Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-02-05 / 7. szám
TARTALOM: Történeti képek. I. Mária királyné.— Hej a hol én .... , költemény : Szelestey. —A kalandor , novella. — Szólok hozzád . . .., költemény: Halász Imre. — Lombok és virágok. —• Tárcza. — Boríték. Budapesti séta. IV. Pál fordulása. —A verőfényes déli napsugarak. — Luftband , Wasserband. — Legújabb gőzfürdők. — Cserkesz rokonság.— Egy szerencsétlen szerencsés a jéghátán. A természettudósok már kétségbe kezdtek esni a több évi gyönge téli időjárás fölött. Azon hiedelemben tévelyegtek, hogy az égalj bizonyára enyhül, a nap megváltoztatta útját, a szelek más irányt vőnek; és midőn a természettudósok e téveszmék közül legjobban törnék fel őket , beköszöntött Pál fordulása! Pál gazda egyet pördíte az időn, s kettő lett belőle. Mig ugyanis a meleg kandalló mellett ama tudósok fellegvárait a természet örök törvényei romba dönték, addig oda künn a szabad ég alatt szorgalmasan havaz, fagy és csikorog. Az emberek , úgy begallérozzák és kendőzik magukat, hogy az utczákon nem is igen láthatni egyebeket, mint mozgó ruhatömegek sokaságát, melyek közöltt-ott tekintget ki egy-egy vörös orr. Mindenki, aki csak szerét teheti, eresz alá vonja magát. Mi a verőfényes déli napsugarak iránt mégis vagyunk annyi rokonszenvvel, hogy kisétálunk a dunapartra. E szavainkat azonban, ha ép valaki előtt gyanús volna a verőfényes déli napsugaraknak általunk élvezése, kérjük félre nem magyaráztatni , mert — közbe legyen mondva — hála az égnek ! mostanában felvitte dolgunkat a sors annyira, hogy sem ebédre, sem melegre, a különben igen tisztelt nap úr asztalához és kandallójához közvetlen nem szorulunk. Dunaparti sétánkat illetőleg tehát, a czél, melyet azáltal némileg elérni akarónk, magyarán mondva, csak a Luftba ad lehete. Mert „Das Baden gibt ein langes Leben“ mondja Hufeland, ki a maga korában eléggé okos ember volt arra nézve, hogy szavainak még ma is hitelt adhassunk ; — nekünk pedig, gondolhatják szép olvasóink , a hosszú életre szükségünk van, mert kegyetek becses társaságától nem szeretnénk egyhamar megválni. Hogy fölfrisítésül jelenleg inkább a L u f t b a a dot, mint aY a s s e rb a a dot használjuk , annak csak az egyszerű oka, hogy az elsőt legközelebb érjük s arra legjutányosabban tehetünk szert is, a mennyiben semmibe sem kerül , míg a másodikat czélszerűleg alig találhatnék föl, kivéve , ha valamelyik gőzfürdőbe kopogtatnánk be. Óh de ép ezt akarjuk elkerülni ! Hiszen onnan jövünk, s oda térünk vissza. Hiszen most mindenik szoba — kisebb-nagyobb mértékben — egy-egy gőzkatlan; a kávéházak éttermek, sörcsarnokok, bál----vagy Jókai szerint — dalidótermek s egyéb társalmi gyűlhelyek mindmegannyi gőzfürdőintézetek,— kivéve a nemzeti szinházat hol e napokban még a „Harmincz éves játékos“ sem igen biit gőzt csinálni ! De idegenkedésünknek a vízfürdőtől még másik egyszerű oka is van. Az nevezetesen, hogy a mi cserkesz atyánkfiaitól, kikkel mi rokonoknak mondatunk , meglehetősen elütöttünk. Újságokban olvassuk, hogy a keleti hadjáratban résztvevő, cserkesz vitézek mily szenvedéllyel lebicskolnak e napokban is a jeges vizekben ... Fájdalom ! mi nem vagyunk többé ily vitézek. Mi tagadás benne, nincs kedvünk a zajló Duna hátán versenyt úszni a jégdarabokkal. Aki meg akarja ezen őszinte nyilatkozatunkat hazudtolni, csak tessék! Polémiába ugyan nem ereszkedünk, de az ellenkezőt bebizonyítni a Duna hasábain nyílt téradatik mindenkinek , sőt azt is megmondjuk, hogy előleges tájékozásul utasításokat is vehetni azon szegény budai polgártársnál, kinek borzasztó helyzetét s kétségbeesését a múlt hét egyik napja alkonyatán mi is saját szemünkkel láttuk , és mi a fülünkkel hallottuk. A jámbor valahol Buda felső részén jeget vágott, s elmerülve munkájába, amint belebb-belebb halad a jégrétegeken egyszer csak azt veszi észre, hogy se ki, se be ! A jég megindult alatta, s már több ölnyi távolságra elszakadt a parttól ; segélykiáltásai figyelmet ébresztenek , de nagyobb készületű hajó nem lévén jelen, vékony dongájú ladikocskára még a bátrabbak közöl sem merte egy sem lelkét bízni a jégtolulások miatt, tehát bizony csak teljes keresztyéni szeretettel és zsebbedugott kézzel néztek az emberek a par