Somogyi Gyula: Mi a szabadkőmívesség szerepe korunkban? Szent János-napi alkalmi beszéd (Arad, 1895)
*) Voltaire; ••) Lessing. Igen érdemes Főmester Tv! Szeretett Testvérek! Mai szép, s a nehéz munkanapok hosszú sorát egy időre befejező ünnepünknek kettős hivatása van: részint a kegyeletnek van szánva, részint a lelki felemelkedésnek, mely mindannyiszor eltölti a keblet, valahányszor magasztos eszméknek mintegy győzelmi ünnepét üljük. A kapocs, mely bennünket, királyi művészeket, Szt. János alakjához fűz, tisztán szellemi. A kor, melyben élt és vértanuságot szenvedett, nem juttatá határozott, nyilt kifejezésre azon magasabb emberi törekvéseket, a melyek összfoglalatja a szabadkőmivesség, de ennek majdan dúsan termő magvát Szt. János hinte el. Mint a megtisztult erkölcsi élet megtestesítése szállott emléke korról-korra, mígnem, menten minden hitfelekezeti vonatkozástól. Salamon új templomának első munkásai benne látták jelképies kifejezését annak, mit a királyi művészet büszke öntudattal lengő zászlójára irt. Ama világos értelmű, szabad szellemű férfiak, kik az első páholy alapját letevék, jól tudták, hogy az emberi boldogság, mint minden küzdelem végczélja, csakis a megtisztult erkölcsi élet útján érhető el. Itt a szoros kapocs a királyi művészet és Szt. János emléke között; ebben rejlik Szt. János alakjának symbolistikus jelentősége. Ami eztán jött: a törekvések gazdag árnyalata, a czéloknak egyben, t. i. a tökéletességben összpontosuló sokfélesége, mind, mind egy csirának jutalmazó fejleménye, gonddal mivelt talaj áldásos termése. Hosszú századokon át a szabadkőmivesség titkos erő maradt, mely profán szem nem látta módon alkot, épit, hadat izén a rossznak, diadalra juttatja a jót; rosszul rendezett társadalmi vagy állami életet új alapra fektet*); évezredek égbekiáltó igazságtalanságának véget szakaszt**) ; az erőszak túlkapásait a jog és törvény korlátai közé szorítja. "