Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)

1853-06-05 / 19. szám

*el­ fi* 364 m— kinek udvara alkalmasint a királyénál is több vendéget látott, magas lélekkel kellett birnia, s a korszerű fölemelkedés legmagasb fokán állania, könnyen érthető. Erzsébet, ha a még máig is meglevő, elefántcsontra rajzolva közkézen forgó arczképnek hitelt adhatunk, szelíd, kedves arczú, méltóságos termetű szép nő volt. Házánál mindig fen tudta magá­nak azon tekintélyt tartani, mely csak egy Hunyady-házat illet­hetett. Két szép figyermeke volt minden öröme, minden büszkesége : egyedüli oldal, melyről a kedves anya férje által is bántható volt, ki fiait, már mint gyermekeket, csatákra vezette. Még ma is van­nak leveleink, melyek a magára hagyott és gyermekfosztott sze­gény anya panaszait és aggodalmait tartalmazzák. Serdült fiatalok voltak már ezek dicső kormányzó-atyjok halálakor­­, kinek fordított életszövetneke több millió ellenség hullája és száz győzelem babérain aludt ki. A történészet százszorosan bizonyította be, hogy eszmék szinte, mint egyes emberek vagy családok, épen az üldöztetés által emel­kedtek ki, és váltak maradandó, világokra terjedő nevűekké. Az üldöztetés­e keserű poharát kellett kiüritni a Hunyady­­háznak is, mielőtt legmagasb fénypontját elérte volna. Czilley és Gara személyes gyűlölete már a nagy török­verőnek is nem egy óráját keserítette meg; annyival inkább érez­hette az elárvult család, hogy védletről kell gondoskodnia. A cselek elől megszökni nem lehetett, de nem is volt oly félelmes állása az önérzettel teljes családnak, melynek fejét Európa bámulta , melynek tagjait, már csak a nagy elhunyt emlékéért is, minden igaz magyar forrón szerette. Azon kivül az özvegy és árvák a jog terén is leghatalmasabb várak birtokában állottak, s ezenkívül védő szárnyai alatt az or­szág legelső hadvezérei egyikének az anyatestvér Horogszegi Szi­lágyi Mihálynak. Anyagiakban a gazdag Erdély vajdájának örö­kösei, természetesen nem szenvedtek szükséget. Emellett pártjukon volt a nemzet nagy többsége. Az árvák elleni fondorlat, művét a várak átvételével akarta kezdeni. Cilley rá bírta a királyt, hogy vele Nándorfehérvárra utazzék a vár átvételére, melyet akkor az ifjú H­u­n­y­a­d­y László tartott kezei között. Lászlónak semmi joga sem volt a vár átadásának megtagadá­sára ; azonban Cilley, a László elfogadási készületeinek híre fölötti örömében, ipjához, Brankovics Györgyhöz, levelet intéz, melyben gaz tervének — a Hunyadyak hálóbakeritésének — bizto­san hitt sükerülten kifejezett öröme mellett. Ígérte, hogy közel 1 . Aug. 11-kén 1456. n*** 4* |

Next