Köncs Boldizsár: Neofita benyomásaim (Budapest, 1913)

Főm. t.! Tt.! A nyughatatlanságnak, a türelmetlen­ségnek, mégis talán helyesebben szólva: a mohó tudásvágynak szavai hangzottak el egyik legutóbbi munkánkon egyik neofita testvérünk ajkairól, amikor a felolvasó testvér egyrészt híven feltárta azt a tátongó űrt, a­mely az ő tudása világában, szabadkőműves ismeretei köré­ben, és t­e­r­m­é­s­z­e­t­e­s­e­n minden neofita testvérében, aki, mint ő, illetőleg mi vala­mennyien, legfiatalabb neofitái e páholynak, kik még csak alig néhány havi szabadkő­műves múltra tekinthetünk vissza, természet­szerűleg megvan, másrészt kifogásolta azt a lassú tempót, a­melylyel mester- és legénytestvéreink, tehát tulajdonképen maga a páholy ezt az űrt a kellő és szükséges tartalommal kitölteni igyekszik; — ma­gyarán mondva tehát jól megmosta mes­ter- és legénytestvéreink fejét. Az az igazi szabad­kőművesi szeretet, amelylyel páholyunk ezt a felszólalást fogadta és vele nyomban

Next