Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Magyar renaissance - Magyar művelődéstörténet 2. (Budapest, 1939)
Tóth Zoltán: A hadviselés átalakulása
A FEKETE SEREG PUSZTULÁSA 231 osztrák várakat a Miksával kötött szégyenteljes pozsonyi béke után is hatalmában tartott, holott az egyezmény Ulászlót Ausztria egész területének kiürítésére kötelezte. S ebben az időben, mikor a „fekete“ Haugwitz egészen önálló külön utakon jár, kezdenek az egykorú feljegyzések „fekete“ seregről beszélni. Minthogy az elnevezés Mátyás király korában ismeretlen, egészen kétségtelen, hogy Haugwitz személyében kell a névadót keresni, ami nyilván csak azért maradt a jövendő számára homályban, mert a kortársaknak nem sok idejük volt a fekete seregről írhatni. Az intézmény sorsa tulajdonképpen már Mátyás halálakor meg volt pecsételve. Ulászlónak természetesen jóval inkább szüksége lett volna erős és megbízható katonai támaszra, mint Mátyásnak. De az őt trónra emelő, rövidlátó s Mátyás vaskezét elűnt oligarchia éppen ellenkezőleg, az intézmény megszüntetésében kereshette érdekét. A fekete sereg urával nem rendelkezhettek volna, a sereg híján a király tőlük függött. Haugwitznak tehát pusztulnia kellett övéivel együtt. Valahogy megkapva esedékes zsoldjuk egy részét, Délnek vonultak a török végek védelmére, de itt szinte rákényszerítették őket a pusztító harácsolásra, mert élniök kellett valamiből s a további zsoldfizetés késett, majd elmaradt. Mátyás egyik teremtményéé, Kinizsy Pálé a szomorú dicsőség, hogy az országos csapásnak kinevezett sereget a Száva közelében, a töröknek szinte szeme láttára, Halászfalvánál megrohanta és szétszórta, majd az úgynevezett kolomposokat állatias Huszárpajzs acélból, 1500 körül, maratott és aranyozott díszítéssel. (Magyar Nemzeti Múzeum.)