Molnár Lipót: Ünnepi beszéd a páholy alapításának 11 éves fordulóján - Minerva páholy (Budapest, 1906)
Tavaszodott. Tavaszi fuvalmak lenyeleztek. Ezek fakasztották testvéreink reményeinek bimbóit, midőn 11 évvel ezelőtt márczius idusán megalapították páholyunkat. Életlehelő tavasz dicső napja! Reménységünk voltál, szent emlékké lettél, amelynek fellobbanó lángja egy-egy sugarat vetett bizonytalan jövőnk komor homályába. E nap régen nagy ünnepünk, de a virág, melyet tiszteletére keblünkre tűztünk, éveken át búbánattal volt harmatos. Mert ha e dicső napnak évfordulóján, alapító ünnepélyünk napjain magyar társadalmunkra tekintettünk, ha megérintett bennünket a satnya kor elfajult szelleme, szívünkbe nyilatt a szörnyű fájdalom: nem ilyen anyagból, nem csúszó-mászó férgek gomolyából toborzódott a szabadság katonája. Elkeseredett szívvel láttuk, hogy nem szabadság, hanem hatalmi kegy, nem hősi viadal, hanem léha tobzódás kellett a magyar társadalomnak.