Diósgyőri Munkás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-21. szám)

1982-01-05 / 1. szám

982. január 5. i i DIÓSGYŐRI MUNKÁS A ter­m­ék innováció jelentősége Másod [UNK] és harmadtermékek Az LKM-ben a másod- és harmadtermékek gyártása négy ■ múltra tekint vissza. A csavar- és kötőelem­gyártás több mint­­ egy évszázada, a húzott, hántolt, csiszolt termékek gyártá­­­­sa fél évszázada kezdődött A fejlődés üteme nem volt min­­­­dig zavartalan; a termékek piacigénye mindig biztosította­­ a fejlődés lehetőségét, hol kisebb, hol nagyobb mértékben.­­ A termékinnováció mindig is kötődött a népgazdaság fon­­­tos ágazatainak fejlődéséhez, és jelenleg is ezen tendenciák­­ érvényesülnek. A vállalatvezetés az erők koncentrálására és­­ a hatékonyság növelésére, a két önelszámoló egység ös­­­­szevonását rendelte el 1977. VII. 1.-vel. A gyáregység üzemei egy­mástól eltérő technológiával rendelkeznek ugyan: hideg­darabolás, melegsajtolás, hi­deg- és meleghengerlés stb., de ennek ellenére egy közös, úgynevezett kohászati másod- és harmadtermékeket gyártó, a piaccal, a felhasználókkal közvetlenül kapcsolatban álló, egységes szervezetet képez­­­nek. E sokrétű technológiai fo­lyamatok egymásrautaltsága, és egy zárt rendszerben való eredményes működtetése mind vállalati, mind népgaz­dasági szinten is talán egye­dülálló Európában. Ennek is köszönhető, hogy a technoló­giai tagoltság ellenére a gyár­egység gazdálkodása az el­avult géppark ellenére is ha­tékony. A csavar- és húzottáru­­gyáregység népgazdaságilag fontos iparágak; MÁV, bá­nyászat, kőolajipar, gépipar, valamint más hazai felhasz­nálók növekvő igényeinek mennyiségi és minőségi szük­ségletét hivatott kielégíteni. A gyártás mennyiségi, és mi­nőségi növelése, korszerűsí­tése az előbb említett hazai és exportfelhasználók miatt szükségszerű. A gyáregység technológiai berendezésein, gépein, kemencéin 100 ezer tonna/­év meghaladó henge­relt alapanyag, kovácsolt áru és öntvény fut több művele­ten keresztül. A gyáregység össztermelési értéke, a vállalatinak több mint egytized része. A gyárt­mány- és gyártásfejlesztést indokolja még az is, hogy el­lenkező esetben a hazai fel­használóknak a gyáregység jelenlegi gyártási kapacitásán felüli mennyiséget tőkés im­portból kell beszerezni. Az előzőekben már utaltam az elavult, zömmel nullára leírt gépparkra — egy-két korszerű gép kivételével —, ezen termelőgépekkel kell jó minőségű, adott esetben még exportálható terméket is elő­állítani. A gépek kiszolgálá­sa nehéz fizikai munkát igé­nyel, balesetveszélyes,­­ és emellett termelékenységük sem éri el a kor színvonalát. A gépek korszerűtlen állapo­ta miatt erre a munkára szük­séges munkáslétszámot évek óta nem lehet maradéktala­nul biztosítani, jelenleg is sajtológépek, húzógépek, csi­szológépek állnak létszámhi­ány miatt. A gyáregység termékeivel szemben támasztott piaci igé­nyek mind a csavargyári, mind a húzótermékekkel szemben több ezer tonnát meghaladó nagyságban je­lentkeznek napjainkban A többletigények kielégítése nagy gondot okoz a vállalat­vezetésnek és a gyáregység­nek is. Az ismert acélipari válság vállalatunkat is kedvezőtle­nül érinti, és ez a helyzet elő­rejelzések szerint 1985-ig nem sokat változik. A vállalatve­zetés ezért is tulajdonít nagy fontosságot a másod- és har­madtermékekben jelentkező többletigények lehetőségeink­hez alkalmazkodó, feszített, de reális teljesítésének. A IV. ötéves terv folyamán a gyáregység profiljába tar­tozó hazai igények kielégíté­se mellett még kisebb men­­­nyiségű exportra is vállalko­zott. Az V. ötéves tervben vi­szont a MÁV, bányászat olaj- és cementipar, gépipar másodtermékigényének nö­vekedése miatt a vállalat kénytelen volt megszüntetni ugyan az exportot — bár igé­nyek voltak —, a megnöveke­dett hazai igényeknek még­sem tudott eleget tenni. Ezért a MÁV kénytelen volt tőkés importból fedezni csavar­szükségletét. Az V. ötéves terv során tel­jesített csavar- és húzott-ter­­mékek gyártását igen nagy erőfeszítésekkel, létszám-át­­csoportosítással, túlóráztatás­sal lehetett szinten tarta­ni. Az erőfeszítések árán el­értük, hogy a MÁV 1980-tól nem szorult csavartermékek importjára. Ennek érdekében több más hazai vállalat igé­nyét csak részben tudtuk tel­jesíteni. A vállalatvezetés a feszültségek feloldására, a fokozatosan növekvő igények kielégítése céljából fejlesztési koncepciót dolgoztatott ki a KÖGÉPTERV-vel mindkét üzemre. A másod- és harmadtermé­ket előállító, úgynevezett hát­téri­par korábbi időben való lebecsülése rontotta, és ront­ja a gépipar versenyképessé­gét. Sajnos ez mindaddig így marad, míg a technika és anyagi erők koncentrálásával meg nem gyorsítjuk a fejlő­dést, e termékek gyártásának területén. A csavar- és húzóüzem fej­lesztését teljes mértékben az értékesítésre orientált gyárt­mány-, és gyártásfejlesztés jellemzi, melyben a piaci je­lenségek, irányzatok elsősor­ban szerepet kaptak. A fej­lesztés megvalósulásával el­mondható lesz a tudomány termelőerővé válása, mely a fokozódó gazdasági verseny­ben további eredmények el­érésének forrásává válik. Ez­zel egy időben a szakmai­műszaki tudás fejlesztése te­rén is az innovációs szemlé­letnek kell érvényre jutnia, párosulva az alkotó munka érvényesülési lehetőségeinek kiszélesítésével, és az ezzel járó anyagi és erkölcsi meg­becsüléssel. Gyáregységünk termékszer­kezet-, és gyártmány­fejlesztési tevékenysége szorosan kap­csolódott és kapcsolódik a gépipar és más népgazdasá­gilag fontos ágazatok ter­­mékszerkezeti korszerűsíté­seihez, igényeihez pl. MÁV új gép-csavar, kőolajipari szeg­csavarok, finomszerelvény hollander-anyái, magyar va­­gonkerék-anya és több új gyártmánykísérlet. Gyártmány, és gyártásfej­lesztési tevékenységünk pl. a csavarüzem melegműhelyé­ben a légvezérlés bevezetése a termelőgépeink nehéz fi­zikai munkát igénylő működ­tetésében jelentősen csökken­tette a nehéz fizikai munkát, vagy a darabolásnál a gépi adagolás bevezetésével csök­kent az emberi erő alkalma­zása stb. A VI. ötéves terv célkitű­zései a csavar- és húzott ter­mékekre a növekvő igények ismeretében tartalmazzák fejlesztési koncepciónkat. A fejlesztés alapvető jelentősé­ge, az elavult termelőberen­dezések korszerű gépparkkal és nagy termelékenységű gép­sorokkal való kicserélése. A tervekben nagy jelentőséggel bír az automata MÁV-síncsa­­vargyártó-sor, és fejescsavar­­gyártó-sor tervezése, illetve megvalósítása. A tervezett fejlesztés együt­tes célja a melegüzemi gyár­tókapacitás mintegy 57 szá­zalékkal való növelése, és az elavult csavargyártó beren­dezések korszerűsítése. Ezzel egy időben megszűnik az egészségtelen, meleg és nehéz fizikai munka jelentős része. A többlettermelésnek mintegy 60—63 százalékát exportnövelésre és importki­váltásra fordíthatjuk. A terv megvalósulása ese­tén végleg megszünteti a MÁV importját és feloldja a tartós belföldi csavarhiányt az üzem profiljába tartozó mérettartományban. A csavarüzemhez hasonló­an a húzóüzem fejlesztése is azonos célkitűzések alapján valósulhat meg. Itt nagy je­lentőségű a tekercsből te­kercsbe és a tekercsből szál­ba való húzási technológia bevezetése, a nagy termelé­kenységű hántológépek tele­pítésével egyetemben. A cél itt is a hazai igények kielégíté­se mellett lesz import meg­szüntetése, és a gépipar meg­növekedett mennyiségi és minőségi igényeinek kielégí­tése. A melegen hengerelt rúdacélok megmunkálásának fejlesztését az utóbbi években a mindig nagyobb áteresz­tő teljesítmények szorgalma­zása határozza meg azzal a céllal, hogy a minőséget, vagyis a felületi minőséget és a tűréseket javítsuk, és ezzel a napjainkban igen nagy je­lentőséggel bíró anyagmeg­takarítást elősegítjük, és az anyagkihozatalt javítjuk. A feldolgozandó anyag al­kalmazási területétől függően egyik, vagy másik követelés áll az előtérben, azaz vagy a repedés vagy reveréteg-eltá­­volítás, hibátlan felület eléré­sért hagy áteresztő teljesít­­­ménnyel, vagy fényesacél­gyártás szűktűréssel és jó fe­lületi minőséggel. A mai modern hántológé­pekkel 80 méter percenként terjedő áteresztő sebességet is elérnek. A teljesítményhatá­rokat lényegileg az alábbi ér­tékek határozzák meg: ma­ximális szerszámfej-fordulat, beépített motorteljesítmény, a szerszám mellékvágó éle, a rúdanyag csavarási folyás ha­­tára. Az említett nagy teljesít­ményfokozás érdekében a termékek minősége tartható, és részben még javítható is. A vázlatosan ismertetett fejlesztési célkitűzések alap­ján látható, hogy bár a vál­lalatunk nem rendelkezik a fejlesztésekhez szükséges pénzügyi fedezettel, határo­zottam tervezte mindkét üzem fejlesztését, melynek hatása 1985-től jelentkezne, és ál­­lamkölcsönből valósulhatna meg. A háttéripar fejlesztésével kapcsolatos, közelmúltban végzett országos konkrét fel­mérés azt jelzi, hogy már 1982-től oly magas igények jelentkeznek, melynek kielé­gítésére — a fejlesztés meg­valósulása esetén —, 1985— 86-tól lehetett számolni. A jelentkező igények kielé­gítése gyors intézkedések végrehajtásával lehetséges. Ennek érdekében a síncsa­vargyártó gépsor beszerzését célszerű lenne soron kívül in­dítani. Lovász Tivadar Nem véletlen, hogy a feldolgozóipar fejlődéséről szóló in­formációk, túlnyomórészt az automatizáció újabb vívmányai­ról adnak számot, melyben az ipari robotok újabb és újabb változatai jelennek meg, és e robotok tömeges ipari beve­zetéséről számolnak be. A szemünk előtt lejátszódó techno­­ógiai korszakváltás gyorsabb intézkedések megtételére kell, hogy ösztönözzön bennünket. Az új acélmű technológiai egységei olyan világszínvonalú minőségi gyártást biztosíta­nak, amely lehetővé teszi a hazai nemesacél-szükséglet ki­elégítését és megfelelő alapot biztosít a gyártmány és gyártás fejlesztéséhez, valamint a másod- és harmadtermé­kek termelésének növeléséhez. 3 Már tények is bizonyítják Sikert hozott a munka­verseny A munkaversenyosztály vezetőjével Tamaskó József­fel beszélgettünk a gépgyár 1981-es munkaverseny-moz­­galmának eredményeiről. Természetesen teljes és pon­tos képet, végleges adatokat még nem adhattak, a be­szélgetésünk időpontja de­cember 28-a volt,­­ de a legfontosabb jellemzők már év közben is világossá váltak, s az utolsó negyedév válto­zásai is nyilvánvalóak let­tek. A gépgyárban becsülettel teljesítette a nagykollektíva a tervezetteket, s abban, hogy az elvárt szintet elérj­ék, nagy szerepe volt a szocialis­ta munkaversenynek. A gép­iparon belüli versenyben a DIGÉP az úgynevezett „tón­­g” rendszer szerint tevé­kenykedett, természetesen nem­ az alsó, hanem a legfel­ső szint, az „ig” elérésére törekedett sőt ennek is a túl­teljesítésére. Második szin­tet a gépgyár egységei és főosz­tályai közötti verseny alkot­ta, amelynek eredményeit félévenként értékelték és ér­tékelik. Mindennek alapját képezi a verseny harmadik fajtája, a szocialista brigá­dok közötti versengés. A jelen időpontban ez utóbbi, a legfontosabb érté­kelhető. Az biztos, igen nagy segítség az év eleji tájékoz­tatás, s az ennek alapján megtehető versenyvállalás, de még fontosabb, hogy év közben a gazdasági követel­ményekhez igazodva a kol­lektívák pótvállalásokat te­hetnek a vállalati feladatok jobb megoldása érdekében. A hivatalosan is bevezetett pót­vállalásoknak természetesen anyagi öszönzésük is volt, mégpedig a célprémium har­minc százaléka szolgálta ezt a célt. A pótvállalások adta lehetőséggel főleg a negyedik negyedévben éltek a szocia­­lista brigádok. A munka ver­senyosztályon ezt már szám­szerű adatokkal is bizonyí­tani tudták. Az első negyed­évben 147, a másodikban 176, a harmadikban 166 és a ne­gyedik negyedévben 444 pót­vállalást tettek a gépgyári szocialista brigádok. Ez ös­­­szesen 929 javaslatot jelent, vagyis átlagban számolva is több jut egynél minden bri­gádra. Kiemelten dolgozott egész évben az F-gyáregység, a H- egység, a főtechnológia és a tmk kollektívája. Még a más területeken gondot okozó ütemes termelésben is élen­jártak. Jelentős eredmény szüle­tett a városért és a gyárért végzett társadalmi munká­ban is. Ebben az esztendő­ben a gyár dolgozói két kom­munista műszakot is végig­dolgoztak, s a második ese­tében különösen szép ered­ményeket értek el. A város érdekében 16 200 órát vállal­tak a gépgyár dolgozói, s tel­jesítettek 17 600-at. A gyáron belüli társadalmi munkaóra­vállalásuk 15 700 volt, s így összesen a tervezett 31 200 óra helyett 33 300 szabad órájukban tevékenykedtek a gyár dolgozói, hogy szebbé, gazdagabbá tegyék városu­kat, gyárukat. A gyár munkaversenyosz­­tályán most az eddig végzet­tek összesítésével, majd ér­tékelésével foglalkoznak de párhuzamosan már az 1982- es munkaverseny előkészíté­sével is, az irányelvek meg­fogalmazásával, melyben ex­ponált helyen szerepelnek majd az ötnapos munkahét­tel kapcsolatos feladatok, a minőség további javítása, a rezsianyag és az energiafo­gyasztás csökkentése is. T. L Az 1981-es esztendő legjobban teljesítő területei között talál­hatjuk az F-egységet. A gépgyárban ez a kollektíva azon ke­vesek közé tartozik, akik élenjártak az ütemességben is. A munkaversenyosztály dolgozói párhuzamosan dolgoznak az eddigi eredmények összesítésén, és az új esztendő verseny­mozgalmának indításán. Czakó hatos felvételei A műszerházban A kohókat irányító, vezérlő műszerek ma már elengedhetetlen kellékek * képünkön látható műszerház a hármas számú kohó „szíve”. Pacz Pál felvétele

Next