Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Barokk és felvilágosodás - Magyar művelődéstörténet 4. (Budapest, 1941)

Alszeghy Zsolt: A könyv és olvasója

486 A KÖNYV ÉS OLVASÓJA lelkedet vizsgálom, hol több tekéntetre magamba találom, hogy a vers­szerzésnek magyar méltósága lehet még elmédnek fő tulajdonsága. A gon­dolatnak is van benned ereje, pedig ez a versnek, tudjuk, a veleje.“ Természetes tehát, hogy a könyvtermésből a XVIII. század közönsége csak a hasznos könyvet becsülte meg. A reánk maradt hagyatéki lajstro­mok szemmel látható bizonyságai ennek. Bercsényi Miklós ungvári háza nemcsak művészeti kincsekben, de könyvben is gazdag volt. Az 1701-ben felvett jegyzék azonban a gróf könyvei közül csak tudományos műveket tart számon, a grófnő szobájában az 50 könyv és kézirat között csak a Murányi Vénus, a Kemény-eposz, Beniczky ritmusai és egy kéziratos komédia magyar nyelvű. Reviczky János gazdag könyvtárában az egyet­len magyar költő Apponyi Balázs, a latin zsoltárfordító. (1742.) Cserei Mihály, maga is író és verselő, már nagyobb helyet ad a magyar szép­­irodalomnak könyvtárában: a 231 címszó között ott találjuk a Hármas históriát, a Charikleiát, Voltér és Grizeldisz históriáját, a magyar Pon­­ciánust, Gyöngyösi Kemény-eposzát, egy énekes históriát a török biroda­lomról, Beniczkyt és néhány irodalmi értékű vallásos versgyűjteményt: Balassa istenes énekeit, Ráday Pál Lelki kódolását, Nyéki Vörös Mátyás Biró Márton püspök könyvtárterme a sümegi kastélyból a XVIII. sz. közepéről. (Magyar N. Múzeum.)

Next