Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)
1853-06-05 / 19. szám
2 —•** 366 kiadása után, nemsokára egy másik jelent meg, mely a rendeket országgyűlésre szólítá. De még mielőtt ez összegyűlt volna, már elönté a hazát a Sz. György terén kiomlott nemes vér pírja és tüze. A nemzet boszút kért kedves bajnokáért ; a budai népet fegyverekkel kellett szétverni. Szilágyi Mihály egész Erdélyt, ellenállás nélkül, elfoglalá; az elkeseredett anya hadcsapatai Budáig száguldoztak s a családdal frigyet kötött hatalmas Szentmiklósi Pongrácz sergei a felvidék nagy részét hatalmukba esték. E zavarok között a Csehországba ment király őszutó végén megmérgeztetett. Mátyás fogságban maradt a cseh kormányzónál. Csak az anya örömkönyeit és dicsőült arczát mutatjuk még föl, melyekkel az ország nagy többsége által királylyá választott fiát az ország határain keblére fogadá, s megválunk hazánk e szép történeti képétől azon hittel, hogy Szilágyi Erzsébet egyike a világtörténet legmagasztosb nőalakjainak, mert mint anya volt legnagyobb. SZATHMÁRY KÁROLY. ÁBRÁNDAIM. lvetem a tollat, a könyvet bevágom, S „elég lesz ez mára !“ — mondom el magamban . Ábrándozni kezdek, s oly szép leszen álmom, Mivel édes lánykám reád is gondoltam — Te reád gondoltam. Körülnézem többször csendes kis szobámat, S mily rideg magányom, elborzadva látom; Al ! mikor hozhatlak haza, mint arámat, Hogy már velem éljen édes boldogságom — Teljes boldogságom ! Eljön az az idő, eljön nemsokára, Ugye te is , lánykám ! óhajtod ez órát ? Sohasem sütött nap oly boldog egy párra, S nem látott szerelmet, mint én árasztok rád — Örökhíven csak rád. -----------------------------------------------------------------— -----—»».