Diósgyőri Munkás, 1986. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-07 / 1. szám

2 társbizottsági ülés a kohászatban fetmenteni a lendületet Az LKM pártbizottsága december 28-i ülésén Csafoó Géza gazdasági igazgató szóbeli tájékoztatót tartott a vállalat 1985. évi gazdálkodásáról és javaslatot tett az 1986. évi terv fő irányaira, feladataira. Elöljáróban kijelentette: a módosított terv túlteljesítése sem biztosítja a működőképességet. Gondot jelent, hogy a tervezést csak bizonytalan körülmények között sikerült elkezdeni. A cél azonban egyértelmű: megállítani a leépülést! Biztosítani kell a veszteségmentes, pénzügyileg kiegyensúlyozott gazdálkodást. Az Állami Tervbizottság szerint a költségek csökkentésére, az adósság elengedésére csak meghatározott feltételek mellett kerülhet sor. A támogatás 1986. március 31. után lehet esedékes, ha megszületik a kohászat jövőbeni fejlesztésének hosszútávú elképzelése. Miután nem született még központi döntés, így az LKM tervező szervei csak a vállalati szintről belátható piaci lehetőségekre építve készítették el az 1986. évi tervjavaslat két változatát Az első változat a műszaki-gazdasági teljesítőképesség 1985. évi szinten tartását tűzte ki célul. Ebben a változatban figyelembe vették a jelenleg tárgyalás alatt álló magyar— szovjet hosszútávú kohászati együttműködés 1986-ra ütemezett szállításait is. A második változat nem tervcélokat fogalmaz meg, hanem a szükséges központi döntések elmaradásának hatását számszerűsíti. Ebben a változatban a leépülésben eddig is erőteljesebben érintett gerendasor, kovácsmű, vas- és acélöntöde, csavargyártó üzem termelésének és értékesítésének az 1985. évitől kisebb szintjével számol a gyárvezetés. Az ÁTB-döntés elmaradása miatt a második változat felerősödne és a leépülés tovább folytatódna. Át kell gondolni a létszámhelyzetet, az anyagellátást, mint feszültségpontot. A következő gond az import biztosítása (erre épül a gyár), amelynek szükséglete 869 millió forint, a rendelkezésre álló csak 610 milliót. A legsúlyosabb az ÁF-költségek alakulása. A vállalat teherviselő képességét figyelmen kívül hagyva mintegy 2,3 milliárd forintra van szükség. Ha a pénzügyi rendezés elfogadást nyert volna, akkor sem oldódtak volna meg a problémák maradéktalanul. Új elemekkel is számolni kell! Ilyen például az „önelszámolás”, az eredmény számbavétele szempontjából. Vagy a vállalkozási érdekeltségi rendszer bevezetése és az „üzleti tervezés” alapján történő programozás. Szűcs Erika, a városi pártbizottság osztályvezetőhelyettese elismeréssel szólt az LKM elmúlt öt esztendei és 1985. évi tevékenységéről. Úgy tűnik a kollektíva és a vezetés közös nevezőn van az embert próbáló időszak ellenére is. Erőteljes pezsgés és igyekezet tapasztalható a vállalatnál. A városi pártbizottság világosan látja, hogy az LKM kollektívája jól dolgozik, de a lehetetlen, összekuszálódott közgazdasági viszonyok közepette az eredmények nem jelentkezhetnek! Biztató a kollektíva morális hozzáállása. Azt azonban látni kell: a pénzügyi rendezés önmagában kevés a helyzet tartós megváltoztatásához. A jövőt továbbra is tervezni és építeni kell, feltételezve a központi segítséget. Az LKM pártbizottsága annak a véleményének adott hangot, hogy indokolt ugyan a második változat kialakításának átgondolása, de az első negyedévet mindenképpen az első, az optimista változattal kell indítani, átmentve a lendületet. A testület Gerzsényi Miklós pb-titkár előterjesztésében fontos személyi kérdésekben is döntött. A pb felmentette tagjai sorából munkahelyi változás miatt Tállasi Zoltánt és Bársony Bertalant. A megüresedő helyekre a pártbizottság kooptálta Csíki Csabát és Martinkó Józsefet, a tűzálló és bányagyárrészleg vezetőjét. Az MSZMP városi bizottsága Csíki Csabát 1986. január 2-től kinevezte politikai munkatársnak. A kohászati pártbizottság felmentette végrehajtó-bizottsági tagsága alól Nyilas Ferencet, fontos gazdasági beosztásba kerülése miatt. A vállalati pb titkosan megválasztotta a vb tagjának, egyben pb-titkárhelyettesnek Lenkey Tibort. A pártbizottság a munkabizottságokban a következő változásokat hagyta jóvá. A pártépítési munkabizottság elnöke Nyilas Ferenc helyett Lenkey Tibor lett. Az ágit. prop. munkabizottság elnöke Tallósi Zoltán helyett Csíki Csaba. A gazdaságpolitikai munkabizottságból felmentették Csíki Csabát és helyére megválasztották Gombos Csabát. A pártépítési munkabizottságból felmentették Nógrádiné Márkus Erzsébetet és helyére megválasztották Szabó Jánost. Az ágit. prop. munkabizottságból felmentették Lenkey Tibort és Bársony Bertalant, helyükre megválasztották Gombos Árpádnét, illetve Németh Tibort. — buzafalvi — möseröKriwrNKAs Érái ázakkarKáoi Hmcia Az 1985-ös esztendő utolsó hagyományos értékelő, kibővített műszaki-gazdasági konferenciáját december 30- án tartotta a kohászat a vendégházban. Drótos László vezérigazgató köszöntötte a résztvevőket, köztük Kovács Józsefet, a városi pártbizottság titkárát; Ivanovics Ferencnét, a megyei pártbizottság munkatársát; dr. Kovács Lászlót, a városi tanács elnökét és Hernád Istvánt, a MÁV Miskolci Igazgatóság vezetőjét. — Egy esztendőt ismét úgy búcsúztatunk — kezdte mondokáját az előadó —, hogy azt mondhatjuk róla: az összes hatóerők és körülmények reményeinket és végzett munkánkat jóllehet nem mindenben igazolták vissza, de talpon maradtunk. Alapvetően saját erőnkből elért eredményekkel is méltán büszkélkedhetünk. Nagy dolog, hogy a magyar vaskohászat mintegy 110 millió dollár devizaszaldót ért el 1985-ben, amikor az egész hazai gazdaság dolláraktívuma alig lesz ennél több. Az LKM kollektívája feszített 1985. évi tervéből az esztendő eleji hideg idő és kényszerű energiakorlátozás termelési és árbevételi veszteségének nagyobbik hányadát év végére ledolgozta. Köszönetet mondott az LKM munkáját aktívan támogató külső szerveknek, így a MÁV-nak. Kiváló dolgozó kitüntetést adott át Gál Sándornak, a MÁV Miskolci Igazgatóság igazgatóhelyettesének és Fehérvári Ernőnének, a MÁV diósgyőri pályaudvar fuvarszervezőjének. Felbecsülhetetlen értéke van annak, hogy 1975 óta most állt meg először az LKM munkaerő-csökkenése. 121 önkéntes munkacsoport (team) alakult és dolgozik a vállalat megújulási programján. Kétezret meghaladó a vállalati gazdasági munkaközösségekben dolgozók száma. Három esztendő alatt ötszörösére emelkedett az újításokból eredő eredménytöbblet a kohászatban. A most záruló VI. ötéves terv országos szinten olyan társadalmi feszültségeket termelt ki, olyan jelentős gazdasági dilemmákat halmozott fel, amelynek feloldása, megválaszolása nem várathat már sokáig magára. Ha mi kellően felkészültek leszünk — mondotta befejezésül a vezérigazgató — saját dolgainkban és igazunk tudatában kezdeményező készségünket a reform szellemében tovább fokozzuk — úgy törekvéseink megértésében és kormányzati elfogadtatásában — helyzeti előnyre tehetünk szert. Nem vitás, hogy ezt kell ezt fogjuk tenni. Az évzáró gondolatokat pohárköszöntő felszólalások — dr. Réthy Károly, Hernádi István és dr. Kovács László — követték. 1986. január 7. Ki hogyan értékel és tervez? Kronosz, az idő atyjának homokóráján megint lepergett egy esztendő... Sokat látottunk-futottunk, úgy éltünk, ahogy lehetett, sok volt a kötöttség, család, hivatás, munka, pénzkereset, éreztük a mindennapok súlyát, építkeztünk vagy lakást cseréltünk, adósságokat gyűjtöttünk, és túlléptük a fizetési határidőket, idegeinket felborzolták a külpiaci nehézségek, a cserearányok romlása, az ilyen-olyan körülmények, az árak, a bérek, a lehető és lehetetlenségek. Vállaltunk másodállást és géemkát, dolgoztunk zsibbadó szemmel és pista öntudattal is, vágytunk a színházba, de nem mehettünk el a moziba se, és nem jutott idő, hogy a megkezdett könyvet végre elolvassuk, de sebaj, majd most nyolcvanhatban! okvetlenül, mindent, igazán.- No, komolyan, vegyük számba, hogyan is állnak a dolgaink, kérdezzük meg, kinek-kinek milyen volt valójában az eltelt esztendő, ki s hogyan látja, mit vár az új esztendőtől...? Lukács Béla, előhengerész, durvahengerde: — Huszonnyolcadik évem telik a durvahengerműben, s most már elmondhatom, hogy kijártam a hengerésziskolát. Három évet töltöttem a régi triósoron, lehúztam öt évet a gerendasoron, 10 évem telt el a blokksoron, s most a bugasoron is a tizedik esztendőt nyomom. A November 7. szocialista brigádnak vagyok a vezetője. 1985. a küzdelem és a megpróbáltatások éve volt számomra, de ezt valamennyiük nevében is mondhatom. Az elmúlt öt évben csak egy ízben, 81- ben nem sikerült a tervet teljesítenünk. Jó munkánkért a Nemzetközi Munkaverseny-mozgalom oklevelét adományozták a kollektívának és elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet. Tavaly ünnepeltük megalakulásunk 20 éves jubileumát is... 1986-tól azt várom, hogy ne legyen rosszabb, mint 1985 volt Jó utánpótlást kívánok magunknak, jobbat, mint amilyen eddig volt Az ösztönző rendszer megjavítását is nagyon várom, a feladatokat, feltételeket lebontva nemcsak brigádszintre, hanem emberekre, személyekre. Mert nem helyes, hogy a jó meg a rossz brigádvezető is egyforma borítékot kapjon ... És hadd kívánjak jobb egészséget is, hogy harmadik infarktus ne legyen! Kárpáti Zsolt, az LKM KISZ-Mzortutgának szervező titkára: — Sok szép, nagy és új feladatot vállaltunk és oldottunk meg közös összefogással 1985-ben. Erősödött a gazdaságpolitikai munkánk, sikerrel rendeztük meg többek között az országos ágazati műveltségi vetélkedőt, a szakmai versenyeket, az első vállalati ötletnapot Részt vettünk a II. országos LD olvasztárversenyen s az országos fáradtolaj-gyűjtési versenyben. Bemutatkozott a KISZ-bizottság számítógépes klubja, s volt számítógépes nyílt napunk is. Elkészítettük az FMKT mozgalom új pályázati rendszerét, érdekeltebbé tettük a fiatalokat, lehetőséget biztosítva a szakmai alkotómunka színvonalasabb kibontakoztatására. Az 1986-os év a nagy várakozás éve, de nem a tétlen várakozásé. A KISZ XI. kongresszusa előtt vagyunk, s ennek, úgy érezzük, mérföldkőnek kell lennie a szervezet életében. Kongresszusunk éve megkülönböztetett jelentőséget ad az alapszervezeti értékelő és feladatmeghatározó taggyűléseknek, amelyeknek hozzá kell járulniuk az ifjúsági szövetség továbbfejlődéséhez. A központi bizottság kongresszusi vitaanyaga a KISZ céljairól, programjáról jó, tartalommal való megtöltése viszont a mi feladatunk lesz. Dr. Lyócsa János, üzemi főorvos, helyettes kórházigazgató főorvos: — 1985-ben stabilizálódott az üzemegészségügyben az orvosi létszám. Tíz orvosunk van, mindössze két státusz betöltetlen. Amióta én itt dolgozom, sőt egyáltalán, amióta itt orvoslás folyik, ilyen jó még nem volt a helyzet. Ugyancsak örvendetes, hogy a legkevesebb negatív információt ebben az elmúlt évben kaptuk az üzemegészségügyről. Ugyancsak nagy előrelépés, hogy a sürgősségi ellátás tárgyi és személyi feltétele minőségi lett. Kicseréltük az egyik mentőautónkat s a felszerelést nemcsak modernizáltuk, hanem ki is egészítettük. Elmondhatom, hogy a mi mentőszolgálatunk most már felveszi a versenyt az országos mentőszolgálattal, hiszen az említett tárgyi feltételjavulás mellett két szakápolóval is gyarapodtunk 1985-ben. 1985 minden szempontból jól sikerült, magánéletemben is boldog, elégedett ember vagyok. Kitüntetett a miniszeter és Drótos László, az LKM vezérigazgatója is... 1986-ban szeretnénk a napi munkánk mellett megcsinálni az LKM teljes személyi állományának gyomorrákszűrését s szeretnénk megkezdeni a fogászati szűrést is a kezeléssel együtt. Ez utóbbi igen-igen kényes pontja az üzemegészségügyi ellátásnak. Üzemenként szűrünk s a kezelést is megkezdjük. Mindez óriási feladat, hiszen a teljes gyárat, több mint tizenötezer embert érint, nagyon szép lenne, ha sikerülne megcsinálnunk. Svercsók Béla, a kombinált acélmű technológusa, a vállalati tömegsportbizottság vezetője: — Munkahelyemen fontos dolgok történtek 1985-ben. Új vezetőket kaptunk, és ez azonnal érzékelhető szemléletváltozással járt. Sokkal nagyobb megbecsülésben van részünk, személy szerint nekem is. Örvendetes, hogy az LKM-ben az elmúlt esztendőben jelentős mértékben növekedett az alapfokú üzemi sportversenyek száma. Dolgozóink 14 sportágban vetélkednek. Nagy öröm, hogy a vállalat vonzáskörzetéhez tartozó általános és középiskolák bevonásával szép eredményeket értünk el a munkahelyi utánpótlás-nevelés és a sport népszerűsítése érdekében. — Az LKM Kupán 460 általános és középiskolás fiatal vett részt a különféle versenyeken. A városi bajnokságokban 12 kohászati csapat öregbíti a vállalat hírnevét. Elsősorban a női és férfi kézilabdacsapat tagjai, a női kispályás labdarúgócsapat tagjai, a sakkozók és a tekézők tettek sokat azért, hogy az LKM jól szerepeljen. A megyei vasas kupában az elérhető 13 első helyből 9-et a mi versenyzőink szereztek meg. Joggal lehetünk büszkék sikereikre. Az új esztendőben további előrelépésre számítok. Bízom abban, hogy sikerül kiszélesíteni aktívahálózatunkat és a tömegsportmozgalomban résztvevők száma is tovább növekszik. Remélem, hogy 1986-ban a vállalat helyzetét nehezítő körülmények kedvezően alakulnak és a gyári kollektíva minden tisztességes dolgozója megtalálja számításait. Szilvási Ferencné, a DVMK közművelődési előadója: — Sikeres év volt 1985. az ismeretterjesztés területén. Például az épületkarbantartóknál egészségnevelési előadássorozatot rendeztünk a cigány származású asszonyoknak, nagy érdeklődés kísérte, sokat kérdeztek az előadóktól. Hasonlót szeretnénk szervezni más gyárrészlegnél is 1986-ban. A szocialista brigádokkal szeretnénk szorosabb együttműködést, hiszen ismeretterjesztő előadást és előadássorozatot sok helyre el lehetne még juttatni a Lenin Kohászati Művekben. Érdemes ezekre odafigyelni, hiszen sok újat tudnak mondani az előadók a tervvel vagy akár a szakmával kapcsolatban is. De nem feledkeztünk meg a háziasszonyokról sem, diétás konyha, magyar konyha, sőt ételkóstolás is szerepelt az 1985. évben. Ezt is folytatni szeretnénk 1986-ban, még több előadóval. Azt is szeretnénk, ha az új évben a TIT helyi alapszervezeteivel jobban tudnánk együttműködni, eddig sok volt a változás. Ugyancsak változtak a szakszervezeti választás óta az üzemi közönségszervezők, most ismerkedünk, remélem, hogy 1986-ban jobban szerveznek a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ rendezvényeire ... Magánéletemről talán csak annyit, hogy a kislányom érettségi és felvételi előtt áll, majdnem az én szakmámat választotta, földrajz—népművelés szakot szeretne végezni. Nyitrai Előd, a gépgyár konstrukciós főosztályának főmunkatársa: — Túlzás nélkül kijelenthetem: soha rosszabb esztendőm ne legyen, mint amilyen a tavalyi volt. Huszonkét évvel ezelőtt jöttem a vállalathoz, több beosztásban dolgoztam, s augusztusban visszatértem arra a munkaterületre, ahol a pályafutásomat kezdtem. A mostani munkám természetesen merőben más, mint a két évtizeddel korábbi volt, mondhatnám : széles körűbb ismereteket igényel. Októberben aztán megválasztottak a főosztály szakszervezeti titkárának. Talán azért esett rám a munkatársaim választása, mivel ugyanitt hajdan KTSZ- titkárként tevékenykedtem. Kellő mozgalmi múlttal rendelkezem, hiszen a pártban csoport bizalmiként és szemináriumvezetőként, a szakszervezetben főbizalmihelyettesként igyekeztem a szűkebb közösség hasznára lenni. — Az új esztendőben mind a gazdasági megbízatásomnak, mind a szakszervezeti tisztségemnek igyekszem a lehető legjobban megfelelni. Fontos feladatom, hogy felkészüljünk a mikrofilm alkalmazására. Titkárként közel kétszázhúsz szakszervezeti tag tartozik hozzám, s bőségesen ad majd teendőt a kongresszusi határozatok lebontása, helyi megvalósítása. Háromhónapos kísérletet folytatunk a rugalmas munkaidő bevezetésére, s ha beválik, másutt is elterjesztik. Magánemberként azt szeretném, ha a családi életünk továbbra is harmonikus maradna, s végre megkapnánk a már tavalyra visszaigazolt Skoda személygépkocsit. Bánfalvi Tibor, az anyagvizsgáló és kutató laboratórium osztályvezetője: — Az 1985-ös esztendő a laboratórium szempontjából az utóbbi évek egyik legsikeresebb időszakát jelentette. Köszönhető volt ez annak, hogy végre kimozdult a holtpontról az anyagvizsgáló műszerek beszerzése. Több olyan műszert sikerült venni, melyek segítségével pontosabban és könnyebben tudjuk végezni fémtani vizsgálatainkat. Szintén a múlt évben sikerült végre kialakítani azt a fórumot, és formát, melynek segítségével az eddigiektől lényegesen hatékonyabban tudjuk hasznosítani azokat a fémtani vizsgálati eredményeinket, melyek egyébként eddig is nyilván rendelkezünkre álltak, de az üzemi vérkeringésbe kellő mértékben nem sikerült bevonni. Jellemző volt a tavalyi évre dolgozó kollektíváink alkotó, újító kedve, hiszen saját tervezéssel és kivitelezéssel sok új gépet, vizsgáló műszereket és próbahőkezelő kemencéket készítettünk el, ezzel a vállalat részére költséget és devizát takarítottunk meg. És nem utolsósorban örülhettünk annak az elismerésnek, mely egyik szocialista brigádunkat érte, amikor elnyerte a vállalat kiváló szocialista brigádja címet. Az 1986. évtől kollektívánk és személy szerint én is azt várom, hogy vállalatunk és ezen belül szervezetünk is hasonló körülmények között, de javuló anyagi elismerés mellett tudja végezni munkáját. Diczházi Sándor, a K~ gyáregység szerelő lakatosa: — Sok munkát adó, de ugyanakkor örömöket is juttató évet zártam. Korántsem panaszképpen említem: rengeteget kellett dolgoznom. Vonatkozik ez persze a munkatársaimra is. Mi sodró és összecsapó gépeket gyártunk, szinte kizárólag szovjet exportra, s növekvő megrendeléseknek teszünk eleget. Volt olyan hónap, ráadásul több is, amikor hatvan-nyolcvan túlórát teljesítettünk. Nem mondom, anyagilag megtaláltam a számításomat, hiszen nyolc-kilenc ezer forintot kerestem. Kellett s a pénz, mert augusztusban megkaptuk az avasi lakásunkat. Az otthonteremtés határtalan öröm. A feleségem és a két lányom mindvégig egészséges volt, a biztos családi háttér megsokszorozta és megsokszorozza az erőmet. — Szükség is lesz erre az erőre, mert az idén úgyszintén sokat kell dolgoznom. Nehezíti a munkánkat, hogy lemezollókat is kell gyártanunk. Régebben is foglalkoztunk már lemezollók alkatrészeinek részbeni előállításával, de a készre szerelést még el kell sajátítanunk Nem félek a munkától, elvégre fiatal vagyok, s a több munkával kereshető többlet jövedelemnek is adott a helye, összesen 60 ezer forint kölcsönt kell visszafizetnem. Mindemellett szeretném, ha az eddiginél több időm jutna a családra és önmagam képzésére.