Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)
1853-05-19 / 14. szám
A GALAMB. Természet-történetrajzilag. II. szende galambot, rajzolt életmódja szelleménél fogva, a történelem is magáévá fogadta. Alig van az őskornak egy nevesebb népe, melynél az majd az egély, majd sose kivált a költészet, sőt politika körében is, valamely szerepet is nem viselt. Az ó-hébereknél, mint legtisztább é s legkedvesebbnek reménylett áldozat, a nép legtöbbei fiókgalamb- vagy gerlicze-párt áldoztak ; azért rendesen galambárusok ülék körül a templomot. Sőt kelet több népeinél , nevezetűs Szyria-s Phoenicziában, mint az egyptomiaknál íbisz, szent állat gyanánt tiszteltetett az. Ugyanez mondatott a Szamaritánokról, habár ők tagadták. Sűrűbben emlékeznek róla a hellén mythoszok is. Előidőkben ezeknél a két sósgalamb hirűlt el, melyek a dodonai berekben emberi szózaton adták Zeusz (Jupiter) szenttöl-DIVATCSARNOK. 14