Jordán Sándor: A schulchan-aruch és a magyar zsidóság. Válasz Dr. G. M. könyvére (Szatmár, 1913)
I. BEVEZETÉS. Nincs semmi új a nap alatt. Midőn hajdanában a babyloniai fogságból Palesztinába visszatérő őseink az ötven év óta romokban heverő templom felépítéséhez fogtak, a szamaritánusok, akik zsidóknak vallották magukat, felkínálták segítségüket, mondván Zerubabelhez és a zsidóság többi vezéreihez. Hadd építsünk együtt veletek, mert miképen ti, úgy keressük mi is a ti Isteneteket. De a vezérek bizalmatlanok voltak a felkinálkozók iránt és a következmények mutatták, hogy igazuk volt, hogy a szamaritánusok a templomépítés legádázabb ellenségei valának, akik azt mindenképen megakadályozni iparkodtak. Sikerült is éveken át a megkezdett építést megakasztani, de végre mégis csak létrejött a második szentély, utóbb a szent város falait is felépítették a buzgó munkások, egyik kezükkel dolgozva, a másikkal védekezve az ellenségek támadása ellen. Ez az ismeretes történet jutott eszembe, midőn Dr. G. M. szemináriumi tanár* schulchan-aruch-ellenes füzetét végig olvastam. A magyar Izraelnek is akadt Cyrusa, aki kiadta a jelszót a szinte félszázad óta romban heverő szentély újból való felépítésére és akadt a maga Jósuája és Zerubabelje is, akik hatalmas szózattal egybegyűjtötték a szétszórt híveket egy előre kitűzött bizonyos napra.A vének és az érdemesek nagy sokasága gyülekezett Budapestre, 1912 február 20-án és Jósua és Zerubabel a *) Jegyzet- Indiskréciót bizonyára nem követek el, midőn a különben is igen átlátszó inkognito ellenére a szerző állását megnevezem. Titkot ezzel nem árulok el senkinek, hiszen füzetének (A Schulchan-Aruch és a magyar zsidóság, néhány alkalmi észrevétel az izr. vallásfelekezet napirenden lévő egyik kérdéséhez. Irta Dr. G. M. Budapest, 11113.) minden sora a rabbi szemináriumi tanárra vall. Különben összes felekezeti lapjaink, sőt a napi sajtó egy része is, világosan kiírták a szerző teljes nevét, anélkül, hogy ő azt megcáfolta volna.