Löwinger Sámuel: Hitlerizmus és bojkottmozgalom a XVI. század második felében (Budapest, 1934)
Bevezetés. Napjainkban a nyugati zsidóság egyik legkulturáltabb és legáldozatkészségesebb részét, a német zsidóságot olyan csapások érték, amelyek az egész világot megdöbbentették. Az újkor hajnalán zúdultak hasonló szenvedések hittestvéreinkre a pápai államban. A zsidó nép minden idők fordulóján, az ellentétek megütközésénél a megaláztatások és szenvedések egész sorát viseli el. Szenved a múlt hibáiért, pedig ezeket nem ő okozta, előre megbűnhődik az eljövendő korszak esetleges előnyeiért, amelyeket azonban élvezni alig lesz alkalma. Mi történt az új kor elején ? A középkor romjain egy új világ van alakulóban. A gazdasági rendszerek alapelvei megváltoznak, a vallási eszmék átértékelődnek, új formát és részben új tartalmat is nyernek. Az általános műveltség új utakat tör magának az európai kultúrában. Témánk szempontjából a vallási változások érdekelnek bennünket, mert akkor a zsidóságot vallási jogcímeken üldözték. A XVI. század folyamán megbomlik a katholikus egyház egysége. Különböző országokban egymás után ütik fel fejüket a reformációs mozgalmak, amelyek rendszerint szakadásra vezetnek. Egyik forrása ezen mozgalmaknak a katholikus egyház egyes intézményeinek elfajulása, a másik pedig a szabad gondolkodás és a felvilágosodás terjedése, amely a még egyébként kifogástalanul működő vallási intézményeket is kikezdte. Hihetetlen gyorsasággal terjednek el ezek az elszakadó törekvések. Nagyban segítségükre van a könyvnyomtatás térhódítása, amely egészen új perspektívákat nyit a propaganda számára. Ezen új mozgalmakon kívül joggal idegesíti a katholikus egyház felelős vezetőit az is, hogy a mohamedán török birodalom jelentős hódításokat végez a keresztény államok rovására. A fokozódó félelem arra indítja a katholikus vallás jövőjét féltő vezéreket, hogy a legszélsőségesebb és a legszigorúbb irányzatot juttassák hatalomhoz. Ennek az irányzatnak a legmarkánsabb képviselője Karafa kardinális volt, aki az úgynevezett katholikus reformáció vezére volt és 1555-ben IV. Pál pápa néven a katholikus egyház élére került. A katholikus reformációnak az volt a célja, hogy az egyes intézményeknél ténylegesen meglévő hibák kiküszöbölésével vessen gátat az egyház további bomlásának. Ezt a célt csak úgy vélték elérni, ha az egyházon belül a legnagyobb szigorúságot alkalmazzák papokkal és laikusokkal szemben egyaránt. Karafa a túlzók között is a legszigorúbb volt. »Soha nem ismert