Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó sajtó ellen!. Sajtópolitikai tanulmány (Budapest, 1938)
BEVEZETÉS. Montefiore Mózes: Amig az egész világ sajtójának nem vagyunk urai, hogy azzal a népeket ámítsuk, elszédítsuk, addig a mi uralmunk csak agyrém marad. (1840.) Ha mindennapi életünk ezernyi gondjai fölé emelkedünk és eltöprengünk népünknek az elmúlt negyedszázad alatt megtett szenvedésekben, gyötrelmekben oly gazdag kálváriás élet- és sors útján, lehetetlen rá nem eszmélnünk arra, hogy a magyarság történelmének legválságosabb korszakát éli át. Itt állunk egy kavargó, forrongó világ kellős közepén. Látjuk és érezzük, hogy a világtörténelem korfordulóponthoz érkezett. A kultúremberiség történetének új korszaka van születőben. A régi liberális-kapitalista, zsidó-szabadkőműves, marxista világrend utóvéd csapatai itt is, ott is még makacs és elkeseredett harcot folytatnak a hatalom megtartásáért, de átszáguldanak felettük az idők és az események. Vajúdnak az idők, vajúdnak a népek. És ebből vajúdásból új, diadalmas eszmék, új, egészséges, tiszta és becsületes nemzeti életformák születnek meg. A bátor, erős és tettrekész nemzetek új életközössége van kialakulóban. És mi aggodalomtól eltelve tesszük fel magunknak a kérdést: elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy megálljuk helyünket az európai forrongásban és méltó helyet küzdjünk ki magunknak a felfelé törő, megújhodott népek közösségében? A magyarság belső erőállapotának képe korántsem megnyugtató. Az ország szűkös anyagi javait.