Diósgyőri Munkás, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-03 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) veszteségtervet valószínűleg nem lépi túl az LKM. Mindebben döntő súllyal sze­repel a december hónap ki­emelkedően jó termelési és kiszállítási eredménye. De­cember 29-én 24 órára 100 825 tonna volt a havi kiszállítás. Ilyen eredményt legutoljára 1979-ben sikerült elérni. Az elért eredmény dicséri a vállalat nagyszerű munkáskollektíváját és a cé­lokban mind jobban össze­forró vezetést. Ezután a gyár vezérigaz­gatója az LKM-mel szoros munkakapcsolatban álló vál­lalatok vezetőinek mondott köszönetet, így Hernádi Ist­vánnak, a MÁV Miskolci Igazgatósága vezetőjének és Hajdú Lajosnak, a 3. sz. Volán Vállalat igazgatóhe­lyettesének. Mi most régóta nem ér­zett sikerélménnyel búcsú­zunk az évtől — hangsú­lyozta a vezérigazgató — és elért eredményeinktől újabb erőre, lelkesedésre kapva tervezzük az 1984-es eszten­dőt. Azt tervezi az LKM, hogy az exportlehetőségeket maximálisan kihasználja, az importkímélésben pedig to­vábbi eredményeket ér el. A munkát úgy szervezik, hogy a vállalati veszteség egy éven belül megszűnjön. Tovább kell erősíteni a hi­tet, bizodalmát a szakmában a vállalat felemelkedésében. Ezeknek a terveknek re­alitást ad a párt­­iparról szó­ló legutóbbi határozata, az ÁTB szakmáinkat érintő ál­lásfoglalása, a vállalat dolgo­zóinak közhangulata. Az a decemberben ismét beigazo­lódott tény, hogy követik a vállalatvezetés iránymutatá­sát, kérését. Megfelelő biza­lom van a kollektívában. A csavar és húzottáru gyár­­részleg vezetője Lovász Tiva­dar köszöntötte ezután a je­lenlevőket. Ezt követően Kovács Zol­tán, a megyei pártbizottság osztályvezetője gratulált az elért eredményekhez, majd Drótos László külön köszön­tötte a DIGÉP jelenlevő vál­lalati négyszögét és egyben bejelentette, hogy december 28-án a gépgyár 1983. évi 34 943 tonnás rendelésének utolsó szállítmányát is elin­dították a DIGÉP-be. B. Gy. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Megfelelő belső bizalom Törellen helytállás, fejjődés (Folytatás az 1. oldalról) tölthet el mindannyiunkat, hogy a nyereség 8 százalék­kal haladja meg a tervezet­tet. A büszkeségre okot adó mutatóink mögött példamu­tató helytállás, kemény mun­ka van. Sikerült előbbre lépnünk szervezésben, szer­vezettségben, az irányító munka, ezzel együtt a tech­nológiai és a munkafegye­lem javult. A vártnál is jobb adatok lehetővé teszik a bérszínvonal közel 6 száza­lékos emelését. — Minek köszönhetők a sikereink? — tette fel a kér­dést szinte önmagának is a vezérigazgató, majd nyom­ban megadta rá a választ is. — Röviden szólva: diadal­maskodott a kollektív tenni akarás! Olyan általános, jó légkör alakult ki nálunk, amely biztosította a magas színvonalú munkához elen­gedhetetlen kedvet, minden­kit a többre, a jobbra sar­kallta. Köszönet jár ezért mindenkinek. Köszönet illeti meg a pártbizottságot, mivel magas hőfokon tartotta a megfelelő politikai hangula­tot, mutatta a helyes irányt. Hasonlóképpen csak a köszö­­netünket fejezhetjük ki a szakszervezeti és a KISZ- bizottságnak, amiért moz­gósított a közös tenni­valókra. Nem feledkezhe­tünk meg arról sem, hogy kifejezzük a hálánkat a tömegszervezeteknek, nem utolsósorban pedig a városi vezetésnek. Végezetül pedig köszönetet kell mondanunk annak a közel 150 partner­­vállalatnak, elsőként­­ is az LKM-nek, amelyek elősegí­tették a mi eredményes ter­melésünket. Ezt követően dr. Enekes Sándor elismerő oklevelet és pénzjutalmat adott át az idén legkiemelkedőbben dol­gozóknak. — A megyei és városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács nevében gra­tulálok a gépgyár kollektí­vájának a sikeres .. esztendő­höz — mondotta felszólalá­sában Tímár Vilmos. — Amit a vállalat elért, az egy töretlen fejlődés eredménye. Nagyrabecsülésünk, elisme­résünk jeleként hadd adjam át a köszönő oklevelet a munkásközösség vezetőjének, Énekes elvtársnak, s egyút­tal további eredményes munkálkodást kívánok. (K. L.) Vallomások—önarcképpel Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést kapott Sóvári László, a DIGÉP „B" gyáregységének üzemgazdasági csoportvezetője, s egyben a gyáregység KISZ-titkára és Juhász Zoltán, az LKM vasszerkezeti üzemének lakatos csoportvezetője és párttitkára. Őket kerestük fel, hogy megtudjuk, mit takar e kitüntetés, s hogy bemutassuk kettőjüket. SÓVÁRI LÁSZLÓ: — 1969-ben végeztem el a szakközépiskolát, s ekkor kerültem a DIGÉP-be, első munkahelyemre a ,,B” gyár­egységbe, mint lakatos. Tet­szett a hely, jó volt a kol­lektíva, s hogy még jobban érezzem magam, aktívan bekapcsolódtam a KISZ-be is. 1977-ig gyáregységemben KISZ-vezetőségi tag voltam, majd újabb bizalmat kap­tam, s azóta három alap­szervezetnek vagyok a KISZ-titkára. 1978-tól részt veszek a vállalat ifjúsági bi­zottságának munkájában, valamint a városi KISZ vá­rospolitikai munkabizottsá­ga tagjának is tudhatom magamat. 1978-tól öt évig gyárunk KISZ-bizottságában is számíthattak rám. Per­sze, még ma is, de addig hivatalosan. Szép emlékeim vannak még arról az 1980- ig terjedő öt évről is, ami­kor a vasasszakszervezet if­júsági bizottságának is tag­ja lehettem. Párttag 1972- től vagyok. — Azt hiszem, közben munkámmal sem vallottam JUHÁSZ ZOLTÁN. — A mostani 100. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­ben jártam iskolába. Sza­bolcsi születésű lévén, kol­légistaként kezdődött KISZ- tevékenységem. Először kol­légiumi, majd osztály KISZ- titkár lettem. Harmadikos koromban az LKM-be, je­lenlegi helyemre, a vasszer­kezeti üzembe kerültem, mint lakatostanuló. Jól érez­tem itt magam és marad­tam Hivatalosan 1971-től vagyok az LKM dolgozója. Egy év múlva beválasztot­tak a KISZ-alapszervezet ve­zetőségébe. 1972 őszétől pe­­dig az alapszervezet KISZ- titkára lettem, 1979. szep­tember 1-ig. Közben ugyan egy évig katonáskodtam, de visszatérésemkor újból meg­választottak. Három éve párttitkár val volt s tagja a városi párt bizott­ságnak is, de K­ISZ-tag is maradtam. Köztük vagyok még most is, társadalmi munkában és ki­ránduláson egyaránt. — Mozgalmas KISZ-élet — vallok szégyent. Három­szor kaptam kiváló dolgozó, s egyszer a Gépipar kiváló dolgozója kitüntetést. 1981- ben kineveztek üzemgazda­sági csoportvezetőnek. — Természetesen a tanu­lásban sem álltam meg. Még 1974-ben megszereztem a gépésztechnikusi végzettsé­get­­ , utána elvégeztem a marxista középiskolát, majd a marxista egyetemet, s ta­lán nálunk, jó a hangulat, nagy az összetartás. A KAC építésénél 3 éven keresztül minden évben komoly tár­sadalmi munkát végeztünk. Mind a két KISZ-szerveze­­tü­nk részesült már KISZ KB dicsérő oklevélben is. — Úgy érzem, amit ed­dig a mozgalomban végez­tem, ez a kitüntetés ennek a munkának a jutalma. Örültem neki, de hangsá­valy fejeztem be a 3 éves filozófiai szakosítót. — A Kiváló Ifjúsági Ve­zető kitüntetés jólesett. De mint ilyen, egy kollektíva jó munkájának, összetartá­sának köszönhető elsősor­ban. Szerencsés vagyok, és ilyen tagsággal dolgozom együtt; munkámat támogat­ják az alapszervezeti titká­­­rok is. Igyekszünk minden vállalásunkat határidőre el­végezni, s a vállalati KISZ- bizottság is számíthat társa­dalmi munkavégzésünkre. A gyáregység művelődési bi­zottságával is élő a kapcso­latunk, közös programokat szoktunk szervezni. A gép­gyárban egyedülálló a Du­nai Vasmű Rudas László KISZ-vezetőségével az együttműködésünk. Gyáregy­ségünk KISZ-szervezete 1975-ben a vasműnek gyár­tott alkatrészek felett véd­nökséget vállalt. Azóta nagy létszámú, hangulatos talál­kozókat rendezünk évente, ahol barátságok szövődnek, s egészséges, jó szellemű munkaviták alakulnak ki. — Nős vagyok és van egy aranyos csöpp kislányom. Igoznom kell, a kollektíva segített hozzá, az­ ő becsü­letes’ és lelkes hozzáállásuk nélkül nem ment volna. — KISZ-munkámért már kaptam KISZ KB dicsérő oklevelet is. Kétszer kiváló dolgozó kitüntetést. Most, 1978-tól csoportvezető va­gyok. Időközben voltam 3 hónapos pártiskolán és el­végeztem a marxista egye­temet. — Mint párttitkár, figye­lemmel vagyo­k az utánpót­lás nevelésére is, hiszen üzemünk dolgozóinak 50 százaléka harmincon aluli, jelenleg közülük 13 a párt­tag. Kommunista műszakon a­ részvétel 80 százalékos szo­kott lenni. Máskülönben az egész üzem dolgozóira­­ jellemző az a szellem: „Mit tegyünk a közért, mit tegyünk ma­gunknak, hogy jobb le­gyen.” — Halmajról járok be minden nap, nős vagyok. 29 éves és van egy óvodás é­s egy második osztályos kis­lányunk. Drenkó Éva Kohászati munkabizottság A megyei pártbizottság székházában december 28-án az MSZMP Borsod megyei Bizottsága mellett működő kohászati munkabizottság­ alakult. A munkabizottság alakuló ülésén részt vett és felszólalt dr. Kanolyi László akadémikus, ipari minisz­ter is. A kohászati munkabizott­ság megtárgyalta és elfogad­ta az 1984. évi munkaprog­ramot, amelynek végrehajtá­sa során a kohászati vállala­tok és a termékeiket felhasz­náló cégek kapcsolatának rendszerét és annak eddigi tapasztalatait gyűjtik össze és dolgozzák fel. Az alakuló ülés vitájában többek között felszólalt Dró­tos László, az LKM vezér­­igazgatója és dr. Énekes Sándor, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója. 1984. január 3, Folyamatos törődés ÉLETÜNk nagyobb részét munkahelyünkön töltjük. Ot­tani közérzetünk hatással van egészségünkre, családunkra, környezetünkre, így termé­szetesen munkatársainkra is. Nem beszélve arról, hogy ez a hangulat befolyásolja el­vándorlási kedvünket is. Az LKM szakszervezeti bi­zottsága egyik ülésén éppen erről, a vállalatnál dolgozó családosok helyzetéről és a jövőt illető, jobbító elképze­lésekről hangzott el jelentés. Előadója Gonda József, a szociálpolitikai bizottág ve­zetője és Csótai Jenőné, a nőbizottság vezetője volt. Többek között megtudhat­tuk, hogy a népgazdaság hely­zetének megfelelően a csalá­­ládi jövedelem alakulásában, a munkából származó jöve­delem aránya csökken, vi­szont a társadalmi juttatás és ezen belül elsősorban a pénz­beli juttatás növekszik. A vállalat szociálpolitikai tevé­kenysége jelentősen kiegészí­ti az állam családot segítő támogatását, a kitűzött célok megvalósítását. A jövedelem kívüli juttatások közé tarto­zik például az üzemétkezte­tés. Sajnos, ezt a bejárók és családosok közül nagyon ke­vesen veszik igénybe. A gyer­­mekintézményeknél elhelye­zési gondok nincsenek. Évente rendszeresen szociális segé­lyezésben részesülnek a nagy­­családosok és gyermeküket egyedül nevelő szülők, ezen kívül tanszersegélyt is bizto­sítanak számukra. Ez ezer kö­rüli családot érint, természe­tesen a gyermekek számát és a munkához való viszonyt figyelembe véve. Ennek ös­­­szege ötszázezer forint. Szo­ciális, kulturális és sportcé­lokra komoly összeget bizto­sítanak szociális terveikben, melyet mindig a legnagyobb nyilvánosság, vita alapján készítenek el. Az üdültetés­nél az a törekvés, hogy mi­nél több gyermekét egyedül nevelőt és nagycsaládost üdültessenek. A vállalati üdü­lőkben ez eredménnyel is járt, azonban a SZOT-üdül­­tetést alig veszik igénybe a dolgozók. A vállalat évente 35—37 nagycsaládos és 14— 15 gyermekét egyedül neve­lő szülőt részesít térítésmen­tes üdültetésben. A munkás­­szállón 450 férőhellyel ren­delkeznek, melynek a kihasz­náltsága jelenleg 85 százalé­kos. Elhelyezési gond nincs, a kulturális, művelődési és sportlehetőségek biztosítottak, s az ott lakók igénybe is ve­szik azokat. A bejáró dolgo­zók aránya 30 százalék kö­rül van. Megállapították, hogy a vonatok és autóbu­szok a műszakok kezdéséhez és végzéséhez igazodva biz­tosítottak. Nő-, anyák és gyermeknapi ünnepségek, gyes-, nyugdíjastalálkozók rendezése, társadalmi eskü­­vők, temetések szervezése, le­bonyolítása, bontásból eredő építőanyag, mészkő és a vál­lalat termékeiből jutányos ár­on vásárlás biztosítása, va­lamint lakástervek készítése térítésmentesen, az elvárások­nak és igényeknek megfele­­lően történik. A LEGFRISSEBB adatok szerint a vállalatnál 5488 dol­gozó 9613 gyermek után kap családi és 627 dolgozó 640 gyermek után jövedelempót­lékot. A családi pótlékra jo­gosultak köre és a pótlék nagysága — az anyagi erő­södés függvényében — nőtt. A nagyobb terhet viselőknek — a gyermek szempontjából — többet juttat, figyelembe véve a termelésben való rész­vételt. Az MT 24/1983. (VII. 12.) számú rendelete alapján a vállalatnál történt emelés 4135 dolgozó 6113 gyermekét érintette. A MUNKAHELYI légkör jónak mondható, de a szak­mai megbecsülés még az el­várások alatt van. Ezért to­vább kell javítani a vezetők és vezetettek kapcsolatát, a munka szervezettségét és az emberekkel való törődést. A vállalati feladatok kö­zött a gyermeküket egyedül nevelőkkel és a nagycsaládo­sokkal való tervszerű és fo­lyamatos törődést, az általá­nos és szakmai képzettség emelését, a lakáshelyzet ja­vítását, az egy gyermekre ju­tó beiskolázási segély össze­gének felemelését, valamint a segélyezésben, ingyenes üdül­tetésben a családosok ará­nyának növelését jelölték meg. A vállalat és a szakszerve­zeti bizottság több javaslatot fogadott el, melyet eljuttat a vasasszakszervezet köz­pontjához a távlati szociál­politikai feladatok megoldá­sának segítése érdekében. D. É. Önállóság, cselekvési egység Az MSZMP KB félidős ér­tékelésében jelentős hang­súlyt kapott a párt belső helyzetének elemzése. A köz­ponti bizottsági értékeléssel megegyezően, a gépgyárban is azt tapasztalják, hogy a párt belső élete folyamato­san fejlődik, az ideológiai és a cselekvési egység biztosí­­tott. Az egység a szervezeti vonatkozásban is megmutat­kozik. A pártalapszerveze­­tekben érvényesülnek a le­nini normák, a testületekben a kollektív vezetés, a végre­hajtásban a személyi fele­lősség a jellemző. Az elmúlt időszakban kedvezően válto­zott a pártdemokrácia értel­mezése és gyakorlata, amely pozitív hatással volt a párt-, a gazdasági és a tömegszer­vezetek munkájára. A fenti megállapításokat a vállalati pártbizottságnak a párt belső életével, a párt­egységgel is foglalkozó ülé­sén jegyeztük fel. A testü­letnek a témában hozott állásfoglalása hangsúlyozza: a párttagság, rajta keresztül az egész dolgozó kollektíva tájékoztatása javult, az em­berek megfelelő választ kap­tak és kapnak az őket ér­deklő kül- és belpolitikai, a hazánkkal és a nagyvilággal kapcsolatos gazdasági és tár­sadalmi kérdésekre. Mindez hozzájárult a párt tömegbe­folyásának erősödéséhez, a párt iránti bizalom elmélyü­léséhez. Elsősorban ennek tudható be, hogy a DIGÉP képes volt alkalmazkodni a megváltozott körülmények­hez, a növekvő feladatokhoz, s összhangba tudta hozni a gazdasági célokat és a poli­tikai követelményeket. A pártbizottságok testüle­teiben alkotó, demokratikus légkör uralkodik, szigorúan az egyenjogúság elve domi­nál. A legkritikusabb, a leg­őszintébb viták a m­unkabi­­zottságok ülésein alakulnak ki, a résztvevők a reszort­nak megfelelő igényesebb munkamódszereket is kutat­ják és hasznosítják. A nagy múltú gyárban a politikai intézményrendszer rendelte­tésszerűen látja el a felada­tát. A párt iránti vonzódást mutatja az utánpótlás zavar­talansága. A párttagság ös­­­szetétele tükrözi a párt ne­vében megfogalmazott mun­kásjelleget. A vállalati párt­­bizottság, a testületek, a te­rületek eredményes munká­ját igazolja, hogy a szerve­zeti élet a munkatervhez igazodva, tervszerű, fegyel­mezett, folyamatos. Miután a gépgyár gazda­sági helyzete az utóbbi évek­ben megszilárdult, jobban előtérbe kerültek a párt bel­ső életét erősítő, a pártéle­tet fejlesztő kérdések. Álta­lánosságban leszögezhető: a pártvezetőségek a funkció­jukat egyre inkább betöltik, mind nagyobb önállósággal végzik az általuk irányított alapszervezetek munkájá­nak segítését és felügyeletét. A politikai munka színterei az alapszervezetek, amelyek a taggyűléseken, a politikai rendezvényeken teremtik meg a szükséges nézetazo­nosságot, a cselekvési egysé­get. A taggyűlések színvona­la lassan javul, a vitakészség azonban még elmarad a kí­vánatostól. Fontos szerepet töltenek be a határozatok személyre szóló lebontásában a pártcsoportok, s amennyi­amennyiben a pártcsopor­tok vezetői kellő isme­retekkel és ambícióval ren­delkeznek, jól tehermentesí­tik a taggyűléseket, a párt­vezetőségeket a részinfor­mációk adása alól. A nehezedő gazdasági és politikai feltételek közepette minden eddiginél nagyobb szükség van a politikai egy­ség fokozására, a párt belső életének fejlesztésére. Ennek követelménye a még alapo­sabb tájékoztatás, a még őszintébb párbeszéd. Erősí­teni kell a cselekvési egysé­get az alapszervezeteknél, ehhez viszont elengedhetet­len a határozatok maradék­talan végrehajtása. Jobban szükséges hasznosítani a pártcsoportok munkáját és tapasztalatait a területi po­litikai munkában. Törekedni kell a pártdemokrácia kiszé­lesítésére, a vélemények cse­réjére, ütköztetésére. Olyan légkör kialakítása lehet csak a cél, amely tudatossá teszi a kemény, becsületes mun­ka szükségességét, elismeri annak értékét, elmarasztalja a hanyag, fegyelmezetlen magatartást, a munka nél­kül szerzett jövedelmet.

Next