Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-01-15 / 3. szám
Előfizetési árak: egész évre 100— korona ; félévre 50— korona; negyedévre 25— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Felhívás a magyar ifjúsághoz. A trianoni békeszerződés fáradságos utján őseink véres kardját hordozzuk körül és szólunk a magyar nemzet ifjúságához, a haza nemzethű polgáraihoz, hogy sorakozzék a m. kir. honvédség újonnan kibontott zászlói alá: az ezeréves magyar haza megmentésére. Január hó 15-éig egyelőre 17.000 fiatalemberre lesz szükség. A haza minden polgárának kötelessége hozzájárulni ahhoz, hogy a toborzott hadsereg ezen a rövid időn belül megbízható, hazaszerető és kötelességtudó emberekből megalakuljon. Kivonatosan az alábbi tájékoztatást adjuk A honvédségbe beléphet minden 17 — 35 éves magyar állampolgár, ki erkölcsileg arra érdemes és nemzeti szempontból megbízható. A m. kir. honvédségről szóló törvénycikk 23 §-a alapján gondoskodás fog történni a katonai szolgálatot teljesítő egyéneknek ezen szolgálatuk tartama alatt polgári élethivatásokra (ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi stb. pályákra) való kiképzéséről, illetőleg továbbképzéséről is, hogy a katonai szolgálatból kilépő egyéneknek a polgári életben való megfelelő elhelyezése lehetővé váljék. Lehetővé kívánja a kormány ezentúl tenni azt is, hogy a földbirtokreformról szóló törvény alapján földhöz juttatható oly egyének, akik a föld megszerzéséhez szükséges anyagi erővel nem rendelkeznek, katonai szolgálatuk teljesítésének ellenértékeképpen földhöz juthassanak. Ily egyének lehetőleg a falujukban, pénzbeli illetékeikből az alábbiak szerint elérhető megtakarításhoz mérten, körülbelül 2—3 holdat kitevő földbirtokhoz való juttatása vétetett tervbe. Az értelmességi pályákra készülő, valamint a különböző szaktanulmányokat folytató egyéneknek a msz kir. honvédség kötelékébe való belépését viszont a kormány oly módon kívánja megkönnyíteni, hogy a rendes iskolalátogatásnak a katonai szolgálat tartama alatt való engedélyezése útján lehetővé fogja tenni az ily egyének részére tanulmányaiknak tényleges katonai szolgálatuk tartama alatt katonai minőségükben való befejezését. A m. kir. honvédség kötelékébe önként belépő egyéneknek, évente a szolgálati érdekek szem előtt tartása mellett kijelölendő időpontban engedélyezendő 3 heti szabadságra van igényük. A m. kir. honvédségről szóló törvénycikk 19. §-a lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha az önként beépettek magánviszonyaiban életbevágóan fontos (főként gazdasági jelentőségű) változás áll be, a m. kir. honvédség kötelékéből a szolgálati kötelezettség letelte előtt elbocsáttassanak. A m. kir. honvédség kötelékébe belépni óhajtó egyének, feltéve, hogy a szükséges alkalmassággal bírnak, amennyiben a létszámviszonyok megengedik, szabadon választhatják a fegyvernemet s a csapattestet is, melynél szolgálni kívánnak. A m. kir. honvédség gyalogságból, lovasságból, tüzérségből, kerékpáros alakulatokból (táviró, autós, aknavető osztagok) áll. A honvédségbe belépett katonák teljes ellátásuk mellett szolgálati idejük és rendfokozatuk szerint 10.800 koronától 26.400 koronáig terjedő illetményben részesülnek. Hisszük és reméljük, hogy midőn ezer éves országunk megmentése, fennmaradásunk, becsületünk, a jövő boldogulásunk biztosítása forog kockán, úgy a haza ifjúsága, a magyar ifjúságnak a történelem folyamán számtalanszor tanúsított ragyogó példáitól vezettetve hazafias kötelességének fogja tekinteni, hogy ezúttal önkéntesen vállalja el azt a katonai szolgálatot, amit eddig kötelezettség alapján oly hazafias lelkesedéssel és odaadással teljesített, s nemcsak kötelességének, hanem dicsőségnek fogja tekinteni, hogy oly dicső múltra visszatekinthető magyar királyi honvédségben szolgálhat. Fel tehát magyar ifjúság! Mutassátok meg, hogy méltó utódai vagytok dicső elődeiteknek, akiknek hazafias áldozatkészsége oly felemelő példákkal szolgált nekünk. — Forster Zoltán beiktatása a főispáni székbe 1. év január 17-én délelőtt 9 órakor történik a rendkívüli közgyűlésen. A beiktató közgyűlés napirendje a következő : dr. Eri Márton főjegyző megnyitó beszéde, eskütétel, ünnepélyes istentisztelet a belvárosi r. kat. templomban, a közgyűlés újbóli megnyitása után a főispán székfoglaló beszédet mond. Steinfeld Béla árvaszéki elnök üdvözlő beszéde a vármegye közönsége nevében. — Az állandó választmány ülése a vármegyei székház kistermében f. hó 16-án délelőtt 9 órakor veszi kezdetét, Szent Hubertus napján. Irta: Kocsis László. — Franciska . . . Franciska, kérlek egy szóra fáradj be — szól ki a komor tölgyfabutoros ebédlőből húgának Anna,’ ki a tágas udvaron a majorsággal foglalatoskodik nagy kedvvel és szeretettel. — Rögtön . . . már megyek is, — válaszol ünnepélyesen Franciska és befelé igyekszik a nyitott folyosón keresztül. De senki ne gondolja, hogy ugráló, könnyed tánclejtésekkel, dudorászva kedvenc, ábrándos melódiáit. Ó dehogy ! . . . dehogy! . . . A Korvin kisasszonyok nem afféle, szerelmes, mosolygó arcú, hancúrozó kislányok. Sőt nagyon is öregek. Fáradtak, tipegők. Valamikori üde, napsugaras homlokukat már galambősz hajszálak koronázzák. Ruhájuk egyformán mélyette, régi szabású. Hangjuk halk, elfojtott. Hiányzik belőle a bájosság csilingelő árnyalata, ami a női beszédet vonzóvá teszi. Franciska nem sejti, miért szólítja be nénje. Talán valami aprólékos ügy miatt, gondolja magában és megáll a rézkilincses kitárt ajtóban. — Hívtál Anna ? . . . Parancsolsz valamit ? — kérdezi szeretetteljesen. — Ó, semmit, éppen semmit . . . Ha nem gyere, menjünk át kicsikét a szalonba. Anna megindul. Franciska halkan beteszi maga mögött az ajtót s szótlanul követi nénjét. Az idő kora novemberi délután. Az ablakon beszűrődő langyos napsugár telecsókolta szinességgel a hamvas bútorokat, világos foltokat vetve a falakon felaggatott vadászfegyverekre, hatalmas agancsokra. Hanem éltető melege ennek a napfénynek már nagyon is kihülőben , éppen csak szinessége maradt meg, az is hidegen vibrál, mint az olykor-olykor kibúvó novemberi napé. Kinn a gyertyános is ledobálta üde, nyári sátorát. Csupán összezsugorodott rozsdaszínü levélcsomó akadt meg itt-ott a faágak között. A kényelmes, kissé hűvös szobára néhány percig csend borul. Majd hirtelen Anna Franciskának kiváncsi, kerek szemeibe néz, könnyedén a nagy üvegajtós szekrényhez lép, s óvatosan kinyitja csikorgó, zörgő ajtaját, közben pedig halkan, alig érthetően suttogja : — Tudod-e Franciska, mincsoda nap van ma? Szent Hubertus napja! S lopva, félénken húgára pillant, akinek megrezzent arcáról könnyen le lehet olvasni, hogy feledékenysége miatt pirul el. Annára néz s tekintetéből szelíd, bocsánatkérő meleg fény sugárzik, amit nénje borús, csendes mosolyával viszonoz. Nem szólnak egymáshoz s mint akik pontosan tudják kötelességüket, dolguk után látnak. Anna az üvegszekrényből, a fakószínü bársonyruhák közül, finom halványpiros selyem blúzokat válogat ki. Mind lányos apróság, régi, kedves, fiatalkori öltözetek. Cifrák, csipkések, ki-kivarrva halvány, hol égő piros rózsákkal vagy égszínkék búzavirággal. Valamennyit karjára veszi, kiteríti, gyengén megfodrozza, rájuk tekint és mosolyog. Némelyiket ajkához emeli. S amint illatuk hirtelen megcsapja, két fáradt szeme csodásan kigyul ; arca kipiroslik ; ráncos