelt laponként tüntessék fel jeligéjüket. Az eredményhirdetésre 1979. decemberében, a város felszabadulásának évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepségen Kazincbarcikán kerül sor. A pályaműveket a Mozgó Világ irodalmi művészeti, közművelődési és kritikai folyóirat szerkesztősége értékeli. A díjazott pályaművek szerzői pénzjutalomban részesülnek, s a kiemelkedő pályaműveket bemutatja a Mozgó Világ is. A pályázat díjai vers- és novella kategóriában: I. díj: 2000 Ft. II. díj: 1700 Ft. III. díj: 1400 Ft. A kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. KISZ Kazincbarcika városi Bizottsága 1079. július 3. az alapvető egészségügyi ellátás jövője: a diagnosztikai táska végünkre is a legnagyobb mértékű környezeti hatást a munkahely fejti ki. Éppen ezért kerül nagyon is gyakran megvitatásra az üzemegészségügy helyzete, s fontosságát az is fokozza, hogy megállapították, az üzemi és körzeti rendelők felszereltsége legalább ötvenéves lemaradást mutat. Mindezekről, s a fejlődés lehetőségeiről beszélgettünk Ditrói Sándorral, a Vasgyári Kórház igazgatójával. — Az üzemegészségügyi munkában elsősorban szemléleti változásra kell törekednünk — kezdte mondanivalóját dr. Ditrói Sándor. — Meg kell változtatni a sorrendet, a gyógyító-megelőző elv helyett, a megelőzés legyen az első, hogy kevesebb legyen a megbetegedés, amit azután a lehető leggyorsabban és legtökéletesebben gyógyítani kell. — A szemléletváltozás mindig igen hosszú folyamat eredménye. Sok időt vesz igénybe. Ebben az esetben is hosszú lesz a várakozás? — Az ilyen folyamatokat meg lehet gyorsítani. Ebben az esetben ezért fontos a diagnosztikai táska. Hogy mi is ez? Egy kis méretű, könnyen hordozható, egyszerűen kezelhető, de nagyszámú sorozatmérések elvégzésére és sorozatgyártásra is alkalmas készülék. Rendkívüli mértékben segíti az orvos munkáját, mert használata rábízható az asszisztenciára, csak az eredmény értékelése vár az orvosra. Egy időben, s méghozzá néhány perc alatt többféle vizsgálatot végez a készülék, s így nemcsak a beteg által panaszolt tünetek kivizsgálására kerül sor, hanem kiszűri az egyéb esetleges, kóros elváltozásokat is. Nagyon fontos a pontossága és a gyorsasága, valamint hordozhatósága miatt a diagnosztikai táska a munkaalkalmasság vizsgálatánál, vagy pedig — amit már ki is próbáltunk a 100-as Szakközépiskolában — a fiatalok iskolai felvételénél. — Említette, hogy a munkahelyi ártalmak megállapításában is óriási segítséget jelent. Hogyan? — Képzelje el, hogy eddig hogyan dolgoztunk. Ha részletes vizsgálatot akartunk végezni, azt mindig a rendelőben tettük. Vagyis behívtuk a rendelőbe a dolgozót munkába állta ‘ előtt, vagyis pihent állapotában vizsgáltuk a szervezetét. Majd újra berendeltük néhány óra elteltével, hogy megnézzük, a nehéz fizikai munka, a környezeti ártalmak milyen hatást váltottak ki szervezetében. Csakhogy, amíg a dolgozó a munkahelyéről bejött a rendelőbe — nyilván nem sietett — regenerálódás következett be, s így szívműködése, vérnyomása és egyéb mérhető funkció kedvezőbb képet mutatott, mint amikor eljött a gépétől. Most azonban mi megyünk az üzembe a diagnosztikai táskával, s az adott munkahelyi környezetben, csaknem a gépnél tudjuk elvégezni a dolgozón a szükséges vizsgálatokat. — Milyen jelentősége van még az új műszercsaládnak? Fejlesztése szükséges és lehetséges-e? — Fontos még, hogy a műszer variálható. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan tipizált és a rendszerbe csatlakoztatható mérőmoduljai, amelyeknek segítségével az igényeknek és a körülményeknek megfelelően, az alapegységek különböző variációi építhetők fel. Ennek ellenére a fejlesztés szükséges és szerencsére lehetséges. 1976. tavaszán a MEDICOR Művek műszaki fejlesztési főosztálya és a Vasgyári Kórház között együttműködési megállapodás született, melynek értelmében a kórház területén megalakult a MEDICOR Művek üzemegészségügyi laboratóriuma. Ennek feladata volt bizonyos típusú KTD-készülékek fejlesztésén túl, a jó szakmai kapcsolat kiépítése a Vasgyári Kórház, a rendelőintézet és az üzemegészségügyi szolgálat dolgozói között. A közös tevékenységbe természetesen bekapcsolódtak a MEDICOR Művek városunkban üzemelő OREL gyáregységének dolgozói, a Műszaki Egyetem tanárai is, s mindezek eredményeként létrejött a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület miskolci szakcsoportja. — Eddig 11 típus készült el a KTD-készülékből. Ezekkel hol folytattak már vizsgálatot? — Elsőként a 100-as Szakközépiskolában. A beiskolázandó tanulók alkalmasságát vizsgáltuk. Később az Erdőgazdaság dolgozóinak munkahelyi ártalmait derítettük fel, majd lyukói bányászok, s igen nagy számmal, a kohászat melegüzemi dolgozói kerültek sorra. Hasznos következtetésekre jutottunk a munkakezdés előtti, a munka intenzitásának tetőfokán a munkavégzés színhelyén végzett vizsgálatok eredményeinek összevetésével. Biztos javaslatokat tehettünk ezek alapján a dolgozók jobb üzemegészségügyi ellátása érdekében. Rendkívül drágák ezek a készülékek. Ennek ellenére is igényt tartanak a nagyüzemek azok beszerzésére? — Igen. Elsősorban a kohászatról mondható ez el, de épp a napokban kerestek fel a gépgyárból is, ők is vásárolni akarnak komplex diagnosztikai táskát. Meggyőződhet minden vállalat e táskák „kifizetődő” voltáról. Túry Ibolya Alighogy 1926-ban felépült Diósgyőrben az acélművet nyersvassal ellátó nagyolvasztó, azonnal elhatározta a gyár vezetősége, hogy új elektroacélművet létesítenek. Ennek a programnak a keretében 1929-ben üzembe helyeztek egy 10 tonnás Heroult-kemencét. Egyre több ötvözött acélfajta került a hazai és külföldi felhasználókhoz, ezért szükségessé vált egy összefoglaló acélkatalógus kiadása. A választék gazdagságára jellemző, hogy csupán szerszámacélokból 52 fajtát kínált a diósgyőri vár. Az 1923—33. közötti évek világgazdasági válsága kedvezőtlenül érintette a termelés alakulását. 1928-ban még 112 300 tonna acélt termeltek, 1933-ban csupán 41 845 tonnát. A gyár korszerűsítése, bővítése ennek ellenére tovább folyt. 1931-ben egy 300 kg-os nagyfrekvenciájú indukciós kemencét helyeztek üzembe, melynek feladata különleges, rozsdamentes és saválló acélok gyártása volt. Az 1896-ban létesült ún. „ómartin” folyamatos üzemelése mellett 1927-ben utoljára csapoltak a régi martinban. Helyén új elektroacélművet építettek, melyben 1929. január 10-én csapoltak először. Érdekes véletlen, hogy ez az év egyben az első diósgyőri martinkemence üzembe helyezésének 50. évfordulója is. Ebben az időszakban a diósgyőri védjeggyel ellátott termékek Európa, Ázsia és Afrika területeire is eljutnak. A II. világháború kitörését közvetlenül megelőző időszakban már egyre nyíltabban a haditermelés céljainak rendelték alá a gyárat. Az ötvözőfémhiány pótlására kialakították az úgynevezett takarékacélokat, mivel a szerszámacélok gyártásához nem volt elegendő volfrám, molibdén, kobalt, vanádium, a szerkezeti acélok gyártását pedig a nikkel hiánya nehezítette. Ennek ellenére — a hadiipari céloknak megfelelően — 1941-ben egy 3 tonnás ívfényes kemence létesült, 1943-ban pedig felépítettek egy újabb, Weigl-féle kombinált kemencét. A lényege az volt, hogy az olvasztás és frissítés gázzal, a finomítás és ötvözés pedig villamos energia felhasználásával történt. Háborús kártételek 1944 szeptemberéig a gyárat nem érték. Szeptember 13-án azonban súlyos bombatámadás érte a gyárat. Ugyanezen év novemberére vonatkozóan már nem is találunk termelési adatokat. A Vörös Hadsereg közelsége miatt, a nemetek utasítására megkezdték a gyár termelőberendezéseinek leszerelését. Ez — a diósgyőri kohászok ellenállása folytatás — csak részben sikerült. A károk így is igen jelentősek voltak. Siralmas látvány tárult a kohászat dolgozói elé, amikor 1944. december 6-án megkezdődött a romeltakarítás, a helyreállítás. Az ország talpraállítása, az újjáépítés szinte emberfeletti feladatai azonban megkétszerezték a diósgyőri kohászok erejét. A bombatámadás után, pontosan egy évvel, már valamennyi üzem termelt. A nagy távlati célok azonban ennél többet követeltek. Nagyarányú korszerűsítés kezdődött el az első 3 éves terv törvényerőre emelkedésével 1947-ben. A törvénynek a kohászatra vonatkozó része célul tűzte ki a diósgyőri martin, és elektroacélművek teljesítő képességének fokozását. 1948-ban egy 6 tonnás, újabb ívfényes kemencét állítottak üzembe, sor került egy 80 tonnás martinkemence építésére, s üzembe helyezték az ország legnagyobb, 180 tonnás buktatható martinkemencéjét is. Korszerűsítést jelentett az is, amikor a generátor gáztüzelésről pakura-, majd később földgáztüzelésre tértek át. Létesült egy 250 tonnás nyersvas körkeverő, üzembe helyeztek két, egyenként 10 tonnás ívfényes kemencét. 1969. április 19-én újabb mérföldkő a diósgyőri minőségi acélgyártás történetében. Megkezdte termelését a szovjet segítséggel épült II. számú elektroacélmű. Az 1 db 50 tonnás névleges kapacitású ívfényes kemencével felszerelt üzem az akkor ismert legkorszerűbb műszaki paraméterek alapján épült. Az azóta eltelt egy évtized alatt, több mint 1 millió tonna jó minőségű acélt csapoltak e korszerű üzemben. A diósgyőri acélgyártás jövőjének biztosítása egy új acélmű építését sürgette. Hogy annak elkészültéig is el tudja látni feladatát, 1975 —78 között 300 millió forintos állagmegóvó beruházást hajtottak végre, melynek elsődleges célja a termelés biztonságosabbá tétele volt. Külön elismerésre méltó az olvasztárok munkájában az, hogy ez idő alatt nemhogy csökkent volna, hanem emelkedett a termelés. Diósgyőr- Vasgyár történetében először 1977-ben csapoltak évi 1 millió tonna acélt, s ezt 1978- ban is megismételték. Bebizonyították ezzel, hogy az 1980-ban termelni kezdő új, kombinált technológiájú acélműben is megállják majd a helyüket. A diósgyőri Siemens—Martin acélgyártás 1979. július 7-én ünnepli centenáriumi évfordulóját. Az eltelt 100 év alatt a martinászok, acélgyártók, kohászok bebizonyították, hogy jól felkészült, szervezett és tervszerűen végzett munkájukkal mindig képesek voltak lépést tartani a világpiaci változásokkal. Ennek eredménye az, hogy hazánk acéltermelésének 30 százaléka, minőségi acéltermelésének pedig 70 százaléka a Lenin Kohászati Művekből kerül ki. Aki ezekben a napokban a Garadna-völgyben jár, ünnepi előkészületeknek lehet tanúja. Korabeli technológiával és korhű felszerelésekkel acélt csapolnak az őskohóból, ütemesen dong a vízikerék-meghajtású hámor. A jubileumi ünnepség egyik kiemelkedő eseménye lesz annak bemutatása, hogyan dolgoztak kohász elődeink, akiktől a szakma és a munka szeretetét örökölték Diósgyőr mai kohászai. (Vége) Az acélgyártás száz éve 2 Ki minek mestere? Szakmai-politikai vetélkedő a kohászatban A Lenin Kohászati Művek gazdaságvezetése és KISZ- bizottsága ebben az évben is megrendezi a Ki, minek mestere? című szakmai-politikai vetélkedőt, melynek elsődleges célja, hogy a részt vevő fiatalok a vállalat előtt álló gazdasági és politikai feladatok megoldásába besegítsenek. A versenyeket az olvasztár, öntő-formázó, hengerész, tmk-lakatos, villanyszerelő, hidraulikus lakatos és nehézgépszerelő szakmákban hirdetik meg, két kategóriában. Az első kategóriában a pályakezdő ifjú szakemberek, vagyis az 5 évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezők, a másodikban a gyakorlott ifjú szakemberek, vagyis az 5 évnél több szakmai gyakorlattal rendelkezők jelentkezését várják. A vállalati szintű versenyeken túl, öntő-formázó és tmk-lakatos szakmákban KGM-szintű, hegesztő szakmákban pedig városi szintű versenyre is sor kerül. A villanyszerelők versenyébe a kohászati fiatalokon kívül benevezhetnek a kombinált acélműi építkezésen dolgozó vállalatok fiataljai is. öntőformázó és tmk-lakatos szakmákban a 30 éven felüli szakmunkások is részt vehetnek. A versenyzők teljesítményét 5—7 tagú zsűri értékeli majd. A szakembereken kívül, elődöntő esetén az egységek szakszervezeti szerve és KISZ-vezetőségi vállalati döntés esetén a szakszervezeti bizottság és KISZ-bizottság képviselője is részt vesz az értékelésben. Azokban a szakmákban, ahol kategóriánként 30-nál több a jelentkező, elődöntőt szerveznek. Ezek időpontjai: öntő-formázó, tmk-lakatos, hegesztő szakmákban 1979. augusztus 15., olvasztár, hengerész, hidraulikus lakatos, nehézgépszerelő és villanyszerelő szakmákban 1979. szeptember 30. A vállalati döntőkre öntőformázó, tmk-lakatos szakmákban augusztus 30-án. hegesztő szakmában szeptember 22-én. olvasztár, hengerész, hidraulikus lakatos, nehézgépszerelő, villanyszerelő szakmákban október 31- én kerül sor. Azokban a szakmákban, ahol a jelentkezők száma nem teszi szükségessé az elődöntő szervezését, a vállalati döntők megtartásának a határideje az irányadó. Acéltisztítás plazmával Az acélóntecsek hengerlésének első fázisában a félgyártmány felületén számos hiba keletkezik Ezek eltávolítására korábban gépesített hőkezelő berendezéseket alkalmaztak Cseljabinszkban. Az említett berendezések szénacélok esetében ma is használhatók de ötvözött, acélokhoz már nem mivel a fém túlhevül. A pazmás kezelés gyorsabb és kíméletesebb mivel csupán a felületi rétegeket veti hőkezelés alá.