Kovács Gyula: A XX. század elején. Részlet Kovács Gyula 1902. március 20-án tartott székfoglalójából (Budapest, 1935)
A XX. század elején. Rís.le utr. Kovar.-iglila helv. főmester t. munezius 20-án tartott székfoglalójából. .Ma előszűr filök ebben a székben, melybe a li szerelőtek öl telek. Ili vagyok a magas palizni, a hová tisztesség kivánkozhatik, mert li akartátok igy. Boldognak érzem magam. Szivem lelve van nemes érzésekkel. Egyik kamrájában a hála irántatok, a másikban a ragaszkodás ügyeink es törekvéseinkért. Elmém megpihen, profán gondjaim elhagytak, mibőn átléptem e ház küszöbét Egyedül — értsétek meg — a szövetségé vagyok. Idegeim is megnyugosznak, mert az irigység, az áskálódás és rágalom, melyek a profán foglalkozások terén a kínzásig bántanak, nem követtek ide. A nagy tömeg nem irigyel, hogy ide jöttem, a collegialitás nem áskálódik, mert itt ülök és a rágalom nem ér el, mert ti nem hagyjátok ide belépni. Így hát nyugodtan, őszintén tehetek vallomást nektek magamról, arról a mit tőlem várhattok, s arról, a mit az újszülött század áramlatairól tartok. K.tt. A nép gyermeke vagyok. Nem hivatkozhatom dicső elődökre, nem gazdag összeköttetésekre, melyek megnyitják az utakat. A munkásság adta meg positiómat, a munka nyújtotta mindenha az élvezetet, munkámra helyeztem örökké az igaz büszkeségemet. Rögös volt a haladásom útja és lassú az előrejutás. Volt időm elég ahhoz, hogy megjegyezzem jól az utat, amelyen felfelé haladtam. Nem is akarom elfelejteni ezt soha, mert úgy tartom, csúnya az, ha, aki a mások jó akaratú elismeréséből jut a biztos magasba, onnét lenézi, leszólja azokat, kikkel valamikor együtt dolgozott. S mert a nép gyermeke vagyok, s mert munkám és önerőmből küzdtem fel magamat, s mert megjegyeztem magamnak az utat, mely felfelé vezetett: biztosak lehettek, hogy nem 4-4 s ' iét .) 8Ry. SZÍCHÉIM'-RIISYYIA, Novsdsk napló