Divatcsarnok, 1860 (8. évfolyam, 2-52. szám)
1860-11-27 / 48. szám
NŐI DIVAT- ÉS MÜTANCSARNOK. Mai mellékletünk mastaraxala. Ezen felöltöny 5—6 éves leánykáknál téli öltönyül használható, főleg, ha jó vastag szövetből, vagy vattirozva készítik. Leginkább posztót, bársonyt, vagy popelint használnak. Színre nézve a fekete, szürke és barna színek legkedveltebbek, míg a díszítmény hasonszínű, vagy csak fekete paszományból áll és a szélek galanddal vannak szegélyezve. Az elő és oldalrészek tetszés szerint egy darabban is szabhatók. Az elválasztási vonal jelzi a szabásmintán. Az alja, vagy a szoknyája üreges redőkkel van ellátva, ami a szoknya hátrészénél is akalmazandó. Ha nyakberta is alkalmaztatnék, akkor az előrészek paszománnyal vannak díszítve, melyek csak egy oldalon vannak a szövethez varrva, minthogy a másik oldalon odalesznek gombolva. Az ujjak lehetnek szűkek és bővek, mint az a mintán is látható. A széles ujjak egészen közönségesek, míg a keskenyek a könyöktől kezdve bevarrvák, de nyitottak is lehetnek, úgy, hogy az alsó fehérujjak kilátszassanak. A szoknya felső díszítménye (garnitúra) a szoknyával egyszerre varratik a derékhoz azon különbséggel, hogy a szoknya redős és ezen a garnitúra sima. A pongyolaöltözék most egyszerű szoknyából, nyitott otthonkából és mellényből áll. Megjegyzendő, hogy az otthonka szövete a szoknyáéhoz hasonlít, míg a mellény szövete tetszés szerint választható. A szajnaparti divattudósítók most sokat foglalkoznak azon bálöltönyökkel, melyeket a legközelebbi velenczei carneval alkalmával fognak viselni. Velencze már csak meg volna, ha nem a carneval ! Aztán a zenével sincsenek még tisztában, amit előre meg sem lehet határozni , mert ki tudja, a macskazenék idénye mikor fog megkezdődni? Azért tehát tisztelt párisi collegák, csak lassan a testtel ! Általános divattalósítás. Múlt számunkban örömünkre szolgált közölhetni azon örvendetes körülményt, hogy a magyar viselet Párisban a legszebb győzelmeket aratja. Ez azonban csak kezdet volt, mert azóta már Olaszországban is meghonosodott a magyar attila. Egyelőre azonban csak a férfiattila győzedelmeskedik Gaeta környékén, de nem kételkedünk, hogy nemsokára az olasz hölgyek ép úgy megkedvelik a zsinóros mentét, mint az olasz férfiak a Türr köntöseket. Nagyon bajos ugyan még most meghatározni, hogy azt a huszonnégyezer attilát minden hozzátartozandósággal, valljon az olaszok számára, vagy más valakinek készítik-e, de az utoljára is egyre megy, amennyiben nem az a kérdés, hogy kinek készítik, hanem, hogy mit készítenek. Mióta a szép franczia császárné Skótországba belebbeztetett, állítólag egészségének helyreállítása szempontjából, azóta a franczia fővárosban nagyon kezdik viselni a skót sánlokat, amiből sokan politikai értelmet következtetnek, pedig azt csak nem lehet hinni, hogy Napóleon már a Hebreidákig akarja terjeszteni annexirozási törekvéseit és azt még kevésbé lehet hinni, hogy ezen törekvéseket neje által akarja eszközölni. Viselik a skótsárosokat, mert nemcsak szépek, de melegek is, és minthogy gyakran Francziaországban is fáznak, csodálkozni sem lehet, hogy az érzékeny francziák óvatosak. A kalapokra nézve, még mindig a szin és szövegvegyízék szerepel, úgy, hogy némelykor egy kalap némely nagy hatalmassághoz hasonlít, amelyben minden szint, vagyis világosabban szólva, minden nemzetiséget egy kalap alá akarnak szorítani és minthogy az ilyen államkalapok nagyon kevés ruganyossággal bírnak, a tömöttség felett szétreped és ... és meztelen fővel marad. A ruhaszoknyákat most egészen simán viselik, de rendkívül szélesre eresztik. Ezt azért teszik, mivel valamely szövetgyárnok azon felfedezést tette, hogy a krinolin csak akkor szép, ha nem látszanak abroncsai; az pedig csak úgy lehetséges, ha a ruhaszoknya nagyon széles. A kópé! Ezen felfedezés évenkint tízmillió röftelmébe kerül, amiből a felfedezőre legalább ötvenezer esik. Ezen ötvenezer ros kelménél a tiszta nyereség legalább is 50000 piczuli, ami 5000 forintot tesz és így a szépműtani felfedezés 5000 frt. évi jövedelemszaporítást biztosít. Ennyiért aztán már érdemes aesthetikai tanulmányokat tenni, sőt még polemizálni is érdemes. Levelezések. Debreczen, nevemben 18. Városunk tegnap nagy ünnepet ült. Ugyanis Kulini Nagy Benő úr a tegnapi nap estvéjén ének-, zene- és szavalati hangversenyt rendezett oly czélból, hogy annak tiszta jövedelme a Csokonai-szoborra fordíttassék. A polgári casinó teremében, emelvény fölött díszlett Csokonai Vitéz Mihálynak leghűbb, még életében készített arczképe, babérral koszorúzottan. A műestélyt a főiskolai jeles énekkar gyönyörű dala kezdé meg, Csokonainak ,,Drága kincsem galambocskám“ czímű dala énekeltetvén el. Ezután az ünnepély rendezője Kulini Nagy Benő adta elő, miszerint Csokonainak, Debreczen szülöttének, ma 93-ik születési évfordulat napja van s ezt megünnepelendők, gyűltünk össze. Elmondá , miszerint költőnknek rövid élete hosszú szenvedés volt, melynek nagyszerű eredményei gyötrő nélkülözések és lelki fájdalmak árán szereztettek meg. Elmondá, hogy ha költőnket életében üldözték, gúnyolták a saját városabeliek éhezni, fázni engedték , mi félszázad múlva eljöttünk emlékének egy órát szentelendők, mi erdődeink vétségeit, hibáit helyrehozzuk, mi kibékítjük szellemét azon számtalan ellenesével, kik életét megkeseriték, megröviditék, mi nemcsak azt teszszük, de oly sok oldalról igénybe vett filléreinket összetettük, midőn költőnk emlékének megörökítése czéljából ma tettük le hozzá méltó emlékének alapkövét. S midőn mindezeket előadá , összeköté az ünnepélyt hozzáméltó tárgygyal, gróf Mikó Imrének jeles irányeszméit, nőink hivatásáról, felolvasván. Ezt követte Krüger ábrándjának (Trobadour dalműből) zongorán előadása Dr. Swartz Imre ur gyakorlott kezei által. Majd Prépost István ur szavalá Ács Károly „Lengyel keserveit“, melyet ismét az énekkar által elhallott Csokonai-féle dal követé, ismételten. Ezután a lelkes Jánossy Zsuzsánra urhölgy állott fel s Garaynak „Magyar hölgy“-ét oly sok bensőséggel és tökélylyel szavalá, hogy több ízben méltán megtapsoltatok. Végre Doctor Swartz Imre úr játszá Jaellnek „Magyarhoni emlékeit“, melyet szintén ismételni kellett. Az ünnepélyt a „Szózat“ eléneklése zárá be , elégülten távozánk el a helyről. Debreczenre nézve nem igen ajánlatos, midőn az ünnepélyen 16, mind tizenhat hölgy jelent meg és a bevétel 65 frtot tett, azonban a rendező az általa és Sárváry Elek által írt „Magyar hölgyek életrajza“ czimű munkájának jövedelméből, az el nem kelt ülőhelyek (150) árát, 150 a. é. forintban kifizetvén, a szobor tőkéjéhez csatolá. íme, egy nyilvánulása az önzéstelen tiszta hazafiságnak. Isten velünk ! Egy debreczeni.