Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-05-05 / 25. szám
*n*•n* -- 483 Ennyit az előadásnak zenei osztályára nézve. — Drámai részét illetőleg, ismét Fechter urat kell dicsérettel kiemelnünk, ki e részben is színi hivatásának dicséretes jelét adá. — Ő valamenynyi közt legjobban s legjellemzőbben szerepelt. A többi férfi sem volt ügyetlen, csak azt nem érthettük, hogy miért tette le „Don Carlos“ a köpenyt és akkor, midőn magát abba kellett volna burkolnia? Fridrichné assz. fölléptét, játékát és szereplését épen nem mondhatjuk tökéletesnek és hibátlannak, sőt voltak pillanatok, hol a színfalakat félteni kezdettük, mi által mindinkább arról győződhetett meg kiki, hogy előtte a színpad nem „ismeretlen föld.“ Lepergett tehát „Ernani“ előadása, tapsolt a közönség s mi is tapsoltunk, de igen csalódik, ki e tapsokat másnak tulajdonítja, mint az újdonságból eredett természetes következésnek, és a növendékek talentumai leképezésére való ösztönzésnek. És most végszóul íme szerény véleményünk ezen éneknövendéki intézet egész vállalatáról (!). Ahogy állanak a dolgok, nem titkolhatni azt, hogy a nemes czélt, melyet az érdemdús alakító úr magának a haza javára és díszére roppant áldozatok mellett kitűzött, nemcsak hogy eddig elérve nem mondhatjuk, de a választott úton, szerintünk, elérhetőnek sem hisszük. Az eszme, az elv, jó és helyes, azt tagadni nem lehet; de — nem ez az útja neki! Ily eszmének létrehozására, a művészetben való roppant jártasság és tájékozás elkerülhetlenül szükéges. A tiszta szándék, a nemeslelkű jó akarat fölserkenthetnek a legnagyobb áldozatokra, s a czél mégis mindinkább távozni fog előlünk, ha a nemeslelkű áldozatok kezet fogva nem járnak a má S részeiben való jártassággal. Nem akarjuk e helyen senkinek művészi képzettségét kétségbe vonni, de olyan a világ sora, hogy vannak, kik az anyagi részét, és vannak mások, kik a szellemit bírják! S valamint ezer a példája, hogy az elsők fukar tevékenytelenségben elkorcsosodnak, úgy annak is ezer a példája, hogy a leghatalmasb szellemi tehetség, föl nem használva, eltűnik! — Ritkán párosulnak az anyagi és a szellemi hatalmak azonegy személyben, s azért áldásteljes az egyesülések eszméje! E hazának van nemzeti színháza s pestbudai zenedéje, és íme még ezeken fölül, akad egy harmadik éneknövendéki intézet is. Vájjon miért állanak ezek mind külön?! — Ennyi erő, ennyi művészi jellem, zenei képzettség, művészi tudomány, tapasztalás, jártasság és áldozat, ha egyesülne, mi lehetne ebből? — Az egykori „Honderű“ hasábjain föltalálhatni a „nemzetizenedek alakításáról (') Mély sajnálattal értesülünk némely itteni lapokból, hogy ezen intézet a múlt hó végnapjaiban megszűnt , a tanítványok egészen elszéledtek , s a nemes alakító úr — valóban nem saját bűne miatt — fölhagyott további áldozataival ! De még sajnos abban halljuk azt, hogy a növendékek közöl a m. színházhoz egyetlenegy sem juthatott!.. . SZERK. I *