Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)
1853-06-05 / 19. szám
*el fi* 364 m— kinek udvara alkalmasint a királyénál is több vendéget látott, magas lélekkel kellett birnia, s a korszerű fölemelkedés legmagasb fokán állania, könnyen érthető. Erzsébet, ha a még máig is meglevő, elefántcsontra rajzolva közkézen forgó arczképnek hitelt adhatunk, szelíd, kedves arczú, méltóságos termetű szép nő volt. Házánál mindig fen tudta magának azon tekintélyt tartani, mely csak egy Hunyady-házat illethetett. Két szép figyermeke volt minden öröme, minden büszkesége : egyedüli oldal, melyről a kedves anya férje által is bántható volt, ki fiait, már mint gyermekeket, csatákra vezette. Még ma is vannak leveleink, melyek a magára hagyott és gyermekfosztott szegény anya panaszait és aggodalmait tartalmazzák. Serdült fiatalok voltak már ezek dicső kormányzó-atyjok halálakor, kinek fordított életszövetneke több millió ellenség hullája és száz győzelem babérain aludt ki. A történészet százszorosan bizonyította be, hogy eszmék szinte, mint egyes emberek vagy családok, épen az üldöztetés által emelkedtek ki, és váltak maradandó, világokra terjedő nevűekké. Az üldöztetése keserű poharát kellett kiüritni a Hunyadyháznak is, mielőtt legmagasb fénypontját elérte volna. Czilley és Gara személyes gyűlölete már a nagy törökverőnek is nem egy óráját keserítette meg; annyival inkább érezhette az elárvult család, hogy védletről kell gondoskodnia. A cselek elől megszökni nem lehetett, de nem is volt oly félelmes állása az önérzettel teljes családnak, melynek fejét Európa bámulta , melynek tagjait, már csak a nagy elhunyt emlékéért is, minden igaz magyar forrón szerette. Azon kivül az özvegy és árvák a jog terén is leghatalmasabb várak birtokában állottak, s ezenkívül védő szárnyai alatt az ország legelső hadvezérei egyikének az anyatestvér Horogszegi Szilágyi Mihálynak. Anyagiakban a gazdag Erdély vajdájának örökösei, természetesen nem szenvedtek szükséget. Emellett pártjukon volt a nemzet nagy többsége. Az árvák elleni fondorlat, művét a várak átvételével akarta kezdeni. Cilley rá bírta a királyt, hogy vele Nándorfehérvárra utazzék a vár átvételére, melyet akkor az ifjú Hunyady László tartott kezei között. Lászlónak semmi joga sem volt a vár átadásának megtagadására ; azonban Cilley, a László elfogadási készületeinek híre fölötti örömében, ipjához, Brankovics Györgyhöz, levelet intéz, melyben gaz tervének — a Hunyadyak hálóbakeritésének — biztosan hitt sükerülten kifejezett öröme mellett. Ígérte, hogy közel 1 . Aug. 11-kén 1456. n*** 4* |