Acsády Ignácz: Zsidó és nemzsidó magyarok az emanczipáczió után 2. kiadás (Budapest, 1883)
ZSIDÓ ÉS NEM ZSI1) Ó MAGYANOK. Magyarnak lenni nem egyes osztályok vagy felekezetek kiváltsága. Magyar az, ki nyelvre, nemzetiségre, nemzeti érzésre magyarnak vallja magát. Ezer esztendőn át a legkülönbözőbb népfajokból, felekezetekből, barbár és művelt törzsekből ujonczozta magát a magyarság. Nincs vallás, nincs népfaj, melyet többé-kevésbbé meg nem adóztatott, melytől valamit el nem hódított volna s évezredes története nem egyéb, mint az átalakítás, a beolvasztás soha nem szünetelő szakadatlan folyama. És e folyamat még ma sincs befejezve; a nemzeti géniusz ma ifjodott erővel folytatja a régi munkát, mert soha a hazának nem volt rá olyan szüksége, hogy a magyarság minél számosabb legyen, mint ma. A magyarságot tehát egyes hitvallások kizárólagos kiváltságának nyilvánítani, nemcsak égbekiáltó igazságtalanság, hanem vétek a haza, bűn a magyarság ellen; maghazudtolása a nemzet ezeréves történetének, elferdítése, önkényes eltagadása a jelen tényleges állapotainak. Egy felsőbb hatalom, a mennyei gondviselés Magyarország fiait különböző vallások híveivé tette, de minden vallás bármely fiának egyenlően megadta a képességet, hogy igaz magyar hazafi legyen. Lehet magyar mindenki s a ki annak érzi, vallja magát, azt a magyar nezzet közösségéből nincs joga kizárni senkinek. Csak vallására katholikus, protestáns, unitárius vagy zsidó stb. a haza lakossága. De a mely része szóval, tettel magyarnak vallja magát, a közt nemzetiségileg nincs többé különbség. Hasztalan dühöngnek a német és muszka tejen táplált antiszemiták és hasztalan igyekeznek akárkitől, zsidótól vagy nem-zsidótól elvitatni a megmagyarosodás lehetőségét. Oktalan zajongásukat megcáfolják a tények. A ma-